Északi-nyugati fémrandevú
Stratovarius/Amaranthe/Seven Kingdoms koncert a Club 202-ben

Egyik középső unokatesómmal már vártuk ezt a napot. Ő az Amaranthe miatt főleg (jóllehet a Stratovariust is megkedvelte, miután mutattam neki), én pedig mindkét húzónév miatt egyformán. A Strato-hoz már volt szerencsém korábban, az Amaranthe-ot viszont buktam, amikor a Kamelot és Evergrey társaságában játszottak itt korábban, úgyhogy őket felettébb kíváncsian vártam! Nem is kellett csalatkoznom! Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Sikerült pont odaérnünk a nyitóbanda, a Seven Kingdoms első taktusaira - a Club 202-ben újabban rendre betartják a pontos kezdéseket, amióta ezen a néven üzemel a volt Wigwam, csak helyeselni tudom ezt a hozzáállást! 


Az amcsi Hét királyság munkásságába eddig nem ástam bele magam, pedig már harmadik albumuknál tartanak. Power/thrash alapokra építkező fantasy témákkal előszeretettel operáló dallamos metal a játék neve náluk. Nem találtak fel újat, az amerikaiak hozzátenni nem igazán tudtak ehhez a javarészt európaiak által űzött stílushoz (jóllehet el sem vettek belőle); engem igazság szerint a bájos szőke énekesnő, Sabrina kis túlzással jobban lekötött, mint maga a muzsika. :D
Egyébként nem rossz, amit csinálnak; mert bár énekesnős csapatokkal is óceánt lehet rekeszteni (az unokatesóm, akivel voltam, nagyon rá van állva ezekre), azért kellemes volt őket megismerni és a tagok is kifejezetten szimpik - élen az énekes leányzóval. :)
Túlzásba nem vitték a műsoridőt, ők maguk is tisztában voltak vele, hogy a nagy többség nem elsősorban miattuk jött, de örültek a lehetőségnek, hogy két ilyen szuper banda előtt megmutathatták magukat. Kb. fél óra után le is vonultak a világot jelentő deszkákról.



Némi átszerelés után színpadon termett az Amaranthe, akiket már nagyon vártunk. Elég rendesen meg is telt rájuk a küzdőtér, többen kimondottan miattuk érkeztek. A svéd és dán tagokból létrejött hat tagot számláló formáció a bevezető után "The Nexus" című albumuk második számával, az "Invincible"-vel robbant be.

Különlegességük részben abban rejlik, hogy ehhez az eléggé férfias stílushoz, amit játszanak, sikerült egy csodaszép énekesnőt, Elyze Rydet is csatasorba állítaniuk.
A 2009 óta működő csapat eddig két nagylemezt tudhat magáénak, a jelek szerint a kettessel már szélesebb közönségréteget is sikerült megfogniuk. A bombasztikus nyitás után egy elsőlemezes nóta, a Leave Everything Behind következett és a lendület ezután sem lankadt. A zúzós metalcore-t, gothic elemeket, heavy/power hatásokat és csipetnyi elektronikát egyaránt vegyítő társulat dícséretes módon nem feledkezett meg debütáló lemezéről, olyannyira nem, hogy a koncert kb. feléig rendesen erőltették is a korábbi számokat. Ahogy az várható volt, az igazi slágereket a végére tartogatták: mind a "The Nexus" címadóját, mind az "Amaranthine"-t, mind pedig a műsorukat záró "Hunger"-t egy emberként tombolta végig a publikum. Elyze végig káprázatosan énekelt - már amikor az ő részei jöttek, Jake E Berg, az együttes másik énekese pedig jobbára a durvább, hörgősebb témákért felelt. A látványra sem lehetett panaszunk, fénytechnikailag se nagyon lehetett belekötni a produkcióba. Műsorukba saccra úgy 15-16 nóta fért bele, szóval nem kispályáztak!


 

22 óra után nem sokkal egy monumentális intrót követően az est másik fénypontja, a Stratovarius vette birtokba a Club 202 pódiumát, akik éppen friss "Nemesis" című albumukat népszerűsítik. 

A már veteránnak számító (jóllehet a klasszikus Strato felállásból csak Timo Kotipelto énekes és Jens Johansson szintis maradt hírmondónak) finn dallamos power metal csapat ugyan többször járt már Magyarországon, viszont még sosem lépett fel ezen a helyen, kíváncsi is voltam, miként működik egy családiasabb klubközegben a bulijuk. Nem adtak okot ők sem csalódásra, bár a setlistet én máshogy állítottam volna össze a helyükben. De erről kicsit később. Most nézzük, mivel is indítottak! 



