Ötödik Fémforgács Szerkesztői Találkozó Erdélyben
A felfelé kanyargó erdei utak mélyén...

Az ötödik Fémforgács szerkesztői találkozóra június 30-július 2 között került sor, és meglehetősen foghíjasra sikeredett. A helyszín mindig változik, a táv pedig hol egyiknek, hol másiknak kedvez. Ezúttal többen voltak azok, akiknek nem kedvezett, hiszen az erdélyi Révtízfalu és Vársonkolyos közötti eldugott, csendes környék senkinek nem esett útjába. A cél a változatosság volt és az, hogy ez a csapatépítő éves program valóban jó hangulatban, izgalmasan teljen. Hadd mondja el minden résztvevő a maga stílusában, hogyan látta a közösen eltöltött időt.


Ahogy Krigare látta:
Jómagam pénteken délelőtti órákban indultam el azzal a céllal, hogy délutánra Biharkeresztesre érjek. Budapesttől boymesterrel és a párjával, Violával közösen utaztunk a kitűzött célig. Némi várakozást követően Lew érkezett autóval, aki elvitt minket Nagyváradra, ahol a többiek már vártak minket. Ezt követően bementünk a városközpontba, ahol farrrkas is csatlakozott a csapathoz, majd onnan a találkozó helyszínére mentünk. Mire odaértünk, be is sötétedett. A faházak elfoglalását követően megvacsoráztunk, majd a tűz köré ülve közvetlen beszélgetés zajlott a hajnali órákba nyúlva.
Másnap a reggelit követően készülődtünk a gyalogtúrára, amelybe időnként az eső is beleszólt. Így dél környékén el is tudtunk indulni. Jómagam a túrának egy rövidebb változatán vettem részt, így a barlanghoz és a vízeséshez nem tartottam a többiekkel. Ezért 3 óra környékén visszaértem a táborba. A többiek csak 6-7 óra környékén. A későn lezajlott vacsora, és pakolás után a többség lefeküdt aludni, mert másnap hosszú út várt mindenkire a hazautazás miatt.
Vasárnap 05:00-kor volt az ébresztő, azzal a céllal, hogy mindenki viszonylag időben haza tudjon érni. Gyors pakolást követően elindultunk Nagyváradra. Lew volt olyan rendes, hogy a vonattal érkezőket elvitte Püspökladányig. Amelyet ezúton is köszönök! Ugyanis azzal a vonattal, amelyik Biharkeresztesig el tudtunk menni csak június 30-ig közlekedett. Ezért vonatpótló autóbusszal és átszállással tudtunk volna eljutni Püspökladányba. Ennek köszönhetően sikeresen elértünk egy korábbi vonatot, s jómagam egy órával korábban értem haza a tervezett időponthoz képest.
Szeretném megköszönni a szervezést! Igazán jól éreztem magam!


Ahogy boymester látta:
Beszámoló a Fémforgács találkozónak álcázott kellemes baráti kirándulásról:
…immár másodjára sikerült eljutnom egy szerkesztői találkozóra, ahol kivételesen kevesen tudtak megjelenni a tagok közül. A valamivel nagyobb távolság mellett sok magánéleti, munkahelyi és egyéb probléma árnyékolta be tehát az eseményt, ami ettől függetlenül jól sikerül, köszönhetően az érezhetően nagyon felkészült és szívélyes erdélyi rendezőbrigádnak, akiknek ezúton is köszönöm az élményt. Annak is örültem, hogy a szerkesztőségnek azon felével tudtam közelebbről megismerkedni, akikkel az előző évben sikeresen elkerültük egymást, vagy egy elismerő biccentéssel nyugtáztuk egymás létét, miközben távoztak a helyszínről. Megtudtam például, hogy Krigare nem csak ír a koncertekről, hanem lehetősége szerint minél több élő zenét hallgat, Pewoon is kedveli a régi sulis doomot (sok egyéb mellett), ugyanakkor nem neki való a magasság. Farrrkas a nevének megfelelően szökell bármilyen terepen a vadon közepén, Lew pedig órákat tud szánni egy darab finom sült húsra, amelyet pillanatok alatt jóízűen elfogyaszt, nascence pedig épp olyan mindenevő, mint zenék területén. No és ott voltak a lányok is, akik előtt szintén le a kalappal, manapság kevesen viselik ilyen kitartással a nomád élet néhány kihívását, én kifejezetten élveztem mind a helyszín végtelenül egyszerű, ugyanakkor csodás békéjét, mind pedig az utazás és túrázás utáni, valóban hajnalig tartó beszélgetéseket a tábortűznél, ahol azért érdemi gondolatok és ötletek is tudtak gazdatestet cserélni.


