Nem kövér ez a kilences, inkább csak amolyan "kedves vagyok" az énekesük miatt, de nem tudom kevesebbel jutalmazni a dalokat. A búcsús hangzás viszont lemaradhatott volna...
Eliszaposodott rendesen ez a folyam. Ha ez az irány marad, nemsokára száraz lábbal battyoghatok át rajta.
A bűvös kocka bájával bíró zagyvalékot a pöcéből ezúttal nem teljesen szívta fel a szippantóskocsim. De ami már feljött, azt is emészteni kell még.
Nem rossz, nem rossz; pödörte ki bajsza alól szavait a kémiatanár és acetonos vattával lemosta megpörkölődött szemöldökét. Csak még valami hiányzik belőle.
Ha a progresszív elem és az Oldboyológia találkozik, akkor abból ritkán születik nálam elégedetlenség. Ezúttal is a papírforma győzött.
Le kellene vetkőznöm az előítéleteimet, még ha ami alóla a felszínre kerül rémísztőbb is lenne, mint maga az előítélet. Ez a lemez nagyszerű! Csak a lábdob lenne kevésbé tolakodó...
Én bizony Jpeter pontszámát, így véleményét osztom, mert ez csak annyira érdekel, mint a férfi végtagok és a mellkas szőrtelenítése. Akinek tetszik, éljen vele!
Akkor lesznek igazán nagyok, ha több változatossággal tűzdelik meg ezt a feszességet, hangzást. Az irány jó, az út nehéz, a fonott kosár pedig kézbesítésre vár.
Ha már mérföldkő az életükben...
Ezúttal nem leszek (túlságosan) kihúzó, adok egy jó pontot az első helyezettnek is! És adtam volna többet is, de sajnos nem álltam meg az első hallgatásnál. Minél többet pörgött, annál kevesebbet ért...
Idegesítő Nightwish kópia zenekar.
Ezek a cséphadarós bandák kevernek -kavarnak ezerrel de semmi frisset nem tudnak mutatni ez Nile-nek is sikerült.
Nem zsigerből lett megírva qrva sokat agyalhattak a rengeteg témán, aszem a dalok alatt egyszer sem kaptam elő a léggitárt de jó hallgatnivaló.
Végig trappolt az agyom az első két szám a negyedik kitaposta a belemet de tetszik :D Painkilleres Halfordal sorozat gyilkos lemez lenne.
Pszichedelikus lenne metal nélkül, jobban bejönne az egész és az énekes nem csak sírdogálna feldobná a dalokat.Metal fesztiválon kocertjük alatt menekülnék a büfébe.
Tömény death In Flamesen
Kicsit olyan érzésem van ezzel a lemezzel kapcsolatban mint mikor otthon főzögetek magamnak ebből is egy kicsit abból is egy kicsit aztán meg nézek hogy mi a faszom lett ez.
Minden rendben van az albumon jól szólnak, végig szuper gitár témák, nem unalamas még sem tetszik :)
Candlemass albumra 8 -nál kevesebbet adni sem tudok
Nem vagyok death metal fan de ez a lemez nállam perfectó.
Nem fogja a nő hangja megmenteni a zenét. Szép, képzett, lelketlen. Anette Olzon-ra hajaz, de az legalább izgalmasabb egy fokkal. Burton C. Bell szereplése szintén abszolút felejthető. Tingli-tangli incifinci nyenyere. Ja, és ennek semmi, de semmi köze a gótikus metálhoz!
Másabb, vagy jobb? Talán mindkettő? Nekem mindegy. Egyetlen hibájának azt tudom felhozni a szememben, -és ez a többi lemezről is elmondható- hogy soha nem sikerült átéreznem az egyiptomi hangulatot ezen a zenén. Ez death és kész. Attól nem lesz piramisos érzésem, hogy rabszolgák lánccsörgését imitálják vagy az összekötő szösszenetek egyiptomi jellegűek. Na mindegy. Nem is ez érdekel. :)
Garm-os. Elmegy. Hát nem egy Emperor, de azért értékeltem már a vége felé.
Lehet az egyéb elfoglaltság miatt, melyet közben végeznem kellett, de ennyi a pont. :)
Az elején még élveztem, aztán középtájt elkezdtem erőteljes vágyakozással tekinteni a végére. Beremegett a szemem sarka, és úgy éreztem, mintha egy tetris játék elemei hullanának a nagy koponyámra egyenként hangosat csattanva.
