Tuska Open Air 2016
2016.07.01-03.,Suvilahti, Helsinki
 
Július első hétvégéjén ismét feketére váltott Finnország fővárosa, megkezdődött a 19. TUSKA fesztivál. A rendezvény 2016-os főbandái Testament, Lordi, Behemoth, Avantasia, Ghost, Anthrax, Katatonia, Gojira, Children of Bodom. Emellett az esemény sok olyan kevésbé ismert előadóval is kecsegtetett, akik véleményem szerint messze felúlmúlták a nagyokat.

A tavalyiakhoz viszonyítva történtek kisebb nagyobb változások, például még egy színpaddal bővült a fesztivál, a 100 fős befogadóképességű Solmusali-val, ami különböző interjúknak és akusztikus koncertnek adott helyet. Emellett a korábban nyitott Helsinki stage most fedettre váltott, ami különösen passzolt az extrémebb bandáknak. Ami a legjobban érződő változtatás, az a hosszabbított program volt, ez évben Tuska pénteken és szombaton egészen éjfélig düböröghetett.

1. nap

A pénteki napom a finn Swallow the Sun bandával indult. A zenekar mindhárom napon játszott a legutóbbi lemezük a Songs from the North I, II, III sikeréből adódóan, így sorrendben minden napra jutott egy album. Felcsendültek az első album With You Came the Whole of the World's Tears dallamai, és bevontult a zenekar. Juha Raivio-t a Before the Dawn zenekarból ismert Juho Räihä helyettesítette az elmúlt két hónapban, ugyanígy történt ez most is. Nehéz szavakkal leírni azt a hangulatot, ami az éterben áradt. Aleah Stanbridge halála és az ezzel járó fájdalom, valamint gyász patakzott Mikko Kotamäki hangjából. Azt gondoltam, hogy Juha Raivio-t idén nyáron már biztosan nem látjuk a színpadon, mivel egy ekkora veszteséget nem könnyű feldolgozni. Aztán következett a 10 Silver Bullets és berobbant ő is. Félelmetes volt látni, ahogy küszküdik az érzéseivel. Következett a Heartstrings Shattering című nóta, aminek felkonferálásánál Mikko elmondta, hogy a két hónappal ezelőtt elhunyt Aleah szeretett barátjuk, aki ezen a napon töltené be 40. szülinapját. Hangját már csak szalagról hallhatjuk. A koncert végig a gyász és mély fájdalom jegyében telt, ami alatt küszködni kellett a könnyekkel.


 

A Swallow the Sun koncert megemésztése több időt igényelt, úgyhogy tartottam egy hosszabb szünetet, ami után folytatódott a 2006-os eurovíziós dalfesztivál győztes, a Lordi. A hard rock szörnyek koncertje inkább látvány volt, bár a nagy slágerek azért megmozgatták a tömeget is.

A Kvelertak bulija a nap egyik legpörgősebb show-ját nyújtotta, száguldás és lendület volt, amit a norvégok csaptak! Aki volt már Kvelertak koncerten, az tudja, hogy ez a csapat aztán nem tököl a színpadon. Az Ulvetid című szám alatt már én sem bírtam magammal, úgyhogy átadtam magam az őrületnek. A koncert vége fele az énekes besétált a tömegbe, vagyis rá a tömegre, majd szörfözve énekelt. Egy igazi rock n’ roll bulinak lehettünk részesei, a Kvelertak ismét megmutatta! 


Testament már javában aprított a nagyszínpadon, igaz a Kvelertak show-ja után kissé visszafogottabnak tűntek. Nem igazán kötött le a zenekar, viszont a több ezer fesztiválozó nem unatkozott. Villázó és hajazó közönségtengert lehetett látni a Testament buliján.

A Behemoth koncertjét izgatottan vártam. Pár éve már játszottak Tuskán a nagyszínpadon, viszont akkor a tűző nap rontotta kicsit a hangulatot. Viszont most a fedett sátorban tökéletesen festettek a fények, a füst, a tűz, a további pirotechnika, valamint színpadi kellékek. Egy igazi rítuálénak lehettünk szemtanúi, ami tele volt tűzzel, erővel. A Behemoth adta az egyik legerősebb produkciót a három nap alatt.


Az Avantasia nem igazán nem kötött le, főleg Behemoth után. Tobias Sammet hangja tinikorom egyik kedvence volt még az Edguy-ból, viszont ezt a projektjét már nem követtem.

