Nordikus ceremónia felsőfokon
Enslaved/Winterfylleth koncert, Dürer kert márc. 29.
Nagyon várós volt ez a konci is részemről. Tudom, hogy korábban már megfordultak hazánkban a norvég viking black metal élharcosai, de már nem tegnapelőtt történt az sem. Sajnos, a buli látogatottságán nem lehetett érezni, hogy túl sokan várták volna őket vissza. Ami azért sajnálatos, mert ez a koncert garantáltan kétvállra fektette volna azokat is, akik Grutle Kjellsonék utolsó "RIITIIR" című albumában annyira csalódtak, hogy már le is mondtak a bandáról. Azt viszont el kell fogadni, hogy ők is változnak, fejlődnek, nem játszhatják életük végéig a korai demókra jellemző zenét, csak mert néhány szűkagyú "rajongó" nem tud velük lépést tartani.

A bemelegítésről két előzenekar gondoskodott, ebből a nyitó Svoidot sajnos sikerült teljes egészében lekésnem, az utánuk jövő Winterfylleth nevezetű brigádot viszont volt szerencsém megnézni.
A Manchesterből érkezett társulat folk elemekkel átitatott black metalban utazik, kedvenc témáik nagyjából az angolszász történelmi dolgok, valamint a pogányság.
Enslaved előtt bemelegítésnek okés volt, de különösebben nem világmegváltó. Totál egyszerű utcai öltözetben léptek a deszkákra, ami azért egy magukfajta bandától szerintem édeskevés. Valami hatásos színpadi viseletet be lehetett volna dobni a látvány kedvéért, tessék megnézni mondjuk egy Turisast vagy egy Primordialt! Ők azonban úgy látszik, nem törődnek a külsőségekkel. A rangos underground kiadó, a Candlelight istállójában tartózkodó Winterfylleth eddig három teljes albumot adott ki, kb. háromnegyed órás szettjükben ezekről válogattak vegyesen. A nagy többség azonban érezhetően jobban várta a főzenekart -  megjegyzem már én is. :)

Az átszerelős szünet után minden teketória nélkül belecsaptak a húrokba az északi hősök. A külsőségekre az Enslaved sem ad túl sokat, valamennyi tag tetőtől talpig tiszta feketében állt ki. A "The Sleeping Gods"-zal vette kezdetét az utazás a hűvös északra, majd az aktuális album címadója következett. Innentől már tulajdonképpen jöhetett bármi, meg voltam véve! Szerencsére nem pofáztak sokat a számok között, hagyták, hadd beszéljen a zene helyettük is.



A koncert egyik csúcspontját a megosztó "RIITIIR" albumról a nyitó "Thoughts Like Hammers" jelentette, ebben a korai black metalos gyökerek a káprázatos melódiákkal megkoronázva a viking metal és a progresszív elemek egy olyan szimbiózisát nyújtják, ami a feketefémes vonalon párját ritkítja! Szóval, aki lehordja az új albumot, valószínűleg bele se gondol, hogy mennyi zeneiség szorult ezekbe a szerzeményekbe. Nem véletlenül nyilatkozták anno, hogy szeretik a Genesis-t is!
Ketten osztoztak meg az egymással ellentétes énektémákon: Grutle felelt a hörgős-károgós vokalizálásért, az Audrey Horne-ból igazolt Herbrand Larsen pedig a tiszta dallamos éneket hozta a billentyűsök mögött. Előkerült az "Ethica Odini" is a 2010-es "Axioma..." lemezről, sőt még a "Hordanes Land" EP-ről egy ősrégi kompozíció, az "Allfadr Odinn", amely szélvészgyors nordikus black zúzdáival olyan érzést keltett, mintha paripán vágtatnánk a kénköves pokol legmélyebb bugyraiban, noha ebben is azért felhígítják az ultrasebes csépelést lassabb, fenséges harmóniákkal. Ebből világosan látszik, hogy már a 90-es évek elején sem kívánt egy újabb átlagos black horda lenni az Enslaved, a progos, előremutató törekvések már akkoriban jellemezték őket, akárcsak a norvég black metal szcéna egy másik általam igen nagyra értékelt bandáját, az Emperort.
Összességében egyfajta keresztmetszetét nyújtotta a koncert mindannak, hogy honnan indult az Enslaved és hogy hol tart jelenleg.
Sajnos, a legtöbb turnéállomástól eltérően itt nem hangzott el a Led Zeppelin "Immigrant Song"  című klasszikusának Enslavedesített verziója, ezenkívül nagy fájdalmamra nem nyomtak el egy hangot sem a "Mardraum" lemezről, pedig az is egy mestermű! 
A ráadásban kaptunk egy dobszólót Cato Bekkevoldtól, továbbá a "Fenris"-t és a grandiózus hangverseny lezárásaként az  "Isa" című remekművet.



Tanítanivaló teljesítmény (Norvégiában már valószínűleg tanítják is :) ) volt ez kérem, a stílusukban abszolút kiemelkedő zenészektől, akik úgy tudnak progresszívek lenni a szó legnemesebb értelmében, hogy az nem fordul öncélú virgapartiba. Aki nem jött el, bánhatja erősen, ki tudja, mikor láthatjuk őket újra legközelebb (erre a bulira is cirka 7 évet kellett várni, de megérte).
Nordikus_ceremonia_felsofokon
Írta:
Mindenholottlevo
2013. április 1., hétfő, 09:50
Facebook:
Winterfylleth - The Hallowing of Heirdom (2018)
Kritika, Necron @ 2018. április 30., hétfő, 22:51
Vintersorg - Till fjälls, del II (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 18., péntek, 11:33
Weakling - Dead As Dreams (2000)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 15., kedd, 11:17
Pagan Megalith nihilizmus... Interjú a duóval
Interjú, Nagaarum @ 2017. március 3., péntek, 15:18
Svoid - Storming Voices Of Inner Devotion (2016)
Kritika, Armand @ 2016. május 18., szerda, 10:52
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.046 seconds to render