Szerintem a legjobban sikerült albumuk. Minden a helyén van, nincsenek zavaró momentumok, és elég egyedi is amit csinálnak; szóval nincs is miért pontot levonni.
Sok minden nem tetszik ezen az albumon, pl. a 15 perces nóták, a több, mint 1 órás játékidő, az idétlen ordítás a 6. trackben... inkább nem is folytatom.
Hát ettől sem lettem hard rock rajongó, de nem is zavart amíg szólt.
Olyan egyhangú valami volt ez, hogy sokszor el is feledkeztem róla, hogy zenét hallgatok.
Hangulatos lemez lenne ez, de az énekes előadásmódja kezdett zavarni egy idő után, és a hangzás is erőtlen, ratyi.
Fú retró! Haggyuk már! Inkább hallgatom az alapműveket, mert azok minőségek a mai napig, ez meg egy nagy nulla.
Jobban tetszett, mint az előző nagylemez. Kevésbé depresszív, viszont agresszívebb lett. Annyira szuicidnek sem éreztem már, de azért még mindig mosolygok a nevükön. Lifelover, az! :D
A zenei alap még jónak is lenne mondható, de az ének jellegtelensége meghatározó az egész produkcióra nézve. Kellene bele egy jó mélyen hörgő emberfia, mert ez jobbára csak portugál nyelven beszélget.
Elismerem az értékeit, de ez a maximum amit tehetek érte.
A magyar szövegek - mint szinte mindig - most is idegesítettek, és sajnos a zene sem nekem készült. A hangzás viszont nagyon penge lett, komolyan leesett az állam tőle. (Többé ne is jöjjön nekem senki azzal, hogy azért szól szarul a lemez, mert nem volt pénz a stúdióra, bezzeg a külföldiek stb....)
Olyan ez a lemez, mint a vasúti kocsi. Vontatott. Ráadásul nekem még ötlettelen is. Igaz viszont, hogy egyesével hallgatva a számokat még érdekesnek is hatnak.
Ez nem egy üveg lekvár, hogy harmadszor is elővegyem. Többnyire unalmas, viszont a Huuto Amorphisos hangulata előtt parókát emelek!
De jó torka van a fószernek! A zene dallamos, megjegyezhető, a borítóra sem lehet panasz. Mi kell még? Vagy inkább mi nem: kevesebb amerikai hard rock behatás. Kedvenc: When I See You.
Vannak részek, amik kimondottan (de még kimondatlanul is) tetszenek. Ja, nem! Vannak részek, amik nagyon befogadhatatlanok. Így mindjárt más.
Néztem, mintha egy denevér csókolt volna nyakon. Ki ez a hiszéria? Stúdiózás közben biztosan nagyon meglepődött valamin. Igaz, "szenki nem számít a szpanyol inkvizícióra!"
Herpesz szerű elviselhetőséggel bíró lemez ez. Kriptalehelletű, dögszagú és még a Globus konzervdobozom teteje is májfoltos lett tőle.
Ahogyan étkezések után nyúlok a kávéért úgy nyomtam be jelen remek lemez után a Manowar The Gods made heavy metal szerzeményét. Visszatért tőle a leállt emésztésem.
Ha az Ava Inferire azt írtam, hogy vontatott, akkor erre az egyhelyben, lomhán topogó kifejezés illik. Poe apó kínlódása.
Nem gondolom, hogy gondom volna vele. Egyszerűen lapozok.
Fő gond (nálam is) az, hogy értem a szöveget. Egyszerűen nem nekem szólnak. A zene jó, koncerten biztosan megmozgatna, mint bejárati jelzőt az előjelzője.
Tetszett ez az atmoszferikus, gótikus doom metal, de ez is hangulat zene, kiemelkedő dalok nélkül.
A Huuto című dal mindent visz. Még több ilyet és legközelebb akár max. pontot is adok.
A svájci hard rock bandák közül nekem inkább a Gotthard tetszik. (Steve Lee-R.I.P.)
Szomorkás hangulat, hegedűvel fűszerezve. Tetszett. Kedvenc : a The Womb című daluk.
Az erdőben túl sok varjú volt, de egyébként kellemes kis séta volt!!! :-)
Próbáljanak keresni tagokat, mert a két Slugathor tag és egy PC formáció édes kevés ahhoz, hogy élvezni tudjam ezt a zenét.
A 2008-as Konkurs albumot sok helyen zseniálisnak találták. ...hát én nem éreztem annak, de az új lemezük sem lesz barátságba a lejátszómmal. :-)
Debüt albumnak nem rossz, de nem is kiemelkedő.
70-es évek prog.rock zenéje + egy kis alternatív, pszichedelikus doom. ...annak ellenére, hogy unalmas, elég hangulatos lemez lett.
Kezdetek óta követem a banda pályafutását, de még mindig nem kedveltem meg az énekes hangját. Az új lemezről 3 dalocska tetszik, no meg a kiváló gitárhangzás.
Nem mind arany ami fénylik. Hiába csodás Carmen hangja, ha a zene nem tartja fenn a figyelmet.
A hosszú számokban fel-felbukkan egy-egy emlékezetes dallam, de nagyon sok az üresjárat. Maradok a kupacsapkodásnál.. ööö... hová is tettem azt a fránya kupát?
Énekescsere ide vagy oda ez a lemez is betalált. A Shakra valahogy nem bír szart csinálni. Húz-von a gitár, az új pacsirta (ki tudja honnan ásták elő a figurát) pedig úgy önti a dallamokat a fülbe, hogy azoktól képtelenség szabadulni. Bízom benne, hogy a Gotthard is helyre rázódik és legaább ilyen minőségű munkával rukkol elő.
Aszongya a lejátszóm, ez metal. Szerintem meg nem, köze sincs hozzá; meg nekem ehhez a post-izémicsodához.
