Ugly Kid Joe/Yellowcake - America's LEAST Wanted
Budapest, 2018.04.29. Barba Negra Track
Rock/metal zenei ébredésem során hamar ismeretségbe kerültem a kaliforniai bandával. Természetesen ebben nagy szerepe volt annak, hogy az MTV - bár nem voltam rendszeres nézője, nagyon más világ volt még az - nagy rotációban játszotta azt a két dalt (Everything About You és Cats In The Cradle), amit szerintem elsőként vág rá a mai 40-es korosztály, ha felmerül az Ugly Kid Joe név.
Ezek hatására természetesen beszereztem a bemutatkozó EP-t és a debüt lemezüket és sokat is hallgattam annak idején.
Mit mondjak, a mai napig kellemes nosztalgiával gondolok rá és hallgatom meg a dalokat, ha úgy adódik. A Menace To Sobriety és a Motel California albumaik viszont már elmentek melletem és igazából azóta sem barátkoztam meg velük.


Örömmel vettem viszont, amikor 2014-ben arról jött a hír, hogy visszatérnek. Kíváncsi voltam, mit tudnak mondani, mutatni a mai kornak, van-e olyan mondanivalójuk, ami miatt létjogosultsága van a bandának. Egy EP és egy lemez után a válasz igen, bár azt senkit nem lep meg, hogy nem lett mainstream a csapat. 
Pályafutásuk során először jutottak el hozzánk, az apropót a tavaly 25 éve megjelent America's Least Wanted lemez turnéja jelentette. Nem túlzok, hogy sokan vártuk, igaz nem lett teltház, viszont jó hangulat annál inkább. De erről később.

A körülmények szerencsétlen összjátékának (meg kicsit a saját balf.szságomnak) köszönhetően sikeresen lekéstem Whitfield Crane másik bandájának, a Yellowcake-ne az előadását, így arról Chino kolléga számol be.

Dupla feladata van Whitfield Crane-nek ezen a turnén, hisz nemcsak főbandájában, az Ugly Kid Joe-ban, hanem még az előzenekar Yellowcake-ben is ő énekel. Az ilyesmi roppant megterhelő tud lenni estéről estére, ám emberünk sikerrel helyt tudott állni.
Sajnos setlist híján fogalmam sincs a számcímeikről; Youtube-on is még totál ismeretlen a banda (Whit ide vagy oda), összesen egy The Stranger című felvételt találtam tőlük, koncertről felvéve, nem túl jó minőségben.
Ez a fajta muzsika azonban tőlem egy cseppet sem idegen, sőt! Hol a Godsmack-et idézte fel bennem pillanatokra (valamint olyan bandák rajongóinál is esélyes lenne, hogy bejönne, mint a Shinedown vagy a Stone Sour), hol déliesebb húrokat pedzegettek, hol pedig prog rockereket idézően jammelgettek jóízűeket. Annyi átfedés adódik még a főbandával, hogy Zac Morris dobol itt is (neki szintén dupla munkája akadt, ám ez a játékának egyáltalán nem vált kárára), a többi csóka, vagyis az auszi gitáros és a japó basszeros viszont előttem ismeretlennek tűnt (habár utóbbi fazon ahogy a színpad körüli sertepertélésből sejteni lehetett, az Ugly Kid Joe holdudvarához tartozhat).
Még nincs akkora koncertrutinjuk (kb. a nyolcadik, vagy tizedik koncertjüknél tarthattak, fene tudja), ámde már ők is ki tudták vívni az elismerést a közönségből. Ez alighanem főként Mr. Crane személyének szólt, mert amúgy az UKJ-re hangolódott publikum nem nagyon ismerhette a zenéjüket, számaikat. Igazi ösztönzene az, amit csinálnak. Csak imádkozni tudok, hogy a Ronda gyerek Joe-hoz hasonlóan a Sárgatortát is belátható időn belül visszahozzák Budapestre - egy önálló, családias hangulatú klubbulin biztos még inkább nyernének új rajongókat.

(Mindenholottlevo)


A tervezett fél kilences kezdéshez képest kicsit hamarabb jelent meg a csapat és kezdett bele a várva várt műsorba.

Az intro után rögtön a klipes Neighbor és az As Ugly as They Wanna Be EP-ről a Madman adta meg a buli hangulatát. Mit mondjak, azért fura volt kicsit, hogy ránézésre is minimum 35+ lehetett a közönség átlagéletkora. Azonban az is látható volt, hogy azok jöttek el, akik anno nem ragadtak le az MTV-s videóiknál, hanem alaposan megismerték csapat életművét és kíváncsiak voltak mit tudnak mutatni ma, az egyébként egész rendben lévő visszatérő EP és a 2015-ben megjelent Uglier Than They Used Ta Be lemez után.
Mivel a turné apropóját eleve az America’s Least Wanted c. első lemezük tavalyi 25 éves évfordulája adta, nem csoda, hogy a műsor gerincét ez adta. Szám szerint nyolc dalt játszottak róla.


