A dob mögül más a világ
Carl Palmer's ELP Legacy az A38-on
Nem először járt nálunk szólóban sem az Emerson, Lake&Palmer, Asia és Atomic Rooster révén ismert Carl Palmer. Legutóbb 2012-ben adott koncertet kísérőivel, szintén a hajón. Akkor nem volt valami barátkozós, kíváncsi voltam, ezen az estén vajon lesznek-e sztárallűrjei. Amiatt pláne nagyon izgatott a mostani buli, hogy Emerson, Lake&Palmer szettel készült javarészt, amire már a név (Carl Palmer's ELP Legacy) is utalni enged. Előzenekara nem volt Palmeréknek, egyből ők csaptak bele a Richard Wagner féle Ride Of The Valkyries átdolgozásával. Itt jegyezném meg, hogy rengeteg komolyzenei adaptáció került a repertoárba, hiszen anno az ELP részben ezek miatt is híresült el annyira. Takra pontos kezdés, kérem így kell ezt csinálni, nem pedig órákig csúszni, hogy aztán a közönség ne tudjon emberi időben hazamenni.

A Mesterrel!

Szemet szúrt egyből, hogy a trió felállású együttes nem vonultatott fel billentyűst, helyette a Keith Emerson által megálmodott orgonafutamokat szólógitárral helyettesítette Paul Bielatowicz (én még némi sampleres segítségre is gyanakszom). Továbbá az is feltűnő volt, hogy mindkét kísérőmuzsikus jóval fiatalabb az idén 64. életévét betöltött dobosnál. Mintha apa és fiai jammelnének egy jóízűt kb. A Karn Evil 9 karneváli tételével mehetett tovább a móka (pontosabban a második felvonásával, mivelhogy nem játszották el teljes egészében a Brain Salad Surgery album eme ékkövét), majd újra a klasszikusoké lett a főszerep Bach Toccatájával és Fúgájával. Egy egészen korai ELP csemege került elő ezután, a Knife-Edge képében, amiben ugyancsak dominál a klasszikus zenei vonal. Félelmetes volt, amit ezek hárman összemuzsikáltak! Többször egymásba is fűztek imprókat, más témákból kiragadott részleteket, így végig volt dinamikája, húzása a bulinak. A hangzás okán megint csak nem érhette szó a ház elejét -  a hajó hozta a formáját hangosításügyileg ismét!

A 21st Century Schizoid Man felbukkanása eléggé váratlanul ért, hiszen a King Crimsonhoz az egykori ELP tagok közül csak Greg Lake-nek volt köze. Mindenesetre Carl Palmerék prezentálásában is jó nagy súllyal kólintott fejbe ez a jó 45 éves szerzemény. Ezután egyedül hagyták a színpadon az AC/DC pólóban feszítő Paul Bielatowiczot egy akusztikus spanyolgitárszólóra. A lendület itt alább is hagyott kissé, de aztán jócskán felpörgették újra az egyébként líraian induló Trilogy közepétől - ismét csak az Emerson hagyatékból. Nehéz feladat lehetett átültetni azokat a hamisítatlan billentyűfutamokat gitárra, de megoldották! Izgalmas párharcnak lehettünk így tanúi a dob, gitár és bőgő között.

Hogy lássuk, Palmer nem akarja önző módon mindenáron uralni a terepet, egy szóló erejéig magára hagyta Simon Fitzpatrickot, a basszusgitárost is, aki seggig érő rőzséjével és körszakállával meglehetősen viking harcos benyomást kelt; tisztára mintha az Amon Amarth-ból lépett volna elő. Chapman Stickjével remekül pótolta Lake játékát.

A Carmina Burana ugyan már kicsit túl elcsépelt, bármennyire is zseniális darab, boldog-boldogtalan feldolgozta már, úgyhogy én azt kukáztam volna inkább a setlistből. Helyette nagyobb ovációt váltott ki nálam a Muszorgszkij féle Egy kiállítás képei, amit teljes egészében, ragyogó szólókkal tarkítva vezettek nekünk elő. Ezzel a kompozícióval a Mekong Delta sem tudott amúgy mellélőni és itt, az ELP féle progos formában is sütött. Mellesleg az előadás egyik legkomolyabb csúcspontját jelentette számomra és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Bár korántsem válogatták ki átfogóan az ELP repertoár számait (hol volt pl. a Tarkus, a The Barbarian, vagy urambocsá', a Lucky Man, Black Moon?), azért így sem hagyták a zenészek, hogy állva elaludjon bárki is a bulin.