Fekete fém egy kiváló, férfias orgánummal. "Élmény" volt hallgatni.
Dinamikátlan, már-már széteső zene. A bugyborékolás pedig mondjuk egy Chris Barnes-hoz képest a fasorban sincs.
A zene még úgy ahogy elmegy, az énekhang viszont hihetetlen szar. Ez a túlerőltetett ordibálás megfűszerezve némi segget földhöz verős hisztivel egyszerűen értékelhetetlen.
Valami hallgatható progmetal-ra számítottam a borító alapján, aztán jött ez a nyúlós dúmolás. Dícséret Spell-nek, hogy ezt így összerakta; gondolom ha nagyon kapkodósra vette a figurát, az összes hangszert meg tudta szólaltatni egyszerre.
Alapvetően bejönnek a lazább hangvételű zenék, ez azonban nem.
Csodálatos a hangzás; pengeéles, horzsoló, friss és telt. Ugyan nem vagyok már tizenéves, szimatszatyrom sincs, de ez nagyon tetszik. Nálam, hazai szinten a tavalyi évet ők nyertek.
Nem tudom mit esztek az Ava Inferin, nekem semmilyen téren nem tűnik kiemelkedőnek. Egy Theatre of Tragedy/The Gathering óta egyrészt újdonságot sem tapasztalok, másrészt potenciált sem látok a gótikus dú(r)molásban. A 3 pont nem hirtelen felindulás, tényleg ennyire szenvedős volt nekem....
Nem kiemelkedő, viszont elég nehéz hallgatnivaló mert az első hallgatásokkor abszolút hatástalan maradt, és 5-6 pontnál nemigen szántam rá többet. Azért még így is elpicsázzák a konkurencia nagyrészét.
hard rock ez, tényleg a jobb fajtából. Igazi szitokszó ez itt a fémforgácson, úgyhogy még az ilyen életképes próbálkozások is az 5 pontosok arctalan tengerében végzi :) Van itt Bon Jovi is meg AC DC is, de a kommersz cuccok közül kitűnik.
Elég necces véleményt mondani oilyan lemezről, aminek még a stílusát sem tudom egészen bekategorizálni. Nehezen megérthető és nehezen megnyíló anyag, de pont ettől tud érdekes lenni minden hallgatáskor.
A black metalhoz képest izgalmas és változatos gitárjáték miatt már eleve egy egészséges pontszámban gondolkodtam. A vokál miatt nem hiszem hogy komoly pontlevonásokat kellene eszközölni, elvégre szinte minden "vokális kinyilatkoztatás" megengedett, a blekkmetálban nincsenek ilyen téren korlátok vagy határok...
Inkább tűnik ez egy kezdetleges próbálkozásnak, mint nagylemeznek. A hangpróbától eltekintve bottal se piszka kategória.
Én valahogy nem érzem sem a depressziót, sem a szuicid hangulatot. A Katatoniától valahogy sokkal jobban átjönnek ezek a sötét érzések.
Enysmon véleményére nagyon kiváncsi vagyok, már csak azért is mert gyakorlatilag majd mindenki átlagosnak vagy az alattinak találja - tán nem véletlenül. :) Egy igazán jó pillanata nincs az anyagnak, így aztán számcímeket sem nagyon van értelme emlegetni.
A restless c. szám kezd függőséget okozni nálam. :) Nem az egész album, de többet között ez a dal óriási! A borító meg rögtön gondolkodóba ejtett mert sok hasonlót láttam már, mégis a legjobban talán az Ablaze My Sorrow - If Emotions Still Burn borítója hasonlít erre megszólalásig, és teljesen más stílus.
Hú, hogy az ilyen zenéknek mennyire rohadtul nem áll jól a magyar nyelv...Helyből vagy öt pont levonás! A nulla zenei témákról meg inkább ne is beszéljünk kegyeletből.
Fenséges zene, el kell ismerni. Nekem ugyan picit nehézkes és hosszan tartó ráhangolódást kíván, de csak jókat tudnék róla mondani.
Kicsit többet vártam én is, de idővel tuti be fog ez érni!
Ismerős elemekből épitkezik a svájci banda, de amíg ezt ilyen szinten fogós dalokkal művelik, addig egész biztosan nem cserélem le a hörgős-morgós black csodákra! :D
Azt már kezdem sejteni, hogy az oldszkúúl hangzás alatt a death bandák a szar megszólalást értik. Aztán van amin a többmilliós stúdiótechnika sem segít.
Ide nem árt a monotóniatűrés! Gépsor mellett dolgozó egyéneknek könnyű falat.:)
Természetesen az A Dream of Poe legénysége is azt gondolta hogy a példaképek agyonhallgatása után már gyerekjáték lesz egy nagylemez összerántása. :)
Hja, a túlzott melankólia néhol simán át ttud csapni unalomba, de a következő hallgatáskor a végigunatkozott percek is tudnak működni. Nem kérdés hogy csak ritkán esik jól és hogy csak ritkán érdemes hallgatni.
Az Ákos feldolgozás elmegy, a többit nyugodtan el lehet felejteni.
Közel tökéletes varázslatos kalandozás a misztikum világába.
A zeneszámokat összekötő TBC-s kőbányász agóniájának története még megfejtés alatt!Egyébként rabulejtően zseniális hömpölygő lávafolyam.
Boldogok a svájciak,mert valutájuk által több ezer magyar család válik hajléktalanná.S boldog voltam én is mikor eme totál átlagos,ezerszer eljátszott rádióbarát produkció végére értem.A svájci minőség nem minden esetben párosul értékállósággal.
