Brutal Assault 2017
A 22. alkalom

Na, azt azért még átkötésként elmesélném, hogy Opeth végén megérkezett a beharangozott ítéletidő. Egészen idáig szénné égtünk a napon. Most beütött a vihar. Épp hogy visszaértünk a sátorba, befeküdtünk, ami végtagunk volt, azzal kapaszkodtunk a sátorba és bíztunk a jószerencsében, hogy nem ázunk be, vagy nem kap fel a vihar csak úgy mindenestül. Reggel sajnos minden portált ellenőrizve el kellett fogadnunk a helyzetet, hogy ezen a napon a zápor – zivatar lesz az úr.

3. nap (azért a vihar az úr)

Nem is erőltettük a korai kezdést, így először ebéd után a Crowbarra érkeztünk meg. Igen, ismét egy amerikai veterán csapat. Úgy tűnik ez az év már csak így sikerült. Egyébként minden rendben volt a programjukkal. Ahogy várhattuk semmi cicózás, semmi flanc, csak a mázsás riffek és a headbang. Így is simán vette a közönség Kirkék programját. A lassú bólogatós részeket feloldva némi középtempós tekerésre azonnal indult is a circle pit. Nagy meglepetés volt számomra Todd „Sexy T.” Strange visszatérése basszus fronton. Sexy T.-vel 16 év kihagyás után ismét a szó fizikális értelmében is visszaszerezte a csapat a legsúlyosabb banda címet. Akkor is, ha Sexy T. már messze nem olyan súlyos és nem is olyan fiatal. Én az egész buli alatt leginkább a Like Broken Glass mázsás málháját vártam, amit aztán az utolsó dalként meg is kaptunk.



A Crowbar után szépen áttáboroztunk a kisszínpadhoz, mivel a mai nap nagy részében az itt fellépők érdekeltek leginkább. A buli a kisszínpadon az Ulcerate fellépésével kezdődött, amit nem tagadom, baromira vártam. Lemezen néha besokallok tőle, de élőben nagyon kíváncsi voltam az újzélandi társaságra. Sajnos csalódnom kellett a koncertben, amihez a srácok teljesítményének semmi köze sem volt. Velük minden rendben volt. A hangosítás viszont bitang pusztulatosan fostos volt. Kár érte. Egy nagy zajmassza érkezett hozzám, valamint a már unásig emlegetett lábdob a mellkasomban. Nem tudok sok érdemlegeset elmondani azon felül, hogy végignéztem a programot és próbáltam silabizálni a témákat mint bukott diák a nyelvtanleckét. A koncert végére megérkezett az ítéletidő második felvonása is és a The Crown beállása alatt már a nagyszínpad le is állt fél órára. Minálunk meg hering party volt a sátorban a viharos eső miatt. El is kezdte a személyzet behúzni a sátor oldalait, persze a víz már bent hömpölygött a sátorban. No, ez az ami a The Crown legénységét egyáltalán nem érdekelte és nagy örömükre totális teltháznak kezdtek játszani. A hangzás egy fokkal élvezhetőbb volt és a srácokon látszott, hogy nagy elánnal vágtak bele gőteborgi thrash – death egyvelegükbe. Ennek ellenére nekem a szett egy idő után elkezdett laposodni és a sátor is elkezdett ütemesen ürülni, ahogy kint alábbhagyott az apokalipszis. A The Crown bulija után ismét egy kis pihi következett, majd jött a várva várt Igorrr koncertje.



El sem tudtuk képzelni, hogy mire számítsunk. A francia eklektikus multitalentum Gautier Serre igazán különleges jelenség az extrém zenék palettáján. Alapvetően dekonstruktív, ipari elektro borzadájait keveri némi metallal. Az utolsó lemeze a francia arcnak viszont áttört egy szélesebb réteghez, sőt mi több, a Savage Sinusoid már nem máshol, mint a Metal Blade kiadónál jelent meg. A lemez minden várakozást felülmúlt, ám még így sem tudtuk elképzelni, hogy mi fog a színpadon történni. Aztán elkezdődött a csoda. Laurent Lunoir és Laure Le Prunenec énekesek a lemezhez tartozó jelmezben jelentek meg és valami egészen különleges aurát teremtettek. Vitték a hátukon a produkciót, élvezték a zenét, pörögtek. Nagyon jót tett a teljes programnak, hogy Sylvain Bouvier személyében élő dobossal léptek fel. Amit a teljesen sokkoló, bizarr és zseniális koncertből még külön kiemelnék az Laure Le Prunenec énekesnő zavarba ejtő teljesítménye. Nincsenek rá jó szavak, amit a hölgy kiénekelt a színpadon. Ja, azt nem mondtam, hogy a teltház fogalma teljesen új értelmet nyert a kisszínpadnál. Gyakorlatilag megmozdulni nem lehetett a tömegben. A buli végén egy erős ováció után Igorrr engedve a közönség akaratának, még eltolt egy veszettül vad, full elektro ráadás szettet. A sátor pedig szó szerint felrobbant. Ez az első BA-s koncertem, ahol a közönség másodszor is vissza akarta skandálni a fellépőt a színpadra. Még akkor is lüktetett a ritmusos „Igorrr Igorrr” skandálás, amikor már a következő csapatnak kezdtek felcuccolni. Eszement buli volt. Hazaérve első dolgunk volt a pesti bulijukra megvenni a jegyeket.



