Jobb lett
volna énnekem

Hogyha meg sem születek

Hogyha nem nevelnek fel

Nem,
e világba nem

Nincs énnekem itt helyem

Nem
akartam az életem

Három naposan meghalni

Kellett volna énnekem

Nem
kéne csak egy darab rongy

Némi
kis fa

És
egy ölnyi jó föld

A
pap két szava

A
kántor zengő hangja

 S
egy harangütés… 

Az
ördög veszi majd
el

A
Halálnak sem kell

Még
az erdő mélyén

Is
kényelmesebb

Mint
egy özvegy ágyán

Használt nő párnáján

A
kerítés tövében

Hálnék inkább meg

Inkább egy durva faág

Mint  özvegy oldalán

Vagy
hajnalig várok

Ha
legyőz az álom

Ágyam lesz egy árok

De
özveggyel nem hálok

Az
ördög veszi majd el

A
sírból is tán kikel

Mint
egy seprű nyele

Oly’
durva a keze

Amellyel a boldogokra sújt

Elkapja azt, ki nevet

Élete megfakult

Estéje mind letelt…

*

Szomorú
kismadár

Úszik a jeges vízben

De
az árva szomorúbb

Amint a faluban jár

Éhes
fecske ül

A
dermedt gyomok között

De
én éhesebben járok

Az
irtások körül

Hideg szívvel csipegeti

A
galamb a faluét

De
hidegebben iszom

A
patak jeges vizét…

Aki
öreg,emlékszik

S az
ifjak tanulják

Hogy
elöttük rég

Milyen volt a lét

A
Nap nélkül élt a nép

Nem
sütött még a Hold

Gyertyafénynél szőttek

Kertbe fáklyával mentek

Akkoriban így volt

A
sötét ránk borult

Ki
takarta el a Napot

S
hová bújt el a Hold?

Holdfény
nélkül jártunk

Sötétben
botladoztunk

Kezünkkel
tapogatóztunk

Úttalan
utakon

Nem élhettünk
Nap nélkül

Sem a Hold
fénye nélkül

Ki segít hát
rajtunk?

Ki
lehetne az

Ki,
ha nem az Úr

Az Ő egy fia…?