Brutal Assault vol. 17 - 2.rész
2012 Augusztus 10.-11., Jaromer, Csehország


 
2. nap

A Cattle Decapitation korai kezdésén kicsit meglepődtem, főleg, hogy a Harvest Floor után idén a Monolith of Inhumanity-vel még nagyobb népszerűségre tettek szert a san diegoi mészárosok, de úgy látszik, a bandát nem zavarta különösebben a matiné időpont. Travis Ryan teljesen átszellemült, elkínzott arccal hörgött, visított, gurgulázott a komplex alapokra, a Sleep Terror ex-dobos Dave McGraw pedig úgy hozta a széttechnikázott témákat, mint egy gépesített vágóhíd. A koncert gerincét nyilván az új lemez olyan dalai alkották, mint a The Carbon Stampede, Forced Gender Reassignment, Kingdom of Tyrants, vagy pl. a Your Disposal. Épp a napokban léptek fel pesten egy jóval átfogóbb szettel, szívesen megnéztem volna őket ott is, bár a meghirdetett Inçantation otthon elmaradt. Itt viszont nem, úgyhogy ők voltak a következő „áldozataim”. A John McEntee vezette banda régi motoros a death metal színtéren, ők a stílus egy gonoszabb, sötétebb válfaját űzik. Náluk nem a technikára, inkább a komor, vészjósló, obskúrus hangulatra helyeződik a hangsúly, ami annyira nem jött át a délutáni napsütésben, ennek ellenére a zenekar becsülettel játszott végig. Immár hat hosszú éve nem jelentkeztek soralbummal, úgyhogy egyfajta best of-t hallhattunk tőlük, volt például Dying Divinity, Ibex Moon, Anoint The Chosen, stb. Most láttam őket harmadszor, de a jövőben sem fogom kihagyni, ha legközelebb errefelé jönnek.





A pénteki nap nagy meglepetése a Darkest Hour volt számomra. Anno 2001-ben ott voltam Gödöllőn a banda legelső magyar koncertjén (Newborn, Kevés, Dawncore és az isten Catharsis volt még mellettük), és az első három lemezüket nagyon szerettem, de aztán a negyedik Undoing Ruinnal kezdődően eléggé eltávolodtunk egymástól. A Human Romance – Eternal Return kettőst például nem is hallottam, élőben pedig azóta sem találkoztam velük. Az énekes John Henry-n és Mike Schleibaum gitároson kívül nem is voltak ismerősek a zenészek. Ennek ellenére ez a koncert hihetetlenül bejött. A konferálásokból tudom, hogy biztosan volt például Savor the Kill, Love As A Weapon, With A Thousand Words To Say But One, Violent by Nature. Ezek már sokkal dallamosabb szerzemények, mint amikkel megismertem anno őket, de élőben mindegyik működött. Az utolsó két dal viszont magasan verte ezeket is, ugyanis a záró duó a Sadist Nation (a harmadik, s szerintem legjobb lemezük nyitódala; az első két korongról sajnos semmi nem volt), valamint a Doomsayer volt, ami egy igazi himnusz. Ez a koncert az egész napra ellátott energiával, úgyhogy visszamenőleg begyűjtöm a hiányzó anyagaikat.
A tavalyi év egyik „szenzációja” a Paradise Lostos Greg Mackintosh által életre hívott old school death metal projekt, a Vallenfyre volt. Az Adrian Erlandsson dobossal és a My Dying Bride-os Hamish-el kiegészült projekt első lemeze, az A Fragile King pozitív fogadtatásra lelt mind a kritika, mind a közönség részéről. A banda zeneileg az egyszerűbb, kicsit dallamosabb régivágású európai death metalt tűzte zászlajára, nekem például az Entombed és az Asphyx neve ugrott be a koncertet hallva, ugyanis a döngölős középtempók mellett nem ritkán jó doomosra is vették a figurát. Értelemszerűen az album, és az azt megelőző egyetlen EP dalait szedték elő, s nem csak lemezen, hanem koncerten is bizonyítottak. Utánuk szintén egy kis old school death metal következett, a legendás német Morgoth-al. A Cursed című alaplemezük tavaly volt húsz éves, ennek apropóján 2011-ben már beiktattak néhány fesztiválfellépést, idén pedig végül Csehországba is eljutottak. A teljes program a Cursedre, és az azt megelőző The Eternal Fall / Resurrection Absurd anyagokra koncentrált, sajnos a Feel Sorry For The Fanatic-ról semmi nem került elő :-) Csak vicceltem. Szóval az egyébként szintén kiváló Odiumról nem volt semmi, ellenben volt Suffer Life, Body Count, Sold Baptism, White Gallery, Unreal Imagination, Burnt Identity, Pits of Utumno és Isolated, tehát a legjava. Marc Greewe a lemezen hallottaknál magasabb hangon üvöltözte végig a koncertet, s a Vallenfyre egy hangyányit jobban szólt náluk, de nagyon jó volt őket is látni.





