Tényleg érdekes muzsika, nem nagyon hallottam még ilyet ebben a formában. Azonban a KAORU-ban felcsendülő női ének megmutatta, hogy sokkal jobb is lehetett volna, ha nem 3 sort engedélyeznek neki. Ezért aztán több pontot nem kapnak!
Az "Arise" meghatározó lemeze volt a korának, és az én metal zenei szocializációmnak is. A Chaos A.D.-t vettem meg utoljára CD-n, szóval azóta már csak felületesen ismerem a munkáikat. Azt állapítottam meg, hogy továbbra is maradok a régi lemezeiknél. :D Igazságtalan viszont nem akarok lenni velük, mert nem rossz zene ez; békésen végigbólogattam a kb. 54 percet és ennyi.
Nem értem mit láttak (hallottak) egyesek ebben a zenében. Annyira sablon death metal amennyire csak lehet. Legalább valami izgalom lenne benne, vagy bikán szólna, de még ezeket sem mondhatom el.
Varázslatos muzsika, amely nemzetközi szinten is kimagasló teljesítmény a neofolk világában. Örülök neki, hogy ennyi szépre fogékony ember hangpróbázik! _o_
Ha csak a tiszta ének lett volna, akkor többet is ért volna nálam, mivel a zene nem is rossz annyira.
Remek bemutatkozó album az olasz folk metal csapattól. Szép hangzás, változatos muzsika ami szerencsére nem megy el a tivornyázás felé.
Egyáltalán nem rossz bemutatkozás ez a miskolci csapattól. Kevés kivételtől eltekintve én sem szeretem magyar nyelven hallgatni a metal zenéket, de itt nem éreztem annyira rossznak. A hangzás is rendben volt, és a zene is elég hangulatos. A következő album remélem még jobb lesz.
Nem szeretem ezt a stílust, így akár még jó is lehet a lemez; fogalmam sincs...
A zene nem az én világom, az ének meg borzalmas. Ráadásul ettől már melegebb sem lesz odakinn, szóval már abban sem bízhatok. :D
Először azt hittem, hogy nem fog tetszeni, de meglepő módon élvezettel hallgattam ezt a háromnegyed-órát.
Az utolsó szám végén meglepődtem egy kicsit a vonós hangszer + zongora kombón; jól belassult a végére a zene.
Minden rendben van ezzel a zenével.
Hallgatása közben újra rájöttem, hogy miért nem szeretem én a metál kórt...
Egy fokkal jobb mint az Oyabun.
Nem rossz kis muzsika ez. Az énekes hangja először nekem is furcsa volt, de egy idő után meg lehet azt szokni.
Az Island engem is megfogott már elsőre, a többi számhoz kicsit több kellett. A már sokszor hallott, keletiesen precíz blackes témák ellenére számomra ez a lemez különleges, írjanak metal archiveson róla akármit; nem is az erhu elbűvölő hangja és nem is az időnként előbukkanó anyanyelvű betétek miatt, hanem mert ilyen szintű nemzet? történelem? tudatossággal ebben a műfajban egyáltalán nem találkoztam még, és hihetetlenül szimpatikus, ahogy Freddy Lim próbálja a világ (metál) térképére felrajzolni az ő Szigetét. A basszeros csaj látványa pedig megnyugtatott afelől, hogy ez a hangszer igenis jól néz ki az ember lányának kezében.
Nekem is tetszik.
Szerencsémre nem vagyok senki iránt elfogult, és teljesen önmagában értékelve ez a lemez nem rossz, alkalomadtán gond nélkül meghallgatom.
Jó ez a borító, valószínűleg tovább fogok rá emlékezni, mint a zenére, ami számomra semmi különöset nem nyújtott. A negyedik szám a kedvencem sajnos.
Na jó, nem halogatom tovább, bevallom: nekem egyáltalán nem tetszik. Soha nem is tetszett, nem is fog. Bizonyára nagyon szép és hangulatos; de a szépség relatív, a hangulata nem érint meg, és zavar, hogy valahogy nem szól semmiről. A hegedű-gitár-női ének (itt a hangsúly) összeállítás amúgy sem túlzottan a világom, épp elégszer futok bele ilyen felállásokba Pécs utcáin, nemám még itthon is ezt hallgassam. Lehet, hogy én vagyok a tipikus magyar bunkó, aki miatt a hazai zenészek inkább külföldre mennek, de nem volna őszinte, ha több pontot adnék.
Soha nem jelentettek számomra semmit, pedig megpróbáltam ám.. most is.. talán az a baj, hogy a két stílus egyike sem hat meg, amivel a zenéjüket körül szokás írni, talán az, hogy olyan sterilen hat az egész, amit csinálnak, semmiféle érzelmet nem vált ki, csak van.
Azonnal fennakadtam azon, hogy olaszként mi az istennek kell kelta meg gall mitológiában turkálni, de hát mindegy. A zene szép, igényes, de nekem továbbra sem a szívem csücske a síp, buzuki, nádihegedű, itt meg ha nem is domináns, de egyenlő szerepet kapnak a különleges hangszerek, ami mondjuk ügyes, de én nem fogom szeretni, csakúgy, mint a szoknyás fiúkat se.
Hallgatás közben többször is felmerült bennem, hogy ez most komoly? Nem volt épp szörnyű hallgatni, de valahogy nem áll össze a dolog, hogy nyers black metal, de azért itt-ott még punkos dobtémák is felbukkannak. Ebben a stílusban előfordul a gyenge hangzás és az egyszerű gitár és basszertémák, jobb esetben ez nem zavar, itt viszont sokszor az volt az érzésem, hogy csinálnának ők jobbat, de csak erre telik. Az ének mindezt szépen megkoronázza, egyrészt mókásak a szövegek, másrészt ahogy elhangzanak: a vokál monoton, tele van ügyetlen rímekkel, amiket kínos igyekezettel próbálnak kihozni ritmusra, akár egy kis hadarás árán is. Olyan az egész, mint a borító: gyerekesen egyszerű, de aki akarja, persze belemagyarázhatja még azt is, hogy ez művészet.
