Ragnarök's Aaskereia
2008.10.20. Diesel klub
 Ezer éve nem voltam az E-klubban koncerten, (vagyis már Diesel a hely tisztességes neve) szóval örültem, hogy végül itt kötött ki a rendezvény. Szeretem ezt a klubbot. Mindig is bejött a belső barlangszerű kialakítás és a dekoratív és kedves pultoslányok sem elhanyagolhatóak! A névváltoztatás ellenére maga a helyszín kívül, belül a régi. Háromnegyed hatkor érkeztem meg, egy negyed órás magamban morgás után (ibm, hogy az a…, leborult fateknő stb.). Aminek az oka a pesti közlekedés hihetetlen logikussága volt. Valami elképesztő kalandok sorát átélve sikerült két alkalommal balra kanyarodnom. Először Keleti felől a körútra a Blaha Lujzánál, majd a körútról ismét balra az Üllői útra… Az Üllőin meg sem kíséreltem a megfordulást, szóval parkolás Ecserin és egy kis gyaloglás… Ugye nem szokta a szántást a vidéki gyerök!

 Először igen csak meglepődtem a bejárat előtt tornyosuló kb. 30 fős tömegen. De hát biztos jó helyen járok, erről árulkodott a sodronying és kalózkalap is. Aztán a másik érdekes dolog az volt, hogy a beszélgetéseket jól kihallgatva kiderült, hogy senki sem tudja, hogy mikor kezdődik a buli. Van, aki ötre jött van, aki hatra és bizonyára van, aki csak ottfelejtődött a vasárnapi partyról és most kászálódott ki a bokorból. Na hogy senkinek se legyen igaza, kapunyitás fél hétkor, koncertkezdés fél nyolckor.



Végül is kb. 120-130 fős lelkes vikinginvázióra éhes csapat így is, eléggé szellősen töltötte meg a klubbot. Az első fellépő a portugál Viking Metalt játszó Gwydion volt. Mint ahogy azt egy jó barátom meg is jegyezte, azért éreztünk ebben a dologban egy kis kapufát, de hát éljen az internacionalizmus. Azonban a délre szakadt vikingek igen csak elkényelmesedtek ott a portugál hőségben és ez érezhető volt a produkción is. Nem volt túl gördülékeny a show és az összkép egy igen csak amatör (nem pejoratívan, hanem abban az értelemben, hogy nagyon kezdő) csapat képét festette. A borzasztó autentikusság utáni vágyam olyan gondolatokban teljesedett ki, hogy miért nem próbálnak meg legalább vikingeknek kinézni. Pár kellék elég lenne. Meg, ha már bőven van a zenében tangóharmónika, akkor marha jó lenne egy mézserittas tangóharmonikás a színpadra! Legalább a külsőségek vinnék egy kicsit a hátukon a dolgot, ha már a zene hallatán nem tört rám a fejszelóbáló nagybetűs érzés. Sebaj, majd a dánok meghozzák az ingert…



 Aztán valahogy a dán Svartsot sem tudott maradéktalanul magával ragadni. Ismét azok a fránya külsőségek… Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a „magamra aggatok akármit, ami pár száz éves és katonai cumó” nekem bökte a szemem. Állandóan azon morfondíroztam, hogy vajon egy viking hordavezérre, hogy a fenébe kerül egy késő középkorból származó borzasztóan kifinomult íjász lemezvért. Vagy ilyen apróságokon ne akadjunk le? Na jó. Akkor nézzük a zenét. Az alapformula nem változott, galoppozós, hol begyorsuló, hol himnikusan együtt éneklős, triolás, pörgős zene ez, a kérdés, csak az, hogy melyik csapat milyen melódiákat tud e keretek között összehozni. Nos a dánok már hozták zeneileg a formát, feszesebb, pörgősebb volt a buli és a nézőkre is jobban rájött a harci viszketés. Azért mikor előkerült az „ikeás” fejsze a repertoárból, kicsit megijedtünk, lévén az énekes meglehetősen nagy bátorsággal lóbálta az első sor feje felett. Hát őt nyilván nem motozták meg a bejáratnál. Még egy észrevételünk volt össznépileg, mégpedig az, hogy a hörgés nem passzol annyira ehhez a zenéhez. A magasabb, „károgósabb” hangszín szerintem eltaláltabb, de hát nem teljesülhet az ember minden kívánsága.



 A harmadik fellépő az Egyesült Királyságból származó kalózmetal brigád, Alestorm volt. A nagysikerű, igazán jó kritikákat kapott első lemezük engem nagyon nem hatott meg, így a koncerttől sem vártam sokat. És láss csodát. Valószínűleg mind a színpadon, mind a nézőtéren a hangulat és az energiaszint épp itt érte el a tetőfokát és kaptunk a pofátlanul fiatal srácoktól egy akkora együtténeklős, rumszagú igazi kalózkoncertet, hogy csak ihajj! Nagyon hiteles volt a vékony kis srác a mikrofon mögött, igazán jól hozta a szükséges plusszt, még láthatóan kevés rutinnal is elboldogult a lázadozó legénységgel és dalba valamint sörbe fojtotta a felkelést. A zsákmányt illendően elosztották, így mindenki megkapta azt, amire várt. Mi egy nagyon nagy, hangulatos koncertet, ők pedig az este legnagyobb ovációját. Még az először elborzasztó szintigitár is idővel a móka része lett és inkább kalózosan vicces volt, mint sem vérciki. Tényleg nagy taps utólag is a srácoknak. Ma elővettem az albumot és működik. Kellett ez a vizuális plussz, hogy átérezzem a hangulatot, de megérte! Mondjuk buli után az énekes srác lelkesedése és véralkoholszintje annyira megnőtt, hogy a férfivécében szédelegve csak annyit tudott kinyögni, mindenkinek, aki szembe jött vele, hogy „I Love Hungary” :D Így van ez, mi pedig szeretjük a kalózokat. Egy megjegyzésem lenne csak, ami némi negatívum a bulival kapcsolatban. Méghozzá az, hogy csak egy gitárossal tolták. Nekem nagyon hiányzott zeneileg egy kisegítő bárdista, ugyan is a szólók alatt eltűnt a dög, kiüresedett a zene. A dob, meg a basszus egyszerűen nem viszi a hátán a szólót. Remélem ezt majd a jövőben orvosolják és akkor minden tökéletes lesz!



