A harmadik Fémforgács szerkesztőségi találkozó Ecsegfalván
2015. május 15-17.

...aszonták, kezdődjön így...
Én az Alföldön nőttem fel, egy faluban. A gémeskút, a birkák, a kokas... Ahogy hagytuk el Budapestet, Ceglédig nem sokminden történt, legfeljebb annyi, hogy ahogy Empnek lecsukódott a szeme, úgy nyílt ki a szája. Horthy Miklós kormányzó úr szülőfalujában vettünk epret, és amennyire meglepődtem azon, hogy a 4-es főút milyen faszán meg van csinálva, annyira elborzadtam az Ecsegfalvára menő úttól. Xhavael szerint a vesekövesek mennyországába érkeztünk, hiszen egy ilyen bombatölcséres úton a legjobb próbálkozni, egy kétcentis oxalátkő kihugyozásával.
Ezúton köszönnénk meg viszont az ecsegfalvai polgármester asszonynak és az egész falunak a lehetőséget, és a türelmet, hogy két éjszakán át befogadták az esztergályos különítményünket. Lambachnak meg azt, hogy ezt az egészet lemenedzselte. Farrrkas hozta a hangcuccát, amitől közel felrobbant az épület. Egy klubkoncert hangerejét hozta be a helyiségbe. 
A menü változatos volt. A bográcsos rizses lecsó, a szalonnás öhöm és a román specialitás, a miccs is előkerült.
A környékről: Az alig ezerháromszáz főt számláló község Gyomaendrőd közelében fekszik. Csinos kis falu, sok legelővel körülvéve. Az Alföld azon tájain található, ami nincs pucérra nyúzva, vagyis nem csak és kizárólag szántók tarkítják, hanem inkább füves zöld terület.
Szombaton ki is mentünk a határba, egy folyami töltésen át. Farrrkas bemutatta, milyen a Kárpátok keleti hegyeit meghódító lendület.
Hazaérve már az etil átvette az irányítást, bár igazából senki nem lett vállalhatatlan. Mondtam egy iszonyat ordenáré viccet kiemelve, hogy ezt inkább a padlónak mondom, nem is nézve senkire... Így kezdődik, hogy "Biz és Baz elmennek locsolkodni..."
Miután lecsengett a poén, Chino Mindenholottlevő ennyit mondott:
"Akinek nem inge, ne vegye Nagára!"
Pewoonról kiderült, hogy ő Nocturno Culto, Lewről meg, hogy a világ legményebb hangú embere.
A bevezetőm zárszavaként ennyit írnék még ide: büszke vagyok rá, hogy ennél a webzine-nél lehetek!


 

A szerkesztőknek köszönhetően januárban csatlakoztam a Fémforgács közösségéhez, így újoncként jelentem meg Ecsegfalván, hogy megismerjem a kollégáimat és együtt töltsek velük egy hétvégét. Ahogyan azt már mások is megfogalmazták, a hónapokra visszanyúló virtuális kapcsolat meg sem közelíti a személyes találkozás nyújtotta élményt, már csak azért sem, mert a hozzászólásokból, Facebook-os üzenetcserékből összerakott kép egészen más formát ölthet a valóságban. Mondom ezt azért, mert részemről a munkatársak megismerése volt a lényeg.
Eltekintek a diplomatikus, dicsérő szavaktól, de hadd emeljem ki mégis Lambach-ot mindenki közül, hiszen neki volt köszönhető az a békés, idilli környezet, ami körülvett minket abban a szép kertben. A hatalmas helyen komótosan ücsöröghettünk, beszélgethettünk (ki többet, ki kevesebbet), de kivettük a részünket a főzésből, sütögetésből és a favágásból is. A séta sem merült ki annyiban, hogy elmentünk sörért a legközelebbi boltba, hanem tisztességesen elbóklásztunk a Hortobágy-Berettyó partján, ameddig a szomjúság vissza nem vezérelt minket.
A találkozó legemlékezetesebb pillanatait egyértelműen a komoly és komolytalan beszélgetések jelentették. Amellett, hogy megtudtuk, mi a betyárkörte (vagy más néven: ördögmazsola), és hogy a tésztaszedő black metal az igazi, a beszédesebbje mélyreható eszmecserét is folytatott ufókról, Istenről, univerzumról, számítógépes játékokról, filmekről és természetesen zenéről. Aki ott volt, az olyanokat tudhatott meg, hogy Nagaarum nem ért egyet emp-pel Richard Christy témában, láthatta, ahogy mindenholottlévő hatalmas beleéléssel imitál minden hangszert zenehallgatás közben, kiderült, hogy Xhavael hatalmas dumás (ami nagyban hozzájárult a jó hangulathoz), míg 9000Sanyi és Pewoon inkább megfigyelők voltak.
Nem mindenkivel sikerült egyformán beszélgetnem, de annak örültem, hogy a főszerkesztő 9000Sanyi készséggel elmagyarázott mindent, amit tudni akartam. Nagaarum-mal többször is sikerült szót váltanom, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam a dolgot, hiszen 2013 novembere óta tartom vele az online kapcsolatot.
Javaslatokat tehettem a Fémforgács oldal jobbá tételére, meghallgathattam emp zenekarának egyik új dalát, néhány promóval és egy Fémforgács pólóval gazdagodhattam, de a legfontosabbat még nem említettem: egy olyan közegben lehettem, ahol az első másodperctől kezdve otthon éreztem magam. Olyan emberek vettek körül, akik pontosan értették és osztották rajongásomat a metal zene iránt. Volt az egésznek egy hovatartozás érzete, ami megnyugvással és elégedettséggel töltött el. A közös szál tapintható volt, a ragaszkodásom ezennel csak jobban megszilárdult. 9000Sanyi egyik válaszával zárnám a beszámolómat, amelyet ahhoz a kérdésemhez intézett, hogy őt mi motiválja a Fémforgács működtetésében: „ez nálam valami kattanás lehet ott belül.” Azt hiszem, ez magáért beszél…
(farrrkas)