2. nap

A második napon a Primordial koncertjére érkeztem, akik 14.45-kor kezdtek a nagyszínpadon. Sajnos a tűző napon nem igazán jött át a koncert, jobb lett volna a sátorba rakni őket. Ami viszont tetszett, az a színpadi mozgás és az énekes mimikája, mozdulatai és a közönséggel való aktív kommunikáció.

A finn technodiktátor Turmion Kätilöt show igazán felüdítő élményt adott, felfújt strandlabdákat dobáltak be a bulizóknak, így hatalmas játszótérré vált a nagyszínpad és küzdőterme. 

Az Omnium Gatherum-ot két héttel ezelőtt ugyan már láttam a Tampere Metal Meeting-en, de most sem hagyhattam ki azt az energiabombát, amit a zenekar koncerteken ad.






Az Omnium Gatherum koncertje után a Solmusali felé vettem az irányt, ahol következett a Swallow the Sun akusztikus koncertje. Mivel egy 100 fős kapacitású terem adott helyet az akusztikus szettnek, ezért csak a leszerencsésebbek vehettek részt, a résztvevőkről a fesztivál előtt sorsolással döntöttek.
Felcsendült a Womb of Winter és kezdetét vette a Songs From The North II lemezének élő változata. Meghitt hangulat lepte el a helyet a gyönyörű és érzelmes dalok hallatán és az előadók láttán, akik teljes átéléssel adták oda magukat a balladákanak. Juha Raivio is részt vett az első pár dal erejéig. Ez az egy óra tele volt intenzív melankóliával, csendes szépséggel, érezhettük zsigereinkben észak utánozhatatlan egyedüliségét, amelyeket a Swallow the Sun nótái keltettek életre.


Következett az Anthrax, akik két évvel ezelőtt is eljöttek. Hasonlóan a 2014-es bulihoz, itt sem spóroltak az energiával, főleg Frank Bello basszusgitáros, aki mint egy őrült rohangált fel alá a színpadon. Nem akarom ismételni magam, de az Anthrax még mindig olyan tökös és belevaló banda, mint ifjúkorában!


Szombati nap teltházas közönséget köszönhetett estére, ami talán nem meglepő, mivel az este főattrakciója, a Ghost lépett színpadra. Kellően beborult az ég, szakadt az eső, majd elővonultak a zenészek, és jött Papa is finom mozdulataival, mérsékelten, ami csak még jobban feszítette a húrt. Hasonlóan a pénteki Behemoth koncerthez, a Ghost produkciója is tele volt teátrális elemekkel, mintha egy szertartáson lettem volna. Fokozta a hangulatot a sötétlila égbolt a színpaddal szemben, valamint az erőteljes villámlások a távolban. Ez egy fekete mise volt a javából! A másfél órás Ghost attrakciót Papa arcképével díszített 666 dolláros pénzzápor zárta, amelyek ezrével potyogtak az égből.







Apácalányok Ghost koncerten  

3. nap

Az utolsó nap az általam egyik legjobban várt előadóval kezdődött, dán Myrkur-t köszönhettük a színpadon. Myrkur-hoz a tavalyi norvég Midgardsblot fesztiválon volt szerencsém, akkor ő engem azonnal megbabonázott, tünde hangja és kiállása megtette hatását. Véleményem szerint ez a koncert kissé bizonytalanul kezdődött, az intro utáni első daloknál a hörgés nem igazán sikeredett olyan teljesre, mint lemezen. Aztán a koncert előremenetelével oldódott a hangulat, és a magabiztosság is erősödött. Hallhattuk gyönyörű hangját is, amivel nem tudok betelni, és amikor a gitár nem volt a kezében, sokkal határozottab lett éneke is. Igaz a kezdés kicsit gyengére sikerült, a befejezés igencsak meggyőző, főképpen az utolsó zárónóta a Song To Hall Up High Bathory feldolgozás, ahol méginkább kamatoztatta hangját. Nekem nagyon tetszett Myrkur koncertje, és úgy tűnik bizonyított Tuska közönségének, mivel a többszáz jelenlévő vagy 5 percig tapsolt a koncert vége után.


A zárt Inferno színpadot a három nap alatt még nem látogattam meg, úgyhogy a vasárnapi napon itt volt az ideje. Kint szakadt az eső, az épületben fülledt meleg levegő, de nem érdekelte azokat emberek, akik már javában aprítottak a finn death Mörbid Vomit pusztításra. A fél órás darálás alatt az emberek igencsak megizzadtak. Aztán a fél órás átszerelés után a Nervosa csajok csaptak oda São Paulo-ból, úgyhogy nem tartott sokáig a pihi. A három tagú lánycsapat nálam most debütált, és csak annyit mondok, hogy őrületes show-t adtak! Magabiztos kiállás, profi játék, és az énekes basszerosnak elsöprő karizmája pedig bámulatos! Igencsak elnyerték a férfinem elismerését is. A Nervosa az élő bizonyíték arra, hogy igaz kevesen közülünk, de a nők is tudnak zenélni.



