Breakdown sortüzek estéje
Carnifex, Oceano, Aversions Crown a Dürer Kertben
Sajnos az estét nyitó Disentombról lemaradtam, így csupán az Aversions Crownnál kapcsolódtam bele a történésekbe. Az ausztrál brigád már-már hazajáró vendég kis hazánk fővárosában. Sci-fi tematikájú, djentszagú ötleteket is felvonultató deathcore-juk amellett, hogy technikásságban nincs benne hiány, kellően paraszt is. Hat darab szám fért a repertoárjukba ezúttal. Az Ophiophagy-val kezdtek, amelyhez Scott Rudd csinált szöveges videót. A klipesített Prismatic Abyssre már jócskán tetőfokra hágott a hangulat az egyre növekvő számú közönség körében. Ahogyan az várható volt, az Aversions a végére tartogatta legnagyobb aduászait, az Erebus és Hollow Planet képében. Érdekesség, hogy a dobosuk Rammstein logós dobverőket használt. Mint az kiderült később, kapta a gyártótól, amelyik a Rammstein dobosának kreálta. Nem vitás, hogy zenélni nagyon tudnak a fiúk, ezen még a kissé egyoldalúnak tűnő hörgés sem tud különösebben rontani számomra (azért kíváncsi lennék, hogyan sülne el náluk, ha kipróbálnának dallamos éneket váltogatva a hörimörivel). Bár a korábbi kistermes bulijuk a Rings Of Saturnnel és az A Night In Texasszal megtámogatva nagyobbat szaggatott (hangzásilag is az tökéletesebb volt), így sem nagyon támadt hiányérzetem.

Az Oceano ultrabrutál zúzdája sem lesz Szentpéteri Csilla művésznő kedvenc hallgatnivalója a vasárnapi ebédhez, de aki már látta őket élőben, az aligha csalódhatott bennük. Az ő koncertjükhöz már sajnos nem találtam setlistet, így csupán emlékekfoszlányokra hagyatkozhatok. Bár egy-két kósza setlist alapján, ami külhoni bulikról maradt fenn, aligha térhettek el a fiúk a szokásostól. Annyi bizonyos, hogy volt The Taken, District Of Misery, Dead Planet, Human Harvest, Lucid Reality és zárásként megkaptuk a Dawn Of Descentet. Az Oceano-t tkp. el lehet könyvelni egyemberes zenekarnak, tekintve, hogy a mackós termetű fekete hörgőgép, Adam Warren körül szinte folyamatosan cserélődnek a tagok. Bár a gityós Scott Smith és a bőgős Chris Wagner helye talán már stabilnak mondható, mivel 2014 óta kitartanak a főnök mellett. A jelenlegi line-upban a dobos, Matt Kohanowski személye új egyedül. A 2017 óta velük zenélő srác hozta megbízhatóan az összetett ütemeket. Adam pedig hát nem kérdéses, hogy amellett, hogy szimpatikus, még hangilag is leveri a komplett deathcore mezőnyt. Ennyire gonosz, állati erejű hanggal egyszerűen születni kell! Bár nekem a 2015-ös Vörös Yukas fellépésük a családiasabb hangulat miatt jobban átjött, azért örömmel hallgattam az offenzív brakdownok garmadáját Adam földöntúli bömbölésével kéz a kézben járva most is. Pláne, hogy a hangzás már rendesen kikupálódott rájuk.

Habár a Carnifex munkásságával kapcsolatban már egy ideje fonalat vesztettem, ez az este kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy esetleg újból elkapjam azt. A Dark Heart Ceremony-val indult utazás alatt aztán rá kellett jöjjek, hiba volt annyi ideig "hibernálnom" a bandát, mivel ez a kb. egy órányira kiporciózott műsor minden Carnifex fan igényét kielégíthette. A Scott Lewis énekes-hörgős vezetésével munkálkodó társaságnál sem volt helye lacafacának a rendelkezésükre álló időben. Amellett, hogy az újabb számaikat népszerűsítették, különös hangsúlyt fektetve a Die Without Hope és Slow Death albumok gyűlöletbombáira, nem hanyagolták el a régebbi alapvetéseket sem, bár tény és való, hogy válogathattak volna merészebben is a múltbeli dolgaikból... Slit Wrist Savior, In Coalesce With Filth And Faith, Until I Feel Nothing, Lie To My Face, ezek mind-mind elhangzottak. Annyiban mindenképp kitűnik a San Diego-i székhelyű csapat a sok hasonszőrű deathcore, modern death brigád közül, hogy a muzsikájukat, előadásmódjukat némi gótikusnak ható teátrális attitűddel felvértezik. Mondjuk aki csak puszta laikus szemlélőként tekintette meg a bulit, annak nyilván egybefolyhatott és fárasztó lehetett a sok-sok nonstop adagolt breakdown (amelyeket igen sok újabb keletű zenekar levett azóta), de aki él-hal a stílusért, annak viszont maga volt a mennyország. A roppant mód súlyos, intenzív fellépésre a Hell Chose Me-vel tettek pontot. Nem kérdés, a Carnifexnek még mindig van létjogosultsága a szcénában, még ha a pályájuk zenitjén már túl is vannak. Amíg ilyen meggyőző formát futnak élőben, addig egy Carni pólót is örömmel viselni fogok. :)

A Phoenix Hungary-nek köszönet a lehetőségért!

Breakdown_sortuzek_esteje
Írta:
Mindenholottlevo
2018. április 26., csütörtök, 00:21
Facebook:
Mindenholottlevo 2018. május 10., csütörtök, 19:07
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 332
Válasz Weide üzenetére:

Szuper beszámoló! Nagyon bánom utólag, hogy kihagytam, de remélem még lesz lehetőségem élőben összefutni az aussie-kkal és az Oceanóval...



Köszönöm! Sztem esélyes, h. jönnek még. ;-)
Weide 2018. április 27., péntek, 21:18
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 867
Szuper beszámoló! Nagyon bánom utólag, hogy kihagytam, de remélem még lesz lehetőségem élőben összefutni az aussie-kkal és az Oceanóval...
--
"Ez itt a keleti blokk. Itt tömény orosz black-re van szükség"
Koncertek
Shinedown
június 18.,
Barba Negra Track
Cloud Factories European Summer 2018
június 21.,
Dürer Kert
Stone Sour
június 25.,
Barba Negra Track
Summer Totenritual Crusade 2018
június 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Alice In Chains
július 1., 19:00,
Budapest Park
Ten Years After - 50th Anniversary
július 1.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.069 seconds to render