Nincs véleményem. Egyszer meghallgattam,nem szenvedtem tőle. De lehet csak azért, mert a Delain után fellélegzés volt. :D
Fokozatosan teljesedett ki. Kedvencem nem lesz, ahhoz nem nyújtott különlegeset, de kellemes háttérzaj volt egy még kellemesebb férfi orgánummal. Vagy többel. Viszont ez a név... Jajj.
Egyszer gyerekkoromban letüsszentett egy disznó. Na ez pont olyan volt.
Bocsánat, de ez nekem nagyon nem. Kínlódás volt. Hamarabb hallgatnék Boney M.-et inkább, mint ezt...
Western metál az elején. :) Minden lemezük telitalálat. Külön pont, hogy francia létükre ilyen zenét nyomnak. És hogy egyiken sincs egy tetoválás sem. Nincs keménykedés, csak keménység. Meg se sértődjön itt nekem a tetovált bagázs. Mindenkinek szíve joga hozzá.
Ez is tipikusan olyan, hogy 8 éve még nyálcsorgatva hallgattam, és ordibáltam, hogy "ÉV LEMEZE", de ma már nem tud semmiféle hatást kifejteni.
Soha sem tartottam őket kiemelkedő együttesnek, mindig csak egy "jó" szinten mozogtak nálam. Nem változott a véleményem.
Az After is tetszett, de valamiért nem hallgattak végig csak néhányszor. Ezt már most többször hallgattam meg, és még meg is fogom párszor az tuti.
Egy kaptafa az egész album, pedig nem lenne rossz, ha lenne benne valami csavar.
Majdnem rávágtam a 10-et, aztán elgondolkodtam, mérlegeltem, stb. A következő albumra majd mehet.
Igazából nincs vele gond, csak egyetlen egy, mégpedig hogy nem érdekes. Mármint nagyon nem érdekes. Az ilyen lemezeknél mindig azt érzem, hogy ha akarnám két perc keresgélés után találnék valami sokkal jobbat az elmúlt pár hónapból.
Csak azért kap hetet, mert jó a szívem, de amúgy 5-nél többre nem lenne elég normál esetben. Az egyedisége menti meg. Ja meg az, hogy Diablo III-at tolni rohadt jó mellette :D
Az a baj velük, hogy tartanak egy bizonyos szintet (ami baromi jó), de nem tudnak nagyot dobni.
Első pár albumuk még jó volt, aztán valami olyan szintű mélyrepülésbe kezdtek, de hat év daltalanság után 2005-ben már egy jobb albumot présetek ki magukból. Azóta meg stagnálnak.
Az előző két lemezükön hónapokat függtem, azt hiszem itt sem kell tartani attól, hogy megöl a csend.
Padlóig butított popos, mainstream-közeli maszatolás, kereken nulla témával. Charlotte Wessels hangja tökéletesen illik ebbe a rózsaszín, mézesmázos szirupba. Figyelem! A valódi gótikus zenei világhoz köze nincs!
Bár évek óta nagyon-nagyon jókat hallok-olvasok a Nile-ről, eddig még egy olyan albumuk sem született, ami előtt le tudtam volna borulni. Az At the Gates of Sethu-ban van egyfajta megfoghatatlan emelkedettség, valami hihetetlen aura, de zeneileg nekem abszolút nem ad semmi pluszt. A keleties hatású metálzenék között van néhány amit fontosabbként tartok számon...
Komoly csalódásként élem meg az Eremitát. Ugyanakkor marha furcsa, hogy Ihsahn mester rögtön az első szólólemezén, a The Adversaryn tudta úgy definiálni önmagát, hogy még mindig áhitattal hallgatom azt az anyagot. Az kiváló és egyben kötelező! A másik nagy pofon, hogy az "élő tagság", azaz a Leprous-ös srácok milliószor érdekesebb anyagot tettek le az asztalra tavaly a Bilateral képében...
Tekintve, hogy másodligás At the Gates kópiaként él az emlékezetemben a The Forsaken, ez most mindenképp egész erős teljesítmény. Ugyanakkor, ahogy a The Crown visszatérése, úgy a The Forsakené sem lett valami túl emlékezetes.
