NHD 10
Egy emlékezetes szülinap!
Nagy örömmel vetettem bele magam a Neverheard Distro 10 éves szülinapi bulijába, hiszen ha van hiteles hazai képviselete az extrém undergroundnak, akkor Káger Balázs és munkássága kétségtelenül része annak. Nagy bemutatót nem akarok a Neverheardröl írni, mert nincs rá szükség. Példa értékű Balázs eddigi munkája és remélem, hogy ez még sokáig így is marad, hiszen nagyon nagy szüksége van a hazai undergroundnak a „kágerbalázsokra”. Nos, a buli a ShowBarlangban kapott helyet öt fellépővel, sok merch-el és a csúcsponton tömörülésig teltházas rajongótáborral. A 19:00 órára kiírt kezdést egy picit szkeptikusan fogadtam és alapvetően kíváncsi voltam rá, hogy képes lesz-e a rendezvény a hazai klubbulikra jellemző parttalan szétfolyást, késéseket és csúszásokat elkerülni. Jelentem, a félelmem alaptalan volt, pöpecül gördült le a teljes program.

Malvm

A korai kezdés ellenére úgy gondolom, hogy tisztes számmal jelen volt a kemény mag a nyitó Malvm koncertjén. A 2014-ben életre hívott raw black horda eddig egy demo-val rendelkezik és szép lassan megtette az első lépéseket az undergroundban való aktív jelenlét felé. Amikor megláttam, hogy csuklyákban vonulnak fel a színpadra, rögtön megörültem, hogy végre van valami elképzelés a színpadi megjelenésről, akkor is, ha ez még kiforratlan és nem éppen egyedi (csak idén hasonló csuklyás dizájnnal állt ki a Melechesh a Svartidaudi és a győri Aeneis is színpadon). Van ezen mit dolgozni, érdekes lenne teljes ruházatra kiterjeszteni a koncepciót. A srácok tisztességesen letolták a többségében középtempós igazi északi, reszelős raw black dalokat, és az énekes elégedetlenkedése ellenére kifele teljesen korrektül szólalt meg minden. Nekem talán a vokál volt az egyetlen, ami nem igazán tetszett, de ez szubjektív érzet, nem oszt vagy szoroz a buli szempontjából. Talán egy kicsit még elveszetteknek éreztem a srácokat ezen a pici színpadon is, látszik, hogy az út elején járnak és elsősorban a dalok eljátszására fókuszáltak. A koncert kurtán-furcsán ért véget, utolsó takk után mindenki egyszerűen csak levonult. Értem én a koncepciót, hogy nincs kommunikáció, nagyon nekró és mizantróp mindenki és értem azt is, hogy mi volt a cél ezzel a befejezéssel, a kivitelezés viszont még nem ütött, inkább csak egy kis zavart okozott. A színpadon a koncepciótlanságnak is nagyon kell a koncepció, hogy működjön. Na, lesz ez még jobb is! Van potenciál a srácokban.

Purulent Rites

Ajaj… elmorzsoltam egy fohászt mikor az énekes fejére felkerült a tipikus fosos-szarós-hányós-baszós grind tárházban oly nagy szeretettel alkalmazott SM maszk. Szerencsére a rémületem, hogy a fent említett, általam egyáltalán nem kultivált stílus kerül elő, már az első pillanatokban elszállt és néztem egy nagyot. A formáció számomra eddig ismeretlen volt, azonban a tagok nagyon is előkelő múlttal rendelkeznek és számos másik bandával (Veér, Leiru, Kolp, Witchcraft, Limb for a Limb stb.) aktív részesei a színtérnek. Ennek a rutinnak az első perctől láthatóan megvolt a hozadéka. Bár nem mozogtak sokat, valahogy még is mind a négy srác jelen volt a színpadon. Ezt a jelenlétet művészi, előadói szinten értem. A banda death metalként jegyzi magát, azonban nekem így itt a koncerten kicsit más érzetem volt és ezt bizony meg is osztom veletek. Az alapvetően középtempós sima pumpáló kettőnégyes pusztulatok bennem már az első hangoktól kezdve a Sarkét idézte fel, aminek rettentően megörültem. Már csak azért is, mert a Sarke élőben nagyon nagy csalódás volt, a Purulenttel ellentétben…A Sarke és kései Darkthrone lepukkant igazi beleszarós ótvar hangulatát Jim Jones beteg vokalizálása szépen alakította sajátságossá és fűszerezte meg azt egy egészen morbid hangulattal. Az egész koncert alatt azt a jelzőt ízlelgettem, hogy downtempo-grind. Nem tudom, hogy létezik-e ilyesmi, de bennem a Purulent Rites jelen előadását ez a kitaláció fedte leginkább. Beteg, perverz, egyszerű, de bitang közép-lassú mocsok dőlt a színpadról, amit maradéktalanul behabzsoltam. Természetesen a ’13 című demo CD-vel is gazdagítottam magam, amit még nem volt időm megfülelni, de ha annyira basszusorientáltan röfög és recseg mint a koncert, akkor maradéktalan lesz a boldogságom. Ja, és extrakirályság a Those Poor Bastards póló!