A Hatebreed akkora hangulatot csinált, hogy Jamey szájából még az a szónoklat sem tűnt mesterkéltnek, miszerint mindegy, hogy metal, hardcore, vagy grindcore mind egyek vagyunk. Én tőlük amúgy a Satisfaction Is The Death Of Desire-t hallottam anno először, s máig az a nyers, lecsupaszított, brutális korong a kedvencem tőlük. Örültem is az Empty Promises, Last Breath, Driven By Suffering, Before Dishonor daloknak, mint az állat. Melléjük pedig a szokásos slágereket iktatták be: Defeatist, Live For This, This Is Now, I Will Be Hard, Destroy Everything, stb. A Municipal Waste szintén állat volt, de én ekkor már a Napalm Death-re pörögtem igazából. Hihetetlen, hogy már 30+ éve a pályán vannak, és még mindig olyan lemezeket tudnak kipréselni magukból, mint a Utilitarian. Nekem anno a Time Waits For No Slave is tetszett, de ez az idei lemez még annál is jobb, úgyhogy kifejezetten vártam ezt a koncertet. Nem is kellett csalódnom. Irgalmatlanul hangos, zajos megszólalással léptek a színpadra, és a szokásos profizmussal, elképesztő intenzitással darálták végig a rendelkezésükre álló 50 percet. A Scum, Nazi Punks Fuck Off, Dead, Unchallenged Hate, Instinct of Survival, Silence is Deafening, Suffer The Children, Human Garbage, You Suffer, When All Is Said And Done dalok mellett terítékre került a Utilitarian java, úgy, mint Errors In The Signals, Everyday Pox, Analysis Paralysis, The Wolf I Feed, Protection Racket. A legnagyobb öröm mégis akkor ért, mikor előszedték a Breed To Breathe-t az Inside The Torn Apartról. Ezt a számot kifejezetten szeretem, úgyhogy örültem a felbukkanásának, sőt, még gyorsabban is játszották, mint az eredeti, lemezre feltett változatot. Barney a szokott bekattant mozgással rángatózott és hörgött a színpadon, Mitch pedig hozta az elmebeteg rikácsolást, és a Wolf I Feed dallamosabb refrénjét. A régebbi klasszikus darabok alatt iszonyatos őrjöngés ment, nagyon ütős volt a buli.



A Machine Head koncertje alatt esett meg velem az egyetlen komoly programütközés, ugyanis Robb Flynnékkel egy időben kezdett játszani a Budwar klubszínpadon a belga Rise And Fall, úgyhogy elég komolyan vacilláltam. Végül megnéztem Robbéktól a nyitó I Am Hell-t és futottam is át a másik helyszínre. A Rise And Fall még éppen hangolt, mire átértem, úgyhogy szerencsére semmiről nem maradtam le. Az emberek ekkor csak lézengtek, a fanatikusokon kívül a java mind a Machine Headet nézte, de ez cseppet sem szegte kedvét a négyesnek, maximálisan odatették magukat. Olyan irgalmatlanul vastag és bivaly hangzást hoztak össze, amivel csak nyerni lehetett, a gitársound egy az egyben hozta a legutóbbi Faith lemezét. Dühös, mocskos, ám mindemellett sokszor rock ’n rollos húzású zene az övék, igazi klubkoncertekre való energiabomba, olyasmi, mintha az Integrity jammelne a death & rollos Entombeddel és a Converge-el. Elhangzott a Faith java, vegyítve pár régebbi dallal: Deceiver, Burning At Both Ends, Dead Weight, Into Oblivion, Harm’s Way, s amint sorra került az általam leginkább várt The Gallows Await, elégedetten és felspannolva indultam vissza a Gépfejhez.



