Az esti ködök kertje

(Tarandus Kiadó, 2014)

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e a Fémforgács hasábjain a számtalan irodalmi díjjal elhalmozott Az esti ködök kertje történelmi regényről. Először úgy éreztem, hogy kicsit sem  vág profilba, nem feltétlen biztos, hogy közönségére találna itt, vagy, hogy a személyes olvasási élményeimen felül tudnék-e átadni érdemben általános gondolatokat, meglátásokat. Aztán ahogy haladtam előre, egyre biztosabb voltam benne, hogy az igen kommersznek ható cím és borító ellenére írnom kell róla. Nem azért, mert én ilyet is olvasok, hanem mert a végére olyan szintű katarzist sikerült megélnem, ami manapság már nagyon ritka. Emellett természetesen gondolatok ezrei is előtolultak a mindennapok zajának fátyla mögül. Az esti ködök kertje számtalan díjat és széleskörű nemzteközi ismertséget hozott írójának, a Malájföldön született, majd Londonban tanult Tan Twan Eng-nek. A regény, ahogy már korábban is írtam a történelmi dráma kategóriba sorolható, aminek központi eleme a hiteles korjellemzésen felül az erős karakterfejlődések bemutatása. A cselekmény a Második Világháború utáni ’50-es években kezdődik, amikor is Malájföldön nem, hogy nem indult meg a világégés utáni restauráció, hanem pont ellenkezőleg, további véres éveket és szükségállapotot élt meg a terület, egészen 1960-ig.

A regény központi motivuma kettős. Egyrészt száraz politikai és helyzetelemzés nélkül, az angol, japán, és kínai szereplőkön keresztül mutatja be a kusza aktuál- és geopolitikai helyzetet, ami közel tíz évvel a világháború után is csak csatározásokkal, a különböző nációk osztálytársadalmi összetűzéseivel terhes. Másrészt a regény két főszereplőjén, a megkínzott és elgyötört kínai Töoh bírónőn és a japán kulturális és társadalmi elitből kikerült Aritomón keresztül mutatja be a világhatalmi események egyénre gyakorolt hatásait. Kettejük kapcsolata, interakciója és érzelmi feszültsége hűen vetíti ki a teljes térségre jellemző idegességet, ellentmondásosságot és természetesen a változás iránti vágyat is. Egy dolgot azonban a legkuszább politikai játszmák, ideológiák és eszmék sem képesek elkendőzni. Ez pedig az egyén életére gyakorolt hatásuk, ami viszont egyáltalán nem kusza, nem bonyolult és nem ideologisztikus. Ezek a játszmák csak is halált, meggyötörtséget, megcsonkított testeket és családokat, szenvedést és bűntudatot hagynak maguk után. Ezek a hatások nem válogatnak oldalak és rendszerek között. A japán munkatáborban megnyomorított kínai gyerek-lányon keresztül, a kiábrándult maláj kommunista-gerillaharcoson át, a véletlenül életben maradt, bűntudat-mardosta japán kamikáze pilótáig mindenkit ugyan úgy súlyt. Egy teljes életen át.

Amit Az esti ködök kertje megértet az olvasóval az az, hogy a minden méltóságától és emberségétől megfosztott kűzdés az életben maradásért olyan mély sebeket ejt az elmén és a lelken, ami sok esetben rosszabb talán magánál a halálnál is. A feloldozást, és a megbocsájtást ezek a megmenekültek a környezetüktől szinte sosem kapják meg, inkább terhesebbé válik létük az életben maradás felett érzett bűntudat és az otthoniak teljes kiközösítése által. A megbocsjátást, a megbékélést és a feloldozást csak is maguk egyéni szintjén kell megteremteniük és elérniük. Hogy ez mi módon lehetséges, arra jó példa Töoh és Aritomo kapcsolatának fejlődése, ami közben betekintést nyerhetünk a történelem egy távoli, de nagyon is fontos szegmensén kívül a japán kerttervezés és a horimonó tetoválás kulturális jelentőségébe is. Egy valamit azonban sosem szabad elfelejtenünk! A meggyötört és megtört emberek tragédiájának megismerése szépirodalmi keretek között a fogékony olvasóban bár lehet, hogy katarzist, egyfajta feloldódás-élményt vált ki, azonban a tragédiát megélt emberek a mi katarzisunkból sosem részesülnek. A mi élményanyagunk az ő szenvedésükből fakad, ezért bár könnyű a véres csaták és gigantikus harci összecsapások izgalmában elmerülni, valójában nincs nagyobb bűn ezek heroizálásánál és idalizálásánál!

Az esti ködök kertje (3 komment)

  • farrrkas farrrkas szerint:

    Úgy látom, emp, mostanában a büdzsémmel kapcsolatos döntéseket te hozod meg…

  • nascence nascence szerint:

    [quote=emp:5d4uehet]

    Ennek örülök, azonban egy dologra felhívnám figyelmed (lehet kicsit félrevezető az ajánlóm utolsó pár mondata), a csalódás elkerülése végett. A történet lassan bontakozik ki, elsősorban a szereplők közötti interakciókról szól és semmilyen izgalmas csatajelenet nincs benne, bár az egyes visszaemlékezések elég hidegrázósak tudnak lenni.

    Jó szórakozást hozzá, kiváló regény!
    [/quote:5d4uehet]

    Akkor még érdekesebb számomra, ha nem a csatajelenetek vizió kerülnek az előtérbe és inkább a karakterek fejlődés-története dominál.

    Amúgy ezzel a könyvvel nemrég szemeztem az Alexandrában. Végül nem vettem meg, mert nem volt annyira meggyőző a borítón található kis kivonat…

  • nascence nascence szerint:

    Köszi! Az írásod után kedvem támadt elolvasni.

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.