Hála Kovács Mária polgármesternek, és szerény személyem szervezésben betöltött epizód szerepének, lezajlott a harmadik Fémforgács találkozó is. Nem én vagyok a csapat legoszloposabb tagja, nem én írom a legtöbb cikket – ez nem is igen fog változni egyéb körmölnivalóim miatt -, így legalább a rendezvény tető alá segítésével hozzájárulhattam az oldal közösségi életéhez. Vidéki környezet, friss levegő, városi életükben megfáradt barátaimnak szerintem ennél jobb helyszín nem is lehetett volna egy kis kikapcsolódásra, ismerkedésre, és persze közös zenehallgatásra. Rögtön a legelején jól meg is dolgoztattam a társaságot, hiszen a bográcsoláshoz felvágott fa is szükséges. Előzmények: Lambach bemegy a fáskamrába, ránéz a hosszú dorongokra, sóhajt „vágja fel a f**om majd jönnek ezek, ha főzni akarnak, elintézik” mondattal visszaballag a szobába Dungeon Siege-ezni.
Naga lecsós rizse elég jól sikerült, befutott a jónép, és megkezdődött az éjszakáig tartó brainstorm, szedtük a tésztát (Xhavael elnevezése a black metalos pózra), jól kibeszéltük a hazai zenei élet tragédiáját, és bár voltak olyanok, akik kevésbé voltak aktívak, azért nagyjából mindenki szóhoz jutott.
A szombati nap számomra keservesen indult – az éjjeli fogfájás fenntartott pirkadatig, naná, hogy nincs a házban fájdalomcsillapító – de délben már tiszteletem tudtam tenni én is, a találkozó otthonául szolgáló helyi Idősek Klubjában. A srácok egészen jól alkalmazkodtak a környezethez, és a szerencsésebbek, mint pl. Mindenholottlevo ágyban pihenhették ki magukat az előző napi fáradalmakból. A többieknek maradt a pumpás ágy, gondolom a derékfájdalmakat még nem mindenki heverte ki…
A nap slágerei röviden: farrrkas micse (ez valamiféle fasírtszerűség, amit grillen készített el a mester), Naga slambuca – továbbra is betyárosnak hívjuk mifelénk – ufók vs. angyalok filozófiai vita (főszerepben Nagaarum és Xhavael), és Pewoon lebukott, hogy ő valójában Nocturno Culto, a Darkthrone zenekarból. Röhögésben nem volt hiány, és persze ment állandóan a zene. Bevallom, nem vagyok egy nagy extrém metalos, szóval egy idő múlva már nem is kicsit fárasztott a betonkeverő belső falához csapódó sóder hangját idéző, fuldokló vokállal tarkított promo muzsika. Így aztán tökre megörültem, hogy van farrrkas lemez felhozatalában Iced Earth is, aminek a Horror Show albumát úgy szurkoltuk végig, mint egy focimeccset.
Én személy szerint jól éreztem magam, bár azt azért észrevettem, mennyire sokban különbözünk mi mind, és hogy milyen különféle, a való életben egymás társaságát lehet sosem kereső embert képes összekötni a hathúros muzsika szeretete. Az ital is rendesen fogyott – még én is megnyaltam a törkölyt, pedig straight edge vagyok – de azért szerencsére senki nem volt Nagán kívül. Szegény kollégánk művésznevéből a 3 nap alatt nem egy fájdalmas poén született.
A vasárnap már inkább csak a pakolásról, és a búcsúról szólt, de azt hiszem mindenki jól érezte magát, és elégedetten távozott Ecsegfalváról. Én is elég jól jártam, vasárnap megsüthettem itthon a megmaradt micset (utólag is köszönet érte), plusz egy igazán trve merch termék birtokába jutottam. Eredeti dedikált Nagaarum, és In Vacuo hanghordozók mellé, beszereztem egy Nagaarumos bográcsot is, szóval kétlem, hogy lenne az országban nagyobb rajongód cimbora! :-) Ahogy Ecsegen mondják, ami a portán belül került, az ott is marad. ;)
Remélem jövőre is hasonlóan jó légkörben, még több tésztaszedéssel, még több centrifugálás-szerű zenével (egy évre megkaptam a black/death metal adagom), és remek kaják fogyasztásával telik majd a következő találkozó, ami felőlem akár lehet újra nálunk is, rajtam aztán ne múljon! Aki pedig otthon maradt, és lecsúszott erről az élményről, vessen Nagára!
(Lambach)