Különösképpen egyediséget nem tudtam felfedezni Oddlandék zenéjében, de megszólni sem lenne miért a társulatot. Node a nagy kérdés! Ez most progresszív vagy ál-progresszív? Kihívassam a progirtókat, vagy ne? ;Đ
Mivel a Gojira első helyét borítékolom, így azt gondolom surranópályán még felérhet a Strydegor a második helyre...
Lásd lemezkritikát...Csak nem az ittenit, hanem a heavymetal.hu-sat! :D Bár én nem leszek annyira szigorú...
Unalmas és izgalommentes, pont mint az előző cuccuk.
Gyorsan letudott rutinmunka szaga van a dolognak! Búcsúalbumnak a Death Magic Doom milliószor stílusosabb és jobb lett volna!
Nem lehetett volna egy kicsit szellősebbre venni a figurát? Ez a tömény szegecselés lefáraszt, onnantól meg aligha van kedvem észrevenni a zseniális megoldásokat.
Különösebben nem zavart, de ettől függetlenül totálisan felesleges húszezredik picsavokálos kamuzene.
Nekem a debüt óta talán ez a lemez tetszik a leginkább. Izgalmas, kerek, változatos.
Na már a múltkor is feszegette Ihsahn a pofonos ládát, de akkor még vettem a fáradságot és ráerőszakoltam magam a barátkozásra. Most már elég volt. Ez a lemez és ez a zene egyszerűen mesterkélten túlszerkesztett.
Faja brutalizáció. Jók a témák, jól szól és nem tököl. Mi kell még egy kis pusztításhoz?
Ez bizony nem fesztiválzene, az egyértelmű. Otthon, nyugodt körülmények között, esetleg fülessel, tiszta elmével. Az elmém jelenlegi állapotát nem jellemezném, mert nem szalonképes, ettől függetlenül a grúúúúvok ülnek!
Becsületes iparosok 15 évvel ezelőtti "B" kategóriás melodic death-et játszanak. Azt nem mondom, hogy már csak ők hiányoztak innen, de sok vizet nem fognak zavarni.
Baromi hangulatos, különleges zenei utazás.
Hangulatos, aranyos cumó, de ez a vonal már nem igazán tud beszippantani. Talán úgy 16 évvel ezelőtt ráztam volna rá a sörényem.
Kivérzett oroszlán.
Elsőre annyira nem jött be, de valahogy naponta többször is meg kellett hallgatnom. Zseniális, tökéletes, előremutató.
Gyönyörű hanggal és énektudással megáldott énekes. A zenében vannak villanások, de ez kevés.
Polgárpukkasztó death, nem mindennapi dobteljesítménnyel. Ronda egy zene, de mégis tetszik.
Idegesít ha krákog, és az is idegesít ha nem. Ja, meg még a zene is idegesít.
Nekem bejön ez a stílus. Frankó kis zene.
Nekem túl kesze-kusza. Vagy úgyis mondhatnám hogy túl progresszív.
A hangzás engem is zavar, de most nem számít, mert olyan jó témák vannak benne.
Igaza van Lincinek. Én sem értem hogy miért.
Első hallgatásra jobban tetszett, de így sem rossz. Kicsit vontatott.
Én nem hallgattam őket sosem, és ezután sem fogom. Pláne ha befejezik.
Kicsit zavar az ének, és sok az ismétlés. Van benne egy-két üresjárat. De alapjába véve jó.
Jó produkció!
Kollias már egy ideje nagyon egysíkúan tolja a varrógépén a lábbal megtámasztott pörgetéseket. Viszont tetszik, hogy jobban elválik Dallas és Karl üvöltözése. És a hangzás sem steril, ahogy pl. az előző lemezen vagy az Annihilation-ön. Inkább az Ithyphallicra emlékeztet, ami a kedvencem tőlük. A dallamvilág elragadó, egyedi, mindent visz.
A negyedik számtól tetszik. Addig meg se füle se farka. Úgy látszik Ihsahn és Samoth nem működnek külön.
Lásd Pistike!
Erőteljesen árad ebből a zenéből a sznobság. Infós ismerőseim hallgattak ilyent a koleszban, miközben valami gagyi FPS-sel játszottak. Jobban hatnak rám, az ösztönösebben bunkó zenék, mint ez a djenttel átitatott progmetál...