Az ilyen elszállos,meditativ hanganyag teljes értékü befogadásához nekem egy letört szomorkás lelkiállapot szükségleltetik.Mivel ezzel manapság nem rendelkezem igy a szépségét ugyan látom,de még nem utaztat...Na ez beért rendesen,3-4 elmélyült meghallgatás elég volt hozzá.ZSENIÁLIS!!!!
Mi a bánatért kell ennyire fájdalmasan ordibálni,hisz hangulatos zeneszönyeget toltak frontemberünk alá.Talán a studióban kapott idegösszeroppanást a meglehetősen fostalicska hangzás miatt.
Egyéjszakás kaland marad a felejtős fajtából.
Ezt a hisztit!!!
Pont mint egy éjszakás műszak:lassú vontatott és mintha sosem akarna véget érni.
Az egységes zenei vonalvezetés ill az önálló markáns arculat hiánya miatt hullámzó a zeneszámok minőségi mutatója.Viszont nagyon jó érzés volt egyes helyeken Geoff Tate hangját,stilusát hallani,bár semmi köze nincs német kollegái produkciójához.
Maximálisan egyetértek Enysmon barátommal, kétségtelenűl kell hozzá a nem gyenge sörmennyiség ill az a bizonyos fesztivál,persze szigorúan kisszinpaddal.Mindenesetre a gitárhangzás kiválóan alkalmas székrekedés kezelésére.Beszarás....
Imádom! A debüt lemez óta nem voltak rám ekkora hatással!
Kicsit kezd önismétlő lenni a dolog minden értékével együtt is. Sajna a klasszis Kivenkantaja és Verisäkeet lemezeket nem veri.
"jó nótákkal teli subidubi rikk-rokk"
Különösebben nem mozgatott meg a dolog, bár semmiképpen sem rossz.
Imádok a skandináv erdőkben bolyongani, de most valamelyik fenyőfába féreg szorult. Valaki húzza már ki!!!!!
Gyakorlatilag a tökéletes érdektelenségen vérzett el a dolog. Nulla az oktánszáma részemre.
Borzasztó nagy csalódás az előző lemezhez képest. Kommersz Love Metal alapok és erőltetett vinnyogás. Most nem jött össze a depresszív kaleidoszkóp.
Nekem most működött a vegyület. Jókat lehet rá merengeni a megfelelő pillanatban.
kellemes. Amíg szól elvagyok, amikor nem szól akkor is elvagyok-zene.
A szar díszdobozban is csak szar marad. Előre szimatszatyros 16 évesek!
Az énekesnő nem nyújt semmi extrát vagy emberfelettit, ha csak simán végig lenne hörörgve az album adnék rá többet is.
Sikerült egy jó albumot készíteni ezúttal is, azt azért leszögezhetjük. Elképesztő, ahogy a témák egymásból kifejlődnek, szinte érezzük a monumentalitást ami csak úgy árad a zenéből. Na ők azok, akik akár még a fél órás számokat is meg tudják tölteni tartalommal, üresjárat nélkül. Egy a gond, az előző albumokkal (főleg Suden Uni - Kivenkantaja - Voimasta) olyan magasra tették a mércét, hogy evidens módon esélyük sem volt megközelíteniük a saját egykori etalonjaikat.
Pontosan azt hozza a Shakra, amit ebben a műfajban hozni kell, sőt még többet is! Ha nem is tartósan, de kezdi magát befészkelni a lejátszóba.
Bár a post előtagú zenéket én elég egyformának találom, a ACDB kifejezetten sok egyéni ízt tud felmutatni. Arra a néhány hallgatásra nagyon meg tudja tenni a hatását.
A vokalista keményen hisztizősre vette a figurát, de messze nem nem csak ettől átlagos a cucc.
Akik a valódi, polírozatlan, lényegretörő és nyers deathmetált nagykanállal zabálják, nagyon mellé nem foghatnak, más kérdés hogy egy 20 évvel ezelőtti demó szintjét üti csak meg. Ez mondjuk nem hátrány, csak mondom hogy tudjuk hova érdemes elhelyeznünk ezt az anyagot a mai világban. Sokat ne is várjon tőle senki!
Ezen a terepen talán ők csinálják a dolgukat a legjobban a világon. Viszont nagyon nagyon tömény...
Égbekiáltó gond nincs, egyedül a tsizta éneken kéne - nem keveset - fejleszteni.
2011-ben pszichedelikus progrock mestermű? Ráadásul a 3-4 évtizede porosodó fajtából....Libabőröztet rendesen!
Nem nagyon tudtam-tudom bekategorizálni a Road-ot, nálam ez leginkább egy energikus, húzós groove metal, a magyar szövegek miatt viszont elutasító leszek velük szemben. Ez nagyot üthetne angolul...
Egyik albumukra sem tudnék hetesnél jobbat adni és az Onyx sem győzött meg. Nekem egyszerűen unalmas, valamiért nem bírok vele.
Nem okoz akkora élményt, mint az elődei. Igaz nem is vártam jobbat, mert nem hiszem, hogy felül tudnák múlni a saját maguk által lerakott minőséget.
Nem lesz végtelen az utazásom a Shakra szerelvényen, mert nem váltok többször jegyet rá, mégha ilyen "kedvezményes" is, mint a mostani. Az ablakon kibámulva láttam szép, új mozdonyokat is, de akadt sok rozsdás sin, oszlop, meg elég szemét a töltések mentén.
Nem tudnék kevesebbet adni. Nekem ez az igazán "gyönyörű" muzsika, aminek minden pillanata élmény!
Micsoda dallamok, micsoda hangulat, milyen elmeháborodott nyűszít a rengeteg mélyén!? A zene miatt a hisztérikus vokál sem zavaró.
Ez talán retrodeath, csak most nem jött be ez a nosztalgikus utazás.