 

Igazán vártam az idei találkozót, mert hát rekordmennyiségű tagunk jelezte a részvételt, ami aztán valahogy a nagy számok törvényének engedve a találkozóhoz közeledve egyre csak amortizálódott.
Nyilván a legtöbb esetben érthető és elfogadható körülmények miatt. A megmaradt csapatnak is örültem, mert igazából jó pár olyan személyes találkozás történt meg, ami tavaly kimaradt. Lambach, farrrkas, Pewoon, Xhavael civil megtestesülésével való kapcsolatfelvétel eddig kimaradt az életemből, a többiekkel már régi ismerősként üdvözöltük egymást.
A lényeg: az út kicsit hosszú volt, de instant teleporttal rövidítettem, ergo bealudtam. A kisújszállási kereskedői fortélynak bedőlve gazdagodtunk egy kiló eperrel. Hmmm… nagyon olcsó, nagyon szép, nagyon magyar, csak a kedves árusok a bevett és elvárt kereskedelmi szokásokkal ellentétben fél kilót vesznek egy egységnek. Mindegy, jó volt, mert metal epret enni!
Idén az önerős táplálékkészítés mellett döntöttünk, ami nagyon jó választásnak tűnt, mind fizikai elfoglaltság terén (mellékelt képeken látható metalfavágások), mind szocializációs vonzata miatt. Nincs is jobb a tábortűzön rotyogó slambucot nézni, sztorizgatni és elmeditálni a pattogó fa hangjától megrészegülve, miközben ÜVÖLT A CHAPEL OF DISEASE. A kaja előtt, közben és után tudományosan elfogyasztott alkoholmennyiségtől megokosodva megfejtettük a tervezett evolúciót, Lucifert mozgató indítékokat, a magyar filmek értékeit és botlásait, az rpg életvámpír játékokkal eltöltött gyermekkori éveket is mindezt just „like a sir” hangulatban. Richard Cristy pedig akkor is tönkredobolta a Sound of Perseverance-t! Mindenholottlevő kollégánk elmepróbáló szójátékaitól lefáradva azonnal beindult a közösségi értelmi színvonal rohamos leépülése és máris megérkeztünk az esti faviccek intellektuális katatóniájába. A gyorsan elrepülő hétvége vasárnapján eltüntettük az árulkodó bizonyítékokat és angolosan távoztunk a tett színhelyéről.
Ami idén kiemelkedően jó volt, az a hangulat, a társaság, a kaják, a közös kajakészítés és a kulturáltan illuminált esti eszmefuttatások. Ami idén is elmaradt, az a kecskeáldozás, szűzlányok vérének fogyasztása, a helyi lakosság véres igába hajtása, valamint túlvilági erők rituális megidézése.
Jövőre ugyanveletek, ugyanvalahol, ugyanmajdnemekkor!
(emp)