Kb. az első riffek hallatára eltűnt a lehetőségek skálájáról minden 7.5-től felfelé, ami arra utal, hogy egy cipőben járok bahonnal.. de az első megszeppenésen túl annyira nem volt rossz, volt a sivatagban néhány virág is úgymond, egyrészt a tisztaénekes pillanatokban (bár ezt ellenpontozta a csávó némi vonyítással, így megdícsérve nincs), másrészt néha egész kellemes gitártémák is becsúsztak, meg egyes számok tempója sem az a vontatott szenvedés, amivel sosem tudtam kibékülni.
Végighallgattam, hátha lesz benne valami számomra is értékelhető, és végülis lett, a Rock&roll stage-nek legalább a tempója kicsit felüdítő volt a többihez képest. Az énekes ipse talán inkább hörögjön, hátha az jobban fog menni. Minden pont a hangszereseké fiatalságuk azon elpocsékolt óráiért, amit zenélni tanulással töltöttek abban a reményben, hogy abból majd egyszer valami jó fog kisülni.
Eddig meg voltam győződve arról, hogy Tajvanon csupán a hétzenés kvarcórát tudták fogyasztható kivitelben gyártani. Erre kiderül, hogy minőségi-szerű zenészek és dalok is pottyannak le a léha konvejorról. A Dani Filth másoddegenerációja énekként viszont nekem sok volt.
Remek lemez, és minden egyes hallgatással csökken az "én itt úgy csináltam volna, hogy..." érzés. És remélem, hogy a közelgő Opeth album is tartogat ennyi témát. (Az említett együttes megemlítése nem a véletlen műve!) A mínusz két pontról meg meg már Oldboy írt a kritikában. Hála neki, így nekem itt most nem kell!
Egyedül a Dialog dal menti meg nálam a lemezt a feltétel nélküli puding-fejadag megvonástól. Így viszont még adok a következő lemeznek egy esélyt, hogy egy nagy tál gőzölgő puncs mellett meghallgassam művészetük végtermékét.
Úgy hírlik, hogy az efféle kocabuggató kondáshang hallás útján tejed. Ugyan ez látszólag teljesen ellentmond a biológiai tanulmányaimnak, de biztos ami biztos, én nem próbálkozok többet vele. Valamint további pontlevonás a Sullen... tétel végén a gitárelszúnyogosításért.
Csodálatos borító, gyönyörű ének, üres dalok. Olyan, mint egy díszdobozos cserszegi fűszeres, aminek az illata már a dugón keresztül izgatja a nyálmirigyeket, viszont kibontása után jut eszedbe, hogy ma még vezetsz, és különben is áldott állapotban vagy; egyszóval hiányérzetes.
Nem ismertem őket, de azt gondolom, hogy a Thunderstone powere és az As I Lay Dying-féle core között van félúton Földvár felé. A Dusk Dismantled hatalmas nyúlás, de legalább élvezetes. Csak ne lenne rajta 18 szám! Fele is elég lenne...
Mátyás király udvari talján zenészei hazaérkeztek a kéthónapos skandináv körutazásból. Hazafelé pedig csatlakozott még hozzájuk egy halláskárosult varjúimitátor Varsó környékéről. Na, őneki nem adtam volna vízumot. Az igazságos is egyre több időt töltött ezután a palotán kívül, a megasztár-önjelölt kocsmabárdok körében.
Ezekkel a bugyuta szövegekkel, irritáló krákogással, egysíkú zenével és gyatra hangzással a korong annyi eséllyel juthat be a palotám kincstárába, mint egy goblinnak a fekete sárkányokkal hemzsegő várba.
Miközben ezt hallgattam megaludt a tartóstej a bögrémben. De a hiba biztosan bennem van, mert ebben a stílusban mindegy, hogy mit hallgatok, kefírt kell aznap vacsoráznom.
Vártam a végét már az első perc után, mint az végbélműtétes, akit elfelejtettek elaltatni.
Érdekes,a végére laposodó,összességében nem kimagasló,ellenben teljes mértékben élvezhető,viszont nem biztos hogy maradandó,azonban most még jónak itélhető.
Mindenképpen életképes a formáció.Ezzel a sokrétű,változatos debüttel egy olyan biztos,masziv alapot fektettek le,melyre bátran lehet épitkezni.
Világ életemben utáltam a Sepulturát.Max vagy Derrick nekem egy kutya.A Kairos viszont,számomra is érthetetlen módon és ha nem is teljes mértékben,de megnyert magának.Semmi kiemelkedő,vagy extra,viszont milyen jól esik erre a viszonylagosan monoton riffkupacra elpusztitani pár tucatnyi agysejtet.Szóval a Kairos egy jó lemez,de ettől függetlenül még mindig rühellem a Sepulturát:)
A lemez elején fellépő alhasi görcsös érzések az album végére félperces fájásokká redukálodtak,mig meg nem szültem eme pontszámot.A jövőben nem tervezek szülni.Delete.
Azon kevesek csoportjába tartozom,akik kicsit üresnek,egyhangúnak találják az albumot.A változatosság gyönyörködtet(remélem az asszony nem olvassa a site-ot).
Az album elején a pusksapor ellőve és lehet,hogy az általa hátrahagyott füsttől,de a lemez végéig én csak tucat témákat találtam.Vagy mindenről a boritó tehet...Pasz
Tökéletes hangulatfokozó lesz az autóban a srácaimmal,útban a Diósgyőri Várjátékok felé.Egy évben egyszer.