Valamiért könnyebben emészthetőnek találtam, mint a korábbi dolgaikat. De vélhetően lesznek olyanok, akiknek még így is sokk lesz.
Majdnem annyit adok rá, mint a Shakrára, mert ez deathDoomban édeskevés. Biztos, hogy rajonganak a MDB-ért, akár csak én. Viszont ez nem garancia a minőségre és ez bizonyítást is nyert.
Nagy gondolkozásban voltam az ötös és a hetes között, mert ahányszor végigfüleltem, annyi féle pontszám merült fel. De ötnél nem rosszabb, hétnél nem jobb és mivel holnaptól nem lesz időm elmélkedni rajta, így marad a középút.
A borítón jól mutatna egy hazai termék jelölés, jó kis tanyasi életkép. A hangzás valóban jó, a zenén elbólogattam, a szövegek meg bugyuták.( Bár néha néhány sátános blackes vagy belezős deathes vagy dragonos poweres akár alul is tudja ezt múlni.)
Első szám afféle kitűnő beavatási szertartás "nyugisabb" vizek felé, ahol a felszínen hullámzok...és hullámzok...föl-le-föl-le... majd egy idő után viszont azon kapom magam, hogy mindjárt megfulladok. Ettől függetlenül gyakori vendégem lesz, mert tényleg értéket és szépséget hordoz önmagában.
Nem rosszak, sőt, kellemes hallgatnivaló, de nincs bennük az a plusz, amiért "csak úgy" előszedném megint. Huuto tétel építkezése viszont lenyűgözött. Átlagnál jobb.
Hárd rokk! Még ha nem is Van Halen...
Nem tett rám mély benyomást. Mostanág herótom van az ilyenfajta utazásoktól....
Zene tetszik, "ének" nem. Ezzel mindent el is mondtam.
Nem voltam jó passzban, úgy álltam neki...hát bazd', ez tipikus "miafaszomez" muzsika! Igénytelen, amatőr, sablonos, és engem nem érdekel, hogy ez a retro! Inkább Winterwolf-ot veszem elő, az is szarul szól, de abban legalább van szikra!
Örültek? Nem hiszem. Depis? Jaja, de hallottam már ennél letargikusabb hangvételű zenét. Monoton? Nem, csak kell hozzá bizonyos hangulat. Jó? Még szép! HP meglepetése!
Jééézusoooooooooooooommm, de uunaaaaaalmaaaaaaaassss.....
Nagyon filinges ám....és sokakkal ellentétben nem untam. Jólesik, na.
Jól szól. Na és? Attól még izzadtságszagú.
Gótikus metal és női énekhang: erre csak nagyon ritkán vagyok vevő, szökőévben egyszer. Ezzel mindent elmondtam.
Lenyűgöző alkotás!
Ebből a 12 dalból semmi nem maradt meg bennem. Átfolyt rajtam, mint mikor megiszok vagy két sört....
"Régebben azt hittem, hogy a valami is jobb a semminél. Ma már tudom, hogy időnként a semmi a jobb."
Szeretem a svédeket, főleg ha black metálról van szó. Ez meg itt egy unikum. És az énekhang is az a maga "süvöltő" hangzásával, aminek köszönhetően a lemez vége felé kezdett kaparni a torkom :D
Rosszabbra számítottam a kommentek alapján, de ez most nekem tetszett. Van egy csomó különleges pillanata, ami megfogott. :) + kap még egy pontot azért, mert órák óta ez megy, és egyre jobb :P :P :P
Baathorynak nem ez az első próbálkozása, hogy a "zárt osztályon" érezhesse magát az ember, volt már benne részem máskor is. Nekem élvezhetetlen (még mindig) ez az összevisszaság. Kár érte, mert zeneileg vannak hangulatos pillanatai (de csak az album közepe tájékától; Horans Hora). Úgyhogy a "magas" pontszámot a 8-14.sorszámú dalok miatt kapta.
Az effajta zenék állítják le a légzésemet, szívműködésemet és az összes életfunkciómat!
Bealszok rajta, olyan unalmas. Még nyugtatónak se használnám, ha elkapna az idegbaj!
Borsódzott a hátam végig a hallgatása közben; a szájba-szájból nótánál még az az idióta Majka is eszembe jutott, a többinél meg a Hooligans meg a Tankcsapda is. Jujjj!!!!!
Az előző lemezen az énekes hölgy magasaitól a falra másztam! Hála a magasságosnak:D ezúttal visszavett, inkább a középtartományban rezegnek a hangszálai! Bizonyos hangulatokban több pontot is adnék rá, ettől kevesebbet viszont soha.
Valamiért azt hittem, hogy ismerem a zenekart és nagyjából csipázom is a zenéjüket. Aztán kiderült, hogy valszeg összekevertem őket valamelyik másik hordával...Egyébként nem rossz amit csinálnak, elképzelhető, hogy beszerzem az etalonnak tartott lemezeiket.
Isten bizony, hogy Shakira távolodik a síneken!:P Ezúttal is minőségi lemezt szállítottak le a svájciak, és bár nem túl eredeti amit csinálnak, azt azért hozzátenném, hogy az emlegetett "nagyok" többsége már évek óta nem adott ki egy értékelhető lemezt se, élen a Bon Jovival!
Érzem, hogy jó, átlag feletti zenével van dolgom, de még nem érett be, vagy egyik hallgatás alkalmával sem voltam ráhangolódva teljesen...
Ha ezen a hisztérikus vokalizáláson felül tudnék emelkedni, akkor egész kellemes perceket okozna a lemez hallgatása. Így viszont csak minden 2. perce kellemes...:D
Szerintem egy bika hangzással se lenne jobb a lemez, így meg legalább a stílus régi hívei igazi nosztalgikus időutazásként élhetik meg ezt a 45 percet.
