Suli-buli bolondok napja alkalmából
Smash into Pieces – Deals Death – Amaranthe
Alig több, mint egy év után, az első önálló európai turnéjuk keretében látogatott vissza hozzánk az Amaranthe együttes két másik honfitárs svéd zenekar, a Smash into Pieces és a Deals Death kíséretében.


Az estét a Smash into Pieces nyitotta kevéssel háromnegyed nyolc után. Munkásságukba a koncert előtt egy héttel kicsit jobban beleástam magam: Az Unbreakable című albumuk tavaly áprilisban látott napvilágot, amit rengeteg svédországi fellépés előzött meg, sőt 2013 novemberében még Japánba is eljutottak. Mi sem mutatja jobban népszerűségüket hazájukban, mint az, hogy egy svéd lány csak azért utazott Budapestre, hogy megnézze a produkciójukat. Az egybegyűltek közül sokan próbálkoztak meg a Colder illetve a Friend like You című dalaikkal. Nem tudom Chris Adam Hedman Sörbye minden koncerten törölközőkkel dobálózik-e vagy csak mi, magyarok érdemeltük ki a DNS mintáját :). A srácok nagyon jól mozogtak a színpadon, a legtöbben próbáltak Adammel együtt énekelni. Egy jó hangulatú. elég profi előadás részesei lehettünk. Csak így tovább srácok!


A Deals Death egy dallamos death metalt játszó zenekar, akik a Smash into Pieces után vették birtokba a színpadot. Eddig három albumot jelentettek meg, a legutóbbit, a Point Zero Solution-t tavaly ősszel. Stílusban éles váltás az előbbihez képest, de a félmeztelen pankrátor kinézetű Olle Ekman mindent megtett, hogy a hangulatot megalapozza az Amaranthe-nak. A zenéjükben olyan sok különlegességet nem találtam, meg kell hagyni nem is annyira a kedvencem az általuk képviselt stílus, de rendkívüli színpadi produkciójukkal azért végül is kivívták az elismerésemet. A koncert végére még az „Egészségedre!” is összejött, hála a lelkes közönség azon részének, amelyik hangosan, érthetően elszótagolta.
 

Az utolsó két-három daluk körül kezdte elérni a jelenlévők száma a maximumot. Persze, mindenkinek joga van eldönteni, hogy mire költi a pénzét, meg nyilván az sem volt mellékes, hogy hétköznap este volt, és nem mindenkinek rugalmas a munkaideje, de ha már elszórunk pár ezret egy jegyre, akkor ne végszóra essünk be. A legnagyobb pazarlásnak viszont azt tartom, hogy az oldalt üldögélők és álldogálók némelyikének kezében nem azért volt a náluk sokkal okosabb telefonjuk, hogy fényképezzenek, hanem azért, hogy chateljenek! Hálát adok az égnek, hogy az én butuska telefonom, aminek inkább egy múzeumi vitrinben a helye, mintsem a zsebemben, ilyeneket nem tud. És minek is kéne tudnia, mikor azért vagyok ott egy koncerten, hogy hús-vér zenészek produkciójának részese lehessek, nem pedig épp azt lájkoljam, hogy „Ica néni macskája kevésbé vedlik, mint két hete”. Talán a koncert volt számukra ilyen unalmas, hogy más elfoglaltság után kellett nézni? Nem hinném...


Tavaly márciusban a Stratovarius előzenekaraként jött hozzánk az Amaranthe hatosfogata, ezúttal viszont az Invincible turné keretében érkeztek a Club 202-be. Mint egy évvel ez előtt a hörgős szerepét akkor is Henrik Englund, a Scarpoint zenekar vokalistája töltötte be. (Megjegyzem akkor alig tűnt fel valakinek, hogy nem Andreas Solveström áll a színpadon.) A zenekar októberben jelentette be a közösségi oldalán, hogy Andy hosszas és alapos megfontolás után úgy döntött, hogy kilép a zenekarból. Számomra egyáltalán nem volt meglepő, hogy Henrik az, aki a hörgész szerepét betölti a jövőben, hiszen tavaly is ő helyettesítette Andyt és az amerikai turné kapcsán is besegített. Szemlátomást jól beilleszkedett a csapatba – vagy ahogy fent említett bejegyzésük szól: „a családba” – , szerintem is jó választás volt, minden elismerésem neki.
Nem sokkal fél tíz után csendült fel a Future Hold On introja, a nagy villódzástól, ha nem is epilepsziás rohamot, de egy kis retinopathiat sikerült összeszednem. Mire a magamhoz tértem átmeneti vakságomból, már mindenki a helyén volt, kivéve a banda talán legszembetűnőbb jelenségét, Elize-t, aki türelmesen várt a színfalak mögött a sorára. Amikor felbukkant, tisztán kivehető volt az ováció, amiről ő is tudta, hogy neki szól. A koncert alatt végig mosolygott, mikor ő következtett az éneklésben a színpad közepére állt; és vagy a közönséget próbálta magához ölelni, vagy – mint ahogy tette ezt eddig is – szívet formált a kezeivel. Ennek meg is lett az eredménye: egy rózsaszínű plüssmaci is a színpadra került valahonnan. Mert nehogy már ajándék nélkül távozzon a kisasszony, ez is mehet a többi közé a gyűjteménybe. Szerintem nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a közönség férfi tagjainak többsége miatta (is) váltotta meg jegyét erre a kedd esti bulira.


