Csinos dánok melodikus metal ünnepélye
Pretty Maids, Ales Brichta Project koncert a Barba Negrában
Bevallom, eléggé bosszantott, hogy egy időre rakták ezt a koncertet a Dillinger Escape Plannel (akik szintén új lemezzel érkeztek az A38-ra), így a matekcore legnagyobbjait fájó szívvel, de ki kellett hagynom. Ők már úgyis megvoltak élőben, a Pretty Maids-et viszont még sohasem láttam, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy erre kell jönni. Ugyan kissé haragszom a dánokra, amiért válaszra se méltatták a Fémforgácsot, miután elküldtünk nekik mailben egy rakat kérdést (ez lett volna az első komolyabb interjúm itt), így be kell, hogy érjétek a koncertjük beszámolójával.

A legendás dán dallamrockerek utoljára 20 éve adtak koncertet hazánkban, azóta történt egy és más. Az állandóságot a két alapítótag, Ronnie Atkins énekes és Ken Hammer gityós képviselik a bandában, de számos tagcsere után úgy fest, összeért és megszilárdult a jelen felállás. Újabb keletű albumaik kivétel nélkül erősre sikeredtek (főleg a Pandemonium a nagy favorit; úgy tűnik ez szerencsés cím, mert a Killing Joke is anno kihozott ezzel a címmel egy korongot, ami mérföldkőnek tekinthető pályájukon), a legújabbal (Motherland) sem vallanak szégyent, így érett már nagyon egy magyar koncert.

A Pretty Maids előtt még meg kellett nézni bemelegítés gyanánt a cseh Ales Brichta Projectet. Műsorukat egyetlen szóval tudnám jellemezni: felejthető. A brigád teljességgel kategorizálhatatlan rockot nyomat cseh (!) nyelvű szövegekkel, hol dallamos HM stílusban, hol kissé poweresebben, sőt még egy-két thrashes témét is megpedzegettek. Nem lettek volna rosszak az alapok, de sajnos az egyhangú ének és a cseh szövegelés sokat rontott az összhangzáson. Még egy Omega számot is bevettek repertoárjukba, a Scorpions által is sikerre vitt Gyöngyhajú lányt, amit mi magyarok kedves gesztusként kellett volna, hogy üdvözöljünk, ám a cseh nyelvű ének ezt is agyoncsapta. A közönséget sem izgatta különösebben Ales Brichtáék próbálkozása, jobbára még csak lézengés volt ekkor a Barba Negra termében; mindenki a P. Maids-re várt. Egy P.M.-hez stílusban viszonylag közel álló magyar banda, teszem azt a Rubicon vagy egy Steel Orange jobban megérdemelte volna a lehetőséget - hát még ha azt vesszük, hogy miféle turnépartnerei voltak külföldön a Maids-nek (Pink Cream 69, Bonfire, Jaded Heart), annak fényében még inkább szégyen, hogy nekünk egy kevésbé tehetséges előzenekar jutott. Mondom, a zenei részekkel még nem volna baj, de a megmosolyogtató cseh nyelvű raccsolás miatt nem tudom őket teljesen komolyan venni.




Ugorhattunk a főműsorszámra. A dánok a Thin Lizzy klasszikus The Boys Are Back In Town c. számát használták intrónak, majd az új albumról a Mother Of All Lies c. klipes nótával köszöntek be. A folytatás ugyancsak az új hangzóanyagról érkezett (I See Ghosts). A Pretty Maids bár igazán látványos sikereket nem ért el világviszonylatban (vagyis nagyjából ugyanaz elmondható az ő státuszukat illetően is, mint mondjuk a Harem Scaremről, vagy a Lillian Axe-ről; meglehetősen egyéni zenei világot képviselnek, amivel ugyan nem adják el lemezek millióit, cserébe van egy viszonylag szűk, ám annál lojálisabb táboruk) azonban fénykorukban (vagyis a 80-as dekád vége felé, a Red Hot And Heavy és Future World lemezek idején) eléggé kedveltek voltak nálunk is. Még a Lord együttes is hivatkozott rájuk. Na de nézzük tovább a koncertet: egy klasszikus darab, a Love Games következett a sorban a Future World-ről, ami talán a csinos dánok legkelendőbb korongja. A glames kinézetű René Shades (aki mindössze 2 éve erősíti a bandát, ráadásul a Pretty Maids az első zenekara!) és a Billy Idol klón billentyűs, Morten Sandager igazán felszabadultan, jókedvűen játszottak végig (eszembe is jutott a bp.-i D.A.D. konci, ahol szintén áradt a jókedv a zenészekből). Ronnie Atkins szintén bejárta a színpadot, amennyire tudta, mindamellett tisztán, hibátlanul énekelte ki azokat a káprázatos melódiákat és többször hangoztatta a felkonfokban, hogy mennyire jó újra Budapesten lenni és hogy szeretnek minket... A jól megtermett, cowboykalapos bárdista, Ken Hammer jobbára a színpad szélén meghúzodva facsarta gitárjából a riffeket, szólókat. Nagy látványelemeket nem vonultattak fel, nem volt háttérvetítés, meg piró; a zene és a tagok kisugárzása adta el az egészet tkp.