Direktebb, riffelősebb, mint az előző lemez, de a zenekarnév és a zene hangulata, az énekes attitűdje még mindig szöges ellentétben áll egymással.:D
Talán Edgár Apó írásait olvasgatva még jobban megérintett volna ez a muzsika... Mindenesetre a lassú, méltóságteljes, szépen építkező gitárszólók nagyon ott vannak!
Különleges zene, amin ugyanúgy érezhető a Placebo, mint az Ozzys BS hatása. A Tideland pedig egy neo-doom himnusz! Kristian Wahlin általában nagyon igényes borítókat készít, de szerintem ez az egyik legszebb, legrészletgazdagabb alkotása! Fantasztikus!
Ahogy elkezdődött az intro, a maga "Jó ebédhez szól a nóta" harmóniáival, azt hittem ez borzasztó sz@r lesz! Aztán mégsem lett az, bár tény, hogy a szövegek többnyire felejtősek, az Ákos feldolgozás meg sem közelíti az eredeti dal rock-verzióját, az utolsó nóta népzenei betéte meg szerintem vakvágány. Viszont vannak itt ütős témák is, a hangzás valóban pazar és szinte földieim a srácok, úgyhogy egyezzünk ki egy erős közepesben!
Varázslatos amit hallunk, csak ámulok-bámulok, nem tudok betelni vele, pedig korábbi munkásságuk nem hagyott mély nyomokat bennem. Igazi egységet alkotnak a dalok, én mégis kiemelném az 'A Portal' című szerzeményt, ami egész egyszerűen függőséget okoz első találkozásunk óta.
Nem egy könnyű ügy. Helyenként egész összebarátkoztunk, de 15-16 perces számokat baromi nehéz úgy megtölteni tartalommal, hogy folyamatosan le tudják kötni az embert. Maradjunk annyiban, hogy szerintem ez csak részben sikerült. Nem hiszem, hogy gyakori vendég lenne a jövőben, a 'Muinaiset' című szám viszont biztosan marad a gyűjteményemben.
Kövezzenek meg érte nyugodtan, de nekem ez a naphosszat ugató, de harapásra képtelen kutya esete. Várom, várom, hogy robbanjon, de csak pislákol csendesen a sarokban. A számomra egyetlenként értékelhető 'Yesterday's Gone' nélkül még ennyit sem adtam volna ShakRA.
Sokat ad, de azért vesz is el. Szórakoztat ugyanakkor helyenként zabolátlanná, fárasztóvá válik. Sok nehéz lemez között mégegy. Összességében nem sajnálom a vele töltött időt, érdemes volt belefülelgetni.
Istenem, mennyire tudnám értékelni, élvezni ezt az egyedi atmoszférájú, merengő utazást, ha nem lenne szétvisítozva. Lehet én vagyok földhöz ragadt, vagy puhapöcs, de máshogy is lehetne extrémitást, és/vagy súlyt kölcsönözni az egésznek, mert ez így sajnos megöli a produkciót. Könyörgök vegyétek el tőle a mikrofont!
Hűha! Ezzel a teljesítménnyel csont nélkül nyerték a forduló citromdíját. Megyek és adok még fél pontot a Lifelovernek...
Igyekszem finoman fogalmazni, de közel egy óra elképedt fülelést követően szerintem jogosan merül fel bennem egy kissé alpári, de ugyanakkor igen őszinte kérdés: 'Ez meg mi a f*sz volt???'
Rendkívül sötét, és mély utazás ez egy zord és kiutak nélküli világba, ami nem kevés odafigyelést, megfelelő lelkiállapotot és ráhangolódást kíván. Nekem tetszett, ami már csak azért is nagy szó, mert általában nem szoktam lelkesedni a hasonló dolgokért.
Alapvetően nem rossz, csak számomra semmitmondó. Átfolyik rajtam az egész anyag, anélkül, hogy bármelyik dalon fennakadna a figyelmem. A vokáltól pedig itt sem ájultam el.
Nehéz eldönteni, hogy a butyuta szövegek, a 0 vokál, vagy a jó zenei témák hiánya fáj a leginkább, de fáj nagyon. Az Embertemető találóbb cím lett volna ennek az egésznek.
Kedvenceim egyike a banda a műfajból és most sem okoztak csalódást. Azt hiszem, akiknek bántották a fülét az előző lemezen Carmen magasai, ezt azok is könnyebben be tudják majd fogadni. :-)
Továbbra is nagyszerű muzsikát művelnek, a hosszú számok ellenére nem unatkozik az ember. Így kell ezt.
Jó ez a társulat, a mai hard rock egyik legjobb csapata, de nekem az előző lemez jobban tetszik, erősebbnek tünik. Ennek ellenére élvezetes, szórakoztató, amit hallunk.
Nem mondom, hogy mindíg működik, de megvannak a maga komoly értékei. Szép és mélységes muzsika.
Vitatható, hogy ez a hisztis vokál (amivel egyébként önmagában nincs semmi bajom) mennyire illik ide, a zenei rész viszont mindenképpen osztályon felüli.
Nem fogom agyonhallgatni, de érzek bizonyos megbecsülést az ilyenek iránt; régi motorosoknak többet mond az ilyen, mint fiatal gyerekeknek. :-)
Hogy mennyire szuicid az tényleg kérdéses, de még mindíg épp eléggé betegek ahhoz, hogy izgalmas legyen a dolog. Már persze annak, aki bírja a gyűrődést. :-) (az eléggé semmitmondó instrumentális darabot azért ki lehetett volna hagyni...)
Sajnos ezúttal úgy éreztem, az unalom nagyobb hangsúllyal van jelen a megfelelő hangulatnál.
Sajnos nekem ez csak álmatlanság ellen jó. :-) Nem tudok ráhangolódni a világára, untat.