Witchcraft


Az elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a veteránnak számító (jövőre 20 éves!) Witchcraft vonzotta a legtöbb koncertlátogatót, hiszen gyakorlatilag heringpartyvá vált a nézőtér pillanatok alatt, ahogy a srácok belekezdtek a műsorba. Az kétségtelen, hogy a Witchcraft volt az este során az a zenekar, akiknél a leginkább éreztem azt, hogy rutinosan mozognak a színpadon és már nem csak megjelennek ott, hanem kommunikálnak a közönséggel a maguk módján. A zene puritán eljátszásán felül kialakul valamilyen kapcsolat a nézőtérrel is. Egyfajta energia-interakció ez, aminek tökéletes környezetet teremtett a szikár, régisulis black folyam. Természetesen kivetnivalót nem találtam az előadásban, egyedül itt is csak a kicsit „magyar betegség” ütötte fel a fejét, ami a színpadi megjelenést illeti. Angmar igazán autentikus szögecses csuklószorítós megjelenése teljesen helyénvaló volt, viszont a többiek megint csak úgy öltöztek fel, ahogy épp puffant. A basszeros srác kapucnis-bőrkabátos megjelenése kimondottan kilógott az összképből. Szerintem simán fel lehetne vállalni kicsit egységesebb extrém megjelenést, nem hiszem, hogy a banda bármilyen hitelessége csorbulna tőle, sőt, még profibbnak tűnne az egész koncert. A zenével, mint mondtam már, minden rendben volt, ült a hangulat, fagyott a légkör.

Gravecrusher

A viszonylag fiatal szegedi Gravecrusher volt hivatott az Age of Agony előtt ráhangolni a nézősereget a pusztító death metal érzésvilágra. A feladatot, köszönték szépen és megoldották tisztességgel. A közepesen technikás death metaljuk teljesen jól zakatolt, nekem itt-ott a Blood Red Throne neve ugrott be, de persze ez lehet csak a koncertélmény hatása. Viszont azt nem tudom letagadni, hogy engem ez a fajta vegytiszta death metal kevésbé mozgat meg. Ezt persze a Witchcraft után érezhetően megcsappant, de lelkes közönség nagyon helyesen nem így gondolta. Mivel a srácok kitettek magukért és tisztességes koncertet adtak, így nem akarom nagyon a személyes stílusidegenségemet túltolni, de kicsit úgy éreztem, hogy maga a zene egyfajta jó iparosmunka volt. Persze ez egy fiatal csapat tekintetében nem is biztos, hogy lehúzás. Nem kis érdem megbízhatóan működőképes dalokkal és koncertmegjelenéssel bírni 3 év létezés után. Lesz ez még erősebb is szerintem!

Age of Agony


Mit is lehetne elmondani a hazai brutal death mezőny egyik legjobb csapatának koncertjéről? Az már maga csoda, hogy a Silent Agony-t is ide értve szintén egy 20 éves csapatról beszélünk ebben az extrém zenei közegben. Mi több, 20 éve többé-kevésbé fix tagokkal kiálló bandáról van szó, ami mind a megjelenésben, mind a zenei teljesítményben érezhető. A csapat totális death metal támadása egyfajta hazai Cannibal Corpse érzetét keltette és nem csak a stílus okán, hanem az élő zenészi teljesítmény tekintetében is. Külön érdemes kiemelni Kovács „Peták” Balázs dobos megingathatatlanul feszes dobjátékát, ami óramű pontosságot és bivaly erőt kölcsönöz az Age of Agony egyébként sem esti mese zenéjének. Kálmi vokalizálása és megjelenése is kicsit Corpsegrinderes, az ipari fejtekerést leszámítva. A srácok nem hazudtolták meg magukat és egy tisztességesen hosszú koncerttel zúzták le a közönség arcát. Simán hozták a nemzetközi színvonalat, bárhol megállná az ötösfogat zenéje és koncertteljesítménye a helyét a maga közegében. Az életben is híresen-hírhedten old school csapat talán ezzel a teljesítménnyel és erővel kicsit jobban is előtérbe kerülhetne, hiszen zeneileg igazi zászlóshajók ők a hazai death metal armadában.