A 2006 óta az együttesben doboló Allan Tschicajára sem lehetett panasz, ő is kiválóan illeszkedik játékával a csapatba; nem csoda hogy még egy dobszólót is engedélyeztek neki a Yellow Raint követően.

Amellett, hogy vegyesen adagolták a régi dalokat és az újabbakat, egy feldolgozással is kibővült a repertoár. John Sykes (akinek neve főképp a Blue Murder és Thin Lizzy révén csenghet ismerően) Please Don't Leave Me c. nótájáról van szó. Nem tudom, hányan ismerhették a jelenlévők közül ezt a szerzeményt, mindenesetre a P.M. sem tudta elrontani. Az I.N.V.U. és a Red Hot And Heavy címadóját követően a ráadásban Carl Orff örök érvényű Carmina Buranajával vezették fel a Little Drops Of Heaven c. balladát. Majd a saccra másfél órás előadást a Future World album címadó dalával fejezték be. Úgy tűnik, a Pretty Maids-ék is nagy Monty Python rajongók, mivel az említett zárószám levezetéseként beillesztették a Sit On My Face c. opust.


Egy normálisabb világban orrba-szájba nyomnák a Pretty Maids-et, tele lenne velük a rádió, TV - ha már pl. egy Bon Jovit, Whitesnake-et, Scorpions-t milliók kajálnak meg szerte a világon. A dánoknak valami rejtélyes oknál fogva messze nem termett annyi babér, mint az említett nagyságoknak, pedig zenéjük, tehetségük alapján rég az első vonalban lenne a helyük. Ez olyan muzsika, amiért még a szüleid sem csesztethetnek otthon, mert van annyira emészthető, hogy olyanoknak is bejöjjön, akik alapvetően nem a gitárzenékre izgulnak.

Remélem, a következő koncertre már nem kell újabb 20 évet várakozni!

Csinos_danok_melodikus_metal_unnepelye
Írta:
Mindenholottlevo
2013. október 11., péntek, 19:15
Facebook:
Pistike66 2013. október 17., csütörtök, 14:03
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz bahon üzenetére:

Rengeteget bosszankodok azon, amit az utolsó bekezdésben megemlítesz. Egy P.M., vagy amiken én voltam, egy Freedom Call, Royal Hunt miért nem szólhat rádióban? Egyáltalán miért tiltott a fémzene a sikertörténetekben fetrengő hazánkban? Tudatosan irtandó, de miért van száműzetésben? Mi rosszat okoz egy Sonata Arctica, Firewind nóta az emberi lelkekben? Érdekes, amikor rockot sem ismerő embereknek mutatok dalokat, hogy miket is hallgatok, vagy a kollégák között osztok meg egy-egy klipet, elcsodálkozva lesnek, hogy de hiszen ez jó, NAGYON JÓ, nem is gondoltam volna...!
Á, hagyjuk... :-(
Bocs, kijött belőlem.

Ezzel most nagyon egyetértek. :-) Szégyen és gyalázat.
bahon 2013. október 17., csütörtök, 13:55
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Rengeteget bosszankodok azon, amit az utolsó bekezdésben megemlítesz. Egy P.M., vagy amiken én voltam, egy Freedom Call, Royal Hunt miért nem szólhat rádióban? Egyáltalán miért tiltott a fémzene a sikertörténetekben fetrengő hazánkban? Tudatosan irtandó, de miért van száműzetésben? Mi rosszat okoz egy Sonata Arctica, Firewind nóta az emberi lelkekben? Érdekes, amikor rockot sem ismerő embereknek mutatok dalokat, hogy miket is hallgatok, vagy a kollégák között osztok meg egy-egy klipet, elcsodálkozva lesnek, hogy de hiszen ez jó, NAGYON JÓ, nem is gondoltam volna...!
Á, hagyjuk... :-(
Bocs, kijött belőlem.
Koncertek
Shinedown
június 18.,
Barba Negra Track
Cloud Factories European Summer 2018
június 21.,
Dürer Kert
Stone Sour
június 25.,
Barba Negra Track
Summer Totenritual Crusade 2018
június 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Alice In Chains
július 1., 19:00,
Budapest Park
Ten Years After - 50th Anniversary
július 1.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.073 seconds to render