Kibújt a farkaslakból az Ulver
Az alábbiakban a legendás és köztudottan zárkózott norvég zenekar hivatalos levelét olvashatjátok az első koncertjükről. Koncertszervezők: Magyarországra őket, azonnal.
Megcsináltuk. Szembenéztünk a zenével. És veletek.
Nagyon köszönjük mindannyiótoknak, aki eljött a kicsi Lillehammerba, és segített abban, hogy az első koncertünk ne az utolsó legyen. Alaszka, Ausztrália, Brazília, Németország, Görögország, Olaszország, Japán, Los Angeles, Mexikó, Texas. Az egész világ eljött ezen az estén. Ez megérintett bennünket. Be voltunk gerjedve, de most már nyugi van. Úgy döntöttünk, fogunk még koncertezni, de hogy mennyi időn keresztül és milyen feltételek mellett, azt még nem tudjuk. A vizit rövid. Néhányan azt akarják, tartson örökké. Hát nem biztos.
A színpadon Ole Aleksander Halstensgård, Pamelia Kurstin, Lars Pedersen, Kristoffer Rygg, Daniel O’Sullivan, Jørn H. Sværen és Tore Ylwizaker játszott.
Különös köszönettel tartozunk a következő embereknek:
– Kristin Bøyesen-nek, a hölgy a vetítésben segédkezett. Kamerás Macskanő.
– Az Oslo Audio-s Paal Klaastad-nak és Terje Bjordal-nak.
– Neil McNasty-nek a fény- és látványeffektekért. És még azt hittük paranoiásak vagyunk.
– Cornelius Jakhelln-nek a promócióért.
– Regine Stokke-nak, a bátor lánynak, akit MDS/AML-lel (myelodysplastic syndromes/acute myeloid leukemia) vert meg a sors. Vállainkon a teher semmi a tiedhez képest. Boldogok vagyunk, hogy ki tudtad húzni a koncertig és üdvözölhettünk. Meghökkentő látni ilyen csapás mellett arcodon a mosolyt. Bocsáss meg nekünk, hogy szánalmasan kacérkodtunk a halállal. Fogalmunk sincs, mit mondhatnánk még.
– És végül, Mr. Stig Sæterbakken-nek, aki egy remek művész és a Norvég Irodalmi Fesztivál korábbi művészeti igazgatója. Még mindig bújkálnánk, ha nem ragaszkodtál volna ennyire ehhez az estéhez.
Ulver, 2009. június 22.