Első, de remélem nem utolsó Fémforgács találkozóm úgy érzem, kifejezetten jól sült el. Először ugyan tartottam picit a fogadtatástól, de jó arc volt mindenki, szerencsére jócskán akadtak közös pontok. Előny volt, hogy a társaság hamar ráérzett egymás stílustára, nem voltak súrlódások egy-egy erősebb vicc miatt. Egyedüli hátrány talán az Ice Bucket Challenge-es zuhanymegoldás volt. Sokkal közelebbi barátságba kerültem a sziszegős szappannal eme két nap erejéig...
Jó főzések, sörözések, társalgások minden este és napközben megvoltak, de szerencsére volt időnk és energiánk a komolyabb, építő jellegű meglátásokat is előtérbe helyezni, így sikerült megbeszélni több, a 'forgácsot érintő témát. Pár kritikára szánt anyagot mindenki bezsebelt; megállapítottuk, hogy Nagaarum minden további bűntudat nélkül viszi el a jobbnál jobb Black Metalokat, amire néhányan fogszívva reagáltunk csak. A grátisz Fémforgács logóval ellátott pólókat jómagam néhány szakavatott kifejezéssel- és Trvesággal honoráltam, melynek alapjait mindenki hamar elsajátította.
Még sok ilyen találkozót, kérem!
Csak legyen több a tésztaszedő (melyet más is gondolom megemlít még rajtam kívül... :D
(Xhavael)





Talán onnan kezdeném, hogy néhány nappal a találkozó előtt még fogalmam sem volt arról, hogy a hétvégét Ecsegfalván fogom tölteni a Fémforgács stábjával, vagy legalábbis annak egy részével.
Egy szó mint száz, a dolgok alakulása folytán (tudomásom szerint) engem ért elsőként a megtiszteltetés, hogy olvasóként részt vehettem a találkozón. Ezért talán az a legkézenfekvőbb, ha ebből a szemszögből próbálnák betekintést nyújtani a többieknek, ki tudja, talán egyszer lesz idejük a fiúknak megszervezni egy olvasókkal közös találkozót.
A különböző on-line hozzászólások, profilképek stb. alapján az ember akaratlanul is kialakít magában egy képet mindenkiről, akivel csak a virtuális térben találkozik, és ami a legtöbb esetben egyáltalán nem fedi a valóságot. Esetemben ez újfent beigazolódott. Valamiért arra számítottam, hogy itt majd lesz egy sor szigorú férfiú, akikkel nehézkes lesz a közös hang megtalálása.
Nos, kellemes csalódás ért, mivel már az első percekben kiderült, hogy igencsak barátságos társaságba keveredtem. Nem célom, hogy részletesen leírjam minden egyes perc történését, ki mikor ébredt vagy éppen bontott meg egy sört, inkább átfogó képet nyújtanék. A két nap alapvetően a beszélgetés, sörözés és természetesen a zenehallgatás jegyében telt.
Azért emeltem ki e három dolgot, mert ezek végigkísérték a találkozót, attól függetlenül, hogy éppen a házban vagy az udvaron ültünk (itt kiemelném, hogy tökéletes hely volt a találkozóra, nem zavart minket senki, és szerintem mi sem zavartunk senkit, de épp a világtól sem voltunk elzárva), meglátogattuk a falu határát, miccset sütöttünk (aki nem tudja mi az, járjon utána, mindenesetre általános megkönnyebbülést jelentett, hogy mint kiderült, nem is harap, és nem is a Baywatch sztárját készültünk megsütni) vagy éppen öhömöt főztünk (számomra ez volt új, remélem jól emlékszem a nevére). Természetesen a jó hangulatot megtámogatta a nálunk lévő italkészlet, amiből mindenki vígan fogyasztott, azonban csak olyan mértékben, hogy meglegyen a hangulat, állatkodásba nem mentünk át szerencsére. Dióhéjban ennyi, én nagyon jól éreztem magam, simán ültem volna még néhány napot, de hát az a fránya kötelesség.
Végszónak talán még csak annyit, hogy örülök, hogy ott lehettem, megismerhettem egy csomó jó fej embert. Anélkül, hogy bárkit is kiemelnék köszönöm a fiúknak a meghívást, a helyszín biztosítását és persze a társaságot. Ha lesz rá alkalmam, biztosan részt veszek még.
És egy utolsó gondolat: a találkozó legmarkánsabb szava, és ezáltal számomra annak a mottója: tésztaszedő.
(Lew)


 