A legújabb lemezről az "Abandon" nyitotta a sort, majd egy ősrégi csemegét szedtek elő az "Episode"-ról a "Speed Of Light" képében. Az újabb keletű Strato korongok nem nagyon tudtak meghatni, de az újat - a klisés cím ellenére - megint nagyon odatették! Ebben valószínűleg nem kis érdeme lehet a Jörg Michaelt leváltó Rolf Pilvének. A srác még nagyon fiatal (társaihoz képest szinte még kölyök), nagyon lelkes, szimpatikus, egyáltalán nem szállt el attól, hogy egy ilyen gépezetnek a részese lehet. Jörg Michael igen magasra tette anno a lécet, de ez a Rolf gyerek egyáltalán nem vallott szégyent, véleményem szerint Timoék nagyon jó vásárt csináltak vele. Még egy dobszólóra is kapott lehetőséget a koncert közepe táján. Ráadásul a "Nemesis"-ről pont a legerősebb dalokat nyomták, köztük a klipesített "Halcyon Days"-t.



Még a Strato konci elején sikerült elcsípni közben az Amaranthe néhány tagját, nagy örömömre Elyze-zel is összejött a közös fotó! Pedig jó rendesen megrohamozták őket a rajongók! No de vissza a Stratovariushoz! Rolfi dobszólója után a "Fantasy"-vel és az "Eagleheart"-tal folytatódott az utazás. A "Stand My Ground"-ot követően Jens Johansson került sorra szimfonikus billentyűs szólójával - nem semmi futamokat játszik az ürge érdekesen előrefelé fektetett hangszerén! Matias Kupiainen immár három album óta erősíti a banda kötelékét és bebizonyította, hogy a lehető legjobb választás volt a mára meglehetősen kiégett, súlyos alkoholproblémákkal küszködött Timo Tolkki helyére. Kövezzenek meg az ős-Strato hívek, de nekem innen nem hiányzik senki!
Mégis volt egy kis hiányérzet azért. Méghozzá amiatt, hogy a műsorban alig voltak slágerek, pedig többen szívesen hallottuk volna mondjuk a "Kiss Of Judas"-t, "Paradise"-t, pedig azt hittem, ezek nélkül Strato konci nem mehet le! Csupán a "Black Diamond" került be a repertoárba a "Visions"-ről, ami márpedig alapmű a melodikus europower stílusban: a Sonata Arctica tagok érdeklődése konkrétan eme lemez hatására fordult a metal felé ( nem mindenki Maidennel, Priesttel, Sabbath-tal kezdi az ismerkedést a műfajt illetően), ha Tony Kakkoék anno nem hallgatják meg, lehetséges, hogy még mindig Midnight Oil és Spin Doctors feldolgozásokat nyomatnának a helyi klubok mélyén. :D



Nagy fájdalmamra hagyagolták a "Destiny" albumot is, pedig vittem is a home-made Stratovarius-Destiny pólómat aláíratni! Valamint hiányoltam a "Deep Unknown"-t is a "Polaris" lemezről, de hát - nagymúltú együttesről lévén szó - mindenkinek úgyse lehet a kedvére tenni.

Ezt leszámítva mindannyian állati jól éreztük magunkat, a végén egy volt tanárnővel a volt sulimból is összefutottam, ő is remekül szórakozott! Minden jó, ha a vége jó alapon Jens kivételével (őrá valamiért hiába vártunk, nem jött ki) az összes tagot megvártam (őket is rohamozták eléggé, akik még ott ragadtak koncert után) és fotózkodtam, valamint sikerült a pólót is aláfirkantatni velük! 

Eszaki_nyugati_femrandevu
Írta:
Mindenholottlevo
2013. március 25., hétfő, 19:38
Facebook:
Mindenholottlevo 2013. április 1., hétfő, 12:04
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 329
Szívesen! Lesznek ám még további beszámolóim! :-) Állítólag Timo beteg volt, habár amikor a PeCsában láttam őket pár éve, akkor jobban kínlódott a magasakkal. Most ahhoz képest jobb formát mutatott.
bahon 2013. március 27., szerda, 10:22
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Köszi a beszámolót! ^^

A videok alapján úgy tűnik, mintha Timo határozottan határozatlan lenne a magas tartományban. Talán emiatt lett a dallista olyan, amilyen, habár nekem semmi bajom nem lett volna vele... :-)
Koncertek
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
Cryptoriana World Tour
január 21.,
A38 Hajó
European Pilgrimage Tour Part III.
január 22.,
A38 Hajó
Gods Of Violence Tour
január 26., 18:00,
Barba Negra
British Punk Invasion
február 2., 17:00,
Barba Negra
Downfall of Gaia, Hamferđ
február 9.,
Kvlt
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render