A lábdob nekem is feltűnt.
Lásd Oldboy kritikája! Nagyon egyedi zenei megoldások vannak rajta. Ami meg nem egyedi róla, azok a kedvenc dark rock csapataimat idézik.
Bár a melodic death és a metalcore sem tartozik az általam leginkább preferált zenei műfajok közé, ez a lemez tisztességgel össze van rakva. A reverbelős gitárhangok pedig bőven az átlag fölé emelik.
Nem hatott meg. Végigment a fülesben mindenféle hatás nélkül. Na jó. Az ének (a hang, nem a témák) király. Értem én, hogy hagyományok, meg miegymás, de fogalmam sincs mi értelme van megírni 2012-ben olyan nótákat, mint a The Killing Of The Sun, mikor a témák 101%-át megírták már más bandák háromezerszer.
Szerintem egy zenekar lemezeiért nem lehet hosszú időn keresztül maradéktalanul rajongani. Nálam a Pink Floyd tartja a rekordot 10 lemezzel (az első 10 évük lemezeivel). Ezen az oldalon a Gojira The Link lemeze volt az első kritikám, ez tükrözze, hogy mennyire szeretem ezt a bandát. Az előző lemezüknél jött a nagy változás, hiszen Logan Mader iszonyú profi hangzást kevert Joe-éknek, de ezzel el is vett az esszenciából egy nagy adagot. Nem voltak illúzióim arról, hogy a Roadrunneres szerződés révén valami visszatér ebből, de azt hiszem tudok lépni, és elfogadni, hogy a Gojira végleg megváltozott. Talán azért, mert a zenei elemek továbbra is egyediek, izgalmasak, és legfőképp gojirásak (de továbbra is a Death of Me-t tartom a legjobb daluknak).
Helyén kezelve a dolgot, vagyis gitárral előadott popzeneként nem is rossz ez a lemez! Mondjuk az előzőn mintha emlékezetesebb témák lennének... Az énekes hölgy dallamai meg néha Rihannát idézik...
Az előző lemezükre majdnem maximális pontszámot adtam, aztán az akkori HP óta egyszer sem vettem elő... Most óvatosabb duhaj leszek, mert van egy olyan érzésem, hogy ez se éli túl a mostani kört, pedig a 2. nóta dallamos ének próbálkozása tetszik, és nem felejtettek el zenélni sem. Gyanítom, mégse lesz tartós barátom ez a patinás banda.
Valószínűleg hamarosan egy kritika képében fogom kifejteni bővebben a véleményem (ha meg nem előz valaki), addig csak annyit mondok, hogy nekem bármelyik Ihsahn album többet ér, mint a komplett Emperor diszkográfia. Az Eremita is! Tudom, hogy sokaknál ez a "defektem" a szentségtörés kategóriába tartozik, de ez van...
Technikásak is, a gitárszólók is tetszetősek, mégis rövid időn belül unalomba fulladt... Pedig csak 40 perc... De tömény 40 ám!
Lásd kritika!
Közepeske lemezecske...
Lásd kritika!
Lásd kritika!
Búcsúzni csak szépen lehet... És ha nem is éri el az előző két lemez színvonalát a Psalms, így is egy minőségi kiadvány! Ezúttal nagyobb hangsúlyt kap a szinti, mint bármikor, és az utolsó nótában pl. jó kis paráztató témákat játszik a billentyűs. Ha valóban ez az utolsó Candlemass album, akkor elmondható, hogy az epikus doom metal legnagyobbjai voltak a svéd mágusok!
Lásd kritika!
Insomnium-mal egyetértek!
Számomra az év egyik legjobban várt lemeze. Géniusz zenészek, változatlanul magas minőség, plusz újításként a változatosabb ének (amit én teljes mértékben megkedveltem már), illetve izgalmas, érdekes átvezetők (a régi rajongóknak sem okozhat csalódást az atmoszféra). Nem kérdéses a maximális pontszám sem! (Amúgy számomra is az Ithyphallic az egyik kedvenc.)
Ellentmondásos lemez: sokszor kellemes, de sokszor kibogozhatatlannak tűnő (stílus és téma) kavalkád az egész. Lehetetlen 2 hét alatt megemészteni, de ehhez lehet 2 hónap is kevés lesz. A kérdés, ki ad erre esélyt egyáltalán? Majd az Idő eldönti. (Mindenesetre, lehet mire Oldboy megírja a kritikát, már 9-est is adnék rá, de lehet fél év múlva fogom csak újra meghallgatni.)