Robb épp egy nagyon hosszú monológgal vezette fel a Darkness Withint, melynek akusztikus elejét ütemes taps kísérte. Hát igen, a Machine Head ázsiója a 2003-as Through The Ashes of Empires óta elképesztő magasságokba emelkedett. Ezekkel a hosszú, epikus, építkezős, ugyanakkor alapvetően dallamos újkori dolgaikkal egy nagyon komoly rétegnél betaláltak és rengeteg olyan fanatikust szereztek maguknak, akik talán annyira nincsenek is oda mondjuk a „szimplán” ultrasúlyos More Things Change-ért. Ezek a dalok ráadásul ki is szorították a programból például a Ten Ton Hammert. Így maradt a végére a Real Eyes, Realize, Real Lies felvezetéssel a Block, amit szintén ritkábban szednek elő, ennek kifejezetten örültem, aztán a dallamosabb Halo, majd a végén zárásképp az alap Davidian.
A Converge alapvetően nem az a banda, amelyiknél előre ki lehet számítani, mely dalokat hallod majd élőben, így most sem volt annyira egyértelmű választás a hosszú, lassan fokozódó Jane Doe nyitánynak, ami alatt a Machine Head rajongók szép lassan le is léptek. Pedig a java csak ezután jött: Dark Horse, Heartache, a most épp októberre ígért új lemezről az Aimless Arrow, majd a közönség kedvenc, klipes Eagles Become Vultures. A 2009-es Axe To Fallról jött a Reap What You Sow és a Cutter, majd még mindig arról az albumról kicsit visszafogottabb vizekre evezett a Worms Will Feed / Rats Will Feast. A címadó Axe To Fall után a Jane Doe-ról a hajmeresztő The Broken Wow következett, majd meglepetésre az idei, Napalm Death-szel közös splitről elővették az Entombed feldolgozás Wolverine Blues-t, ahol Thomas „Tompa” Lindberg jött fel énekelni (aki összesen 4 napot töltött el a fesztiválon, fellépett a Lock Uppal és az At the Gatesszel is). A Converge koncert zárását pedig a gyilkos Concubine jelentette. Jacob elég sokat elspórolt az énektémákból amúgy, a basszer Nate viszont sokszor vokálozott helyette. Utánuk pihentem, ugyanis következett az a banda, amelyik miatt igazából jöttem.



A Gorguts egy kanadai technikás death metal zenekar, mely 1989-től 2005-ig létezett, s ez idő alatt négy nagylemezt jelentetett meg. Az első kettő, a vérfagyasztó Considered Dead és a némileg technikásabb Erosion of Sanity is alaplemezek, de az igazi hírnevét az utánuk érkező Obscurának köszönheti a banda. Azon a lemezen a brutális death metal alapokat olyan disszonáns, groteszk témákkal vegyítették, amely teljesen szokatlan volt akkoriban, s elütött mindentől, amit a death metalban hallhatott az ember. Sokan a valaha megjelent egyik legkomplexebb, legbetegebb hangulatú albumnak tartják, és van is alapja ezen kijelentéseknek. A From Wisdom To Hate pedig ezt a kísérteties, beteges zenei alapanyagot fejlesztette tovább, keverve a korábbi két lemez világával. Mind a kettő lemez teljesen egyéni zenét tartalmaz, amit senkitől nem hallhattunk korábban. Úgy vártam őket, mint a messiást, és nem kellett csalódnom. Döbbenetes hangzással, elképesztő profizmussal zenélt a banda, olyan sötét és hátborzongató hangulat áradt a fellépésük alatt a hangfalakból, hogy szabályosan beleborzongtam. A szett a következő volt: From Wisdom To Hate, The Carnal State, Orphans of Sickness, Nostalgia, Stiff And Cold, Inverted, Obscura, The Erosion of Sanity… Nem tudom szavakkal leírni, mit éreztem alattuk, számomra ez volt az idei év koncertje. Az egyetlen megmaradt alapító tag Luc Lemay nagyon jól tette, hogy újra aktivizálta a bandát, nem is akármilyen felállással: Colin Marston basszer a Behold… The Arctopus, Dysrhythmia, vagy a Krallice révén már bizonyította, hogy mesterien kezeli a húros hangszereket, s magával hozta a Dysrhythmiából Kevin Hufnagelt is, a stúdióban pedig John Longstreth dobol az Originből, de a koncerten a Quo Vadis-os Patrice Hamelin játszott, aki szintén hibátlan teljesítményt nyújtott.



