Nile, Melechesh, Dew-Scented @ A38
2011-01-22
Kellemesen megtelt a hajó emberekkel ezen a szép szombati estén; úgy látszik, hiába vitatottabb megítélésű a közönség részéről a Nile utóbbi évekbeli lemezes tevékenysége, még mindig képesek nagy tömeget megmozgatni. Érkezésemkor a death metalban utazó Darkrise már javában tolta, s az a négy-öt dal, amit hallottam tőlük, nem is volt rossz, utánuk fogok nézni. A Zonaria viszont már jóval kevésbé érintett meg, a hatalmas pózolások mellett elég karcsú volt, amit zeneileg nyújtottak, s az a kevés is híján volt jó ötleteknek, pár szám után ott is hagytam az egészet.

A német Dew-Scented régi motoros a szakmában, hét-nyolc I betűvel kezdődő lemezük is megjelent az évek folyamán, sőt, hazánkban is megfordultak korábban. Rutinos bandáról beszélhetünk tehát, akik pöcsölés, szerencsétlenkedés nélkül, izomból tolták le koncertjüket a Holy Mosesből ismert Michael Hankel közreműködésével (ugyanis épp a turné előtt lépett ki a másodgitárosuk). Az énekes Leif folyamatosan tartotta a kontaktust a közönséggel, nem egyszer magyarul is megszólalt, mindvégig profi gépezetként dübörgött gőzmozdonyszerű modern thrash metaljuk. Ütős, energikus és tömény volt minden elhangzott szerzeményük, lett légyen szó akár a Bitter Conflictról, Cities of The Deadről, akár a többiről (pl.: Never To Return, Arise From Decay, Critical Mass, Condemnation, Soul Poison). Nem a legegyedibb, legeredetibb banda ők, de gyalulni nagyon tudnak.

A Melechesh-hez volt szerencsém pár éve az Immolation előtt a Kék Yukban, ahol nem sikerült megfognia a kopasz Ashmedi vezette bandának. Akkor és ott ugyan megfogadtam, hogy utánuk nézek, de ez nem történt meg, a mai napig nem mélyedtem el munkásságukban, így nem is szeretnék hosszan írni róluk. Rengeteg intróval, sampler-betéttel feldúsított programjuk nagyrészt középtempós, hatásos (keleties) dallamokkal operáló, black/thrash alapú számokra építkezett, amennyire a konferanszokból kihámoztam, a Triangular Tattvic Fire, Ghouls Of Nineveh, Rebirth Of The Nemesis dalok elhangzottak, de ez a zene igazából nem az én világom, úgyhogy nem nyújtanám tovább.
 

 
Utólag csak két dolgot tudnék felhozni negatívumként a Nile koncertjével kapcsolatban, ami igazából három: a kereken egy órás műsoridő kevés volt (bár legutóbb a Grave társaságában sem nyomtak többet ugyanitt), nekem a program közepén a lassú, doomos The 4th Arra of Dagon leültette a hangulatomat, valamint a gyorsabb részek egy hangyányit mintha kásásabban szóltak volna. De amúgy nagy gond nem volt a hangzással, hisz egy vérprofi koncertgépezetről van szó. Meglepő volt még, hogy a legutóbbi bulin még szélül pengető Chris Lollis (ld. még Lecherous Nocturne) mennyire előlépett frontemberré, középen állva tetemes részt vállalt a hörgésből, konferált, irányított, s hatalmas sörényével meggyőző volt színpadkép terén is a nagydarab, mindig jókedélyű Sanders, és a haját vesztett Dallas mellett.
Várható volt, hogy az új lemezt fogják erőltetni, ami be is jött, túlnyomórészt ugyanis a Those Whom The Gods Detestről játszottak, csak az Annihilation lemezt képviselte két dal, a többi albumukat pedig egy-egy. Az első ötös dalcsokor egészen félelmetes erővel dörrent meg: a Kafir elején az a kiállás a "there is no God, but God" szövegrésszel pont úgy ütött, ahogy azt előzőleg otthon elképzeltem magamban, a Sacrifice Unto Sebek már bizonyított korábban is, nemhiába a koncertprogram egyik biztos pillére, és a szintén új lemezes, gyors  Hittite Dung Incantation is kegyetlenül darált. Az első albumról következő Serpent Headed Mask, majd az Ithyphallic szintén nagyon magasra tette a lécet. Aztán a Those Whom the Gods Detest egy kicsit már vontatottabb volt számomra, de még nem volt gond, viszont a 4th Arra of Dagon helyett szívesebben hallottam volna még pár rövidebb, de gyorsabb dalt. A Permitting the Noble Dead to Descend to the Underworlddel azért visszajött a kedvem, a hármas lemezről a Sarcophagus megint csak ütött, a Lashed to the Slave Stick és a zárásként érkező Black Seeds of Vengeance pedig mindenkit földbe kalapált.

Úgy gondolom, senki nem távozott elégedetlenül erről az estéről. Köszönet a lehetőségért Tóth Balázsnak és a Planetnoirnak.
A kép az A38 galériájából származik.
Nile_Melechesh_Dew_Scented_A38
Írta:
butch
2011. január 27., csütörtök, 19:27
Facebook:
Rockstadt Extreme Fest 2017 - Augusztus 10-13, Barcarozsnyó, Erdély
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2017. augusztus 19., szombat, 22:02
Blood Stains Europe 2017 - 2017. március 18., Budapest, Dürer Kert
Koncertbeszámoló, Krigare @ 2017. március 27., hétfő, 07:49
DarkRise - Fear, Hate & Corruption (2016)
Kritika, farrrkas @ 2016. május 16., hétfő, 00:13
Undead 2015 - Dürer Kert - Nagyterem - Embryo, Suffocation, Nile
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2015. október 4., vasárnap, 22:49
Nile - What Should Not Be Unearthed (2015)
Kritika, farrrkas @ 2015. szeptember 19., szombat, 22:44
Koncertek
Serious Black - Magic World Tour
szeptember 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
ExtremeNoiseFest 2017
október 7.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Blackened Symphonies Night
október 14.,
Városi Rock Klub
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.012 seconds to render