Igazából Igorrr határozottan jól ágyazott meg a teljes fesztivál legnagyobb kakukk tojásának, ami a masszív EBM-ben utazó Front Line Assembly volt. Először meg is lepődtem, hogy miért és hogyan keveredtek ide a srácok és igen csak bizarr volt, ahogy rakosgatták össze a dj keverőpultokat a színpadon. A csapat viszont nem szeppent meg és nem idomult a fesztivál jellegéhez, tette azt ami a saját dolga, mindenre és mindenkire figyelem nélkül csapatta az igazi EBM talpalávalót. A frontebernek nem mondható srác eléggé irritálóan mászkált és gesztikulált a színpadon és a hangja is nagyon gyenge volt, így egy idő után csukott szemmel adtam át magam a kontextusában meghökkentő és lüktető elektronikának. A szemhéjamon átszűrődő fények tökéletes összhangban voltak a zenével így egy laza órácskára erősen beflesseltünk. Ja, és ha azt hiszitek, hogy a sátorból fejvesztve menekültek a brutálmetal zenék hívei, akkor mindenkit ki kell ábrándítanom, mert bőséggel volt nézőtábora a csapatnak. Úgy láttam, hogy aki bevállalta, az jól szórakozott ezen a zenei intermezzón. A Front Line Assembly után ismét csak egy olyan banda érkezett, akikre nagyon kíváncsi voltam. Én alapvetően nem szeretem a grindot, sőt, kimondottan visszataszító számomra a stílus 99%-a. No, de a Rotten Sound más kategória. Azt hiszem, ők mindig is egy sokkal komolyabb, érettebb hozzáállással, a meghökkentést és polgárpukkasztást kerülve alkottak, így őket még lemezen is szeretem. No, a koncertélmény sajnos nyulfarknyira töpörödött, mert az átszerelés és a kezdés baromi sokat csúszott, és alapból fedett a fellépésük a nagyszínpados Clawfinger bulival, ami kötelező program volt. Így gyakorlatilag a harmadik szám után búcsút intettünk a sátornak, pedig jól szóltak, dörgött a HM2-es hangzás és iszonyat pengén, módszeresen kezdték meg az EBM révületből ébredező balga tömeg ipari feldolgozását.



Sajnálom kicsit a Rotten Soundot, de egy nagyszínpados Clawfinger nem eladó! Annak rendje és módja szerint jó időben (menetrend és időjárás szerint egyaránt), viszonylag előre furakodva, jó helyről vártuk a csapatot, akik már csak koncerten, fesztiválszezonban csíphetők el, amúgy a tetszhalál állapotában konzerválták magukat. Nos, a buli sok minden volt, csak tetszhalál nem. A banda alapvetően egy korai lemezekre fókuszáló Best Off-al készült, aminek örültem, is meg kicsit nem is. Persze, a Nothing Going On, a Nigger, a Two Sides (úúúú de iszonyat libabőr volt ez a dal a keleties betétjével), a Recipe For Hate, vagy a záró Do What I Say iszonyat meg tudta mozgatni a tömeget és igen, ezek bizony a kora tini korszakom jellegzetes dalai voltak. A bulit alapvetően a mókás öltönyben érkező Zak Tell vitte a hátán. Élt a srác, ugrált, pörgött, láthatóan élvezte a bulit. A csapaton belül még Jocke Skog volt az, aki rendszeresen kijött a szintik mögül és aktívan kivette a részét a színpadi pörgésből. Zak annyira élvezte a bulit, hogy az egyik dal közepén még egy kis body surf-re is bevetette magát a közönség soraiba. A koncert végén a teljes csapat láthatóan meghatódva és feltöltődve köszönte meg a jelenlevőknek az estét. Mivel én leginkább az utolsó három lemezüket szerettem meg, így örültem volna több dalnak ebből az érából, de így is baromi jó volt a svéd srácok energiáit felvenni és megélni. Összességében a leginkább eklektikus és lüktető ez a harmadik nap volt számomra, és még mindig nincs vége a fesztiválnak!