Aznap már csak a Pig Destroyer volt hátra, a kíméletlen és beteges zenéjéről hírhedt grindcore banda pedig megadta a kegyelemdöfést azoknak, akik még ilyen későn talpon maradtak. Nagyon vártam őket is, mivel sosem láttam még Scott Hullékat élőben, ők pedig ránk szabadították az apokalipszist. A dobok mögött maga a bika, Adam Jarvis, ült, akinek a képességeit már többször dicsértem a Misery Index, vagy a Criminal Element kapcsán. Vele veszik fel a hamarosan megjelenő új lemezt is, amiről grátisz kaptunk 3 vagy négy ízelítőt a nagy sláger Piss Angel mellett. Hullafáradtan és mély elégedettséggel másztam vissza a sátramba.
3. nap

A pénteki nap annyira töményre sikeredett, hogy örültem is a viszonylag lazább, szellősebb szombatnak. Nem siettem a felkeléssel, délután kettő körül kezdett az Aborted, addig meg istenigazából nem sok minden érdekelt, úgyhogy javarészt pihentem. Szóval szinte még meleg a Global Flatline, épp itt volt tehát az ideje egy jó pörgős Aborted bulinak. Elő is szedegették a friss anyag zöngéit (Origin of Disease, címadó, Expurgation Euphoria…), valamint a Coronary Reconstruction kislemezről a címadót és a From A Tepid Whiffet, többek közt. Érdekes látni, mennyire összekapták magukat; a Strychnine 213 után úgy tűnt, földbe állnak, ám Sven gondolt egyet, kirúgott mindenkit az amúgy is elég nagy átjáróházként üzemelő zenekarból, és visszakanyarodott a banda legsikeresebb éráját jelentő Goremageddon vonalához. Azóta újra pörög a zenekar, sorra járják a fesztiválokat. Itt is sokan voltak kíváncsiak rájuk, népes sereglet skandálta a nevüket.



A Textures, a Norma Jean és a Solstafir koncertjeibe csak belehallgattam, a maga nemében mindegyik zenekar jó volt, de egyiknek sem vagyok nagy rajongója, és nem igazán követem a pályájukat. A Sodom pedig, ahogy a bevezetőben említettem, valamilyen okból átsorolódott jóval későbbre, hajnali fél háromra. Ekkor már tudtam, hogy biztos nem fogom megvárni őket, pedig nagyon rég láttam a thrashereket utoljára; még érettségi után, 2000-ben a győri Nephilim fesztiválon, de mindegy, így jártam.