Ahogy Pewoon látta:
Újra összegyűlt idén a Fémforgács csapata, immáron ötödszörre. Idén Románia fölött gyülekeztek a sötét felhők. Jómagam harmadszorra jutottam el a szerkesztői találkozóra. Tavaly, amikor megkaptuk a meghívást, hogy 2017-ben Romániában farrrkas és Lew kollega szívesen vendégül látja kis csapatunkat, már akkor éreztük, hogy nem kis feladat lesz kijutni oda, ám sejthettük, hogy ez az erőfeszítés megéri majd. Én Pestről utaztam le Dunaújvárosig vonattal, ahol nascence, Freyja és Esztike várt engem kocsival, hogy onnan induljunk tovább egészen Nagyváradig. Ez úton is szeretném megköszönni nekik a fuvart és társaságukat! Nagyváradra érkezve Lew kollegánál vártuk be a többieket, akik vonattal utaztak, s mikor mindenki megérkezett, elindultunk fel a hegyekbe, hogy elfoglaljuk a találkozónak helyt adó szállást. A hegyre sötétedésre értünk fel, így gyors helybeigazítás után neki is fogtunk a vacsorának. Egy kiváló gulyásleves után estébe nyúlóan beszélgettünk a tábortűz körül, miközben a háttérben, többek között, boymester kolléga doom metal válogatása szólt. Itt szeretném megköszönni boymesternek zenei ajánlásait és a témával kapcsolatos eszmecserét!
Másnap korán keltünk, ugyanis hosszú túra állt előttünk. Egy gyors közös reggelizés és vízszerzés után el is indultunk célállomásunk, a révi Zichy-cseppkőbarlang felé. Tériszonyos lévén, aggódtam a túraútvonaltól, de kis segítséggel sikerült végigcsinálnom, és a végén úgy éreztem, hogy megérte az erőfeszítés, hisz mind a barlang, mind a túraútvonalon végighaladó táj gyönyörű, és örök emlék marad. A túráról visszaérkező kifáradt csapatunk rögtön faaprításba és hússütésbe kezdett. Estére el is készült, többek között, a szerkesztőség közt sokak kedvence, a miccs. Összességében nagyon jó emlékekkel hagytuk el Romániát, s indultunk hazafele másnap. Ezúton is megköszönném farrrkasnak és Lew kollegának a vendéglátásukat és segítségüket a túrán!