A pontszámomban megbújik egy nagy adag lokálpatriotizmus is.Sajna ez még nagyon kezdetleges,én bizom egy innovativabb folytatásban.Hajrá Miskolc!
A Skraeckoedlan az élő példa arra,hogy Svédországban is van sivatag.Az oázis pediglen ezúttal a Universe képében érkezik.Mindez egy eszméletlenül ronda boritóba csomagolva!Imádom!!
Nálam nagyon lassan indult be a dolog,de most már kijelenthetem,egyre jobban elvagyunk egymással.Az Oldboy által emlitett úriembereken kivűl én még kihallok egy csipetnyi Astburyt is az egyébként teljesen korrekt énekhang dallamai mögül.Kedvenc a Back to full color mode.
Az Intro, úgy ahogy van magával ragadott, és nem eresztett a lemez végéig. És ez minden egyes alkalommal így történik. Egyébként olyan, mint egy sinus görbe, ami a Kaoru c. muzsikánál tetőzik.
Kellemes meglepetés. Röviden. Nem akarok belemenni, hogy mi tetszett, és mi nem, csak reménykedek, hogy a következőtől eldobom az agyam. Addig itt van ez az előrengés, mint hallgatni való.
Nekem hosszú idő után az A-Lex volt az első igazán jó Sepultura album. Aztán idén jött a Kairos, és az Arise mellett a kedvenc lemezemmé nőtte ki magát. Azok közé tartozom, akiknek jobban tetszik az együttes zenéje, mióta Derrick áll a mikrofon mögött.
Nem volt elég izgalmas. Nem tudok mást mondani, minden megvan benne, ami egy modernebb death cucchoz kell, de már unom a témát. Nem látok/hallok semmi újdonságot a dologban.
Rövidtávon jó volt, hosszútávon a moha is belepte az arcom, mire a végére értem...
A Shogun nálam telitalálat volt, ez viszont egy elég nagy visszalépésnek tűnik, pedig már egy ideje gyűröm. A Watch the World Burn riffje viszont rohadt jó, de említésre méltó még pl. a God Of War III soundtrack lemezre írt Shattering The Skies Above.
Ez engem lefárasztott... alszok egyet.
A "Közös" volt az egyetlen értékelhető momentuma... de az is csak azért, mert minimális hasonlóságokat véltem felfedezni a White Stripes - Seven Nation Army-val.
Amíg az énekes meg nem szólalt az első számban, azt mondtam, ez lesz nálam a forduló albuma... aztán csalódtam egy hatalmasat. Az ének nélküli részek rendre bejövősek, és a végére magát az éneket is megszoktam, elfogadtam. Aztán így sokadszorra hallgatva már egyáltalán nem zavar, de nem is tetszik túlzottan.
Sajnos a lemezen több a kutya, mint az Isten. Az ének itt is fájdalmas volt egy idő után, de még ez is belefért. Csak ne lett volna ennyire egyhangú!
Már régebben is bírtam ezt a bandát, azt hiszem jobban játszák ezt a fajta zenét mint sok más európai társuk.
Rendkívül bejövős. A tiszta ének viszont nagyon-nagyon nem okés pár helyen, utólag nézve azt jobb lett volna teljesen lefelejteni. :)
Akinek eddig sem jelentett sokat a Sepultura, az most hátradőlve kibickedhet. :)
Össze-vissza tördelt, tekeredő-csavarodó rimusképletek,és totális élvezhetetlenség. Nem tudom ki mit lát benne, de ilyen death metált rémálmaimban kívánok maximum.
Valami csipetnyi kis esszencia mintha tényleg hiányozna, amúgy zseniális!
Ez az első lemez tőlük amit maradéktalanul élvezek! És mégcsak sablon metálkórnak sem mondanám, bár amcsinak nagyon is amcsi termék. Rendben lesz ez!
Nem rossz, bár a kiegészítő hangszerek jelenléte túlontúl mérvadó, és így zavaró is lesz egy idő után..
Kezdetleges, gyerekes, suta. Hát innen tényleg csak fejlődni lehet. :D
Nagyon pöpec régivágású zene, a nem angol szövegek használata pedig egyáltalán nem zavart.
Az Oyabun esetében a vokál volt a sarkalatos pont, valahogy olyan semmilyen, a hangszeres játákba viszont nem lehet belekötni.
Jó kis zene, viszont csak a földrajzi kuriózum miatt több nem jár.
Az általam két nyolcpontosra értékelt korong közül ezt választanám a forduló lemezének.
Végre egy összességében jó lemez, mert mindegyik korábbi Derrickes albumon tetszett valami, de egészében egyik sem.
Jelen hangulatomban ez a töménység nem esik jól, máskor többet nyújtana. A borító tízpontos.
Szép, mint mindig énnekem, de nem annyira, mint az előző...
Hosszú, pláne ha a bónuszos verziót hallgatom pláne, hogy még csak nem is tetszik...
A rengeteg alacsonyabb pontszám ellenére úgy gondolom, hogy ennél lényegesen rosszabbakat is hallgattunk már. Ez egy korrekt hetes.
Van még mire gyúrni a jövőben. Kíváncsi leszek a folytatásra, addig is megelőlegezett bizalom jeleként:
Kánikula, dögunalom...mi nem kell még?
Viri pontja után valami nagyon jóra számítottam, de nem jött be. Egyetlen érvem sincs, hogy miért is kellene meghallgatnom a jövőben bármikor.
Lehet hogy profi zenészek, de hogy nekem semmi pluszt nem adtak az már egyszer biztos. A különleges keleti hangszerek jelenléte is csak idegesitett, a "kis-oroszlán"-os üvöltős énekhangról nem is beszélve...
Nekem leginkább a Pink Floyd ugrott be az lemez hallgatása közben... Jó album első próbálkozásnak, de kicsit erőtlen. Ami nem tetszett: óóóóóó-zás, és a női énekhang. Csak azért kap "ilyen keveset", mert nem az én zeném.