- végszó -

Úgy érzem, hogy nagyon jól sült el a Neverheard Distro 10 éves szülinapi bulija és meglepően minőségi, profi koncertprogrammal jelentkezett minden fellépő csapat. Az egyetlen hiányérzetem a már fentebb említett „színpadi megjelenésben” érhető csak tetten. Valahogy ez az a pont, ahol a leglassabban fejlődnek fel a hazai csapatok a nemzetközi színtérhez képest. És itt nem vérhányásra, lángköpésrel, keresztre kötözött csajokral, vagy csupaszög-csupamáz bohóckodásra gondolok, hanem egy egységes, egészséges és némi koncepciót követő megjelenésre. Főleg a black vonalon tesz ez nagyon sokat hozzá a produkcióhoz. Az oldschool death ebből a szempontból könnyebb eset, mert ha mindenki felvesz valami szakadt és kopott zenekari pólót, meg farmert, akkor meg is érkezünk a klasszikus színpadképhez. Szerencsére az éveken át kritikus szana-szét csúszó koncertprogram már a múlté és a jogos nézői elvárásoknak megfelelően jó ütemben, a kiírt programot lekövetve zajlott az este. Ez a menetrendszerűség nekem nagyon hiányzott régebben a hazai klubkoncertekről. Aki pedig fizikai zenehordozókra akart vadászni, az sem lőhetett mellé a rendezvénnyel, hiszen a kazettával, CD-vel és bakelittel megpakolt 3-4 disztró által összerittyentett mörcs-sor igazi ínyencségeket kínált. Én sem bírtam megállni, hogy ne gazdagodjak 1-2 kiadvánnyal. Nos, ez az este is elszállt, és igazán emlékezetesre sikerült. Remélem, hogy ha voltak is hullámvölgyek, ez a buli bőséges munícióval vértezte fel Káger Balázst és a Neverheard Distrot a kiváló munka folytatásához. BSZN!

(a cikkben megjelenített fotókat Czibula Tamás készítette, a felhasználásukat a Neverheard Distro jóváhagyta)
NHD_10
Írta:
emp
2015. december 8., kedd, 20:00
Facebook:
ANGELGRINDER 2015. december 9., szerda, 18:43
ANGELGRINDER
Csatlakozott:
2012. január 25.
Hozzászólások: 1331
Igen állat buli volt! Köszönet érte NHD Balázsnak és a zenekaroknak!
Viszont volt még egy nagyon jó,hazai szervezésű, 2 napos feszt az idén, tele külföldi underground csapatokkal,ami méltatlanul kevés figyelmet kapott, és a 2. napi rossz idő ellenére is kurvajól sült el: Total War feszt!!!
Azt hiszem jó ug koncertekből/fesztiválokból nincs hiány idehaza, viszont jóval több elkötelezett fanatikus kéne! Ez kicsit el is szomorít....
Huszas 2015. december 9., szerda, 11:13
Huszas
Csatlakozott:
2015. június 3.
Hozzászólások: 1
Sajnálom, hogy nem lehettem ott, gratula a szervezéshez és boldog szülinapot Neverheard és Balázs!
Pest 2015. december 9., szerda, 08:16
Pest
Csatlakozott:
2011. április 5.
Hozzászólások: 87
Flottul ment minden, király koncertek voltak, és ez a beszámoló is korrekt! Az egyik legnagyobb előrelépés a disztrók jelenléte volt, örültem hogy ennyi disztró tiszteletét tette, elég sok cuccal távoztam. ;-) A másik nagy előrelépés az összeszedettségben volt, látszott, hogy sok munka volt az előkészületekben és lebonyolításban. Kell ez a hozzáállás, profi volt minden!
KÖSZI NHD!!!
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Dürer Kert
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.065 seconds to render