Ahogy Esztike látta:
A Fémforgács találkozónak második alkalommal lehettem részese olvasóként. Ahogy nekiveselkedtem megírni ezt a beszámolót, már mosolyt is csalt az arcomra néhány felidézett pillanat.
A tavalyi ösküi összejövetel után nascence-szel és Freyjaval hosszabb utat kellett megtennünk a helyszínig. A reggeli indulás előtt 10 perccel jöttem rá, hogy az igazolványom a munkahelyemen maradt, az egyik kolléga szerencsére segített, ahogy a veszprémi utolsó ügyintézéskor nascence-nek is a parkolóautomata használatában jártas bácsika: „nyomd meg a tovább gombot”. Útközben Pewoon csatlakozott hozzánk, és az Alföldön sikerült leeresztenünk kicsit. A hátsó ülésen felpakolva felelősséget éreztem a társaság élelmezéséért, és a „kértek kekszet?” kérdésemnél már csak a váltakozó kukorica- és napraforgótáblák száma volt nagyobb. A határőr hölgyben kisebb zavart okozott a két Szabó Péter jelenléte az autóban.
Nagyváradra érkezve farrrkas fogadott minket, majd egy kis pihenés és felfrissülés várt ránk Réka és Lew lakásán, köszönet érte utólag is. Időközben a társaság többi tagja megérkezett: Krigare, boymester és Viola is csatlakozott. Gyors városnézés után a találkozó helyszínének megközelítése következett, ami szó szerint meredek volt, ugyanez igaz néhány Réka által mesélt történetre is, amelyeken nagyon jól szórakoztunk az úton. A már így is kirándulós hangulaton sokat dobott az esti közös vacsora, tábortűz, friss levegő és csillagos égbolt. A mozgalmas nap után az alvással nem volt gond, olyannyira, hogy a mellettem lévő kislámpához gyűlt élőlények zümmögése is csak álomba ringatott, bár az utolsó pillanatban még átfutott az agyamon a „vajon nem másznak a fülembe?!” gondolat.
A második nap mindenképp az esemény tetőpontjának tekinthető. Reggelivel indítottunk, ahol ‒ az esti közvélemény kutatás után ‒ farrrkas még mindig pontosan tudta, hány kávét és teát készítsen. Néhányan együtt indultunk vízért a közeli, egyértelmű GPS koordinátákkal belőtt kúthoz: na jó, némi túlzással, de a fejemben csak annyi maradt meg, hogy a harasztokkal övezett út végén fordulj jobbra. :) Freyjaval megtudtuk, hogy egy idősek otthona van a közeli völgyben, ezt a fontos információt el is raktároztuk a nyugdíjas éveinkre való tekintettel. Promó CD osztogatás, majd nyakunkba vettük a környéket. Néhány helyről csodálatos kilátás nyílt a Sebes-Kőrös völgyére, két kilátót látogattunk meg, továbbá útba ejtettünk egy vízesést és cseppkőbarlangot is. Nehéz volt betelni a látvánnyal, ami minden fáradtságért kárpótolt. Útközben az erdő mélyén elhangzott néhány hasznos figyelmeztető felkiáltás („Vigyázz, fa!”) és sikerült megtárgyalni, kinek melyik izomcsoportja formálódott a leginkább. Este a jóleső vacsora után még egy kis bandázás, pakolás, rövid alvás, és már útnak is indultunk.
Határozottan említést és köszönetet érdemel farrrkas és Lew lelkiismeretes szervező munkája, ami az egész eseményt beszőtte. Nagyszerű volt az ismerős és újonnan megismert emberkékkel együtt tölteni ezt a hétvégét, köszönöm, hogy veletek tarthattam!