Szörnyű.
A második track miatt megadom a szokásos pontom, de ettől függetlenül a kukában végezte.....Portugália nem metál nagyhatalom, de azért vannak ott sokkal jobb bandák is.
Ki tudják tölteni tartalommal a nemritkán negyedórás dalokat, az egyszer biztos. Ez sok mindent elárul a minőségről.......és gyönyörűen szól!
Az előző lemezt megkedveltem és ez is hozza azt a szintet. Bármennyire is nem kedvencem a stílus, ez a banda remek. (Azért a régi énekes hiányzik....)
Sokkal jobb is lehetett volna. Túl sokszor ült le a hangulat. Pedig szimpatikus a fiatal talján csapat, legközelebb markánsabb, izgalmasabb dalokkal tovább juthatnak.
Ha olvassák ezt a Hp-t, tudni fogják mi a kakukktojás. Sajnálom, mert egyébként jó!
Undorító, gusztustalan death szörnyeteg. Minden tekintetben múltidézés. Lobogó ifjúkorom világa.....
Szerintem a hangzás terén rossz úton járnak, le is vontam egy pontot emiatt.
Kis jóindulattal jónak nevezhető lemez, de ebben a stílusban különösen erős a konkurencia. Napkelet felé figyeljetek....!
Régen hallgattam hasonló zenét, kimondottan jól esett most. (Másodszorra néhány számot azért átugrottam....)
Annyira nem vállalhatatlan a dolog. Körbe lehet turnézni a Közép-Duna medencét, valami kis della csak leszakad közben.
Igen!!! A címadó dal verzéje egyből beütött: már tudtam, hogy nagyszerű utazásban lesz részem. Csupán annyi bajom volt a többi dallal, hogy nem az Onyx-ban hallott kriptaszagú, sámánista dallamvezetést erőltették. Így is varázslatos és egyedi!
Múlt hétvégén keletre látogattam - egymagam [a párom nélkül]. Szibériában jártam. Az ok most mellékes. UIan-Ude-től kezdtem utam; a Bajkál-tó monumentalitását Babushkinban csodálhattam meg először, de onnan gyalogszerrel kellett továbbindulnom. Ez volt a >megsemmisítetté< válás első momentuma. Egészen Irkutskig kellett eljutnom, hogy megpihenhessek. >Ősi< földeken jártam. Első éjszakámat >az éhség, a fáradtság és a kétségbeesés< tette próbára. A hajnal langyossága úgy hatott, mint egy égbeszökő >kiáltás<. Lemondtam mindenről, amim volt, amit magaménak hittem, csak életem párja maradt az egyetlen éltető erőm. >A holtak< legtöbbször ennél is többet vinnének magukkal át a küszöbön - gondoltam -, és folytattam utam. Három nap veszett el életemből, de csodával határos módon megérkeztem Irkutskba. Nem tudom hogyan. >Halott március< - soha nem gondoltam volna: semmim nem maradt csak a párom irányába kifeszített kötelék. A pokol utolsó körének leigázása még rám vár, de éjjelente az árnyakat már magam sétáltatom a holtak országában, és nem fordítva.
Mióta egyik haver rákattant erre a rágógumi rock-ra, nem vagyok hajlandó beülni a kocsijába. Egyfolytában effélék szólnak, közben kérdezi: "Ugye, milyen jó? Ezt figyeld! Mekkora dallam!" Pfff. . . . . . XD NEM!
Ezt a lemezt nem tudtam elhelyezni - magamban - sehol. Totál tanácstalanság. Annyi mindent hallgatok, de ez olyan nekem, mint a cigaretta dohány nékül, a puding cukor nélkül és a párolt rizs csipetnyi só nélkül. Ezutóbbit egyszer próbáljátok ki, nem fogtok hinni az ízlelőbimbóitoknak! 4 pont lenne, de a Madre első és második része miatt kapott még egyet.
A pszichedelikus akusztikus témák tetszenek a legjobban.
Szeretem a death metalt, de ezt szenvedés volt végighallgatni. Az ötletesség és a hangszeres tudás arra emlékeztet, mint amikor a haverokkal 14 éves korunkban átestünk a világmegváltó első zenekari próbánkon. A hangzás szintén. Nem akarom újra...
Bevallom/bevállalom: az előző lemezüket a HP-s kritikák miatt szereztem be, de életemben nem csalódtam akkorát. A helyzet változatlan. Nem tudom (és nem is akarom tudni), mi motiválja ezeket a csókákat; életuntságot és mizantrópiát hallok ki a lemezeikből, ami nem feltétlenül negatívum, de kukázott büdös köntösbe bugyolálva már igencsak taszító. Akkor inkább hallgatok Puissance-t, pedig nem is metal. . .
Osztom Perszepeta véleményét. Ez egy szimpla MDB-kópia, a töketlen fajtából.
Nem szoktam ilyen light-os cuccokra shake-elni az ass-em, de ez a lemez kivételesen olyan hangulatban kapott el, hogy nem tudott csak úgy elmenni mellettem. Sokszor újraindult a lemezjátszó. Ötletes, ha kell verőfényes, ha kell éjsötét (legalábbis engem mindkét irányból megérintett). A hangzás szép, arányos. Több dal torzított gitárrészeinél azt hittem, a Katatonia-t hallom. ...közben beleszerettem. Nos, ami jó, az jó!
Volt már szerencsétlenségem hozzá néhány hónapja. Ehhez nagyon sokat kell szeszelni, de akkor már úgyis mindegy. Nem, nem, nem! Legyen a tiniké!
Igen szép hangja van.. a zene se rossz.. mégis az a gyanúm, rettenetesen unnám, ha még előszedném valaha az életben, de inkább abbahagyom a csúcson és adom neki a legmagasabb pontot, ami tőlem telik.
