Tales of the Morbid Butchers + Fekete Terror fanzine-ek

Most nagyon furcsán érzem magam, mondhatni tanácstalan vagyok egy kicsit. Mivel az eddigi két és fél év alatt, amit itt töltöttem a ‘forgácsnál, volt szerencsém beleszagolni egy kicsit az elfeledett – kitakart zenekarok által létrehozott dolgokba, sokszor kerültek a kezembe aranyat érő ritkaságok, illetve sikerült azt is megtapasztalnom, hogy a zenei világ legértékesebb drágakövei nincsenek rivaldafényben. Persze kivétel mindig van, előfordul, hogy nagy bandák is alkotnak felejthetetlent, de nem ez a mérvadó.
Különös jelenség ma, hogy sztárolt – futtatott csapatok undergroundnak titulálják magukat. Tudom jól, hogy minden csak viszonyítás kérdése, viszont egy AFM kiadós, több lemezes, fesztiválokon pörgetett, profi klipeket készítő, és a nagy szaklapban oly sokat szereplő hazai folk metal zenekart nem tartok undergroundnak (az Éjjel – Nappal Budapestben hülyülő ex-Nevermore tagot felsorakoztató, Fonogram díjas „szupergruppot” meg főleg nem). Ilyen alapon minden az, amit nem nyomat a királyi tévé, vagy valamelyik kereskedelmi csatorna. Bár kevés dolgot szoktam szögletesen értelmezni, ebben viszont hajlok a dologra.
És itt jön el az a pont, hogy olyan terepre merészkedek, amit magam sem ismerek, illetve jelen pillanatokban indítom a szaglászást a téma körül. Szégyen ez vagy sem, ki tudja, mindenki ítélje ezt meg maga. Szóvá is lehet tenni, nem fog zavarni, sőt, ha valaki segítőkészen javít ki, vagy ír be a fórumba valami helyesbítést, még meg is köszönöm.
Annak idején 9000Sanyival kitaláltuk, hogy csinálunk hazai mini kiadókkal illetve disztrókkal egy interjúsorozatot. Nos ezt nem hagytuk abba, csak most éppen egy kicsit szüneteltetjük.
Káger Balázzsal volt már például beszélgetésünk, és akkor kifejtette, hogy Magyarországon mostanában valóságos robbanás volt fanzine-ekből. Én ezen meglepődtem, mert bár tudtam, hogy léteznek olyan folyóiratok, melyek nem kaphatóak sehol, csak ha rendelünk, és a megjelenésük sem menetrendszerű, mégis meg kellett lepődjek, mikor az év elején lementünk a Balázzsal Age of Agony koncertre, és kipakolt egy párat ezek közül a disztró pultra.
Akkor, azon a koncerten ismertem meg Dr. A-t is, aki a címben szereplő két fanzine létrehozásában, és szerkesztésében vett / vesz részt. Helyesbítve a Tales-nél így van, a Fekete Terror pedig a saját lapja.
Igazából ezt a cikket azoknak szánom, akik még nem találkoztak ilyesmivel…

Dr. A küldött nekem egy-egy példányt, hogy bemutathassam Önöknek, illetve az írásom révén még több emberhez eljuthassanak.

Kézbevéve a csomagot, elsőre a súlyuk lepett meg. 
Tales of the Morbid Butchers: 2013. vol2. 249,7 gramm a Fekete Terror: 2011/2012. pedig 365,5 (anal mérlegen mérve, de a többi tizedest elhagyva).

Vagyis a két újság együtt kicsivel több, mint 600 gramm!!! Összeadva 228 oldalt tesznek ki, és nem ló betűkkel vannak nyomtatva sőt, inkább a szokásosnál kisebbel.
Mindkettő fekete – fehér természetesen, ami az én ízlésemhez sokkal közelebb áll, mint a színes újságok.

Dr. A előre bocsátotta (ismerve az ideológiai nézeteimet), hogy a Fekete Terror nem éppen Vatikán – kompatibilis, amit a kibontás után azonnal le is ellenőrizhettem. Igen. Ez határozottan így van.
Ezt leszámítva a külcsínnel tehát semmi problémám nem akadt, sőt! Mint mondtam, a kormos árnyalatok, a sötét kivitel számomra nagyon kellemes hangulati elem ezeknél a megjelenéseknél. Egyébként a képminőség teljesen rendben van, közel minden kivehető, az olvashatóság pedig tökéletes.
 

Tartamilag pedig találtam bőven átfedést a ‘forgács profilja és a lapokéi között.
A kritikák és interjúk között olvashatunk a Kolpról, a Witchcraftról, Velmről, Kuthról, Svoidről, Siculicidiumról, Karstról, de a Talesben pl. szerepel egy 5 oldalas mélyinterjú Káger Balázzsal is. Külföldi anyagokat illetően Grafvolluth, Mandibvla, Pavillon Rouge, Ossarivm, Open Grave, Manticore, Heimat, Elderwind, Bustum, Warfist és hasonlóak tűnnek fel, de hangsúlyozom, hogy amiket felsoroltam, csak kb. 20 %-a annak, ami megtalálható ezekben a lapokban.
Találunk ugyanis kitekintőt egyéb fanzine-ekre, pl. Hold (Hun), Burning Churches (Fra), Deadbangers (Den), Domain (maláj!), Necromaniac (Ger), Oral Climax (Hun), Rotten Crowz Miki??? Hol késlekedsz már? 😀
Ezeket csak kiragadtam a Talesből, a Fekete Terror esetében címszavakban: Cryptic Remains, De Profundis, Fantom, I Divine, Malediction, Nuclear Beast, Oral Climax, Romboló, Solus stb… és RENGETEG kritika. Ehhez a laphoz kapunk Mörbid Carnage posztert is (A3-as), és egy CD mellékletet.
És amit NAGYON hasznosnak találok, az a két oldalas „elérhetőségek” rovat. Itt zenekarok, fanzine-ek és kiadók elérhetőségeit lelhetjük fel szépen sorba szedve.

Nos, azoknak aki otthon van ezekben a folyóiratokban, nem mondtam túl sok újat, de belépő személy vagyok ezek gyűjtésében, ezért is tartottam fontosnak tapasztalatlanságomat kiemelni. Ha kiderül, az ciki, ha bevallom, akkor meg nem derülhet ki. Nem igaz?

Ha valakit érdekel Önök közül a két lap valamelyike, a feketeterrorzine@gmail.com mailcímen tud rendelni belőlük.

Ismétlem! Keményvonalas arcoknak tudnám őket ajánlani, akik nem a metal zenei színtér celebjeire kíváncsiak! 
Helyette egy pezsgő, izgalmas misztikumokban bővelkedő titkos világot fedezhetnek fel…
Hallgatok egy kis Ossarivmot…

 

Tales of the Morbid Butchers + Fekete Terror fanzine-ek (2 komment)

  • krisztian krisztian szerint:

    aki lemaradt 1-2 régebbi Oral Climaxról:
    [url:7u8c9wr2]http://hungaryanrecords.tictail.com/products/fanzines[/url:7u8c9wr2]

  • mike666 mike666 szerint:

    Hehe, épp a Tales fanzine kazetta kritikáit böngészgettem a wc-n, mire bejövök és látom az írást 🙂 Nekem megvan mindkét kiadvány, érdemes ezeket beszerezni, egy csomó izgalmas projektről lehet olvasni bennük, én legalábbis rajongok ezekért az újságokért… Kár, hogy már nincs a Stygian, igazából az kedveltette meg velem a fanzineket.