Ahogy nascence látta:
Már a tavalyi ‘forgács találkozó is egy osztálykirándulás érzetét keltette bennem, de ez a mostani még jobban ráerősített erre. Péntek reggel Veszprémből Freyjaval és Esztikével felpakolva elindultunk a dunaújvárosi vasútállomásra, hogy felkapjuk Pewoont. A Nagyvárad felé vezető út ezúttal sem bírt rávenni, hogy megszeressem a végeláthatatlan magyar Alföldet. Nem csoda, hogy már türelmetlenül vártam a végcélunkat, a Sebes-Kőröst övező hegyvidéket. A határátkelés még érdekesebbre sikeredett volna, ha még emp is a kocsiban lett volna (és részt vesz a találkozón), ugyanis a Pewoonnal együtt hármunknak ugyanaz a neve. Szegény határőr agyi processzora lefagyott a két Szabó Péter igazolványa láttán, főleg, hogy az aláírásunk is nagyon hasonló. Az ellenőrzés után gyorsan Nagyváradon találtuk magunkat, ahol Lew és Réka kalauzolt minket. Lewék lakásán bevártuk a többieket. A lányok számára ekkor jött a meglepetés, ugyanis Lew élete párja, Réka felvilágosított mindenkit, hogy a hegytetőn, a táborban a zuhanyzási/fürdési lehetőségek nemhogy korlátozottak, de nem is léteznek. (Kivéve persze az 1000 literes esővízgyűjtő tartályt, ahol azért meg lehetett mosakodni… ‒ farrrkas.) Kisebb nagyváradi séta után elindultunk végleges célunkhoz, ekkor már meglehetősen esteledett. Ahogy egyre mélyebbre hatoltunk az egyre apróbb hegyi falvak ökoszisztémájában, úgy lett egyre keskenyebb és szerpentinekkel tarkított a hegyre vezető út. Ekkor már titkon kezdtem aggódni, hogy vajon mikor fog elfogyni az út. E gondolatomnak kavarogni sem maradt ideje, mert ahogy a Nap alább bukott, már a lyukakkal telitűzdelt kavicsúton találtuk magunkat. Az elkövetkezendő 15 percben reménykedtem, hogy valamelyik meredek szakaszon nem kell a többieket kiszállítanom, hogy megtolják az autót. Lew és farrrkas nélkül szinte esélytelen lett volna este odatalálni a faházikóhoz.
Habár már sötét volt, de amikor kiszálltunk az autóból, azonnal csodálatos panoráma fogadott minket és holdsütötte csillagos ég. Autentikusabb helyet nem is lehetett volna találni metal zenerajongók számára. Éppen a hegyi vezetés okozta sokkból próbáltam volna még felocsúdni, mikor farrrkas elkezdett tálalni. Este tízkor fejenként kb. egy liter gulyásleves várt mindenkire. Farrrkas nagymamákat megszégyenítő módon térült-fordult, hogy minél komfortosabban érezzük magunkat. Az este további részében tábortűz mellett folytattuk a beszélgetést, ahol boymester aprócska, siralmak között 9 gigára lecsupaszított doom gyűjteményéből szemezgettünk, miközben felidéztük fiatalkori koncert élményeinket és a punk-korszak szépségeit. Másnap reggel végre világosban is megláthattuk, hogy miért akarta ide szervezni farrrkas a találkozót. Annyira távol voltunk a civilizációtól (eltekintve a szomszédban lakó néhány embertől), hogy végre megszűnt az agyamban a nyomás, hogy ránézzek a mobiltelefonomra. Reggeli közben azért érdemes lett volna Lew arcáról legalább egy rézmetszetet készíteni, amikor farrrkas próbálta felvilágosítani, hogy hova is kellene elmenni vízért. Farrrkas szavait a lehető legpongyolább módón felidézve: „ahhoz, hogy a kúthoz jussunk, kb. öt percet megtéve a kavicsúton, a szederbokroknál kell balra fordulni, majd további 5 perc séta után a birkák mellett jobbra haladjunk tovább…”
Végül a vízhordó asszonyokkal (Freyja és Esztike) felvértezve Lew és farrrkas gondoskodott a vízkészletünkről. Megvárva az ég kitisztulását végre elindultunk kirándulni. Éppen ilyen látványra vágytam már egy ideje: lenézni a szakadékba egy sziklafalakkal körülvett völgyben. A túra célja egy cseppkőbarlang volt. Reménykedve tudakoltam, hogy méreteimnél fogva nem fogok-e beszorulni valahova. Farrrkas csak annyival nyugtázta, hogy nem hinné, de óva intett, hogy egy részén négykézláb kell majd menni. A több szintes barlang nagy meglepetés volt számomra, mert eléggé hosszan időztünk a változatos karsztformák között, és a nagyközönség elől elzárt részekre is bementünk. A barlangból előbújó patak egy szép mohákkal benőtt vízesésben végződött, kifelé jövet bele is gázoltunk a jéghideg vízbe. A túra keményebb része ezután jött, ahol a meredek hegyoldalon újra feljutottunk egy gyönyörű sziklás kilátóig. Az eredetihez képest két óra késéssel, a vacsorához megfelelően kifáradtan megérkeztünk. Farrrkas ismét szupernagyi üzemmódban olyan vacsorát varázsolt elénk, hogy a tábortűzhöz már csak gurulni tudtam. Sajnáltam, hogy másnap korán reggel indulni kellett haza, még egy-két napot szívesen elidőztem volna ott a hegytetőn a többiek társaságában. Remélem jövőre nagyobb csapat verődik össze, mert ritka, hogy ennyire hasonló zenei ízléssel megáldott, egytől egyig értelmes és szimpatikus ember egy ilyen közösséget alkosson. A szervezésért nagy köszönet a farrrkasnak, Lewnek és Rékának. Örülök, hogy végül ilyen csodás helyen sikerült összehozni a csapatot.