Röviden, címszavakban összefoglalva:

- A hangulat végig remek volt.
- A tagok még most is pofátlanul fiatalnak tűnnek.
- A banda tagjai nem szántották fel színpadot, de azért mindig történt valami.
- Whitfield vezényletével végig fenntartották a figyelmet.
- A frontember stand up komikusnak se lenne utolsó, a többiek is társak voltak benne.
- Nagyon és ha akarnak látványosan is tudnak zenélni.
- A régi dalokban is jóval több van zeneileg, mint azt a klipes dalok és az emlékeim alapján vártam.
- A hangzásra sem lehet panasz, leszámítva, hogy az elején a vokálokat nem lehetett hallani.

Kicsit részletesebben:

Az első igazi csúcspontot a Cats in the Cradle jelentette, amit még azzal is megfejelt Whitfield, hogy a közönség legfiatalabb tagját, a sacca 7-8 év körüli Kristófot a színpad közelébe invitálta és apukáját is megdícsérte, hogy elhozta a bulira. A srácnak ajánlott dal végén a frontember minden gitárostól begyűjtött egy-egy pengetőt és átadta a kissrácnak, aki gyanítom ilyen emlék után - ha eddig nem is volt az - a banda és talán az élő rockzene rajongója lesz egy életre.


A csapat láthatóan élvezte a műsorrt, nem érződött semmi erőlködés, annak ellenére, hogy a programban csupán a feldolgozásokat variálják.

Az itt elhangzott Jesus Rode a Harley, C.U.S.T. és V.I.P. dalok alapján azt hiszem mindenképpen érdemes lesz esélyt adni az általam eddig hanyagolt Menace to Sobriety lemeznek is.
A Motel California és az utolsó album számait nem erőltették. Ez utóbbi mondjuk számomra kicsit meglepő volt, mert a nyitó kissé ugyan Foo Fighters ízű Hell Ain't Hard to Find szerintem simán befért volna.

Kifejezetten tetszett a Klaus “aki nem a legjobb énekes a csapatban, viszont egész jó gitáros” Eichstadt által előadott Mr. Recordman.

Mindenkinek jutott lehetősége - sőt, Whitfild szigorú tanárként utasította a többieket - arra, hogy megmutassa a hangszeres tudását, amibe aztán jókora adag humor is vegyült.
Lemmy szellemét is megidézték, előbb egy Lemmy’s Advocate feliratú pólóval, majd kicsivel később ez újra előkerült, egy pergőre ragasztva a színpad előterében díszletül szolgált a rendkívül korrekten elnyomott Ace of Spades-hez.

Whitfield nem hagyta szó nélkül a koncertet a hídról néző nem fizetőket, de oltotta a küzdőtér helyett a füvön tanyázókat is.

Zárásként természetesen mi más jöhetett, mint az Everything About You, amire egy emberként őrült meg a közönség. Ez tökéletesen keretbe foglalta a jól felépített bulit.
Soha rosszabb nyárindítást!


Videó: EV3N FLOW GROUP

Setlista: https://www.setlist.fm/setlist/ugly-kid-joe/2018/barba-negra-track-budapest-hungary-43ec038b.html
Ugly_Kid_Joe_Yellowcake_Americas_LEAST_Wanted
Írta:
9000Sanyi
2018. május 4., péntek, 22:59
Facebook:
Barba Negra Track - jön az ötödik évad
Hír, 9000Sanyi @ 2018. április 27., péntek, 21:00
Dirty Shirt - koncertlemez beharangozó
Hír, 9000Sanyi @ 2018. február 3., szombat, 15:00
Concerto Music - ízelítő a 2018-as évből
Hír, Krigare @ 2017. december 16., szombat, 09:00
Anthrax - jövő héten a Track-ben
Hír, 9000Sanyi @ 2017. június 16., péntek, 13:01
Barba Negra - klub zárás, Track nyitás
Hír, 9000Sanyi @ 2017. május 3., szerda, 12:00
Koncertek
Arkona, Dalriada
szeptember 28.,
Barba Negra
Apocalypse Over Europe Tour
szeptember 30.,
Barba Negra
Vindictive Miscreant Tour 2018
október 8.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Kamelot, Leaves Eyes
október 9.,
Barba Negra
Repulsion For Humanity Tour
október 10.,
Dürer Kert
október 11.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render