Névről ismerem a zenekart, de még egy albumot se hallottam tőlük. Most hallgatom másodjára, harmadjára? És nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy sem... :S Mivelhogy nincs összehasonlitási alapom. Nem mozgok túlzottan otthonosan ebben a stílusban, van vagy két thrash banda, akiket szeretek... A címadó dal nagyon tetszett :)
A nyolc és felet igazán megérdemlik. Van elég sok különleges pillanata, ami miatt élvezetes hallgatnivaló :)
Megmondom őszintén, nem szoktam népzenét hallgatni, nem azért mert nem értékelem, hanem mert hozzám nem passzol. Ez az album egy remek munka, de sajna nekem csak ennyit ér.
Van olyan, hogy speciális 2 cd-s változat? :S Én meg már azt hittem, hogy rossz albumot vettem meg :D Már a végefele járok, és azt kell hogy mondjam nem rossz ez. Mondjuk soha nem fogom megszeretni ezt az ordibálást :S A zene elég változatos és profi, de... nem az én zeném. Ez a dal tetszett a legjobban: Of All These Yesterdays, itt gyönyörű hangja van az énekesnek.
Böcsülettel végighallgattam, pedig már az első percnél fogtam a fejem... Furorék elérték nálam, hogy "megszeressem" ezt a stílust. Az egyetlen kellemes élményem az albummal kapcsolatban: a hörgés :D
A Fäulnis nevű német black/punk formáció jutott eszembe, akik a kedvenceim. Jó anyag, tetszett.
Van egy tippem ki ajánlhatta ezt az albumot: az az énekes fickó :D aki abban a nagyon híres zenekarban énekelgetett! az a banda abban az időben hasonló stílusu zenét játszott :) Nekem nem tetszett jobban mint az Oyabun :P a gitár hangzását ebben a formában nem szeretem, és picikét vontatott volt az egész album, meg önismétlős.
Felüdülés volt hallgatni :) Nekem tetszett. (Majd' mindenki az énekkel van megáldva: pedig szerintem igenis passzol a zenéhez :P ) Örültem volna, ha kicsivel több játékidő adatik meg.
Az intró tényleg jó. És a többi számban is vannak frankó dallamok, de nem mindig passzol a gitárhoz.
Profi, de nem az én műfajom.
Első hallgatásra lapos és unalmas, másodikra már találtam benne jó dolgokat, harmadikra pedig rájön az ember hogy ez a Sepultura és ez igy jó, ahogy van. Egy kicsit hiányzik Igor játéka.
Itt aztán van zúzda. Kíváncsi lennék az énekes vagy micsoda tiszta hangjára, néha jó lenne. A 4.számot nem értem minek rakták fel. Az utolsó szám vége túlzás.
Jó volt, de kell hozzá egyfajta hangulat hogy az ember sokáig tudja hallgatni. De amúgy nagyon szépen szól,és tökéletes az összhang.Hiányzik belőle a FÉM.
Ezt felteszem az mp3 lejátszómra. Sokáig nem lesz rajta de most bejön. Ebből nem hiányzik a lendület. Kicsit jobban tetszenek a dallamosabb részek.Slave N W:a Sepu jobb. Nálam ezen a héten ők a nyerők.
Nekem túl sok a nyikorgás. Kevés a lendületes szám. 5-6 énekhang közül csak egy tetszik de az nagyon ritkán szólal meg.De azért van egypár jó gitártéma.
Nagyon kemény akar lenni, de nem sikerül neki. Csak a dobtól nem lesz húzós.
Modern Black Sabbath.Akkor sem tetszett ez a gitárhangzás és nem is tud lekötni. Már az első 10 másodperc után vártam a következő számot.
Rosszabb mint a Skraeckoedlan. Idegesitő az ének.
Keleti CoF-kópia, viszont sokkal jobban zenélnek, mint európai példaképeik.
Míves extrém progresszív metál. Kérek még!
Nagy popzene-rajongó lévén nekem a Beneath The Remains jelenti A Sepulturát...a mostani "Sepu" szimplán thrash metál. De annak nem rossz.
Tökély progdeath metál.
Gyönyörű.
Első teljes albumot hallgattam tőlük végig. Nem is rossz, persze nem mondom, hogy agyonhallgattam.
Idegesítő danadanadaj-metál.
Extrém zenékben jártas zenehallgatóknak ajánlott a darab, akik látják benne az értéket, a többiek hanyagolják.
Kellemes, párszorhallgatós stonercucc.
Ha nem lenne ilyen sterilre keverve... Vagy lenne valami kis hiba a játékban. Ez így túl sok, túl tömény meg profi, olyan, mintha gépek zenélnének, miközben ilyen témákat már ezerszer hallottunk. Engem nem vernek át. :-D Továbbra is szívesebben fogyasztom a kultikusabb, igénytelenebb blekket és a direktebb death metalt, amilyen pl. a németek zenéje itt... A Broken Jade monoton befejezése viszont nagyon tetszett.
Ez egy nagyon okos zene, és ez miatt az én agyamnak egy kicsit megterhelő. Iszonyú sok a téma, a végére elfáradok. Felsorolásként: technika, fantázia kitűnő, a hörgés kellően ocsmány, az ének rendben van. A negyedik számnál egy kicsit leült a dolog, a vége előtt (a középtájon) jól esett volna még pár egyszerű groove. Egy szubjektív 6 és objektív 10, az átlag 8, nem?
Egyetértek Grimmjowgoddal. Nekem is jobban tetszik a Derrick korszak, mint a Max. A Nation-nál volt számomra csúcson a Sepu, aztán az A-Lex megint ütött, és ez megint. Egészen perverz dolog thrash-t stratón nyomni... A Born Strong hetedik másodpercében a gitár nyávogása különösen símogatja lelkem.
