Ragnarök's Aaskereia
2008.10.20. Diesel klub
 Ezer éve nem voltam az E-klubban koncerten, (vagyis már Diesel a hely tisztességes neve) szóval örültem, hogy végül itt kötött ki a rendezvény. Szeretem ezt a klubbot. Mindig is bejött a belső barlangszerű kialakítás és a dekoratív és kedves pultoslányok sem elhanyagolhatóak! A névváltoztatás ellenére maga a helyszín kívül, belül a régi. Háromnegyed hatkor érkeztem meg, egy negyed órás magamban morgás után (ibm, hogy az a…, leborult fateknő stb.). Aminek az oka a pesti közlekedés hihetetlen logikussága volt. Valami elképesztő kalandok sorát átélve sikerült két alkalommal balra kanyarodnom. Először Keleti felől a körútra a Blaha Lujzánál, majd a körútról ismét balra az Üllői útra… Az Üllőin meg sem kíséreltem a megfordulást, szóval parkolás Ecserin és egy kis gyaloglás… Ugye nem szokta a szántást a vidéki gyerök!

 Először igen csak meglepődtem a bejárat előtt tornyosuló kb. 30 fős tömegen. De hát biztos jó helyen járok, erről árulkodott a sodronying és kalózkalap is. Aztán a másik érdekes dolog az volt, hogy a beszélgetéseket jól kihallgatva kiderült, hogy senki sem tudja, hogy mikor kezdődik a buli. Van, aki ötre jött van, aki hatra és bizonyára van, aki csak ottfelejtődött a vasárnapi partyról és most kászálódott ki a bokorból. Na hogy senkinek se legyen igaza, kapunyitás fél hétkor, koncertkezdés fél nyolckor.



Végül is kb. 120-130 fős lelkes vikinginvázióra éhes csapat így is, eléggé szellősen töltötte meg a klubbot. Az első fellépő a portugál Viking Metalt játszó Gwydion volt. Mint ahogy azt egy jó barátom meg is jegyezte, azért éreztünk ebben a dologban egy kis kapufát, de hát éljen az internacionalizmus. Azonban a délre szakadt vikingek igen csak elkényelmesedtek ott a portugál hőségben és ez érezhető volt a produkción is. Nem volt túl gördülékeny a show és az összkép egy igen csak amatör (nem pejoratívan, hanem abban az értelemben, hogy nagyon kezdő) csapat képét festette. A borzasztó autentikusság utáni vágyam olyan gondolatokban teljesedett ki, hogy miért nem próbálnak meg legalább vikingeknek kinézni. Pár kellék elég lenne. Meg, ha már bőven van a zenében tangóharmónika, akkor marha jó lenne egy mézserittas tangóharmonikás a színpadra! Legalább a külsőségek vinnék egy kicsit a hátukon a dolgot, ha már a zene hallatán nem tört rám a fejszelóbáló nagybetűs érzés. Sebaj, majd a dánok meghozzák az ingert…



 Aztán valahogy a dán Svartsot sem tudott maradéktalanul magával ragadni. Ismét azok a fránya külsőségek… Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a „magamra aggatok akármit, ami pár száz éves és katonai cumó” nekem bökte a szemem. Állandóan azon morfondíroztam, hogy vajon egy viking hordavezérre, hogy a fenébe kerül egy késő középkorból származó borzasztóan kifinomult íjász lemezvért. Vagy ilyen apróságokon ne akadjunk le? Na jó. Akkor nézzük a zenét. Az alapformula nem változott, galoppozós, hol begyorsuló, hol himnikusan együtt éneklős, triolás, pörgős zene ez, a kérdés, csak az, hogy melyik csapat milyen melódiákat tud e keretek között összehozni. Nos a dánok már hozták zeneileg a formát, feszesebb, pörgősebb volt a buli és a nézőkre is jobban rájött a harci viszketés. Azért mikor előkerült az „ikeás” fejsze a repertoárból, kicsit megijedtünk, lévén az énekes meglehetősen nagy bátorsággal lóbálta az első sor feje felett. Hát őt nyilván nem motozták meg a bejáratnál. Még egy észrevételünk volt össznépileg, mégpedig az, hogy a hörgés nem passzol annyira ehhez a zenéhez. A magasabb, „károgósabb” hangszín szerintem eltaláltabb, de hát nem teljesülhet az ember minden kívánsága.



 A harmadik fellépő az Egyesült Királyságból származó kalózmetal brigád, Alestorm volt. A nagysikerű, igazán jó kritikákat kapott első lemezük engem nagyon nem hatott meg, így a koncerttől sem vártam sokat. És láss csodát. Valószínűleg mind a színpadon, mind a nézőtéren a hangulat és az energiaszint épp itt érte el a tetőfokát és kaptunk a pofátlanul fiatal srácoktól egy akkora együtténeklős, rumszagú igazi kalózkoncertet, hogy csak ihajj! Nagyon hiteles volt a vékony kis srác a mikrofon mögött, igazán jól hozta a szükséges plusszt, még láthatóan kevés rutinnal is elboldogult a lázadozó legénységgel és dalba valamint sörbe fojtotta a felkelést. A zsákmányt illendően elosztották, így mindenki megkapta azt, amire várt. Mi egy nagyon nagy, hangulatos koncertet, ők pedig az este legnagyobb ovációját. Még az először elborzasztó szintigitár is idővel a móka része lett és inkább kalózosan vicces volt, mint sem vérciki. Tényleg nagy taps utólag is a srácoknak. Ma elővettem az albumot és működik. Kellett ez a vizuális plussz, hogy átérezzem a hangulatot, de megérte! Mondjuk buli után az énekes srác lelkesedése és véralkoholszintje annyira megnőtt, hogy a férfivécében szédelegve csak annyit tudott kinyögni, mindenkinek, aki szembe jött vele, hogy „I Love Hungary” :D Így van ez, mi pedig szeretjük a kalózokat. Egy megjegyzésem lenne csak, ami némi negatívum a bulival kapcsolatban. Méghozzá az, hogy csak egy gitárossal tolták. Nekem nagyon hiányzott zeneileg egy kisegítő bárdista, ugyan is a szólók alatt eltűnt a dög, kiüresedett a zene. A dob, meg a basszus egyszerűen nem viszi a hátán a szólót. Remélem ezt majd a jövőben orvosolják és akkor minden tökéletes lesz!