Mivel Gergő barátom a Clawfinger helyett a God is an Astronautot választotta, így most arról a koncertről az ő élményeit olvashatjátok:

A késői óra és a barátságtalan idő miatt félő volt, hogy a Rotten Sound aprítása után vajmi kevés keményfémhez szokott harcost fog érdekelni a God is an Astronaut némi elektronikával is fűszerezett, de alapvetően azért konvencionális, lágy post-rock zenéje. Meglepetésemre azonban teltház és nem kis (megelőlegezett) ováció várta, hogy az írek a Kisszínpad (Metal Gate) deszkáira fáradjanak. A post-rockot kedvelő és jól ismerő vájt fülűek bizonyára töviről hegyire tudnák elemezni a produkciót (pro et contra), számomra azonban ez a koncert jó stílusérzékkel felépített, a pszichedelikus, crescendo építkező dalokhoz tökéletesen passzoló látványvilággal megtámogatott, már-már szuggesztív élmény volt. Bár lemezen ez a zene nekem túl „híg”, az egész itteni 50 perc egy légies és görcsmentes kikapcsolódás volt hallókéregnek és léleknek a nap végén; a közönség reakciójából ítélve nem csak én éreztem így. Az is kiderült, hogy, sok előadó sajnálatos szégyenére, igenis lehet a Kisszínpadon is tökéletes hangzást keverni, akár a lemezénél még organikusabb, erőteljesebb formában is. Megérte virrasztani, danke.
 

folytatása következik...



Brutal_Assault_2017
Írta:
emp
2017. augusztus 21., hétfő, 18:18
Facebook:
Krigare 2017. augusztus 24., csütörtök, 14:26
Krigare
Csatlakozott:
2010. február 17.
Hozzászólások: 6624
Én délután 4-5 óra felé mentem el zuhanyozni, akkor senki nem állt ott, és még zuhanykabinra sem kellett várni! Aki reggel ment, annak sokat kellett várnia...
Nem messze a fesztiváltól volt lehetőség zuhanyzásra, de ott is időpontot kellett kérni.

Ensomhet: a Brutal WC is ezt a célt szolgálta! Minden használat után kitakarították, és lefertőtlenítették.

Az utolsó nap én még a Tsjuder koncertjét emelném ki, nekem az volt a nap fémpontja!
--
V.A.
ensomhet 2017. augusztus 24., csütörtök, 12:15
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2186
Mi ismerősökkel egy mélyebben fekvő részre sátraztunk a kisebb bejárathoz közel, ami alapvetően jó volt árnyék miatt és nem volt gyalogos forgalom, csak arra nem számítottam, hogy első nap után 20-25 percig járok körbe a kis lámpámmal keresve az ösvényt, ami levezet a sátramhoz :-p Tavalyelőtt a VIP kettes kempingben voltunk, ott tényleg kibaszott a nap a sátorból reggel 8-9 körül.

A harmadik naphoz hozzátenném még a Der Weg Einer Freiheit koncertjét, ami a késői időpont ellenére is nagyon jó volt (talán mert a GIAA nagyszerű produkciója megtisztította kicsit az agyam), érdemes a modernebb felfogású black metal iránt érdeklődéknek október 10-én ellátogatni a Dürer Kertbe, és megnézni őket.
A Phurpa is érdekes volt megint, szerintem őket hallgatták a fesztiválon a legkevesebben :-D Én egy fél órát szántam rá.

A Tiamat nagy móka lehetett (azért kicsit sajnáltam azokat, akik számára fontos volt a Wildhoney), én egy 10 perc után úgy döntöttem, hogy inkább hagyjuk. Ellenben a Zhrine nagyszerű koncertet adott, tetszik az általuk elővezetett black/death keverék. Basszusgitár helyet valójában elektromos(?) nagybőgő(?) adja a mélyet, és a gitáros/énekes forma is használt néha vonót a gitárjához.
A Mayhem remek volt, egyedül a közönség zavart egy kis ideig, mert túl előre mentem és indokolatlan és szerintem oda nem illő lökdösődés alakult ki (tudom, nézzem akkor otthon streamen).