Végre egy igazi death metal lemez, és nem csak egy death metalnak hazudott metalcore szar. Ez igen! Kemény, mint a korund. Érzem a hullaszagot hallgatás közben. Ráadásul van benne bőven plussz is nem csak a kötelező klisék.
Na ugye, hogy lehet a népzenét úgy is előadni modern köntösben, hogy az nem lesz giccs? Nem tudok belekötni...
Utálom az ilyen zenét. Ismét nem hagyom, hogy a hangzás és a profi játék becsapjon. Magyarországon is nagyon ez megy az utóbbi évtizedben. Egyébként ahogy Zeba, én sem hallottam még Triviumot, de a mostanival el is búcsúzom tőlük. Ha minden szám olyan lenne, mint a Dusk Dismentled, akkor kapott volna egy hetest. Vagy az Ensnare The Sun. Amely banda ilyent tud, az szégyelje magát a többiért! Pénz beszél...
Hát ez szörnyű volt. Lehet, hogy most hülyeséget írok, de a reneszánsznak mi köze van a folkhoz? Már csak azért, mert itt a kettő váltakozik. Az olaszoknál van átfedés a kettőben? Nem tudom, ezért kérdem... De nem ezért nem tetszett, hanem azért, mert uuuuuncsi, sablonos, tömegcucc... Ennyi elcsépelt, "ócsó" dallamot még életemben nem hallottam. A két pont azért jár, mert behangolták a hangszereket. Bár Quorthon behangolatlanul és hamisan énekelve is tudott jót csinálni... A Bright Eyes-ban jól nyomja a pikulás.
Nagyon szerényen azt írják, hogy bár a banda hatása a klasszikus, nyers black metal, hagyománytiszteletből inkább az extreme rock kifejezéssel jellemzik magukat. Nyugodtan mondhatják magukat black metalnak. Énekhang gyilkol, fantázia megvan, borító egyedi, és ötletes, ez nálam 8 pont, és csak a szövegek miatt nem több. A dobosuk nyomta fel a gityót is. És mindkét hangszer rendben van. A basszus is.
Tökre nem értek az ilyen zenéhez. Valószínűleg azért, mert hangulatot sem kelt bennem. Ezért tetszeni sem tetszik, tehát 5... lenne, de a szinte elejétől végéig tartó beütős kíséret úgy elfárasztotta az agyam, hogy bepipultam, ezért csak 4. Mi a fenének kell úgy verni azt a rohadt beütőt???
Az énektől (óbégatástól) majd megkergültem a végére, de a zene nem olyan rossz. De nem is jó. Pár érdekes váltás, és szólócska volt, de ez nekem egy nagyon szürke valami.
Ma is okosodtam! Már azt is tudom, hogy nem csak nagyszerű ruhaneműkön és technikai berendezéseken olvasható a "Made in Taiwan" felirat!
Lásd kritika!
Szerintem az utóbbi két lemezük a "felügyelős" korszak legjobban sikerült opuszai. A Kairos valamennyivel elmarad tőlük, pedig tény, hogy sok szempontból ez áll a legközelebb a klasszikus Sepu albumokhoz. Csókos Bandi se nyomott ilyen stílusú és ilyen magas számú szólót a Chaos AD óta... De összességében csak a középmezőnyben helyezném el a saját lemezeik tekintetében.
Az előző lemezük nagyon elcsípett, de ezúttal nem tudok annyira lelkesedni. Talán egy kis dallamos ének jót tett volna a zenének, de talán csak az a baj, hogy mostanában nem esnek jól az igazán brutál muzsikák...
Már az előző lemeznek sem sikerült elérnie azt a hatást, amelyre vártam, de akkor megelőlegeztem nekik egy magasabb pontszámot. Viszont a Mohalepte kapcsán rájöttem arra, hogy miért nem tudok igazán lelkesedni eme formációért. Nekem nem elég változatos ahogy a dalokat előadják. Szinte ugyanaz a tempó megy végig és hangulati szempontból sincs meg a magyar népzenére annyira jellemző kettősség, vagyis a sírva vigadás. Nincsenek igazán mély, szomorú dalok, és nincsenek vidám, virgonc tételek sem. Mint pl. egy Ghymes, vagy egy Muzsikás esetében. A borító viszont újfent gyönyörű lett!
Sose bírtam különösebben a zenéjüket, de ez a lemez még az eddigieknél is gyengébbnek tűnik. Bár az énekesük visszavett a hetfieldiánus dallamokból, hanghordozásból a jó dalok nagyon hiányoznak innen. A címadón kívül a többi olyan, minta borító: szürke.
Ihajjj-csuhajjj, de jó kedvem lett! Miután végetért a lemez... Nálam jobban már csak az egyik vezető hazai hírportál Dalriada-rajongó újságírója örülhet!:P
Én meg úgy érzem, hogy tudnának ők jobb, technikásabb zenét is tolni, de nem ez a céljuk. Nekem a szövegekkel sincs különösebb problémám, legalább elkerülik a szokásos kliséhegyeket! Mondjuk a ritmizálás valóban sokszor erőltetett, ezen legközelebb érdemes lesz többet agyalni! Sőt, az angol nyelvre történő váltáson se lepődnék meg... Kezdetnek megteszi, de lesz ez még sokkal jobb is!
Stílusában ez egy jó, de még nem kiemelkedő lemez. Mindenesetre ebben a 30 fok feletti kánikulában kifejezetten jól esik hallgatni!
Első füleléskor nagyon tetszett, aztán hallgatásról-hallgatásra csökkent a lelkesedésem, de azért még így is egy igen jó lemez ez! Nekem az énekes hangjával sincs semmi gondom, néha olyan mintha Keith Caputo, Anthony Kiedis és Glenn Danzig keveréke lenne, némi feka (bluesos) beütéssel...
Megvan az értéke, hangulata, bár több nekifutásra tudtam ennek ellenére végighallgatni. Semmi kiemelkedő, de csalódásnak sincs helye.
Nem tudok újat hozzátenni, nem rossz ez.