Ahogy Freyja látta:
Öt és fél órás utazás után érkeztünk meg Nagyváradra, ahol egy kis városnézés, pihenés és fürdés után (nagyon köszi Réka!!!) folytattuk utunkat a helyszín felé. Másfél óra kocsikázás után 20 perces éjszakai rodeózás következett hegynek felfelé. Úgy néz ki, hogy szegény kocsink minden évben kap egy kis megpróbáltatást (tavaly a Transzfogaras szerpentinjeit szenvedte el).
A helyszín tényleg gyönyörű volt! Órákig elüldögéltem volna a panorámát nézegetve… Esztivel meg is beszéltük vízhordás közben, hogy majd úgy ötven év múlva a völgyben található öregek otthonában foglalunk helyet. Ja, igen, a mosogatáshoz a vizet a kútból nyertük, amelynek megfelelő minőségéről az ott lakó két béka biztosított minket. A mosakodási lehetőségen kicsit meglepődtünk, de megoldottuk.
A szombati kb. 7 órás túra során farrrkas különböző csodálatos helyekre vezetett el minket, amelyek közül én a barlangot és a vízesést emelném ki. Bár az idő nem volt különösebben meleg, jól esett ezen a két helyen hűsölni.
Nagyon jól éreztük magunkat és köszönet a szervezésért farrrkasnak és Lewnek!


Ahogy Réka látta:
Kívülállóként csöppentem bele az eseményekbe, a jó társaságnak köszönhetően mégsem éreztem magam egy percig sem kakukktojásnak. Pár emberrel már alkalmam nyílt előzőleg is koncerteken összefutni, őket jó volt újra látni, a többieket meg öröm volt megismerni. Kár, hogy elég szűkös volt az idő, még pár nap simán belefért volna abban az idilli, stresszmentes környezetben. Farrrkas biztosan megdolgoztatta volna még pár napig az izmainkat és kitartásunkat környékbeli túrázással, leküzdhettünk volna még néhány fóbiát és elfogyaszthattunk volna még jó néhány tál bográcsgulyást vagy miccset. Minden bizonnyal elviseltünk volna még egy-két sör által inspirált, produktív agytágító estét is a tábortűz mellett…
Sajnálom, hogy nem gyűltünk össze többen, de a hangulat még így is nagyon jó volt. Remélem, hogy mindenki jól érezte magát. Külön köszönet mindenkinek, aki a hosszú és fárasztó út ellenére eljött. Köszönet azért is, hogy végre kicsit kiélhettem városmutogató szükségleteimet. Ami a komolyabb dolgokat illeti, átadnám a szót a többieknek…


Ahogy Lew látta:
Amikor a tavalyi ‘forgács találkozón farrrkas felvetette, hogy a következő (értsd az idei) összeröffenést Erdélyben kellene megtartani, nem fogadtam volna rá nagy összegben, hogy össze is fog jönni. Bár nem mondhatni, hogy könnyen lehetett találni olyan időpontot, ami mindenkinek megfelel, végül (elsősorban a fent említett kollégának köszönhetően, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésben) mégis sikerült összeverődni, bár különböző elfoglaltságok miatt sajnos többen is vissza kellett mondják a részvételt, így a végére meglehetősen foghíjas maradt a társaság. Persze ez senkinek nem szegte kedvét, inkább csak sajnáltuk, hogy a többiek ezúttal nem tudtak eljutni.
Mivel már sötétben értünk a helyszínre, első nap nem sok mindenre került sor, inkább mindenki a tábortűz körül pihente ki az utazás fáradalmait, na meg a nascence pincemester által biztosított nedűk fogyasztása közben olyan egyetemes fontosságú dolgokat beszéltünk meg, hogy kinek melyek a kedvenc idei lemezei, melyek a legjobb koncerthelyek stb.
A szombat reggel/délelőtt elsőször is azzal telt, hogy mivel eleredt az égi áldás, mindenki megszakértette az eget… mint kiderült a felhők minden irányból minden irányba mozogtak. Mindenesetre ezt az időt kihasználtuk a promó pakk szétosztására (ezúton is köszi 9000Sanyinak a meglepiért, mindenkinek tetszett!), bár az is igaz, hogy a végére maradt cd-ket már csak egymásnak tologattuk farrrkassal, amíg boymester megelégelve a helyzetet feláldozta magát a közjó érdekében, és egy határozott mozdulattal magához vette a „jobbnál jobb” lemezeket. Ezen még az időjárás is annyira meglepődött, hogy elállt az eső, és a nap az „egy kis testmozgás, hejjj” jegyében folytatódhatott, ugyanis gyalogtúrára indult a csapat. Erdő, kilátó, barlang, vízesés, ismét erdő, kilátó, tériszony, birkák. Medve nem volt, viszont mint később kiderült kullancs igen. Délután/este sütögetés, illetve ismét nektárfogyasztás, miközben a talpalávalót elsősorban boymester mega-doom válogatása szolgáltatta, amit mindenképp le akartam nyúlni tőle, idő hiányában azonban erre nem került sor. Majd legközelebb ráteszem a kezem.
Sajnos másnap reggel már indulni kellett, mert a legtöbbek előtt hosszú út állt. Kicsit kurtára, kicsit hiányosra sikeredett az idei találkozó, ettől függetlenül szerintem mindenki jól érezte magát, remélem senki nem bánta meg, hogy eljött, és remélhetőleg jövőre újra találkozunk a többiekkel kiegészülve. De addig is ütközünk koncerteken.


