Káosz az egekben...
Devin Townsend, Periphery, Shining koncertek a Barba Negrában
Az őrült kanadai géniuszt, Devin Townsendet először a hajón lehetett MO.-n 2012-ben elcsípni, akkor a Fear Factory előzenekaraként lépett fel. Bár a koncertet tisztességgel lezavarta, betegeskedett nagyon, így nem volt túl jó passzban. Bíztam tehát abban, hogy most minden klappolni fog. Már csak azért is, mert headlinerként jött ezúttal. A Z2 lemeznépszerűsítő körútjára ráadásul nem nyeretlen kétéveseket válogatott be vendégzenekaroknak, hanem két olyan együttest, akik külön-külön is simán felkeltik az előremutató muzsikákra fogékony hallgatóság figyelmét.

Eredetileg ismét az A38 hajó adott volna otthont eme progresszív szeánsznak, azonban a nagy érdeklődésre való tekintettel áthelyezték a Barba Negrába. Egészen vegyes közönség gyűlt össze a bulira, hiszen volt itt death metal fanatikustól kezdve a Leander rajongóig mindenféle zenerajongó személy. Nem kis meglepetésemre még a Piramis gitáros Závodi Janó is tiszteletét tette -  ki tudja, talán naprakészségéről szeretett volna tanúbizonyságot tenni. A nem mindennnapinak ígérkező utazás a norvég Shining színrelépésével vette kezdetét. Tudom, létezik egy svéd Shining is, akik black metalban utaznak, de a norvégok valami egészen mást nyújtanak. Setlist híján sajnos nem tudom, miket játszott a szabad jazzt punkba, metalba ágyazó, itt-ott industrial elemekkel vegyítő bizarr brigád (csupán egy cseh és lengyel fellépésről van fent setlist, persze mindkettőn tök eltérő műsorral rukkoltak elő; a cseh bulin még a King Crimson 21. századi skizoid embere is előkerült Shiningosítva). Annyi bizonyos, hogy a klipesített You Won't Forget felcsendült - illetve mit felcsendült, valósággal belehasított a térbe! :) S volt emlékeim szerint Fisheye meg One Inside is. Radásul a meglehetősen rövidre szabott műsor javarészét sajnos nem tudtam nézni, csupán kintről füleltem, mivel még el kellett intéznem egy jegyeladós bizniszt és a kuncsaft jól megvárakoztatott (tanulság: ki kell kötni, hogy lehetőleg PONTOSAN érkezzen az illető - na jó, 5-10 perc késés belefér még - ha már olyan marha fontos neki a jegy). Az viszont így is átjött, hogy ezek az Oslo-iak mennyire őrültek, elvetemültek! Az experimentálisnak nyugodtan nevezhető muzsikához még elsőrangú látvány is társult. A zenekarvezető Jorgen Munkeby személyében egy multiinstrumentalistát tudhat ütőkártyaként soraiban a banda; hol gitáron, hol szaxofonon szállította az agyahagyott témákat. A dobos az utóbbi évek egyik legerősebb nordikus prog. metal társulatából, a  Leprousból lehet még ismerős. A Shining ötösfogata nyerő választásnak bizonyult tehát, szimpatikus arcokról is van szó - remélem, jönnek mihamarabb újra és akkor már teljes egészében megtekinthetem fellépésüket.

