Anathema - Resonance tour
Budapest, Barba Negra Music Club, 2015.04.08.
Mit mondjak, biztosan sokak számára egy megvalósult álom lehetett április 8.
A Negative Art szervezésében a Barba Negra adott keretet ennek az időutazásos estének. Mert minden túlzás nélkül állítható, hogy az volt ez a három órás retrospektív koncert.

Az Anathema mondhatjuk, hogy hazajár Budapestre. Igaz, az akár törzshelyüknek is nevezhető A38 helyett most a nagyobb befogadóképességű Barba Negra lett az esemény helyszíne, meg is telt szépen.

Kicsit fura volt az este felépítése, talán kicsit magának a zenekarnak is, mert a három részes műsort a jelen korszak dalaival indították, s az idő múlásával jutottunk el a mára ködbe vesző múlt alkotásaihoz.
 

Szóval a pontos kezdés után jött az utolsó lemezek dalaiból összeállított dalcsokor. Nem tagadom, hogy engem a Distant Satellite albummal állítottak ismét száz százalékosan maguk mellé. Így bár azt véletlenül sem mondanám, hogy a másik két szett nem érdekelt, az azért jelentősen megalapozta a hangulatot nálam.
Az első részt a '99 és a jelen közötti lemezekről válogatott dalok adták. Nagyjából a tavalyi A38-as koncert szűkített szettjét adták elő Danny-ék a mostani felállással, azaz a Cavanagh fivérek (Danny, Vinnie, Jamie), Lee Douglas, Daniel Cardoso, John Douglas.
Érdekes, hogy a megszokotthoz képest mintha keményebben szóltak volna.
Nem kellett sokáig várnom, mert harmadikként érkezett az Untouchable pt. 1, ami meghozta a jóleső borzongást is.



Gyanítom a turnékezdés miatti izgalom is okozhatta, de kissé visszafogottabbnak éreztem a bandát, bár Danny viszont most lazábbnak tűnt, mint legutóbb a hajón. Na, azért a harmad végére belejöttek, így az elmaradhatatlan vocoderes Closer-nél már oldott volt a hangulat.

Rövid szünetet követően immár Duncan Patterson-nal tértek vissza, hogy megidézzék az 1995-1998 közötti korszakukat.
Ez volt az a rész, ami meg azért kapott kitüntetett figyelmet részemről, mert ebben az időszakban dfedeztem fel magamnak őket az Eternity és a The Silent Enigma lemezekkel.



Hatalmas élmény volt olyan dalokat hallani, mint az Empty, a Fragile Dreams vagy a Lost Control. De igazság szerint mind a tizenegy dalt említhetném. Olyan dalok kerültek terítékre, mint a '99 óta nem játszott Eternity part 1, a Sunset of Age vagy a Shroud of Frost.



A második felvonást pedig az A Dying Wish zárta.
Azt hiszem nem túlzok, hogy annak ellenére, hogy nyilván történelmi jelentőségű a Resonance turné, Duncan megjelenése nem okozott különösebb "megrázkódtatást". Értem ez alatt, hogy amíg Jamie kiveszi a részét a színpadi akcióból, addig ő csendben meghúzódott a színpad jobb oldalán. Nyilván nem volt ezzel gond, tette a dolgát, valószínűleg élvezte is, egy-egy gesztusa alapján élvezte ő is. A közönség reakcióiból pedig ugyanez a lelkesedés áradt.
 

Újabb szünet után jött a az est lezárásaként a harmadik felvonás. Biztos vagyok benne, hogy nem egy-két látogató csupán ezért jött el aznap este a Barba Negrába azért, hogy húsz év után ismét az eredeti felállásban láthassa a csapatot, és olyan dalokat hallhasson, amiket húsz-huszonegy éve nem játszottak élőben.
Meg kell mondjam, a csapat első korszakát nagyon felületesen ismerem, a Serenades, a Crestfallen EP és a Pentecost III dalait is csak néhányszor hallottam. Így nem meglepő, hogy nem én voltam a célközönség ebben a részben. A koncertre készülve meghallgattam ezeket is természetesen, de a frissebb albumok mellett ezek már nem kaptak el.
Azt viszon el kell ismerni, hogy Darren megjelenését nagy üdvrivalgás fogadta és amikor belekezdett a Crestfallen-be kétséget sem hagyott arról, hogy nem lesz gond az előadással. Nem is volt, sőt, azt éreztem, hogy olyan lemezeken nálam nem működő dalok is megtalálták az utat hozzám, mint az Under a Veil (of Black Lace) vagy a Lovelorn Rhapsody.
Darren a kiválás után nem hagyott fel az "énekléssel", először ex- Cradle Of Filth tagokkal összehozta a két albumot megért The Blood Divine-t, majd 2004-ben a Serotonal-t, amivel 2009-ben jelentkezett lemezzel.
Szóval nem mozgott idegenül a színpadon, ráadásul láthatóan jól is érezte magát. A közönség pedig nemkülönben. Nyilván mindenkinek maradt ki egy-két kedvence, de a rövid szünetekkel bő három órásra hízlalt előadás után nekem nem maradt hiányérzetem.

A Darren-es rész csúcsát számomra a Kingdom című dal előadása jelentette. Itt azért megmutatkozott, hogy nem véletlenül vált a csapat nemzetközileg elismert zenekarrá.



A ráadásra egyetlen nóta maradt. A Sleepless. Hibátlanul, hangulatosan.



Összességében hiányérzet nélkül távoztam.
Azt viszont a fordított időrendben előadott szett alapján megállapítottam, hogy a banda folyamatosan fejlődött, s az alapok - bár az egyes lemezek megjelenésekor ez másképp tűnt - ugyanazok.
Nehéz elhinni, hogy a csapat már huszonéve nyomja, de amíg ilyen lendülettel, ilyen minőségben tudják előadni a dalaikat, rám számíthatnak a koncerteken.

A pontos dalsorrend a setlist.fm-en.
A videókért pedig köszönet a feltöltőknek!
Anathema_Resonance_tour
Írta:
9000Sanyi
2015. április 16., csütörtök, 15:23
Facebook:
andiprkl 2015. április 16., csütörtök, 20:07
andiprkl
Csatlakozott:
2014. január 14.
Hozzászólások: 7
Húú, hát én most ezért nagyon irigy vagyok!!
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.021 seconds to render