A Chaos A.D./Arise lemezek kedvelőinek táborát erősítem én is :D Nincs nagy baj ezzel a Derrick gyerekkel sem, bár nem túl kiemelkedő amit művel. Igazából az "új" Sepu vonalról az A-lex jött be a legjobban, a Kairosnál már erőltetettnek tűnik, hogy térjünk vissza a gyökerekhez, függetlenül attól, hogy vannak jó pillanatok bőven.
Ütős, technikás death, hátast nem dobtam tőle, de van bennük annyi plusz, hogy egy kisebb elégedett mosoly kiüljön az arcomra.
Könnyed, nagyon szép és tartalmas zene! Engem elvarázsoltak, ehhez nyilván hangulat és türelem is kellett - mint általában az efféle zenéknél. Ui: 2 naponta meghallgattam, és egyre jobban megszerettem, úgy ahogy van! Megérdemlik a 10 pontot!
Hosszú és unalmas zene ez nekem, és eléggé amcsi is. Mondjuk a speciális, 2 CD-s változatot sikerült beszereznem, de az alap is sok volt :D Néhány dallam, téma azért tetszett, ezért jár ennyi pont.
Megmondom őszintén, valamiért sosem jött be igazán, amit az Eluveitie csinál, ill a Korpiklaani utóbbi munkái sem varázsoltak már el. Na aztán jött most a Furor Gallico, összeadta a két zenekar legjobb pillanatait, megbolondította kelta témákkal, néhol brutál hörgéssel. A végeredmény egy igen színes, élvezetes remekmű lett, és pozitív, hogy mégsincs "túljátszva", nem estek át a ló túloldalára, ill. nem csak a bulizásé a főszerep. Sokak szerint - és már-már én is így vagyok vele - túl nagy ez a folk őrület, de amíg ilyen minőségi munkák (is) készülnek, addig nincs mitől tartani.
No akkor jöjjön az ellenvélemény: ötletes, hangulatos, black metal alapú, de több stílusból merítő, változatos zene ez, és ráadásul magyar! A negatívum sajnos pont ez, mert a szövegek valóban néhol bugyuták, de ezt hallgatáskor inkább figyelmen kívül hagytam (nem úgy a pontozásnál). Itthoni szinten SEMMI baj a hangzással, sőt! Minden elismerésem a csapaté!
Messze nem az igazi, de egy fokkal jobb, mint az Oyabun.
Biztos bennem van a hiba, de ez nekem dögunalmas, fantáziátlan, majdhogynem irritáló.
Azt hiszem még soha nem hallottam tajvani zenekart, de egyáltalán nem bánom, hogy most megtörtént. :-) A keleti dallamokat itt is nagyon élvezem és ezen kívül is nagyon szines, változatos az egész.
A kollégák mindent elmondtak már előttem erényekről és hibákól is. Jöhet a következő. :-)
A zene sok helyen a nagyszerű Chaos A. D.-t idézi, csak épp azon Max Cavalera énekelt és a két énekes közt klasszis különbség van, nem Derrick javára... ez nálam alaposan le is csökkenti az élvezetet.
Mit is mondhatnék, így kell ezt csinálni.
Én sem tudok belekötni, csodálatos muzsika.
Fantáziátlan, klisés, egyhangú, idegesítő, egyszóval: kibírhatatlan.
Nem tetszik annyira, mint vártam, nem is tudom, talán a mezőny másik folkos versenyzője az oka. :-) Meg túl sokszor juttatja eszembe az Eluveitiet, akik nem tartoznak a kedvenceim közé.
Ellentmondásos viszonyban vagyok vele, egyrészt a zene többnyire tetszik, viszont a béna szövegek nekem nagyon elrontják az élményt. Ez a hátrányuk sajnos a magyar nyelvű szövegeknek, a nagyok is nyílvánvalóan sokszor hülyeségekről dalolásznak, csak azt nem értem, ezért nem zavar. Ezt sajnos értem. :-)
Ugyanúgy nem megyek sokra vele, mint az ilyenekkel általában. Egyik fülemen be, másikon ki.
Nem volt rossz, feelinges, bluesos zene, az ének lehetett volna karakteresebb.
Én minden Opeth-közeli zenét szeretek, tehát ezt is. :) Ha ez a zenekar tényleg hosszútávon is komoly elképzelés, akkor azért biztosan lehet számítani nagy dolgokra.
Én még csak nosztalgiával sem tudnék rájuk gondolni, mert sosem érdekelt mit csinálnak, meg ezután mit fognak.
Már az előző lemeznél sem nagyon tudtam eldönteni hogy tetszik-e vagy nem, akkor egy kompromisszumos megoldás született 7.5 ponttal, most akkor inkább döntsön a paraszti ész.
Mostanra már ismerem az összes lemezét a duónak, és jelenleg ott tartok hogy messze a Mohalepte tetszik a legjobban. Azt bizton állíthatom hogy nagyon kedvelik őket külföldön, és nem is véletlenül!
Azokban az időkben, amikor a metalcore már évek óta fulladozik önmaga mocsarában, megújulni pedig képtelen a műfaj, nem értem hogy 'vezető' bandák hogy tudnak ilyennel kijönni.
Pont ezt a fajta a folk-ihlette zenét nem szeretem. Sekélyes, 10 perc alatt megunható.
Na az biztos, hogy sem itthon, sem máshol nem sok hasonló anyag születik. Meghatározhatalan a stílus, bár a black metált én kizárnám, még ötlet szintjén sem akar az lenni szerintem. Ja, amúgy nem tetszett.
A mostani hőmérsékletek vastagon bejátszanak abba, hogy még az átlagosabb stoner/southern/doom/akármi zenéket is szívesen hallgatja az ember. Persze nem mindenki. :)
A mostani hőmérsékletek vastagon bejátszanak abba, hogy még az átlagosabb stoner/southern/doom/akármi zenéket is szívesen hallgatja az ember. Persze nem mindenki. :)
A vokál egy részét nehezen emésztettem meg, de van itt sok minden más, ami kárpótol azért a keserűségért. Nem hittem volna, hogy szeretni fogom, pedig de...