 

A Gojira koncertből csak pár percet láttam, mivel ütközött a Swallow the Sun harmadik bulijával, amit szintén meg akartam nézni, hogy teljes legyen a kép. Folytatódott tehát a program az Inferno színpadon, ahol már beálltak a Swallow the Sun tagok és jött a harmadik lemez. Ha egy szóval kellene jellemezni a produkciót, akkor azt mondom horror. Ez a legnehezebben befogadható album a három közül, a hosszasan vontatott doom témákból adódóan. A színpadon körberakott mécsesek, a füst valamint a fények intenzíven átadták a lemezen is megtapasztalható atmoszférát.




A Katatonia a July című számmal robbant be, ami alatt azonnal repkedni kezdtek a hajtömegek. Nem kellett sok idő, pár másodperc alatt a hangulat a tetőfokára hágott, amit nem engedtek alábbhagyni, rögtön folytatták a Deliberation-nal. Kedvencek közül elhangzott a My Twin, Dead Letters, valamint az In the White. Nem tudok rosszat mondani a Katatonia-ra, sokszor láttam már a zenekart és egyszer sem okoztak csalódást.


A három napos fesztivált a Children of Bodom bulija zárta. Újra hallhattam élőben a régi slágereket, tinikorom meghatározó kedvenceit, mint például a Hate ME!, az In Your Face, a Silent Night, Bodom Night, valamint az örök kedvencet, a Downfall című dalt. Nem gondoltam volna, de a Bodom legénysége idén is előrukkolt egy kis meglepivel. Először is a Turisas és Ensiferum zenekarokból ismert Netta Skog harmonikástlányt láthattuk, hallhattuk, valamint csodálhattuk kisugárzását az igen régi Lake Bodom kiséretében. Két évvel ezelőtt Bodom Beach Barbeque keretében zajlott a Tuska koncert, amikor grilleztek a színpadon, valamint a közönség gumimatracokon szörfözhetett. Nos, idén mást találtak ki. A buli vége felé felhívtak valamennyi Tuska fellépőt, akik egy kórust alkotva énekelték a Ramones Somebody Put Something in My Drink feldolgozást.
De ez még semmi: Henkka basszusról gitárra váltott, Janne pedig szintiről basszusgitárra. És ez még mindig semmi! Az utolsó Stan Jones cover-nél jött ismét Netta Skog, valamint a közönség is belépett, 10 szerencsés együtt társulhatott a kórushoz és énekelhette a színapdon a Ghost Riders In the Sky nótát Tuska közönségének. Efféle jegyekben zárult a 2016-os Tuska fesztivál, vidáman dalolva és összeölelkezve.





 
Szokásomhoz hűen röviden összegezve az idei bandákat és a hangulatot, a legmegnyerőbb koncerteket a Ghost, Behemoth, Myrkur, Kvelertak és Nervosa nyújtották. Valamint élőben hallani a Swallow the Sun legutóbbi mesterművét egy külön kuriózum. Hangulat szempontjából is jóval felülmúlta a fesztivál az előző évet. Az idei rendezvényre 29 000 rock/metal barát látogatott el, úgyhogy a Tuska is bizonyítja, hogy amíg a föld kerek, mindíg lesznek rockerek! :)

A fesztivál fellépőiről valamint hangulatáról beszéljenek tovább a képek. Galéria:  ITT
Tuska_Open_Air_2016
Írta:
andiprkl
2016. július 13., szerda, 09:06
Facebook:
andiprkl 2016. július 15., péntek, 13:56
andiprkl
Csatlakozott:
2014. január 14.
Hozzászólások: 7
Válasz farrrkas üzenetére:

Szenzációs lehetett, a Swallow the Sun koncertje miatt külön irigykedem. :-)


Tessék jönni jővőre! Igaz mélyen zsebbenyúlós, de megéri ;-)
farrrkas 2016. július 13., szerda, 20:52
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 359
Szenzációs lehetett, a Swallow the Sun koncertje miatt külön irigykedem. :-)
Koncertek
Serious Black - Magic World Tour
szeptember 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
ExtremeNoiseFest 2017
október 7.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Blackened Symphonies Night
október 14.,
Városi Rock Klub
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.032 seconds to render