Teljesen rendben van ez a lemez, de ugyanaz a helyzet, mint a honi Casketgardennél. Semmi újítás, vagy igazán maradandó, szimplán "csak" minőségi elemekből építkező, de kissé sablonos zene.
Voltak kellemes pillanatai, kínlódás nélkül végig is hallgattam, de összességében nem igazán tetszett. 6 pontot azért megérdemli tőlem!
A retro-feeling átjön, amúgy eléggé közepes a teljesítmény. Ami baromira lerontotta az összképet, az a gyenge hangzás/sokszor idegesítő lábdob, nálam emiatt lesz felejtős a lemez.
Baromira nem az én világom, de még annak ellenére sem tetszett, hogy néhány megvillanás egész kellemes volt. Háttérzenének sem jött be, Diablo III alatt ha néha zenét is hallgatok, akkor inkább Nile, vagy Gojira, hogy jobban menjen az aprítás :D
Kifejezetten tetszenek a gitártémák, bár a lemez végefelé már egyre kevésbé kötött le a zene.
Szégyen biztos, de sosem követtem igazán a munkásságukat. Fénykorukban biztosan alkottak izgalmasabbat is, de nekem ez teljesen szürke, jórészt unalmas zene volt. (Kövezzetek meg, de a trad. doom-ot sem szeretem, inkább doom/death, azon belül is funeral doom.)
Több tucat hallgatás után is egyre inkább lenyűgözött! Mi a 10 pont, ha nem ez?! (Mint akár az új Nile.) Teljesen a hatása alatt vagyok napok óta, és ez ritka dolog mostanság.
Felszines, de kellemes rockzenécske.
Egyelőre nem adok rá tizest, de ez a hátralevő időben még könnyen változhat. Továbbra is nagyon izgalmas és hangulatos amit csinálnak.
Először lelkesített, de többedszerre már nem annyira izgalmas a dolog. Tényleg eléggé túlszerkesztett, mesterkélt.
Izgalommentes.
Nem rossz, még az énekesnek is egész kellemes hangja van, ha mostanában nem mennének nálam kevésbé az ilyenek, még többet is kaphatna.
Vegyes az összkép, nem rossz, de vannak hibái. Egy jobb hangzással nagyobbat tudna ütni.
Nem annyira az én zeném, de legalább van benne némi egyéniség.
Kellemes, de néhol feleslegesen elnyújtottnak érzem, kicsit tényleg sok az üresjárat.
A sok élmény miatt, amivel az évek során megajándékoztak megkapják a nyolcast, vagyok ennyire elfogult velük, de ki kell jelentenem, hogy a lemez számomra csalódás.
Kiváló és fantáziadús, mint mindíg.
A csaj hangja mondjuk nem rossz, több erényt viszont nem nagyon tudok felsorakoztatni a lemez mellett. Nem szörnyű, de nem is érzek késztetést az iránt, hogy többször is lefusson a jövőben.
Sosem voltam oda a zenéjükért, azt hiszem, hogy a pontszámom is mutatja, hogy ez sem nekem való volt. Nincs valami Dying Fetus? :)
Sok rajongó húzza a száját, hogy "ez már nem blekk", meg kevés rajta a "dara", ami igaz is, viszont nálam ez nem von le sokat az értékéből. Egy nagyon klassz Prog. album, remek megoldásokkal ismét, ami az Afterből táplálkozik főként, de nem olyan tökéletes, mint az. Az biztos, hogy az idei kedvenceim között van.
Nem rossz, de ezzel együtt az izgalmat is mellőzi.
Kicsit felfelé kerekítettem, mondván, hogy jó, de még nem teljesen kiforrott és ez azt hiszem betudható annak, hogy újoncok, ám komoly potenciál van bennük. Egyébként kb. minden dalban találok valami kis fejlődést az előzőhöz képest, így különösképp a végére lett igazán izgalmas számomra. Amivel nem tudok mit kezdeni az az énekteljesítmény, helyenként tökéletes, helyenként meg nagyon erőtlenül hat a végig kiváló zenéhez képest.