 Az osztrák Hollenthon volt számomra az a banda, akikre igazán kíváncsi voltam, és itt érkezett el az alkalom, hogy újra felhozzam a hangosítás betegségeit. Ismét sikerült a koncertet széthangosítani. A gitárok torzítottak, az énekmiksik gerjedtek, a cd-ről érkező szinfónikus részek kivehetetlenek voltak. Az egész idáig korrektül megdörrenő sound itt most dinamikátlanná és fülsértővé erősödött. Vagy az igazi metalos csak hangosít, sosem halkít? Csak érzékeli a hangerőt, de nem zavarja? Vagy mi ez már? Ahh… Inkább szólok a pozitívumokról, mert azért akadt az is bőven. Először is a dobos srácot emelném ki, aki végig a laptopról érkező szinfónikusok miatt takkra dobolt, de olyan precizitással, erővel és lazasággal, hogy élvezet volt nézni. Ez a módszer, borzasztóan feszessé és pontossá tette az egész showt, ami nem minden ismerősömnek nyerte el a tetszését, lévén kell az élő előadásba némi kosz. Nekem viszont bejött. A másik, hogy ha minden igaz, akkor a bárdisták nem kapták a takkot a fülükbe, így nekik is elismerésem, hogy ilyen flottul követték a karmestert, aki egyébként akkora nyakig tetovált, fülbevalós, hátrazselézett hajú rockabilli arc, hogy csak na! Az ügyesen eltüntetett szinfónikusok miatt masszívan gitáralapú, bemetalosodó volt a zene, ami egyáltalán nem volt baj, így leglább kiderült, hogy az alapok is rendben vannak, megállnak a lábukon a számok így is.



 Az est utolsó fellépője és fő atrakciója a legautentikusabb viking horda, a feröer szigeteki Tyr volt. Sajnos az összes patront ellőttem az előző két koncerten, így egy kicsit megfáradva figyeltem a színpad átalakulását. Előkerültek a viking zászlók és elindult az Intro is, ami nagyon sokat sejtetően igazán jól vezette fel a csapatot. Aztán belecsaptak a héthúrosokba… Na és akkor itt történt az, hogy lefagyott az intro és külsőségek okozta mosoly az arcomról. A normálisra visszahúzott hangerő így egy órás masszív géppontos Hollenthon támadás után teljesen semmilyen volt. Gitárszegény. Arról nem is beszélve, hogy azonnal jött az érzés, hogy a srácok csúszkálnak is ezerrel, és akkor az állandó hosszú leállásokról nem is beszéltem, mialatt a három bárdista a veresegyházi asszonykórust megszégyenitő népi kánonbanéneklést vágott le. A zene egyébként is a mai este leglassabbja volt, így éjfél környékén már csak az igazán fáradhatatlan szűz lányok vérén edződött vikingfanok állták a sarat, én meg visszabattyogtam a sörcsap mellé egy kis baráti csevelyre az egyik szervező sráccal és megvitattuk az élet nagy kérdéseit. Pl.: hogy a fenében van ennyire sok szép lány Pesten? :D Ha valaki tudja a választ, informáljon!

 Összegzés képpen azt mondom, hogy a kalózok megkergették rendesen a viking hajókat, az osztrák kakukktojás bemutatta, hogy hogyan kell ultraprecízen játszani, a lelkes közönség biznyította, hogy hétfő este is ki lehet tartani a kedvencek kedvéért, a biztonságiak korrektek voltak, a sör drága, de legalább nem vizezett, az éjszakai járaton tobzódó nyolc jegyellenőr, meg kapja be! (utólag is köszönöm az ötven Forintot!) Találkozunk Heidenfesten!
Ragnaroks_Aaskereia
Írta:
emp
2008. október 21., kedd, 18:47
Facebook:
Rockstadt Extreme Fest 2017 - Augusztus 10-13, Barcarozsnyó, Erdély
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2017. augusztus 19., szombat, 22:02
Brutal Assault 2008 - 1. nap - 2008. augusztus 14., Jaromer
Koncertbeszámoló, godfucked @ 2008. augusztus 20., szerda, 10:59
VA - Might is right - Nordic warchants II (2 CD + DVD) (2008)
Kritika, haragSICK @ 2008. augusztus 1., péntek, 18:19
Gwydion - Ynis Mön (2008)
Kritika, Confused @ 2008. május 5., hétfő
Koncertek
Atonement Europe Tour 2017
szeptember 20.,
Dürer Kert - Room 041
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22.,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
Serious Black - Magic World Tour
szeptember 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.011 seconds to render