A Fanfare For The Common Man is a csúscspontok között foglalt helyet, ez az eredetileg Aaron Copland által megkomponált darab olyan elemi erővel dübörgött, hogy azért bármely jobb érzésű power metal horda a fél életét odaadná! Ehhez a számhoz kapcsolódva Palmer mester a színpad legelejéig tolt dobcájgján lenyomott egy olyan kiadós szólót, hogy csak tátottuk a szánkat! Ez az ember még 60 felett is egy állat! :) Egyszerűen nem létezik, hogy valaki így, a dobfelszerelése összes létező alkatrészét felsőtamtól a kolompig kihasználva tudjon szólózni úgy, hogy az nem fullad unalomba! Márpedig de... Én rá is aggattam a prog. rock Keith Moonja címkét. Rengeteg koncerten megfordulok, de régen hallottam már ennyire sziporkázós szólót, ami tényleg le tud kötni, oda tud szegezni a színpad elé és nem az a galád érzés kerít hatalmába, hogy "jól van, most már lődd le magad ember, eleget püfölted azt a szerkót!"

A ráadás elején főhősünk a közönséghez szegezte a kérdést, hogy akarnak-e még egy, kettő, netán három számot. Hát persze, hogy hármat akart mindenki. Akár reggelig is elhallgattuk volna ezt az örömzenélést, de hát akkor meg ki tudott volna aludni? Jött a Hoedown és a  Nutrocker egy parádés egyvelegbe fűzve, ezzel zárták le az estét.

Minden leendő és már gyakorlott dobosnak kötelezővé tettem volna ezt az előadást! Függetlenül attól, hogy mennyit mond neki Mr. Palmer munkássága. Mert Carl Palmer jött és megmutatta, hogy még mindig lehet mit tőle tanulni, ellesni. Mindazonáltal az a kb. 200 fős publikum, amelyiknek még mindig ez a muzsika jelenti az igazi zenét, az abszolút csúcsot, nem tévedhetett, jómagam is fülig érő szájjal konstatáltam, hogy ilyen koncerteket bizony bűn kihagyni!

Mint ahogy az elején írtam, kíváncsi voltam a nagy találkozásra a mesterrel és csodák csodájára ezúttal jókedvében találtuk! Bár kellett rá vagy két órát várakozni így is, mire kijött a zenekari buszhoz (igen oda, mivel a hajóról már kizavarták szokás szerint a népet, nem sokkal a koncert befejezése után). Tök barátságos volt a kitartó fanokkal, lelkesen dedikált mindenkinek és fotózkodott, ami a múltkori esemény után nem volt épp jellemző rá: akkor voltak, akikkel nem kívánt bratyizni. Most azonban kellemeset csalódhatott benne bárki, aki megvárta, valamint láthatóan vette a lapot, amikor búcsúzásnál mondtam neki, hogy remélhetőleg újra láthatjuk jövőre. Így kell ezt csinálni!

Szavakkal nehezen kifejezhető mindaz, ami ezen a koncerten történt! Ezen ott kellett lenni, látni-hallani kellett, meg kellett tapasztalni, mert egyszerűen nehéz szavakkal visszaadni az érzést.


A_dob_mogul_mas_a_vilag
Írta:
Mindenholottlevo
2014. május 18., vasárnap, 23:50
Facebook:
Koncertek
Preoccupations, Middlemist Red
május 28., 20:00,
A38 Hajó
I Am Morbid, Necrophagia, Helsott
május 31.,
Dürer Kert
Metal Fest Open Air 2017
június 2., 10:00,
Metal Fest Open Air Plzeň, Lochotínský Amfiteatr
Psychic Warfare World Tour 2017
június 6., 20:00,
Akvárium Klub
Starmourner European Tour 2017
június 6.,
Dürer Kert - Kisterem
Sleazy Filth Tour
június 6.,
Drrpnc
Yawning Man
június 13.,
Auróra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.029 seconds to render