A nap általam leginkább várt fellépője nem az At the Gates volt, hanem az Immolation. A veterán death metal alakulatot az egyik legerősebb koncertbandaként tartom számon, legutóbbi találkozásunk alkalmával szó szerint gyilkoltak a Kék Yukban. Ross Dolanék a vészjósló Close To A World Below-al indítottak, majd a Swarm of Terrorral folytatódott a koncert. A legutóbbi Majesty And Decay lemezről a címadó került elő, majd a méregerős Providence kislemezről a What They Bring. A debütáló Dawn of Possessionről az Into Everlasting Fire-el folytatódott a sor, mely után a Here In After-ös Under The Supreme, majd az Unholy Cult következett. A zárást szintén két korábbi szerzemény, a No Jesus No Beast, és a Dawn of Possession jelentette. Ez így, ebben a formában kerek egész volt, de még legalább ugyanennyi dalt fel tudtam volna sorolni, amit ha mind eljátszanak, akkor is maradt volna bennem hiányérzet. Mindezzel csak azt akarom mondani, gazdag életmű az övék, rengeteg kiváló dalt találni minden korongjukon. Az Immolation ugyanis mindig magas minőséget képviselt, és ahogy például a Providence kislemezt elhallgattam, még messze járnak a kiégéstől. Sőt, ahogy a koncert végén is elhangzott, készül az új lemez, amit minden eddiginél kegyetlenebbnek ígérnek. Alig várom!
Annál nagyobb volt a kontraszt utánuk a Six Feet Undernél. Ízlések és pofonok, nyilván, de a teljes koncert igazából két ponton tudott csak megmozgatni, mikor nyitásként a Stripped Raped And Strangled-et, zárásként pedig a Hammer Smashed Face-t játszották el a Corpse-tól. Sajnos azt kell mondjam, a rasztás hippi Chris Barnes már egyáltalán nem tud hörögni, sőt, kifejezetten idétlen visításokat produkált néhol. Ez az ember már csak a régi hírneve miatt tart ott, ahol. Nagy divat szidni az újabb kori Cannibal Corpse-ot, de az a helyzet, hogy ők minden tekintetben messze túltesznek az SFU-n. Pedig nekik is vannak jó dalaik, pl. a Feasting On The Blood of the Insane, Shadow of the Reaper, Deathklaat, ezek kifejezetten koncertre íródott, hatásos darabok, kár hogy így sem tudták földig rombolni a színpadot. Utánuk meghallgattam az Agnostic Front régi nagy slágereit (Victim In Pain, For My Family, Friend or Foe, United Blood, Crucified, Gotta Go), s készültem a göteborgi alapbandára, az At The Gates-re.



A melodikus death metal egyik stílusteremtő zenekara szükségszerűen óriási tömeget vonzott. Ameddig a szem ellátott, mindenhol emberek álltak, és várták azt a zenekart, amely elkészítette a korszakalkotó, s rengeteg banda által lemásolni próbált Slaughter of the Soult. A legtöbb dalt természetesen erről a korongról szedték elő, de azért minden egyes lemezüket megidézték legalább egy szám erejéig. Így volt például az egészen korai All Life Ends, a Red In The Sky…-ról a Kingdom Gone és a Windows, a With Fear I Kiss The Burning Darkness-ről a Raped By The Light of Christ, a Terminal Spirit Disease-ről pedig a címadó és a Swarm. A Slaughter of the Soulről pedig a címadó, Cold, Under A Serpent Sun, World of Lies, Suicide Nation, Nausea, Need, és a nagy sláger Blinded By Fear hangzott el. A jól ismert ikergitáros harmóniák hatalmas adag energiát szabadítottak fel a tömegből, Tompa (aki fehér Trap Them pólóban tolta végig) pedig félreismerhetetlen hangján üvöltözte a szövegeket. Az Immortal és a Moonspell műsorára már nem sok erő maradt a lábamban, úgyhogy maradt a távoli üldögélés, a portugálok utolsó pár dala alatt botorkáltam vissza a színpadok elé, ugyanis még hátra volt a Godflesh, Justin Broadrick kultikus ipari zenekara. Anno Justin fellépett a Jesu élén is ezen a fesztiválon, a Godflesh viszont annál gonoszabb, ridegebb zenei világot képvisel. Monoton, klausztrofób indusztriális zúzdák ezek, a Like Rats és a Christbait Rising csattogó ritmusai és az elkínzott üvöltés alaposan próbára tett mindenkit. A Streetcleanerig bírtam, aztán a fáradtság teljesen úrrá lett rajtam. Sajnos nem nagyon lehetett sehol leülni, úgyhogy a négy napos szobrozásnak meglett az eredménye.