Pewoon
és én pont elértük az a vonatjáratot, amit kinéztünk. Mire leértünk Kisújszállásra, Sanyi már várt ránk az állomáson. Elmentünk kocsival Ecsegfalvára, a táborhelyünkre, amit Lambach kibérelt számunkra, ez pedig a helyi idősek klubja volt. Ez viszont most erre a két napra átalakult fiatalok klubjává. :D
A tavalyi felállásból mindössze négyen képviseltették magukat idén: Sanyi, Naga, Emp és jómagam. Akik új arcok voltak számomra: farrrkas, Lambach (vele mondjuk már kommunikáltam korábban a FB-on), Lew és Xhavael.
Pewoont koncertekről ismertem eddig, anyukájával nagy metal rajongók.
Tuti kis helyszínnek bizonyult ez a létesítmény, és szerencsére pont akadt nekem is egy ágy, így végül is nem volt szükségem a polifoamra és plédre, amivel készültem. :)
A társaság nagy része nem hagyta otthon a jókedvét, ennek köszönhetően dőlt a hülyeség már az első estén. Pl. végigvettük a fingásnak vagy tízfajta szinonimáját, a gyomorrottytól az űrgyűrűfüttyig, továbbá az egyik vicc kapcsán még én is elejtettem egy aranyköpést, amit jól megjegyeztek a többiek: "Akinek nem inge, ne vegye Nagára." :D
Az első nap bográcsozással telt nagyrészt, valamint néhány fiú fát is kellett hogy aprítson a tüzelőnek. Naga két bográcsos kajával is készült a hétvégére: először egy lecsóutánzatot dobott össze rizzsel, vörösborral és babbal megbolondítva, második napra (szombatra) pedig egy pásztortarhonyaszerűséget, népies nevén öhömöt (?) főzött. Nekem a lecsós próbálkozás jött be legjobban tőle.
Közben folydogált a pia, Naga kétféle pálinkával is kínálgatta a kompániát. Volt egy rahedli promó cd is, nagy többségüket áthallgattuk, voltak köztük igencsak jók. Én pl. a J.D. Overdrive-ra csaptam le, ezek a lengyelek tök jól elkapták a Pantera/Black Label Society/Down szentháromsággal fémjelzett vonalat - bővebben a kritikámban olvashattok majd róluk. Emellett egyéb személyes kedvencek is bekúsztak a lejátszóba, pörögtek a jobbnál jobb muzsikák: Nevermore, Wolf, Iced Earth, Alice Cooper, King Diamond, stb.
A Wolf be is talált mindenkinél, pedig akadt azért a társaságban olyan egyén, aki nagyon nem csípi a heavy metalt.
Mivel hosszú volt a nap (dolgoztam és haza se mentem, hanem jó előre összekészítettem a motyót, aztán munka után irány a vonat), és nem iszom kávét egyáltalán, ezért meglátszottak rajtam a fáradás jelei, úgyhogy valamikor késő este el is tettem magam másnapra.
Szombaton miután megreggeliztünk, útba ejtettük a helyi ABC-t, ahol én nasiról gondoskodtam, a többiek pedig piát , kenyeret, miegymást vásároltak az aznapi ebédhez. Az udvaron nekiállt a társaság főzőcskézni; farrrkas isteni miccset sütött, amiből jól be is zabáltam. :D
Kaja után tettünk egy kisebb kört a faluban, lemozogtuk az ebédet, készültek csoportképek is. Nem maradt el idén sem a Fémforgácsos pólóosztogatás, én ezúttal mondjuk nem tartottam rá igényt, mivel van még tavalyról nekem. Késő estig még folyt a traccsparty (Lambinak, Nagának, Xhavael-nek volt talán a legnagyobb beszélőkéje az egész gárdában, így garantált volt végig a hangulat) és zenehallgatás. Ki is dőltem eléggé a végére, némi Dream Theater hallgatást követően.
A vasárnap reggel már a cihelődés jegyében zajlott, mindenki összeszedte amije van, valamint eltakarította a romokat. Sanyi kivitt Pewoont és engem a kisújszállási vasútállomásra, ahol még pont elértünk egy járatot.
Összességében véve nem bántam meg, hogy idén is mentem a 'Forgács talira, hiszen megismerhettem új emberkéket és Ecsegfalva is jó választásnak bizonyult, már csak azért is, mert néhányunkban a Nightbreed kapcsán nosztalgikus emlékek idéződtek meg. Szerencsénkre az időjárás is kegyesnek bizonyult hozzánk, pedig nagyon mondogatták a meteorológusok, hogy kedvezőtlen időre számítsunk. Jövőre is igyekszem jelen lenni!
(mindenholottlevo)