Ahogy farrrkas látta:
A fennebb elhangzottakon kívül én elsősorban szeretném megköszönni a Bekő és Vida családnak, hogy rendelkezésünkre bocsátották hegyi nyaralójukat, és köszönöm mindazoknak, akik a távolság ellenére eljöttek erre az istenhátamögötti, ám annál vonzóbb fekvésű helyre. Nemcsak a szerkesztők és munkatársak, hanem több olvasó is meghívást kapott a találkozóra, de sajnos legtöbbjüknek nem sikerült eljönniük. Nagyon sajnálom, hogy az utolsó pillanatban 9000Sanyi és emp is lemondani kényszerült az utazást, illetve, hogy egyéb okok miatt Nagaarum sem vehetett részt a találkozón. Fontos megemlíteni, hogy már most felmerültek lehetőségek a következő találkozót illetően, amelyet ideális esetben Pest környékén kell összehozni, annak érdekében, hogy a legtöbben részt tudjanak venni. A hétvége valóban remekül telt, ahogy a többiek is írták, de be kellett látnom azt is, hogy ez a távolság bizony sokaknak akadály. Márpedig az esemény legfőbb célja az, hogy minél többen találkozzanak egymással. Én nagyon remélem, hogy az idén meghívott, de el nem jött olvasók nagy része ott lesz jövőre, ahogyan azok a kollégák is, akik most kimaradtak. Arról továbbra sem tettem le, hogy oldboyt is megismerjem majd egy napon, hátha a következő helyszín neki is kedvezni fog…
9000Sanyinak külön köszönet a Fémforgács-passtartókért és a promó CD-kért, a résztvevőknek a hozott sütiért, nascence-nek, hogy megnyitotta Révtízfalu első Liquor Store-ját, Lewnek a hatalmas segítségért a szállításban, favágásban, vásárlásban és az ételek elkészítésében, és Violának, boymester párjának, hogy eljött, mert ő volt az egyetlen, akivel korábban még nem találkoztam. Nem titok, hogy idén a természetben való barangolás körül forogtak az események, és örömmel tölt el, hogy senki nem érezte úgy, hogy hiába jött volna.
Ahhoz, hogy igazi közösség legyünk, elengedhetetlenül fontos, hogy évente legalább egyszer személyesen is találkozzon a Fémforgács csapata, mert a hovatartozás érzése még inkább megszilárdul a személyes élményeknek, a közösen eltöltött időnek köszönhetően. Várom a következőt!

UI (Esztinek és nascence-nek): a kúthoz a kavicsos utat még a házak előtt el kell hagyni, rátérni a bal oldali, harasztokkal övezett füves útra, amely egyenesen bevisz az erdőbe, ott enyhe lejtőn jobbra tartva a szederbokrok közti ösvényre kell rátérni, majd jobbra kanyarodva egy szedressel bekerített kis tisztásra értek, ahol a kissé eldugott kút található. Pofonegyszerű, nem?

Otodik_Femforgacs_Szerkesztoi_Talalkozo_Erdelyben
Írta:
farrrkas
2017. július 9., vasárnap, 17:54
Facebook:
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.012 seconds to render