Pistike utolsó mondatával teljesen egyetértek. Amit nem érzek elég erősnek, az a tiszta és az extrém ffi ének, de a hangzás - különösen a gitáré - sem vágott hanyatt. Kiugró honi próbálkozás. Szeretem.
A Chaos A.D. óta nem hallgatok Seput, csak kötelező kűrként. Azt hiszem, ők már 20 éve túl vannak a csúcson, ez is csak egy újabb felesleges kiadvány. Valószínűleg bennem van a hiba, de hiányzik az a láz már.
Mintha az előző lemez jobb lenne. Ez most kevésbé direkt, inkább a még technikásabb, összetettebb megközelítés irányába tett lépésnek érzem. Sok panaszom így sem lehet, kiváló munka.
Örülök a sikereiknek és sok - sok hasonlóan színvonalas lemezt várok tőlük. (Azonban, ha ilyesmi zenét akarok hallgatni, nem velük kezdem a sort...)
Meglepetést nem vártam, egy tipikus Trivium albumra számítottam. Azt is kaptam! Korrekt riffekkel, jó szólókkal, profin és eseménytelenül.
Sekélyesnek, arctalannak és kiszámíthatónak tartom, pedig a stílus nem idegen tőlem. Egy hallgatás bőven elég volt belőle.
Egy kevesek által preferált, extrém stílusban zenélni itthon, eljutni egy lemezig, mozgolódni, felszínen maradni, töretlen kedvvel alkotni és továbblépni.....úgy legyen.
Na, a másik stoner anyag a hp-n. Itt a mélyben inkább a pszichedelikus és proggi elemek dominálnak, de mindez egységes, cseppet sem unalmas formában. Az erre fogékonyak akár új kedvencet avathatnak.
Szóval irtózatos súly, ugyanakkor beleszarós lazaság jellemzi ezt a stoner/doom anyagot. Akkora filing van itt, hogy minden hallgatáskor összecsúszik a bajszom a fülemmel...és az a gitárhangzás...!
Kína, Tibet, Nepál, Japán mind-mind jöhet, de ez nem gyönyörködtette meg a fület...
A dallamos vokalizálás meggyőzőbb lenne, ha teljesen lazán, zsigerből lennének kieresztve azok a hangok. Bele kell üvölteni abba a k.b.t.t mikrofonba, és OK lesz! Túl soknak tűnik a zeneiség, de benne van a brigádban a szikra, oda kell tenni azt a száraz szalmaszálat, hadd lángoljon! Tegyétek hát oda! :)
"Ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz; sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké..."
Első találkozás volt, de nem az utolsó!
"Gördül a létkerék álomból álomba, örökkön forgás életbe, halálba, riad az álmodó, fény gyúl szívében, mi valóság idelenn, káprázat odafent." Gyönyörű újra, de jöhetne valami újítás, mert kezd egysíkúvá válni, a káprázat mellett is. Csak ezért van az egy pont levonás. (Idebenn a kedvenc.)
Egy dalukat sem hallottam eddig, és ha efféle a többi lemezük is, akkor nem sajnálok semmit.
Ebben a formában nekem komolytalan. (Nem mondom, nem minden esetben a komolyság a feltétel).
Ha több fifikás basszus lenne, jobban tetszene. Igen, a gitárok is rendben vannak, de nekem túl "bugisak"..., úgyhogy ezt a lemezt hat pontra értékelem. (A Sóvár a Turulvért idézte, jó!)
Mindjárt jobban hangzik, mint az Oyabun! A basszus a mocsárba döngöl, az énekkel szerintem semmi baj, igaz, lehetne karakteresebb... A zene pedig a stílus határain belül az elfogadható kategória, de koncerten biztos odakoppintana!
A kutya fülét neki! Azt hittem a nővé operálódott LOA énekes(nő) bandája vagy mi. De nem! Vagy de? Vagy nem?
Eloben meg nem lattam oket, de en mar az elso lemezuk ota nagy Trivium rajongo vagyok. De most sajnos nagyot csalodtam bennuk; mindosszesen azert mert ez a lemez tulsagosan kulombozo a tobbitol. Az hogy egy zenekar kiserletezik egy ujabb hangzassal az ertheto, de ez mar tulzas. Az egyedi alapok amit a torzs Trivium rajongok megszerettek az evek folyaman az ezen a lemezen nem nagyon talalhato.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 187. 188. 189. 190. 191. 192. 193. 194. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2011. augusztus 27.
Sheol Baaron baathory bahon csokiice Grimmjowgod insomnium jpeter Linci lostmind17 Mighty_Ravendark Nagaarum oldboy ∑:
1. Pistike66
Maverick Spirits
Seven Aspects
8 9 8 8 8.5 8 9 8 7.5 6 9 8 9 8.2
2. Sheol
The Moon and the Nig...
Mohalepte
10 10 4.5 6 6.5 6 8 7.5 6 6 9 10 6 7.9
3. Grimmjowgod
Chthonic
Takasago Army
7 6.5 10 7.5 7 8.5 8 7 5 7 8 7 5 7.3
4. Mighty_Ravendark
Dead Eye Sleeper
Observing Oblivion
6 7.5 5 5.5 5 5 3 7 8.5 7.5 9 9.5 7 7
5. Nagaarum
Sepultura
Kairos
6 5 7.5 5.5 8 9 4 8 7.5 7 7.5 8.5 7 6.7
6. csokiice
Skraeckoedlan
Äppelträdet
5 8 6.5 5 9.5 7 9 5 6 4 7.5 4 7.5 6.6
7. viribusunitis
Oyabun
Gods & Dogs
4 7.5 3 4 7 5 7 4 8 3 6 5 7.5 5.9
8. Baaron
Karst
Cleaning a Cave
6 9 5 2 5 2 2.5 7 8 3 8.5 8 6 5.7
9. Perszepeta
Furor Gallico
Furor Gallico
8 6 7 7 6 4 5.5 7 5 4 5 2 3 5.6
10. Otitis_Media
Trivium
In Waves
4 2 3 8 4 7.5 8.5 4.5 7 8 7 3 4 5.1
∑:
6.4 7.1 6 5.9 6.7 6.2 6.5 6.5 6.9 5.6 7.7 6.5 6.2 6.6
zeba 2011. augusztus 27., szombat, 22:55
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Engedtessék meg, hadd gratuláljak az első helyezettnek. Benyalás kész. :-p
Köszönöm a figyelmet! (zzz)
--

