A hazátlan ember
Kurt Vonnegut
Libri Könyvkiadó Kft. (2012)

Ki ne találkozott volna Kurt Vonnegut nevével? Szinte mindenki ismeri. Persze olvasni már nem sokan olvasták a legendás amerikai író műveit. Én anno még az egyik legelső művével ismertem meg Vonnegut velős gúnnyal, eszméletlen éleslátással teli társadalomkritikus világát. Ez volt az Utópia 14. A Titán szirénjeivel elakadtam kicsit, az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater szintén egy régebbi élményem. Bár a címben Vonnegut utolsó önéletrajzi jellegű könyve szerepel és ejtek is majd pár mondatot róla, még is inkább ezen keresztül, mint konkrétan erről szeretnék beszélni. A zavaros írásom lényege, hogy tessék Vonnegutot olvasni! Maró humorral teli írásai minden helyzetben kifigurázzák az embert, mint esetlen, céltalanul bolyongó, butaságokat butaságra halmozó életformát. Humorossága ellenére még sem tudom könnyed olvasmánynak titulálni életművét, hiszen a humor szinte minden esetben egy mélyebb társadalmi, emberi tragédiát forgat ki sarkaiból. Talán ez Vonnegut alapmottója is. Minden borzalmat, minden embertelenséget, minden őrületet csak humorral lehet kezelni. Már ha életben szeretnénk maradni...

A hazátlan ember az utolsó műve, amit teljes egészében befejezett és megérte a kiadást halála előtt. Nem tudom azt mondani, hogy önéletrajzi regény lenne. Tulajdonképpen nem is regény. Inkább egyfajta sajátos monológ életről, politikáról, a drogról, amiről nem tud lejönni a világ, a Bush éra hazugságairól és a postai alkalmazott kislány iránt érzett plátói szerelemről, a halálról, az örökre feldolgozatlan drezdai bombázásról, Kilgore Troutról, az íróról, akinek műveit soha senki sem olvasta el. Sokszor kapkod, ugrál, önkényesen véleményt alkot, sztorit mesél. Szinte oldalanként állítanám meg egy-egy kérdéssel, vagy egy-egy bővebb magyarázat kérésével, ha ott ülne mellettem a cseresznyefa alatt ezen a kiváló szombati délutánon. Például tőle tudom, hogy ha igazán el szerettem volna keseríteni a szüleimet lázadó tinédzser koromban, akkor nem kicsapongani és hangos zenét kellett volna hallgatni, hanem egyszerűen bejelenteni: művész leszek. De a számomra legfontosabb gondolatot is Vonnegut fogalmazta meg, ami a zenélgetős „pályám” során krédómmá, filozófiámmá, hitemmé vált:

„Művészetből nem lehet megélni. A művészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A művészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit.”

Úgy érzem, a legtöbbünk szívesen beszélgetne Kurt Vonneguttal az élet nagy kérdéseiről, mert ha volt ember a földön, aki tudta a választ az élet értelmére, akkor az ő volt. Sajnos már kérdezni nem, de meghallgatni művein keresztül bármikor meglehet és érdemes, talán szükséges is.
A_hazatlan_ember
Írta:
emp
2017. június 9., péntek, 15:21
Facebook:
farrrkas 2017. június 9., péntek, 19:23
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 360
Ezt olvastam, mint sok minden mást tőle, nekem nagyon tetszett.
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
Airbourne, Desecrator
október 29.,
Barba Negra
Back to the Roots Part II.
október 30.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render