Amellett, hogy egyáltalán nem az én világom, időnként bennragadt a lejátszóban több körre is. Jó.
Már csak azért is tetszik, mert szépen megosztja a társaságot.. összességében annyi bajom van vele, hogy nem érzem teljesen kiforrottnak, vagy a fene tudja, miért marad valami hiányérzetem utána mindig, de optimizmussal várom a következőt, hátha. A Womb meg olyan jó szám..
Csodálatos. Lehunyt szemmel hallgatva néha megszünteti a külvilágot is. Szeretem, ha black metalba sikerül harmonikusan szép gitár- és zongoratémákat beilleszteni, ugyanakkor melankólikus és elborult is a végeredmény. Nekik maximálisan sikerült - én maximálisan díjazom.
Van valami megmosolyogtató ebben a zenében.. pedig nincs ínyemre a háromnegyed óra monoton döngés, de mikor bedobnak néhány szinte gyerekesen ügyetlen váltást, ezt-azt, mindig csak elnézően nevetgél tőle az ember.
Nem tudok velük kapcsolatban nem elfogult lenni, noha érezhetően haladnak a tömény elborultságtól a zenélés felé (mondjuk pl. a Bitterljuv Kakofoni esetén ezt se mondanám). Ez normál esetben nem volna baj, de a Lifelovertől még mindig a bennem lakó Miss Hyde megpiszkálását várom. Ez sikerült is, éjszakai városi sétákhoz kifejezetten hangulatos a dolog. Az egyediségük meg még mindig megvan, legalábbis én nem találtam olyan momentumot a lemezen, ami önmagában ne árulkodna róla, mit hallgatok - ami elég pozitív egy olyan világban, ahol minden második lemezt azért húzunk le, mert "van még ezer ugyanilyen".
Olyan szimpatikusak voltak név és borító alapján, hogy sajnálkozva aludtam el rajta. Poe hangulatot meg minimálisan sem teremtett, főleg ha pl. a Nox Arcana Shadow of the Raven lemezéhez hasonlítom, igaz, az nem metal..
Mindent nagyon rendben lévőnek találtam, pedig nem a világom, pl. az énekhang annyira nem is tetszik. Mégis jól esett hallgatni, anélkül, hogy különösebben megragadott volna. A borító gyönyörű, be is tettem háttérnek.
"Nem elég! Nekem nem elég a szádból!" - nekem viszont a tiédből nagyon elég. Nem tetszik a hangja, nem tetszenek a szövegek (amik mintha mindig ugyanarról szólnának, a saját korábbi számainak szófordulatait ismétli..) és a zene sem. A hangzás meg nem érdekel, az ő érdemük..? Ez még bulin lötyögéshez is borzalmas.
Különleges és szép zene. (Külön érdekesség, hogy a Mayhemes Blasphemer gitározik, mondjuk ha nem nézek utána, nem jöttem volna rá). Amúgy az előző album egy hangyányit erőssebbnek tűnik, de ez nem sokat von le az értékéből.
Sokáig gondban voltam a Moonsorrow munkásságával... picit nehéz hallgatnivalónak tartottam a hosszú tételek miatt (de legalább semmiképp sem mondható kommersz folk metalnak ebből a szempontból). Ez most sincs másképp, viszont most jobban megfogott az új lemez a zseniális témáival! Náluk nem a felszínen történnek a "látványos" események, az ihajcsuhaj, hanem csak az arra érdemesnek mutatja meg a finom változásokat, a témák kibontakozását, zsenialitását, a ZENE értékeit.Többször meg kell ehhez hallgatni, és én az biztos, hogy fogom is még!
Lásd: kritika
Ezt kapjuk mi hallgatók, ha egy elmegyógyintézet betegeinek a kezébe hangszereket adunk... Naponta próbáltam megbarátkozni vele, igazából sikerült is, DE MIKOR ENGEDNEK MÁR HAZAAAAA?!
Kedvenc műfajom többek között a doom/death, órákig el tudom hallgatni, amitől más 5 perc után bealszik, vagy felvágja az ereit, de ennyire szürke, lapos, sőt unalmas lemezt rég hallottam! Ezek a portugál srácok nem erőltették meg magukat, próbálták a My Dying Bride-ot is leutánozni, irtó kevés sikerrel. Egyedül a hangzás, ami rendben van, meg néhány villanás erejéig reménykedtem, hogy na végre! Aztán unalom...
Ígéretesnek tűnt, és dícséret a bombasztikus hangzásért! Néhány szám kifejezetten tetszett, de összességében nem győzött meg teljes mértékben. Az ének néhol irritált, és szürke pillanatai is vannak a lemeznek...
1-2 része egész jó volt, főleg a koszos, zúzós gitárhangzás miatt. A többit meghagyom én is másnak, de ha akarja viheti az egészet, én többet nem fogom hallgatni.
Számomra olyan semilyen ez a zene, még a helyenként felszínre törő Nephilimes átérzések ellenére is. Bár, a The Living End, a Pink Floyd szellemét is megidéző mozzanatai kimondottan kellemesek. Egy vasárnap délutáni szunyókához tökéletes és ajánlott háttér-szöszmötölés az Onyx.:)
Ekkora adag építő jellegű komment után talán már nem is csépelném fölöslegesen a szót... Esetleg zárójelben még ennyi: Pazar.
A hangszeres szekció nyersessége meggyőző erőkkel hatott, ám sokhelyütt kilóg még az a bizonyos lóláb, éppen ezen megszólalás okán...