Pistike66 2011. augusztus 27., szombat, 17:46
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz bahon üzenetére:

Látom, vagyunk páran, akik türelmetlenül topogunk az új kör ajtajában. :-)

Igen, de Sodominator miatt meg kell várni a 18 órát, eddig két pontszámot írt be, nem tudni akarja-e folytatni.
bahon 2011. augusztus 27., szombat, 17:43
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Látom, vagyunk páran, akik türelmetlenül topogunk az új kör ajtajában. :-)
zeba 2011. augusztus 27., szombat, 12:18
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Válasz Nagaarum üzenetére:

Én a végsőt keresem. Ha megtaláltam, nem célom a jövőben cserélni. Lehet, hogy megtaláltam... (cool)

Mindenki a végsőt keresi... ;-)

---

Mindenesetre meglepett a békéscsabaiak dobogós helyezése. (wtf)
--

Nagaarum 2011. augusztus 27., szombat, 10:11
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Válasz Perszepeta üzenetére:

Látom egyre többen, ill időről-időre lecserélitek az avatárotokat... Lehet én is le fogom valamikor, bár szeretem ezt a farkast, meg a természetet/természet adta gyümölcsöket is, ez látszik a profilomban is :-D


Én a végsőt keresem. Ha megtaláltam, nem célom a jövőben cserélni. Lehet, hogy megtaláltam... (cool)
--
A sátán rossz. X.
zeba 2011. augusztus 26., péntek, 20:55
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Válasz Perszepeta üzenetére:

Látom egyre többen, ill időről-időre lecserélitek az avatárotokat... Lehet én is le fogom valamikor, bár szeretem ezt a farkast, meg a természetet/természet adta gyümölcsöket is, ez látszik a profilomban is :-D


Régóta filózok(m?) ezen, de nem biztos hogy ez a tökéletes. Hamarosan kiderül.
Ideje van a vetésnek, ideje van az aratásnak - ha már bölcs az avatarom... (hrhr)
--

Perszepeta 2011. augusztus 26., péntek, 20:51
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1251
Látom egyre többen, ill időről-időre lecserélitek az avatárotokat... Lehet én is le fogom valamikor, bár szeretem ezt a farkast, meg a természetet/természet adta gyümölcsöket is, ez látszik a profilomban is :-D
bahon 2011. augusztus 26., péntek, 20:33
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Válasz Sheol üzenetére:


Az "egyenlőre" szó is értelmes a maga helyén, de itt inkább az "egyelőre" a helyes. :-p

Ajjajj, megint nem vettem észre saját gerendámat... :-$
Köszi, hogy szólsz!
Ebből is látszik, hogy a helyesírásom és a nyelvérzékenységem fordítottan arányosak. =|:
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.095 seconds to render