Lapozhattunk a második előbandára, a Periphery-re. Ők már jó ismerősként ejtették útba újból hazánkat. Volt is most aktualitása a jelenésüknek, hiszen január vége felé jött ki új anyaguk, a két részletben (Alpha és Omega) tálalt Juggernaut. Én már a legelső magyar fellépésükön is voltam, amit a Dream Theater vendégeként abszolváltak. Félő volt akkor, hogy azon a nagy színpadon el fognak veszni, de azonnal maguk mellé sikerült állítaniuk. Az ún. djent irányzat (ami tkp. Meshuggah riffek recirkulálásán alapul, csak jóval több harmóniával, dallammal) azóta hazánkban is elterjedt és az általam "hálószoba-metal"-nak is nevezett stílus további trónkövetelői (Tesseract, Cloudkicker, Animals As Leaders, Monuments, The Algorithm) sem számítanak ismeretlennek már nálunk sem. Olyannyira teret hódított ez a trend, hogy már eredetileg metalcore-ként, deathcore-ként indult brigádok is előszeretettel építik be muzsikájukba (lásd: Veil Of Maya, After The Burial, Born Of Osiris, stb.). A Periphery koncertjéről se találtam setlistet, de azt tudom, hogy a nyitány az Icarus Lives volt (nagy kedvencem!), majd a Make Total Destroy, The Scourge, Psychosphere, 22 Faces, valamint a friss anyag egyik (al)címadója, az Alpha biztosan elhangzottak. A Misha Mansoor által vezetett hatos ugyan kap hideget-meleget rendesen sikerei óta; van aki szerint ez csak egy újabb túlhájpolt társaság, azt nem lehet elvitatni, hogy kiválóan bánnak hangszereikkel és most is kő profin djentelték végig a nekik kiszabott időt. Ők már valamivel több műsoridőt kaptak, mint a Shining. Hangzásilag az elején viszont adódtak problémák, hiába büszkélkedhet a Periphery három gitárossal is, ha a megszólalás élőben nehézkesen állt most össze hallgathatóvá. Ez a fajta fajsúlyos muzsika csak rendes hangzással üt igazán nagyot, így az elején kissé csalódás volt tompán, erőtlenül kiszűrődni hallani a gitárokat, de a műsor derekára azért sikerült élvezhetőbb összhangzást kikeverni. Továbbá arra a megállapításra jutottam, hogy a djent egyike azon zenéknek, amelyekre a legidétlenebb mozgáskultúrát lehet végezni. :D A Graveless-szel műsorát záró együttes énekese, a Shining pólóban feszítő Spencer Sotelo rövid időn belül már ott vegyült a közönség soraiban, a szemfülesek el is csípték őt egy kis csevejre, dedikálásra, meg fotózkodásra.



HevyDevy és díszes kísérete egy meglehetősen bő lére eresztett intrót követően sétáltak fel a világot jelentő deszkákra. Ők is új lemezzel járják körbe a világot, a Ziltoid duplára duzzasztott folytatásával, a Z2-val. A Truth-szal indítottak. No de hol van az igazság, ha nem tudják a cájgot belőni rendesen? A hangzás ugyanis sajnos hagyott kívánnivalót maga után (megértem tehát azok félelmét, akik ellene voltak, hogy a Barba Negrában legyen a buli, holott tudnak azért ott is első osztályú hangzást összehozni, ha akarnak); ezzel a dobozhangzással egy Devin koncert kissé sótlannak tűnik.

Az élményt a háttérben egy led kivetítő igyekezett teljessé tenni, amin végig pörögtek különféle életképek, meg fantáziaszülemények, a muzsika változatosságához igazítva. A Fallout, Night című számokban még Robert Plantet is megidézte kissé a mester hangja. Apropó Fallout: eme számban énekel duettet Annekével a kanadai mágus. Nehéz volt nélküle 100%-osan reprodukálni a számot élőben, de hősünk megoldotta. Az Addicted!-nél meg már garantáltan függők lettünk. Bár átjött a hátborzongató, már-már musicales, rockoperás pátosza Devin Townsend zenéjének élőben is, a tökéletestől messze álló hangzás sajna némiképp rontott az élvezeten.

Fel lehet ugyan róni Mr. Townsendnek, hogy fossa a lemezeket, annyi ötletet meg akar valósítani, hogy még meg sem emésztjük az aktuális korongját, máris előrukkol a következővel. De viszont a legnagyobb rosszindulattal sem mondható, hogy topogna egyhelyben, hiszen ő azon művészek közé tartozik a metalban, akik rendre új utakat keresnek. Nagyon sokféle impulzus érte, az ABBA-tól a Metallica-ig, a Jane's Addictiontől Igor Sztravinszkijig, mindezen hatásokból pedig ki tudott egy csakis rá jellemző, HevyDevys arculatot alakítani, ami lefedi a modern metal, musical, progresszív rock, ambient jegyeit. Kipróbált számos stílust, mielőtt szólista lett, mivel megfordult Steve Vai oldalán és volt egy röpke Wildhearts-os kitérője is. A Strapping Young Laddel pedig definitív extrém metalt játszott olyan arcokkal együtt, mint Gene Hoglan, vagy Byron Stroud. Producerként pedig együtt melózott a Soilworkkel pl., ezenkívül vendégszerepléseket is az Ayreonnál, Front Line Assembly-nél, ReVampnél, vagy az említett Soilworknél.



