Nightbreed 2015
Ecsegfalva, 2015. július 4.
Nagyon készültem a Nightbreed-re.
Annak idején, igaz csak néhányszor, de ott voltam a fesztiválon, s kellemes, emberközeli fesztiválhangulat fogadott mindannyiszor. Ráadásul, most a Vale Of Tears-es és Dying Wish-es cimborák fellépése mellett plusszként egy De Facto visszatérő buli is segítette a döntést. Na meg az is, hogy nemrég ebben a Békés megyei kis faluban tartottuk az éves szerkesztőségi összejövetelt.

A fesztivál előzményeiről, a szervezésről nem nagyon ejtenék szót, arról a Tóth Gyulával készített kétrészes interjúból tájékozódhat, aki még nem tette meg.

A Nightbreed - mivel idén a Gyere haza fesztivál szerepét is betöltötte - kultúrális programmal is meg volt töltve.
Kezdésképp a Halmos Béla dokumentumfilm vetítése nyitotta meg a programot, aki a PG Csoport tagjaként is ismert volt, de igazából mint az MTA tagja, népzenész és népzene oktató, valamint a táncházmozgalomért végzett munkájával is nevet szerzett magának.
Tóth Gyula és Jantyik Csaba hivatalos megnyitóját a helyi asszonykórus követte.
Na, ezekről maradtam le… Bocs!


Az igazi fesztiválprogram a The Trees fellépésével kezdődött. Már az első számukat játszották, amikor megérkeztünk a jól ismert helyszínre. Sok ismerős arc, haverok, pacsi. Már itt éreztem, hogy nem lesz gond ezen az estén. :-)
A zenekarra visszatérve, tökéletes nyitóbanda voltak, megalapozták a hangulatot, bár alter ízű rockzenéjük, amit saját maguk space country-ként aposztrofálnak kicsit kilógott véleményem szerint a felhozatalból. Ennek és a hőségnek köszönhetően jobbára az árnyékból figyelte a közönség a színpadi történéseket.


A Paradise Lost dalait magas szinten prezentáló, Tóth Ádám (basszus), Kun József (dob), Horváth Attila (gitár), Kixx Péter (gitár, vokál) és Gergely Tamás (ének) felállású Paradise Host buliját már többen követték a színpad előtt.
Az új lemezén hörgősebb, death metalosabb irányba fordult brit banda olyan örökbecsű dalait hallhattuk emlékezetem szerint a csapat hiteles tolmácsolásában, mint a Say Just Words (hú, ez mekkora volt!), az Erased, As I Die, meg a Once Solemn, hogy csak néhányat említsek.
A tribute elég komoly, hisz még arra is gondot frodítottak, hogy a női énektémákat se hagyják ki. Ezeket Nagy Krisztinának köszönhettük.



A karcagi Vale of Tears nem egy sokat mozgó csapat. Évi néhány koncertnél többet ritkán adnak, s lemezt is elég rég jelentettek már meg. Viszont élőben mindig jól teljesítenek, így nyers, death metalos elemeket is rejtő dalaikkal abszolút helyük volt a jubileumi Nightbreeden, annál is inkább, hisz “törzsgárdistának” számítanak (by Mullicz Feri).


Itt is hengereltek az olyan dalaikkal, mint a Diaporama vagy klipes Surrounded by Walls.
Először fura volt, hogy a hírek ellenére, miszerint a gitáros Mulicz Zoli kiszállt a bandából, mégis ő pengetett. Aztán persze összeállt a kép, és kiderült ez volt a búcsúbulija, s az utolsó néhány dalt már az Eradication-ből a helyére érkezett Tanárki Joci játszotta le, akivel a jelek szerint nem csináltak rossz vásárt. (9000Sanyi)

Ami azt illeti nem terveztem, hogy sorokba szedem a gondolataimat az idei Nightbreed fesztiválról, de ha már úgy adódott, hogy mindketten tiszteletünket tettük Sanyival - mint volt helyi lakos, kicsit durva is lett volna, ha nem megyek -, talán illik nekem is elmondani a véleményem. Sajnos az elejéről a bulinak lemaradtunk, pedig a Paradise Host állítólag hozta a kötelező színvonalat, ezt érdemben megerősíteni nem tudom, remélem legközelebb valahol összefutok velük.

 

Az mi durva, hogy a babgulyás még fényes nappal elfogyott, és a hajnalra szánt zsíroskenyereket már alkonyatkor a képükbe kezdték tömni az emberek. Ennek ellenére sokban kárpótolt a Vale Of Tears műsora. A fiúk energikusak voltak, pont olyanok, mint amilyenre emlékszem, a régi jó öreg Nightbreed, vagy egyéb bulikról. Az erő a csekély, de annál lelkesebb közönség zsigereibe is belehatolt, így szinte pillanatok alatt mindenki eggyé vált a zúzós, és dallamos melodeath témákkal. Ami kicsit furcsa volt, az az abszolút rőzsétlenítés, csupa jól szituált, úriember tolta a képünkbe a súlyos muzsikát. Hiába a korral komolyodik az ember, de szerencsére ez a produkción nem látszott, ugyanolyan éhes és dühös volt, mint amikor évekkel ezelőtt megismertem a bandát.