Van benne lehetőség, csak néha olyan kapkodósnak éreztem, mintha még nem döntötték volna el, hogy pontosan mit is akarnak játszani.
Én is csak azt tudom rá írni, hogy nem az én világom, így teljesen közömbös számomra.
Itt is ugyanaz a problémám, mint a Gojiránál, a régiek szerintem jobbak voltak. Sok jó pillanat van rajta, de ugyanakkor üresjáratok is felfedezhetőek.
Nem rossz lemez, ugyanakkor igazán nem is jó. A dalok többsége elég eseménytelen volt, simán 3 percben is lerendezhették volna őket. Tekintve, hogy elvileg itt a búcsú, talán ez is közrejátszik az általam adott pontba.
Az előző lemezek ismeretében ez "csak" ennyi. Ha a zenekart nem Gojirának hívják, akkor valószínűleg többet adnék erre.
Csak pár kivétel képezi azoknak a női énekeseknek a körét,akiket a metál színtéren szívesen elhallgatok.Ez a menyecske és csapata most nem került be a szűk elitbe!
Igazán ami csalódás,az a gityók hangzása!Vártam a szokásos dörgedelmet,ami szól mint az ökör, erre kapok egy kaffogó rekedtes gitár soundot! Az hogy most nem mindig böfögve hörögve kántál a koma,hanem kvartyogva köpi a sivatag homokját,azzal semmi bajom nem volt!
Minden nóta önálló életet él,és már érezhetően kezd prog-rock irányt venni a művész úr!Gyanítom a következő lemezre már ez a kevés black elem is eltűnik!
Én az ilyet szeretem!!!
Csak az borított ki hogy mindig meg kellett szakítani a lendületet csak amiatt hogy kicsit akusztikázzunk!
Simán vette az akadályt,voltak retro fillingek ,tuka-tukás dobok, röviden egyszerű,de jó volt!
Nem tudok mit felhozni és kiemelni,ámde lehúzni sem akarom!
Az előző lemez nagy kedvencem volt,ez méltó folytatása annak!
Az egész eddigi Candlemass hagyatékból,ami ezidáig 11 nagylemez, csak egy tetszett igazán! Valamiért sosem voltunk egy hullámhosszon!
Most hallottam őket először,a benyomás pozitív,most még,de visszatekintek korábbra,hogy legyen mihez mérnem.....addig is 7!
Nem ismerem őket annyira ,de számomra nem jó annyira ez a gótikus metál.Annyit mondok hogy hogy hallgatható lemez ajánlom a gótikus zene kedvelőknek a csapatot.Bár engem nem győztek meg ezzel a lemezzel.Kissé unalmas és rossz próbálkozás ez a lemez.
Ahhoz képest nem rossz ez az album hogy számomra még mindig az első album a legjobb.Szóval jó album,de én élőben megnézném őket hogy játszanak.Szóval 8-nál többet nem tudok rá adni,mert még nem tudtak olyan albumot csinálni mint a debütáló volt.(Ez az én véleményem ennyi)
Ez a zene nem az én világom annyira csak darálásról szól ez a black metál szerűség.Bár szerintem a zenéjében érezhető némi progresszív hatás is.Szóval elmegy azért egyszeri kategória zene.
Na ezt hívják darálásnak amit ezek csinálnak ezzel a Thrash/Death metálal.De azért rendesen odabasznak jó kis tombolós metál zene na erre még a punkok is pogóznának.Szóval jó de néha unalmassá válik ez a darálás.Kíváncsian várom majd a következő neki futást.
Nem rossz valójában ez a progresszív metál,de ez a műfaj lassan nem tud ujjat mutatni lassan mindenki azt játsza csak tesznek bele ezt azt saját stílust.De valójában jó kis progresszív metál zene.Bár nálam azért Evergrey befutó még mindig.
Egész jó kis viking metál szerű zene.Mondjuk számomra nem rossz egész jó hallgatni Amon Amarth-ra emlékeztet.Bár most hallok róluk először számomra ez a debütáló lemez ahhoz képest jó játszanak csak jókat kívánok nekik.Mindent bele!