A főhős kitűnő mókamester tud lenni, ez most is bebizonyosodott, hisz nyomta a rá jellemző grimaszokat az éneklés-gitározás mellett. Társai szintén ügyeskezű zenészek (köztük a ránézésre leginkább egy sludge banda tagjának tűnő basszer, Brian Wadell), akik megbízhatóan keze alá dolgoznak a főszereplőnek. A kanadai zsenitől az egyik kedvenc albumom a Physicist, erről nagy örömömre két nótát is előszedtek: a futurisztikus speed metalként jellemezhető Namaste volt az egyik, másik pedig a Kingdom, ez utóbbival zárták a bulit. Kár, hogy a Terriáról jóformán semmi nem került elő, pedig egy Earth Day mekkorát ütött volna róla! No de mindenkinek képtelenség volna a kedvére tenni, ráadásul ekkora életműből bizony irtó nehéz válogatni. A New Reign a teatralitásával, drámai progos felépítésével a nehezebben ható szerzemények közé tartozik, tehát ennek élőben való elsütése merész húzás volt mindenképpen. A Lucky Animals ellenben igazi együttgajdolós, akár még stadion-rocknak is beillő nóta, nyomta is mindenki egy emberként a kivédhetetlen refrénjét. A himnikus Life akár U2-nak, Marillionnak is elmehetne. A poposabb Ih-Ah ugyancsak eléggé szokatlan emberünktől; inkább egy OneRepublic számnak tudnám elképzelni, mint Devin Townsend repertoárjában. Stílusok széles kavalkádja vonult fel, ami így nem fullasztotta unalomba a koncit. Pont ez a szép az egészben: Devin a végletek embere. A zsenialitás és a tiszta őrület nála kéz a kézben járnak.

A hangzásbeli fogyatékosságok ellenére is élményszámba ment a koncert, még ha az előzenekarok miatt relatíve rövidnek tűnt. Devin mesternek akkora tetemes munkássága van, hogy akár két órát el bírnék hallgatni belőle élőben is. Nem tudom, erre sor kerül-e valaha is, mindenesetre reménykedni azért lehet. Mindazonáltal Dev igen jókedélyű volt, úgy két óra várakozás után aki kitartott, elcsíphette a turnébusznál, ahol osztogatta az aláírásokat és fotózkodott a fanokkal.

Jöhet újra ide, a jelenlétemre akkor is számíthat majd! :)
Kaosz_az_egekben
Írta:
Mindenholottlevo
2015. március 23., hétfő, 02:42
Facebook:
nascence 2015. március 23., hétfő, 09:44
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 855
Hmm...milyen jó is volt. A hangzás szerintem a koncert 1/3-tól már jobb lett (valahol a New Reign környékén)...A másfél óra pedig valóban kevés volt, akár 3 órát is elviselnék ebből \m/
farrrkas 2015. március 23., hétfő, 06:56
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 384
Az én jelenlétemre is. Devi csak egy van! \m/
Koncertek
Bullet, Screamer, Jesus Chrüsler Supercar
május 21.,
Dürer Kert - Room 041
SzegeDEATH fest. 5.
május 26.,
Gin Tonic Klub
The Lord of the Underworld Tour 2018
május 30.,
Dürer Kert
Metalfest Open Air 2018
június 1., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Rise Aganist
június 6.,
Budapest Park
Nova Rock Festival 2018
június 14.,
Pannonia Fields
Killswitch Engage
június 16.,
Akvárium Klub
Body Count, Powerflo
június 17.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.068 seconds to render