 Az osztrák Hollenthon volt számomra az a banda, akikre igazán kíváncsi voltam, és itt érkezett el az alkalom, hogy újra felhozzam a hangosítás betegségeit. Ismét sikerült a koncertet széthangosítani. A gitárok torzítottak, az énekmiksik gerjedtek, a cd-ről érkező szinfónikus részek kivehetetlenek voltak. Az egész idáig korrektül megdörrenő sound itt most dinamikátlanná és fülsértővé erősödött. Vagy az igazi metalos csak hangosít, sosem halkít? Csak érzékeli a hangerőt, de nem zavarja? Vagy mi ez már? Ahh… Inkább szólok a pozitívumokról, mert azért akadt az is bőven. Először is a dobos srácot emelném ki, aki végig a laptopról érkező szinfónikusok miatt takkra dobolt, de olyan precizitással, erővel és lazasággal, hogy élvezet volt nézni. Ez a módszer, borzasztóan feszessé és pontossá tette az egész showt, ami nem minden ismerősömnek nyerte el a tetszését, lévén kell az élő előadásba némi kosz. Nekem viszont bejött. A másik, hogy ha minden igaz, akkor a bárdisták nem kapták a takkot a fülükbe, így nekik is elismerésem, hogy ilyen flottul követték a karmestert, aki egyébként akkora nyakig tetovált, fülbevalós, hátrazselézett hajú rockabilli arc, hogy csak na! Az ügyesen eltüntetett szinfónikusok miatt masszívan gitáralapú, bemetalosodó volt a zene, ami egyáltalán nem volt baj, így leglább kiderült, hogy az alapok is rendben vannak, megállnak a lábukon a számok így is.



 Az est utolsó fellépője és fő atrakciója a legautentikusabb viking horda, a feröer szigeteki Tyr volt. Sajnos az összes patront ellőttem az előző két koncerten, így egy kicsit megfáradva figyeltem a színpad átalakulását. Előkerültek a viking zászlók és elindult az Intro is, ami nagyon sokat sejtetően igazán jól vezette fel a csapatot. Aztán belecsaptak a héthúrosokba… Na és akkor itt történt az, hogy lefagyott az intro és külsőségek okozta mosoly az arcomról. A normálisra visszahúzott hangerő így egy órás masszív géppontos Hollenthon támadás után teljesen semmilyen volt. Gitárszegény. Arról nem is beszélve, hogy azonnal jött az érzés, hogy a srácok csúszkálnak is ezerrel, és akkor az állandó hosszú leállásokról nem is beszéltem, mialatt a három bárdista a veresegyházi asszonykórust megszégyenitő népi kánonbanéneklést vágott le. A zene egyébként is a mai este leglassabbja volt, így éjfél környékén már csak az igazán fáradhatatlan szűz lányok vérén edződött vikingfanok állták a sarat, én meg visszabattyogtam a sörcsap mellé egy kis baráti csevelyre az egyik szervező sráccal és megvitattuk az élet nagy kérdéseit. Pl.: hogy a fenében van ennyire sok szép lány Pesten? :D Ha valaki tudja a választ, informáljon!

 Összegzés képpen azt mondom, hogy a kalózok megkergették rendesen a viking hajókat, az osztrák kakukktojás bemutatta, hogy hogyan kell ultraprecízen játszani, a lelkes közönség biznyította, hogy hétfő este is ki lehet tartani a kedvencek kedvéért, a biztonságiak korrektek voltak, a sör drága, de legalább nem vizezett, az éjszakai járaton tobzódó nyolc jegyellenőr, meg kapja be! (utólag is köszönöm az ötven Forintot!) Találkozunk Heidenfesten!
Ragnaroks_Aaskereia
Írta:
emp
2008. október 21., kedd, 18:47
Facebook:
Rockstadt Extreme Fest 2017 - Augusztus 10-13, Barcarozsnyó, Erdély
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2017. augusztus 19., szombat, 22:02
Brutal Assault 2008 - 1. nap - 2008. augusztus 14., Jaromer
Koncertbeszámoló, godfucked @ 2008. augusztus 20., szerda, 10:59
VA - Might is right - Nordic warchants II (2 CD + DVD) (2008)
Kritika, haragSICK @ 2008. augusztus 1., péntek, 18:19
Gwydion - Ynis Mön (2008)
Kritika, Confused @ 2008. május 5., hétfő
Koncertek
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
ExtremeNoiseFest 2017
október 7.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Der Weg einer Freiheit, Regarde Les Hommes Tomber
október 10.,
Dürer Kert - Kisterem
Blackened Symphonies Night
október 14.,
Városi Rock Klub
Paradise Lost, Pallbearer, Sinistro
október 15.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.011 seconds to render