Jake E is próbálta szeretetét átadni a magyar közönségnek: puszikat dobált. Az énekhangjában egyébként nem volt semmi kivetni való, a dalok között ő látta el a konferanszé szerepét. A Hunger előtt szerencsére nem sütötte el a tavalyi „Are you hungry in Hungary?” elcsépelt és szerintem rémes szóviccét, amit, mint valami Jokert, anno minden szám után használt. Köszönet, hogy kimaradt! Olof Mörck, az Amaranthe szőke hercegének gitárjátéka végre tisztán hallható volt, miként Johan Andreassen basszusa is. Utóbbi a ráadás előtt még vetkőzésre is buzdította a jelenlevőket. Az elhangzott dalok gerincét főleg a The Nexus album adta, és úgy lettek összeválogatva, hogy egyaránt helye legyen a közönségénekeltetésnek és lassúzásnak (Burn with Me, Amaranthine), a diszkós hangulatot idéző számoknak (Electroheart, Razorblade); illetve a koncert közepén Morten Løwe Sørensen dobszólójának is. Nem tudom, miért választja mindenki a közjáték e formáját, szerintem fölösleges. Inkább hallgattam volna a Hungert akusztikusan vagy az első albumuk japán kiadásának bónusz dalait.
Összességében a közönség és a zenei stílusok változatossága ellenére rendkívül jól szórakoztam, kicsit a suli-bulik hangulatát idézte fel az Amaranthe produkciója. Említést érdemel, hogy mindhárom zenekar minden tagja a koncert után nem sokkal kijött néhány fotóra, jegyek, hozott „anyagok” szignózására és egy kis beszélgetésre is. Sajnálatos, hogy nem minden együttes ilyen közvetlen.

Végezetül következzenek az elhangzott dalok a teljesség igényével:

Smash into Pieces:
Heroes (As We Are)
Crash and Burn
A Friend Like You
Unbreakable
Colder
Fading

Deals Death:
Point Zero Solution
Facing The Echoes
Flatline
Collapse
The Separation
Eradicated
Beyond Reason
Passion For Infinity
Fortified

Amaranthe:
Future On Hold
1.000.000 Lightyears
Leave Everything Behind
Infinity
Automatic
Razorblade
Theory of Everything
Dobszóló
Burn With Me
Afterlife
Mechanical Illusion
Hunger
Electroheart
Amaranthine
Call Out My Name
Invincible
The Nexus

A képek a Facebookról származnak.
Suli_buli_bolondok_napja_alkalmabol
Írta:
GreenWitch
2014. április 19., szombat, 18:33
Facebook:
Mindenholottlevo 2014. április 20., vasárnap, 16:43
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 329
Az nekem is szúrja a szemem, h. sok együttes, amint nagyra nő, már nem ilyen közvetlen. Ott van példának a Within Temptation, akik oltári sikeresek, meg elképesztő gépezettel dolgoznak, csak épp túl messzire kerültek a közönségtől. Meg pl. az Evanescence-t is esélytelen megközelíteni, annyira nagy sztárok lettek. Nekem speciel ezért is szimpatikusabb mondjuk egy Amaranthe (függetlenül attól, h. a fentebb említett bandákat is kedvelem), mert ők legalább emberközeliek tudtak maradni a nagy hype ellenére is.
Koncertek
Atonement Europe Tour 2017
szeptember 20.,
Dürer Kert - Room 041
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22.,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
Serious Black - Magic World Tour
szeptember 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.056 seconds to render