Hát erről a csapatról kritikát kell írni hát én azt mondom hogy nem lesz egy álom csapat ezekből még a zenéje sem olyan dark metál féle,vagy ki hogy nevezi.Nekem nem lesznek a kedvenceim,mert egyáltalán nem tetszik amit csinálnak.De próbálkozhatnak még 100 albummal is sose lesznek ők a nagy legendás metál csapat.(ennyi)
Hát nem lelkesedem ezért az albumért az előző jobb volt.
Bár azt mondják ez lesz az utolsó album én mondjuk nagy durranást vártam mivel ezzel fejezik be a Candlemass pályafutását,de úgy hogy ki dobják az énekest szép befejezés.Szóval én jobb albumra vártam.Ez se rossz de még mindig azt mondom az első album nálam a favorit.
Érdekes zene sőt hallgatni is nagyon jó,bár nem ismerem őket ez az első hogy hallom őket,de nem csalódás a zene.Szóval így tovább.
Semmivel nem rosszabbak, mint az átlag női énekes, pop/rock/gothic banda. Mindenféle egyéniségtől mentes, rádióbarát zene. Akár még pénzt is hozhat a konyhára.
Csak önmagukhoz képest nem maximum. (Eddig legalább is.) Valószínűleg a hp-s mezőnyt simán kenterbe veri. Jó ideje hallgatom már és még vannak kérdőjelek. Nehéz lemez lett, sokkal lassabban bontakozik ki mint elődjei, de érzem, hogy jó ez az irány...
Ez sem hallgatóbarát lemez, de nem is vártuk tőle. Felrúgott most is minden konvenciót és hagyományt, a végeredmény pedig különösen kétpólusú lett. Egyszerre zseniális és idegesítő!
Közel tíz év után újra lemez! A minőség, a technikás megközelítés, az egészséges sound maradt, a szólók briliánsak. Némi elmozdulást érzek az Arch Enemy-féle melodeath irányába, de nem vészes. Kellemes meglepetés!
Nem tetszett, de legalább oda kellett figyelnem rá.
Ígéretes próbálkozás mindenféle újító szándék nélkül. Nem is baj, jó ez.
Franc tudja, mi ez. Olyan, mint egy kiherélt Type O. Az éneket nehezen viseltem, a hangszeres része meg dögunalom.
Melodic-space (death) metál vagy valami ilyesmi. Már az előző lemeznél is éreztem, hogy ez több, mint egy tucat album. Most egyenesen új hangot vélek felfedezni....Marha jó!
Zárjunk le egy korszakot gyorsan,turbózzuk fel az összegyűlt ötleteket hamar, aztán hadd menjen....Ez így is kiváló, de egy Candlemass búcsúlemeztől többet várnék.....Vagy még sem búcsúlemez?
Korát megelőzően előremutató zenét nyom továbbra is az aquitániai négyes. Franciásan elegánsan, húzós tempókkal, változatosan, ahogy el is várjuk... A pontszám itt is mehet még felfelé.
Zene négy, ének nyolc, így hát öt :D Nem, négy! XD
Ilyen nincs, nem is volt, nem is lesz! Egyszeri és megismételhetetlen! Ha újra megcsinálták volna az Annihilation of the Wicked-et, akkora hatos lett volna... Kár hogy ennyit kellett várni a death metál újbóli megújítására... De bárhogy is, megérte!!! Tényleg ők a vezetők - számomra legalábbis...
Nem éppen találó a cím. A remete elvonul, hogy belülről növekedjen, az Eremita viszont pont fordítva csinálja. A remete nem fitogtatja erényeit, az Eremita szinte mást sem csinál. A remete nem kíván elismerést, az Eremita de. A remete túlnő önnön fényén, az Eremita még csak nem is ragyog.
Ez meg mi??? Az effektes jó témák miatt plusz pont, egyébként minnnnnnnnnnnnnnnusz!
Messze áll még az igaz érzésektől.
Nem hiányzott az életemből egy újabb egyetlen találatot el nem ért skandináv lottó. (Na nem mintha tényleg lett volna valaha... XD)
Kellemes, középszerű dark rock/metál. Hosszú és rögös lesz a nagyokhoz (The Sisters of Mercy, The Mission, New Model Army, stb.) vezető út. A záró Waiting for the Dawn-ban viszont tényleg volt valami...
Ezt a lemezt ma este 6 pontra értékelem.
Háttt.... Nem és nem!