Mindent összevetve az idei, számomra ötödik Brutal Assault sokkal jobban sikerült a tavalyinál. Rengeteg ember volt jelen, de a tömegnyomort feledtetni tudta a rengeteg jó koncert és a kiváló cseh sörök. Kérdés. hova fokozódik még a fesztivál népszerűsége, ugyanis tényleg lassan kinövi a rendezvény a helyszínt, ennek ellenére hallani olyan pletykákat, hogy még jó pár évre aláírták a szerződést a Josefovi önkormányzattal. Jövőre meglátjuk!
Brutal_Assault_vol_17_2_resz
Írta:
butch
2012. augusztus 19., vasárnap, 15:37
Facebook:
Izzi 25 2012. augusztus 23., csütörtök, 20:57
Izzi 25
Csatlakozott:
2011. november 11.
Hozzászólások: 51
Válasz fenrir88 üzenetére:



franc tudja, a slayeres hegyalján pl nem voltak hasonló gondjaim, pedig ott több ember volt. a szippantós kocsi valóban járt, csak ettől függetlenül az odaszáradt fos/hányás még nem tűnt el. hegyalján legalább lenyomták magasnyomásúval, meg fertőtlenítővel. a dagonyás rész a vip kemping mellett volt jobb oldalt, tojtojok sátrakra borulva stb... a vip budikkal nem volt gond egyébként, csak mire sorra kerültél vagy beszartál vagy visszacsúszott :-D kint a városban is ugyanez. mindez persze nyafogás, csak érdekes, hogy ez a 17. BA volt és ennek ellenére a szervezés ezen része egy furik szart nem ért.



a hát én ingyen sem sátoroztam volna a VIP kempingben (közelében) ennél sokkal szerencsésebb, jobb sátorhelyek voltak, ebben osztom -X- gondolatait...valószínű ezért nem találkoztunk mi olyan jelenségekkel, mint te....
különben meg sosem csíptem ha túl kritikus valaki, ne legyünk már ennyire elégedetlenek....szerintem. Sokak szerint tök jó, nagyon jó volt a fesztivál.Ez meg nem hibátlanságot jelent szvsz. :-)

most ennyi időm volt erre..sorry!

..ééés Butchnak meg köszönjük a sok "körmölést"! :-)
bahon 2012. augusztus 21., kedd, 17:38
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Válasz Sűd üzenetére:

fasza volt a fesztivál nagyon!
a toitoi elkerülése: immodium-reasec-széntabi triumvirátus! (ufo)

+Reparon-Hemorid-Collinsonia Canadensis 9ch az aranyérre... X.
Sűd 2012. augusztus 21., kedd, 00:12
Sűd
Csatlakozott:
2009. szeptember 23.
Hozzászólások: 39
fasza volt a fesztivál nagyon!
a toitoi elkerülése: immodium-reasec-széntabi triumvirátus! (ufo)
-X- 2012. augusztus 20., hétfő, 15:15
-X-
Csatlakozott:
2011. február 24.
Hozzászólások: 21
Válasz fenrir88 üzenetére:



9 óra sorban állás után megnézném hogy nyaffogsz te is.
vagy ha esetleg a te sátradat és minden cuccodat önti el a szar.



az enyémet nem önti el, mert tudom hová kell sátorozni :-) semmiképp nem toi toi mellé :-D a wcket pedig gondolom nem a szél borogatta fel, hanem a mindenhol megtalálható észlények, akik marha nagy poénnak tartják a homokórázást, még úgyis ha vlki bent ül. a szippantás meg gondolom a toi-toit bérbe adók feladata, de ott a fesztivál fóruma, tessék reklamálni. 15 ezer embert azért nem olyan egyszerű kiszolgálni, a sorbanállás mindig probléma, ezért kell időben érkezni, ha már ők nem tudják felpörgetni az eseményeket, s persze utólag megmondani a frankót, hátha következő éven megpróbálnak javítani rajta. nem azt mondom, h tökéletes a fesztivál, de amiért megyek, a zenekarokért, az feledteti azt a néhány kellemetlenséget, ami előfordul évről-évre. vannak ettől sokkal nagyobb, sokkal rosszabb fesztiválok is. de hát kinek a pap, kinek a paplan.
fenrir88 2012. augusztus 20., hétfő, 14:08
fenrir88
Csatlakozott:
2011. szeptember 7.
Hozzászólások: 70
Válasz -X- üzenetére:

Nyaff-nyaff


9 óra sorban állás után megnézném hogy nyaffogsz te is.
vagy ha esetleg a te sátradat és minden cuccodat önti el a szar.
fenrir88 2012. augusztus 20., hétfő, 14:04
fenrir88
Csatlakozott:
2011. szeptember 7.
Hozzászólások: 70
Válasz Izzi 25 üzenetére:

tudjátok nekem az jött le, hogy aki hülye igénytelen állat - már elnézést - az a világ leghigiénikusabb fesztiválján is oda fog ****-ni és hányni ahová nem kéne. Ezt nem a fesztiválnak kell felróni. Én láttam szippantós kocsit és (fenrir88) nem jártam "dagonyás-saras-fosos" ösvényen pedig kellett fel és le sétálnunk elégszer naponta... (whistle)
A BA nekem 10/10 volt, és a zenei és egyéb élmény amiért én mentem hiánytalanul megvolt! Az pedig tény hogy fesztiválra menni egy kicsit más világ, nem a luxuskényelemről szól. De engem épphogy feltölt ha pár napig nem látok falakat, helyette az eget, fákat, füvet meg friss levegőt például. Akármennyire is fárasztó..Néha jó kiszakadni a civilizációból. m/
A sör meg nem a kedvenc italom....

Maradjon!!!


franc tudja, a slayeres hegyalján pl nem voltak hasonló gondjaim, pedig ott több ember volt. a szippantós kocsi valóban járt, csak ettől függetlenül az odaszáradt fos/hányás még nem tűnt el. hegyalján legalább lenyomták magasnyomásúval, meg fertőtlenítővel. a dagonyás rész a vip kemping mellett volt jobb oldalt, tojtojok sátrakra borulva stb... a vip budikkal nem volt gond egyébként, csak mire sorra kerültél vagy beszartál vagy visszacsúszott :-D kint a városban is ugyanez. mindez persze nyafogás, csak érdekes, hogy ez a 17. BA volt és ennek ellenére a szervezés ezen része egy furik szart nem ért.
BlackBarbar 2012. augusztus 20., hétfő, 11:36
BlackBarbar
Csatlakozott:
2010. július 6.
Hozzászólások: 349
De jo volt az a 10 fokos ser (yes) Napalm Death most jobban tecett mint ezelott 2 eve a BA-n,Incantation,Kampfar,Gorguts,Sodom.Immolation meg szerintem a fesztival legjobbja volt \m/ Varom a 2013as BA-t.Egy Bolt Thrower,Autopsy,Unleashed,Desastere nagyon fajj mar a fogam =D
Izzi 25 2012. augusztus 20., hétfő, 09:57
Izzi 25
Csatlakozott:
2011. november 11.
Hozzászólások: 51
tudjátok nekem az jött le, hogy aki hülye igénytelen állat - már elnézést - az a világ leghigiénikusabb fesztiválján is oda fog ****-ni és hányni ahová nem kéne. Ezt nem a fesztiválnak kell felróni. Én láttam szippantós kocsit és (fenrir88) nem jártam "dagonyás-saras-fosos" ösvényen pedig kellett fel és le sétálnunk elégszer naponta... (whistle)
A BA nekem 10/10 volt, és a zenei és egyéb élmény amiért én mentem hiánytalanul megvolt! Az pedig tény hogy fesztiválra menni egy kicsit más világ, nem a luxuskényelemről szól. De engem épphogy feltölt ha pár napig nem látok falakat, helyette az eget, fákat, füvet meg friss levegőt például. Akármennyire is fárasztó..Néha jó kiszakadni a civilizációból. \m/
A sör meg nem a kedvenc italom....

Maradjon!!!
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.054 seconds to render