Bogár a hangyabolyban
Arkagyij és Borisz Sztrugackij
(2010, Metropolis Media Group)

Arkagyij és Borisz Sztrugackij neve már gyermekkoromban beleégett a tudatomba, hiszen apám Galaktika és sci-fi gyűjteményének egyik központi elemét képezte az orosz testvérpár munkássága. Legalább is, ami akkor megjelenhetett sok átírás és cenzúra után. Szinte már teljesen lemondtam a XX. századi sci-fi irodalmáról, amikor is egy hosszabb tetszhalál után főnixként feléledt Galaktika kiadó / Kozmosz Könyvek / Metropolis Media ismét elhozta a stílus kedvelőinek az aranykort. A kiadó másodvirágzásának egyik zászlóshajója a Sztrugackij életmű szisztematikus megjelentetése, sok esetben az eredeti, cenzúra előtti verziók formájában. Gondolom ha Sztrugackij neve elhangzik, akkor a legtöbb embernek a Stalker ugrik be. No, hát pont ezért nem erről fogok írni pár gondolatot. A Stalkert végtelen mennyiségben feldolgozta már a játékipar, a filmvilág és a ponyvairodalom is. Nagyon nincs mit hozzátenni. Másrészt az olyan regényekről, mint A kárhozott város, vagy az Egymilliárd évvel a világ vége előtt, meg baromira nehéz. A társadalomkritikára, individuálpszichológiára épülő szimbólumrendszerük nehezen megfogható, nagyon mély elemzést igénylő művekké teszi őket. Szerencsére a testvérpáros volt annyira termékeny, hogy életművükben helyet kaptak az olyan könnyedebb regények is, mint amilyen a Hazatérés, vagy a Kammerer trilógia.

Jelen esetben a Kammerer trilógia kettes könyvével kapcsolatban osztanék meg pár gondolatot, ami a Bogár a hangyabolyban címet kapta a keresztségben. Ahogy már említettem, a Kammerer trilógia kétségtelenül a könnyedebb vonalhoz tartozik. A három könyv egyenként is értelmezhető egységet képez, akkor is, ha keresztbe utalásokkal és mindegyik regényben megmozgatott, visszatérő karakterekkel operálnak. Amit a sztoriról érdemes tudni nagy spojlerezés nélkül az annyi, hogy főszereplőnk Maxim Kammerer a KONBIZ-2 különleges ügynöke. Szűkebb feladatkörét tekintve idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvételekben és együttműködésekben játszik fontos szerepet. A személyére felépített trilógia második részében egy nagyon homályos megbízást kap főnökétől. Meg kell találni egy, a Földön eltűnt Progresszort. Kapcsolatfelvétel tiltott, találkozás tiltott, az eltűnt Progresszor környezetével való interakció minimálisan engedélyezett. Minderre rendelkezésére áll öt nap. Természetesen Maxim megkezdi a felkutatást, aminek során nem, hogy válaszokat kapna, de egyre homályosabbá válik minden. Munkája közben az olvasó is csak zavarral, nehezen értelmezhető és összevissza reakciókkal találkozik, ami egyfajta szürreális, lázálom jelleget kölcsönöz a történetnek. A kereséssel párhuzamosan Lev Abalkin (eltűnt Progresszor) utolsó küldetésébe is betekintést nyerhetünk, ami nem kevésbé homályos. Valahol a könyv háromnegyedénél már a teljes megzavarodás állapotában szinte feladná az ember az események megértését, azonban a cselekmény fojtott feszültsége kiválóan hajtja előre az olvasót. Ahogy az a Sztrugackij testvérek szintjén elvárható, a végkifejlet egy, a vártnál sokkal nagyobb csattanóval zárul.
 

Amiért a Bogár a hangyabolyban számomra kiemelkedő alkotás még a Sztrugackij életműben is, az az irodalmi teljesítmény, ahogy a teljes sötétségben tudja tartani az olvasót gyakorlatilag az utolsó pillanatokig. Mégis feszültséggel teljes minden perc és folyamatosan olyan közelségben tartja a megértés lehetőségét, hogy egyszerűen képtelenség letenni a sztorit. A totális csattanó és az írói nagyság jele, hogy  ha van is halvány, ködös elképzelésünk arról, hogy hova fogunk kilyukadni, az ezer százalékig biztos, hogy teljesen hibás. A másik erőssége a regénynek, hogy a főszereplő nem főhős. Kammereren keresztül ismerjük meg a sztorit, azonban ő maga sosem válik hőssé. Nincsenek különleges képességei, nem menti meg a világot senkitől, nem válik ideállá. Elkerüli az olcsó ponyva minden buktatóját. Csak részszerepe van az események folyamában, amely események messze túlnyúlnak az emberen, az ismert univerzumon, vagy a feltárt események láncolatán.

A Bogár a hangyabolyban gyakorlatilag játékot játszik az olvasóval. Maxim Kammerer keresi az okokat és magát Lev Abalkint, mi keressük az események közötti összefüggéseket és megpróbálunk okosabbak lenni, előre látni a sztori végkimenetelét. Majd kapunk egy nagyvonalú sallert és pillanatok alatt expandálódik a regény univerzuma egy olyan távolságba, ami maga a teljes időbeli és térbeli ismeretlen. Ez az ismeretlen az emberiségen, az aktuális időszeletben virágzó világokon és fajokon túlmutat, ahogy például teszi azt Arthur C. Clarke - Randevú a Rámával-jában is. Egy olyan eseménylánc egyetlen szeletébe enged betekintést, amiről semmit nem tudunk, értelmét, célját nem látjuk, egyszerűen csak tudjuk, érezzük, hogy a folyamat kapcsolatos velünk és semmit nem tehetünk ellene.

Jó szórakozást!
 
Bogar_a_hangyabolyban
Írta:
emp
2017. január 5., csütörtök, 19:12
Facebook:
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
Airbourne, Desecrator
október 29.,
Barba Negra
Back to the Roots Part II.
október 30.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.01 seconds to render