Az este, az egész fesztivál - vagyis ez még csak egy nosztalgiára épülő árnyéka egy régen dicső rendezvénynek, no persze a kezdeményezés ígéretes - fénypontja, vagy inkább sötét szingularitása az Autumn Twilight volt a számomra.


Nem tudom ki mennyire szereti ezt a bandát, én bevallom eleinte nem komáltam a muzsikájukat, de aztán hozzám került két darab lemez az utoljára megtartott Nightbreeden, és hát... Végem lett, röviden tömören, a korongokat pedig megsemmisülésig hallgattam, még a booklet is szétkopott, azoknak annyi. Vérré és velővé vált bennem a zenéjük, szóval amikor élőben felcsendültek az ismerős akkordok, azonnal elöntött egy kellemes melegség. Tudod az a fajta, amit akkor érzel, ha régen látott kedves ismerőst, vagy egy régi szerelmet látsz meg az úton. És ha már régi szerelmek, ez a koncert épp egy nehéz időszak után talált rám, és a dallamok, mint Stark fejlesztette nanorobotok újra összeraktak belülről. Don't look back... Don't look back... Aki valaha szarba lépett élete során, annak ez a zene a legjobb gyógyszer lehet lelki nyavalyákra.
A zenészek továbbra is szerények, szeretnivalóak, tudom most picit mellékágon van a banda, de remélem ez a jövőben még megváltozik, mert nagyon nagy szükség van ilyen sötéten igényes zenekarokra, kicsiny hazánk határain belül.
A banda eljátszotta a Land of Charon-tól Az Árnyék c. dalt, Janeth tiszteletére.

A PG Csoportról megint az a véleményem, hogy kellemes, igényes zene, de számomra unalmas. Gigászi muzikális tehetség, magas színvonal, életvidámság, ezek mind benne vannak abban amit csinálnak, de nem, sajnos nem. Mindenesetre minden tiszteletem Jantyik Csabinak, földimnek, hogy ilyen tetemes szerepet vállalt abban, hogy ez a fesztivál tető alá kerüljön, na nem mintha kisebbíteni akarnám Tóth Gyuszi, vagy Varsóczi Jani érdemeit! Amit sürgősen el kell kezdeni, az a fiatalok megszólítása, mert ennek elmaradása esetén nem marad más ez a koncert, mint egy nosztalgia balhé, ami hiánypótló ugyan, de ennél a dolog lehetne több is.

A De Facto fellépését inkább nem jellemezném, ezt Sanyira bízom, de annyit megsúgok, hogy bár színvonalas volt a produkció, valami nekem mégis hiányzott. Talán a Pindúr Pandúrokat megalkotó X vegyszer, vagy a tököm tudja, de ezt én most inkább nem is írnám körül. (Lambach)


Ahogy az az említett interjúból is kiderült, illetve a régi fesztiválozóknak sem lehetett meglepetés, nem maradhatott ki a zeneileg némileg kilógó PG Csoport fellépése sem.
A Jantyik testvérek csapata által játszott “alföldi zene” nem áll távol tőlem, nem egy koncertjükön voltam már, s általában azt mondhatom, hogy rendszerint pozitív véleménnyel és elégedetten távoztam. Nem mondom, hogy oda-vissza ismerem a diszkográfiájukat, de például a 2007-es Nem sietünk sehová című lemezüket elég sokat hallgattam. Szóval a lényeg, hogy bár valamennyi nóta általában nem jön be, de ezen az estén egy különleges előadásnak lehettünk tanúi. A hamarosan megjelenő Ezüstbojtár című anyagukat adták elő, ami Petőfi János vitéz című művén alapul.
Azt el kell ismerni, hogy művészileg teljesen rendben volt az előadás, annyit viszont megjegyeznék, hogy véleményem szerint kicsit leültette a hangulatot. Lehet, hogy a felfokozott várakozás is közrejátszott, vagyis, hogy hátra volt még a De Facto, a Dying Wish meg az October fellépése is, de nem tudtam teljesen elmélyülni a történetben.
A koncert második fele viszont “megmentette a becsületet”, amikor megkaptuk a szokásos slágereket is.

A Nightbreed egyik legjobban várt fellépése - gyanítom, nem csak számomra - a De Facto-é volt. Valamikor nagyon rég, talán a Gothica 6.66 fesztiválon láttam utoljára a csapatot, még a feloszlás előtt, amikor a Karizma albumot mutatták be.
Most a nosztalgia, az emlékek, a készülő új album és az erről a fesztivál előtt nem sokkal közzétett új dal, a Vakok fénye már elegendőnek is bizonyult, hogy szinte a fesztivál teljes közönségét a színpad elé csábítsa.