 

Immáron harmadszor gyûlt össze a Fémforgács kis csoportja.
Számomra, mivel nem olyan rég óta vagyok a Fémforgács külsõs munkatársa ezért az idei találkozó volt az elsõ. Mint városi gyerek eleinte ódzkodtam, hogy egyáltalán hogyan fogok tudni eljutni Ecsegfalvára. Végül vonattal egészen Kisújszállásig utaztam Chino társaságában. Ahol Sanyi már várt minket kocsival s onnan meg sem áltunk Ecsegfalváig.
Mikor megérkeztünk Nagaarum, Xhavael, Lambach és névrokon emp már nagyban a kondér körül tüsténkedtek. Egy rövid bemutatkozás után már szisszentek is a sörösdobozok, csörögtek poharak. Ezt követõen egy estébe nyûló társalgás vette kezdetét, miközben a háttérben a svéd heavy metaltól kezdve a német death metalon át az indiai prómó anyagokig minden szólt.
A másnapi sütés/fõzés után páran úgy gondoltuk, hogy körbenézünk Ecsegfalva határán. Rövid sétánk alatt a Hortobágy-Berettyó folyó mellett a Mirhó-gát építésének 200. évfordulójára elhelyezett hatalmas sziklát is megszemléltük.
Visszatérésünk után, hasonlóan az elõzõ naphoz hosszas eszmecsere vette kezdetét, mely szintén éjszakába nyúlt némi alkohol s fémzene társaságában.
Mivel sosem voltam a szavak embere, itt én be is fejezném rövid beszámolómat. Megköszönném, hogy részese lehettem ennek a kiváló röpke összeröffenésnek.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam. Jövõre remélem ismét találkozunk!
(Pewoon)


Ahogy Naga reszortja a beszámoló megkezdése, úgy immár harmadik alkalommal én fogom a zárszót megírni.
Idén elsõ alkalommal lett két napos a találkozó. Szokás szerint ismét voltak új arcok, de sajnos hiányoztak - igazoltan - régiek.
A helyszínről annyit, hogy sokak számára lehet ismerős a Nightbreed fesztiválok - FIGYELEM, július 4-én ismét lesz! - kapcsán, mint azt Chino korábban említette is, nekem viszont félig-meddig hazai pálya, hisz úgy 40 km-re éltem évekig. 
Ami a két napba belefért: volt szokásos promóválogatás, zenehallgatás, a kalandvágyók sétára is indultak. Megismerkedtünk egymás világnézetével, érdeklõdési körével. Ha úgy vesszük, semmi extra, mégis sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mert a kvázi arctalan csetelés után jó volt élõben is megismerni azokat, akikkel ezt a közös hobbit űzzük.
Ahogy farrrkas idézte egy félmondatom, azt hiszem ez mindannyiunkra igaz lehet, mert egyedül nem lehetek ilyen "kattant". És ez jó, megnyugtató érzés!
Ahogy az is az volt, hogy azok a társaink, akik ilyen vagy olyan okok miatt nem tartottak velünk Ecsegfalvára, azért dolgoztak, hogy a kedves olvasók ne maradjanak friss hírek nélkül. Nekik ezért jár a köszönet!
A többiek nagyjából összefoglalták a történéseket. Így számomra csak annyi marad, hogy megköszönjem Lambachnak a szervezést, a falunak a vendéglátást, a szakácsoknak (farrrkas, Nagaarum) a kaját, mindenkinek a részvételt.
Örülök, hogy ismét találkoztunk a régi arcokkal, és örülök, hogy megismerkedtem az új srácokkal.
Mivel úgy váltunk el, hogy jövőre folytatás következik, így remélem a 2016-os találkozó nagyobb létszámban zajlik majd! A helyszín pedig... ki tudja még, de ötleteljetek!
(9000Sanyi)
A_harmadik_Femforgacs_szerkesztosegi_talalkozo_Ecsegfalvan
Írta:
Nagaarum
2015. május 23., szombat, 21:18
Facebook:
Carrast69 2015. május 26., kedd, 08:30
Carrast69
Csatlakozott:
2010. december 28.
Hozzászólások: 127
jó móka lehetett! :-D
ZolixiusRex 2015. május 24., vasárnap, 05:06
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
(yes)
--
In Grind We Trust!
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
Airbourne, Desecrator
október 29.,
Barba Negra
Back to the Roots Part II.
október 30.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.024 seconds to render