Nile, Melechesh, Dew-Scented @ A38
2011-01-22
Kellemesen megtelt a hajó emberekkel ezen a szép szombati estén; úgy látszik, hiába vitatottabb megítélésű a közönség részéről a Nile utóbbi évekbeli lemezes tevékenysége, még mindig képesek nagy tömeget megmozgatni. Érkezésemkor a death metalban utazó Darkrise már javában tolta, s az a négy-öt dal, amit hallottam tőlük, nem is volt rossz, utánuk fogok nézni. A Zonaria viszont már jóval kevésbé érintett meg, a hatalmas pózolások mellett elég karcsú volt, amit zeneileg nyújtottak, s az a kevés is híján volt jó ötleteknek, pár szám után ott is hagytam az egészet.

A német Dew-Scented régi motoros a szakmában, hét-nyolc I betűvel kezdődő lemezük is megjelent az évek folyamán, sőt, hazánkban is megfordultak korábban. Rutinos bandáról beszélhetünk tehát, akik pöcsölés, szerencsétlenkedés nélkül, izomból tolták le koncertjüket a Holy Mosesből ismert Michael Hankel közreműködésével (ugyanis épp a turné előtt lépett ki a másodgitárosuk). Az énekes Leif folyamatosan tartotta a kontaktust a közönséggel, nem egyszer magyarul is megszólalt, mindvégig profi gépezetként dübörgött gőzmozdonyszerű modern thrash metaljuk. Ütős, energikus és tömény volt minden elhangzott szerzeményük, lett légyen szó akár a Bitter Conflictról, Cities of The Deadről, akár a többiről (pl.: Never To Return, Arise From Decay, Critical Mass, Condemnation, Soul Poison). Nem a legegyedibb, legeredetibb banda ők, de gyalulni nagyon tudnak.

A Melechesh-hez volt szerencsém pár éve az Immolation előtt a Kék Yukban, ahol nem sikerült megfognia a kopasz Ashmedi vezette bandának. Akkor és ott ugyan megfogadtam, hogy utánuk nézek, de ez nem történt meg, a mai napig nem mélyedtem el munkásságukban, így nem is szeretnék hosszan írni róluk. Rengeteg intróval, sampler-betéttel feldúsított programjuk nagyrészt középtempós, hatásos (keleties) dallamokkal operáló, black/thrash alapú számokra építkezett, amennyire a konferanszokból kihámoztam, a Triangular Tattvic Fire, Ghouls Of Nineveh, Rebirth Of The Nemesis dalok elhangzottak, de ez a zene igazából nem az én világom, úgyhogy nem nyújtanám tovább.
 

 
Utólag csak két dolgot tudnék felhozni negatívumként a Nile koncertjével kapcsolatban, ami igazából három: a kereken egy órás műsoridő kevés volt (bár legutóbb a Grave társaságában sem nyomtak többet ugyanitt), nekem a program közepén a lassú, doomos The 4th Arra of Dagon leültette a hangulatomat, valamint a gyorsabb részek egy hangyányit mintha kásásabban szóltak volna. De amúgy nagy gond nem volt a hangzással, hisz egy vérprofi koncertgépezetről van szó. Meglepő volt még, hogy a legutóbbi bulin még szélül pengető Chris Lollis (ld. még Lecherous Nocturne) mennyire előlépett frontemberré, középen állva tetemes részt vállalt a hörgésből, konferált, irányított, s hatalmas sörényével meggyőző volt színpadkép terén is a nagydarab, mindig jókedélyű Sanders, és a haját vesztett Dallas mellett.
Várható volt, hogy az új lemezt fogják erőltetni, ami be is jött, túlnyomórészt ugyanis a Those Whom The Gods Detestről játszottak, csak az Annihilation lemezt képviselte két dal, a többi albumukat pedig egy-egy. Az első ötös dalcsokor egészen félelmetes erővel dörrent meg: a Kafir elején az a kiállás a "there is no God, but God" szövegrésszel pont úgy ütött, ahogy azt előzőleg otthon elképzeltem magamban, a Sacrifice Unto Sebek már bizonyított korábban is, nemhiába a koncertprogram egyik biztos pillére, és a szintén új lemezes, gyors  Hittite Dung Incantation is kegyetlenül darált. Az első albumról következő Serpent Headed Mask, majd az Ithyphallic szintén nagyon magasra tette a lécet. Aztán a Those Whom the Gods Detest egy kicsit már vontatottabb volt számomra, de még nem volt gond, viszont a 4th Arra of Dagon helyett szívesebben hallottam volna még pár rövidebb, de gyorsabb dalt. A Permitting the Noble Dead to Descend to the Underworlddel azért visszajött a kedvem, a hármas lemezről a Sarcophagus megint csak ütött, a Lashed to the Slave Stick és a zárásként érkező Black Seeds of Vengeance pedig mindenkit földbe kalapált.

Úgy gondolom, senki nem távozott elégedetlenül erről az estéről. Köszönet a lehetőségért Tóth Balázsnak és a Planetnoirnak.
A kép az A38 galériájából származik.
Nile_Melechesh_Dew_Scented_A38
Írta:
butch
2011. január 27., csütörtök, 19:27
Facebook:
Blood Stains Europe 2017 - 2017. március 18., Budapest, Dürer Kert
Koncertbeszámoló, Krigare @ 2017. március 27., hétfő, 07:49
DarkRise - Fear, Hate & Corruption (2016)
Kritika, farrrkas @ 2016. május 16., hétfő, 00:13
Undead 2015 - Dürer Kert - Nagyterem - Embryo, Suffocation, Nile
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2015. október 4., vasárnap, 22:49
Nile - What Should Not Be Unearthed (2015)
Kritika, farrrkas @ 2015. szeptember 19., szombat, 22:44
RockPart' 15 - szombati nap - 2015. augusztus 8., Balatonszemes
Koncertbeszámoló, Krigare @ 2015. augusztus 22., szombat, 07:39
Koncertek
The Necrobreed Alliance Tour 2017
április 24., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
Coming Home Tour 2017 - Part II.
április 25.,
Barba Negra
Confessions Tour 2017
április 30.,
Kvlt
Head Job European Tour 2017
május 7.,
Dürer Kert
Lacuna Coil, Infected Rain
május 7.,
A38 Hajó
Darkened Nocturn Slaughtercult
május 13.,
Supersonic - Blue Hell
Bornholm, Nothgard
május 20.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.012 seconds to render