Kellemes adrenalin-bomba ez az anyag az elejétől a végéig. Barátkozunk már néhány hónapja, és be kell vallanom, hogy eleddig nem pörgött annyiszor a lejátszómban, mint a mai este folyamán. Engem spec a gagyi magyar szövegek sem zavarnak. Ha éppen angolul nyomták volna le, akkor jött volna a külhoni hatásokkal való kekeckedés. Főleg a zene hangszeres részét illetően. Ugyan már! Ez úgy jó, ahogy van. Fesztivál zene, oda is való & ott tud igazán nagyot ütni, a haverok, és néhány korsó sör társaságában. A Depi válaszára meg külön kíváncsi vagyok!:)
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. 180. ... 336. Full screen Vertikális nézet
2011. március 12.
Sheol bahon bush Caayn chipmonkey Critical_Message csokiice emp insomnium jpeter Kovi_Markovics Linci oldboy ∑:
1. Pistike66
Moonsorrow
Varjoina Kuljemme Kuolleiden M...
7 6 8 6 7 8.5 9.5 8 7 7.5 7 10 6.5 7.8
2. Sheol
Ava Inferi
Onyx
10 6 7 4 3 8 9 9.5 7 6.5 8 6 7.5 7.4
3. insomnium
Earth Flight
Blue Hour Confessions
6 6.5 7 6 8.5 8 7 8 10 6 8 5 9 7.2
4. Critical_Message
Shakra
Back on Track
5 9 7 9 7 9.5 5.5 8.5 7.5 6 7 5 7.5 7.1
5. jpeter
A Cold Dead Body
Harvest Years
5 7 8 4 8.5 5 10 7 7 10 6 5 7.5 6.9
6. Perszepeta
Dråpsnatt
Hymner Till Undergången
7 3 7 3 8 5 7 7 4 9.5 6.5 9 5 6.5
7. baathory
Lifelover
Sjukdom
9 3.5 4 3 5 3 5 7 8 10 8.5 7 8 6.1
8. Enysmon
A Dream Of Poe
The Mirror Of Deliverance
6 4 6 4 4 3 4 8 7.5 6.5 5 6 7 5.8
9. Caayn
Road
Emberteremtő
3 6.5 6 9 2 6 7.5 1 7 6 5 1 6 4.7
10. viribusunitis
Desecresy
Arches of Entropy
3 4 4 2 4 2 3 5 6.5 5 3 8 4 4.4
∑:
6.1 5.6 6.4 5 5.7 5.8 6.8 6.9 7.2 7.3 6.4 6.2 6.8 6.4
baathory 2011. március 13., vasárnap, 00:04
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 575
Válasz bahon üzenetére:

Az lépcsőfóbiában szenvedő árnyalak (Baathory) merre leledzik?


Kipróbálta, milyen az élet két napja net nélkül, hogy rájöjjön, hogy függ tőle.. 8-S és megfeledkezett róla, hogy be kellene vésni itt még egy nyolcésfelet a Moonsorrownak.
Szóval szánom-bánom-bűnöm, hogy nem fejeztem be a kört, míg ti becsületesen végigszenvedtétek az ajánlásom; a büntetésemet (legyen az ajánlásból kimaradás, karóba húzás vagy keresztre feszítés) megérdemlem.
bahon 2011. március 12., szombat, 17:53
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Az lépcsőfóbiában szenvedő árnyalak (Baathory) merre leledzik?
Sheol 2011. március 12., szombat, 17:24
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Csak az olvasókra.
A törzsgárdások ajánlásaiba nem tudok belenyúlni. (Még.)
--

bahon 2011. március 12., szombat, 17:22
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Válasz chipmonkey üzenetére:

Reméljük "Burzum mester" (by bahon) a következő körben ismét tiszteletét teszi a hangpróbán. =|:

De jó is lesz! (knifed)
bahon 2011. március 12., szombat, 17:20
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Válasz Sheol üzenetére:

Akinek be is kerül az ajánlata, de nem fejezi be, az a következő 2 körben nem ajánlhat.

Ez csak az olvasókra igaz. Igaz?

Én gaz, kötözködök, vagy csupán "a tisztánlátás tablettája segíthet még" hatalmas zenének próbálok aktualitást találni jelen pillanatban?

Amúgy természetesen jogos az írásod! (yes)
Enysmon 2011. március 12., szombat, 13:49
Enysmon
Csatlakozott:
2010. február 18.
Hozzászólások: 77
Válasz Sheol üzenetére:

Nincs azzal gond, ha közbejön valami, előfordulhat.
Viszont nem vesszük el a helyet másoktól.
Szóval, aki ajánl az olvasóiba annak pontozni kell, és be is fejezni; ha nem, akkor a következő körben nem ajánlhat.
Akinek be is kerül az ajánlata, de nem fejezi be, az a következő 2 körben nem ajánlhat.
Természetesen pontozni pontozhat bármikor. :-)


Ez így korrekt. ^^
--
Not all martyrs see divinity.
But at least you tried...
Linci 2011. március 12., szombat, 11:44
Linci
Csatlakozott:
2010. április 28.
Hozzászólások: 3109
Válasz Sheol üzenetére:

Nincs azzal gond, ha közbejön valami, előfordulhat.
Viszont nem vesszük el a helyet másoktól.
Szóval, aki ajánl az olvasóiba annak pontozni kell, és be is fejezni; ha nem, akkor a következő körben nem ajánlhat.
Akinek be is kerül az ajánlata, de nem fejezi be, az a következő 2 körben nem ajánlhat.
Természetesen pontozni pontozhat bármikor. :-)


Nagyon helyes! (yes)
--

chipmonkey 2011. március 12., szombat, 11:44
chipmonkey
Csatlakozott:
2008. július 20.
Hozzászólások: 111
Reméljük "Burzum mester" (by bahon) a következő körben ismét tiszteletét teszi a hangpróbán. =|:
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render