Ár/érték arányban valóban nagyon jó fesztivál ez, a léptéke is még épp emberi, mondjuk felőlem a zenekarok egyharmadát ki lehetne szórni, szerintem akkor se lenne kevesebb résztvevő. A zuhanyzókra szoktak még sokan panaszkodni, viszont erre megoldás lehet elsétálni a városi strandra, ahol két sör áráért lehet nyugodtan tiszta WC-t használni, zuhanyozni, vagy akinek van ilyenre igénye, medencében is bohóckodni.
ganajtúró 2017. augusztus 24., csütörtök, 10:22
ganajtúró
Csatlakozott:
2016. szeptember 12.
Hozzászólások: 15
"Nehezen viseltük a folyamatos „kurrváááá” felkiáltásokat"
Meg valami "hovló" vagy mi, amit kiabálnak. Azt hiszem szlávul szart jelent.
Gecire idegesítő hajnal 4-kor ezt az üvöltözést hallgatni.
Reggel 7-kor meg már 40 fok van a sátorban.
Krigare 2017. augusztus 22., kedd, 07:24
Krigare
Csatlakozott:
2010. február 17.
Hozzászólások: 6624
Nekem a harmadik nap az Einherjer koncertje volt a csúcspont! Most láttam őket először élőben, és nem okoztak csalódást!
--
V.A.
ensomhet 2017. augusztus 21., hétfő, 15:12
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2186
A második nap (meg talán az egész fesztivál) fő produkciója az Emperor koncertje volt, engem is ez érdekelt a legjobban. Szerencsére teljesen pozitív volt az egész, nyoma sem volt rossz értelemben vett nosztalgiának vagy hakniszagnak. Nagyon jó volt élőben hallani ezt a klasszikus lemezt, a hangzás is rendben volt (lehetett volna kicsit hangosabb), Trym dobolása élmény. Nekem még a ráadás számok sem hiányoztak, azok nélkül is kerek lett volna a koncert. A végén át is mentem az apró színpadra, hogy legyen helyem, és az Opeth helyett a számomra sokkal érdekesebb Uada-t nézzem meg. A mára klisévé váló arctakarós-kapucnis kinézet itt jól működött, főleg hogy a szinte folyamatos fehéres-halványkékes világítás olyan hatást keltett, mintha egy fekete-fehér filmet néznék (nagy ritkán jelent csak meg pár színes fény a háttérképen). Hangulatos, lendületes koncertet adtak.
https://www.youtube.com/watch?v=BSaqqdB0q0k
A Hour of Penance is szépen adagolta a death metalt, a The Great Old Ones fő problémája szerintem az volt, hogy nem este játszottak, mondjuk akár az Oriental Stage-en - sötétben sokkal jobban működött volna a Lovecraft-hangulat.

"Borsod legszebb Fallujah." - hangzott el.

Krigare: a Master's Hammert szerintem a csehek értik igazán, nekik fontos és kultikus zenekar, figyeltem, hogy random helyeken álló indokolatlannak tűnő emberek is énekelték a szövegeket :-)
Krigare 2017. augusztus 21., hétfő, 11:35
Krigare
Csatlakozott:
2010. február 17.
Hozzászólások: 6624
Az Ultha koncertjébe én is belenéztem, miután sikerült megtalálnom a kissé eldugott Oriental színpadot. És nekem is nagyon tetszett!

A Wintersun koncertje csak háttérzajként szolgált miközben az egyik Radegast sörsátorban pótoltam a folyadékhiányomat, és közben arra jöttem rá, hogy ez a stílus, amit ők képviselnek nagyon távol áll tőlem.

Az első nap egyedül még a Master's Hammer koncertjével nem tudtam mit kezdeni...

Akiket még megnéztem ezen a napon, és nagyon tetszett a műsoruk az a Gorguts, Root, Helheim, Batushka, Wolves in the Throne Room.
--
V.A.
ensomhet 2017. augusztus 20., vasárnap, 13:11
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2186
Az első napon az Ultha adott még jó hangzású, erős koncertet a legkisebb színpadon (kedvenc helyszínem volt ez a kevesebb ember miatt). A nap szava az Overskill volt - sikerült így kiírni őket a kivetítőn megjelenített programban :-)
A Wolves in the Throne Room-ot sajnos csak egy (igaz jóval 10 perc feletti) dal erejéig tudtam nézni fáradtság miatt, pedig elég működőképes volt a zenéjük. A késői időpont ellenére elég szép mennyiségű ember figyelte őket, s gyúltak a trükkös cigaretták is közben, ahogy éreztem...
Koncertek
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
Cryptoriana World Tour
január 21.,
A38 Hajó
European Pilgrimage Tour Part III.
január 22.,
A38 Hajó
Gods Of Violence Tour
január 26., 18:00,
Barba Negra
British Punk Invasion
február 2., 17:00,
Barba Negra
Downfall of Gaia, Hamferđ
február 9.,
Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render