Nem mondom, hogy hibátlan koncertet kaptunk Gyuláéktól, de az igyekezet, a hangulat teljesen rendben volt. Sőt!
Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy voltak bizonytalanságok, ami persze ennyi kihagyás után érthető, az lett volna csoda, ha nem. Nem is tulajdonítok nagy jelentőséget neki, mert nem ezen van a hangsúly. Nyilvánvaló, hogy a banda, a maximumot akarta nyújtani, s közel is jártak hozzá. Egyetlen dolgot említenék, ami talán csak nekem volt kicsit zavaró (nem is biztos, hogy ez a legjobb szó erre), mégpedig az, hogy Gyula kicsit rekedtebben énekelt, mint az az én fülemnek jól esett volna. Az viszont biztos, hogy frontemberként nagyon jól helytállt.
Jól is szóltak, ami nyilván nem véletlen. Rengeteg kedvenc dal előkerült, de talán az új dal volt az egyik legnagyobb ovációt kiváltó a programban, főleg, amikor a felkonferálásban még azt is megemlítették, hogy valószínűleg még idén a kezünkben foghatjuk az új lemezt is. (9000Sanyi)

Utoljára a Dying Wish-t tekintettem meg, akiken szintén nem fog az idő, a zenéjük bárhol, bármikor képes lekötni, örömmel vettem a műsorukat. Remélem jövőre valami kétnapos, tizen- és huszonéves emberkékkel megtömött, valódi, agyszakító bulinak leszek a szem és fültanúja, addig is köszönöm az illetékeseknek, hogy megvalósították ezt a kellemes estét! :) (Lambach)


A Dying Wish-t mindig szívesen nézem meg. Amikor kiderült pár éve, hogy visszatér a frontra Balázs, s ismét jobban mozgolódni fognak, az egy örömteli hír volt. Azóta néhányszor volt szerencsém élőben is találkozni velük, s továbbra is egyik hazai favoritomnak tartom őket.
Nem szegte a csapat és a közönség kedvét az sem, hogy ekkorra már jókora csúszás volt a programban. A banda tagságában nemrég változás történt basszusgitáros fronton. A távozó Papp Sanyi helyét a Vale Of Tears soraiból ismerős Oli vette át, aki remek választásnak bizonyult.
A szokásos programba (Fragments of the Past, a Deep Purple perfect Strangers-e, Lopott idők, Mechanical Life) egy új és egy megújult dal is került, amivel végleg a magyar nyelv mellett tették le a voksukat.
A Crimson Blood EP címadója kapott magyar szöveget, s újult meg némileg és Vörösre festi a vér címen fut a továbbiakban.
Az új nóta, az Ennyi volt címet viseli és - talán csak nekem - erős Aebsence ízt érzek benne, talán a hasonló népies ízű dallamok miatt. Kicsit fura, de ettől függetlenül jó lesz ez. Ja, és jövőre új album érkezik a Dying Wish-től!



Egy fesztiválon ritka az, ha minden a tervezett menetrend szerint zajlik. Itt ugyan csak a már említett csúszás módosított a programon, így az ismét aktív szolnoki October-nek jutott az a nehéz, de tiszteletre méltó feladat, hogy a még kitartó, de egyre fogyatkozó közönséget még egy utolsó “táncba” hívja.


Molnár Robiék mindkét albumát sokat hallgattam a megjelenésük idején, így mindenképp kíváncsi voltam arra, mit sikerült megtartaniuk a korábbi lendületből, a bandát jellemző melankólikus megközelítésből.
Robi továbbra is egy karizmatikus frontember - aki egyben megosztó is, ezt tudjuk az Árnyak óta -, ennek megfelelően egy intro után lendületesen az Üveg és ököllel be is indult a buli.
Nem látszott a fáradtság a bandán.



A zenekar megemlékezett a nemrég tragikusan elhunyt Janethre is az Őszben című dalát ajánlva a korábbi Nightbreed-eken rendszeresen fellépő Land Of Charon énekes emlékének.
Számomra itt ért véget a fennállásának 15 éves évfordulóját ünneplő fesztivál.

Mit mondjak, nagy élmény volt! Még annál is jobb, mint amire számítottam. Köszi Gyula! És persze köszönet mindenkinek, aki segítette valamilyen formában a megvalósulást!
A videókért köszönet a Paradise Host-nak és a Kelemen Alkotói Műhelynek.
Jó hír, hogy jövőre ismét lesz Nightbreed! (9000Sanyi)
Nightbreed_2015
Írta:
9000Sanyi
2015. július 22., szerda, 17:02
Facebook:
Dying Wish - Tükörország (2016)
Kritika, 9000Sanyi @ 2016. december 7., szerda, 16:47
Dying Wish interjú
Interjú, 9000Sanyi @ 2016. október 4., kedd, 14:09
X. Nightbreed - Ecsegfalva, 2016. 07. 09.
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2016. augusztus 10., szerda, 10:56
Interjú Kiss Petivel
Interjú, 9000Sanyi @ 2016. július 5., kedd, 19:58
De Facto - Nihil (2016)
Kritika, 9000Sanyi @ 2016. június 19., vasárnap, 15:32
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.014 seconds to render