Még nem egészen tízes, de hajlik rá... Egyelőre megelőlegeztem neki, hadd örüljön! :D
Mintha jó pár éve hallottam volna tőlük egy két értelmesebb számot, de ez...pocsék.
Páratlan technikai tudás áll a zene mögött,de nekem túl nagy a káosz a 10 ponthoz.
Tudnak ők ennél sokkal jobbat is!
Dara dara dara, kis dallam, dara dara dara. Szerintem a műfaj már rég kifulladt.
Vegyes érzelmek, de még pozitív irányba.
Falbontáshoz tökéletes háttérzene. De most komolyan, építkezek:)
Ez az első album, amit végighallgattam tőlük, és nagyjából azt kaptam, ami elvárható egy ilyen szintű death metal zenekartól. Kicsit úgy tűnik, hogy eljárt az idő a Nile muzsikája felett, de a témák nagy része még így is zseniális, mondjuk keleties gitártémákkal hibázni nagyon nem is lehet (ezt mindenki megtanulja az első gitárórán). Mint gitáros nagyon élveztem a hangszeres játékot, de a kutyaugatás-szerű, nyolcvanas éveket idézően agyonzengetőzött kurjongatós ének végtelenül fárasztott.
Az album közepefelé azt a megállapítást tettem, hogy szerencsére nem megy el az egész számomra értékelhetetlenül avantgárd irányba, és már érlelődött a 9 pont mikor jött a The Grave nevű szenvedés, és megindult a produkció a lejtőn. Pedig Ihsahn mestert a legnagyobb zenészek között tartom számon, de sajnos ezen a lemezen érződik, hogy szólólemez ritkán hoz ki jót az emberből. Kellene mellé két állandó zenésztárs, aki a tobzódó ötleteit néha visszafogja, vagy egészséges irányba tereli. Egyébként jó lemeznek tartom az Eremitat, a számok kábé fele zseniális, negyede élvezhető, negyede skippelős kategória.
Az utolsó szám végével a feledés homályába fog merülni ez a lemez. Pedig a hangzás, a tudás profi, de dalírási képesség hiányában nehéz ilyen darálós műfajban emlékezetes összehozni.
Először tetszett, aztán elkezdtem unni, a Sewers környékén volt egy kis feltámadás, majd a végére belesüppedt az egysíkúságba. Ha az Ire kicsit előbb érkezik, talán megmenti a lemezt. Tetszetős próbálkozás, de a sok önismétlés mellett a fantáziátlan énekesi teljesítmény és a borzasztó torzított gitár hangzás elrontja az egészet.
Ha a Waves of sorrownál vége lett volna az albumnak, lehetett volna akár 7 fölötti érdemjegy is, de a teljesen funkciótlan instru zárótétel a maga klissé hegyeivel lerontotta az egészet. Egyébként a zene a 90-es évek végén nagy kedvencem lett volna, talán az általam ismert viking metál mezőnyből a jól eltalált thrashesebb tételek miatt emelkedett ki (lásd Everlasting Allegiance konkrét Blackened nyúlása).
Néha már szégyelltem magam, hogy gyakorlatilag tetszik. Pedig inkább heavy metal ez, mint doom. Soha nem fogom még egyszer meghallgatni, mert maga a műfaj nem a barátom, de hogy jó kis lemez, az biztos. A hammondot pedig szeressük!
Azért csak ennyi, mert egy kicsit helybenjárásnak érzem az előző két albumhoz képest. Némi megújulásra lesz szükség, vagy még jobb dalokra, hogyha valóban el akarnak jutni arra a szintre, ahol ma a Mastodon és a Tool található. A címadó és a Mouth of Kala viszont észveszejtően zseniális. Több ilyen kéne.
Kellemes, hallgatható, rádióbarát, satöbbi.
Ennyit simán megér.
Középszer. Talán egy kicsivel több. A hangzás sem passzol a zenéhez, meg amúgyis idegesített.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 208. 209. 210. 211. 212. 213. 214. 215. ... 336. Full screen Vertikális nézet
2012. július 14.
bahon Blader broaf Grimmjowgod insomnium Irsfa jpeter lostmind17 Nagaarum oldboy Perszepeta Pistike66 Redrum ∑:
1. zeba
Gojira
L'Enfant Sauvage
7 10 10 9 7 10 8 7.5 8.5 9.5 10 9 8 8.7
2. Pistike66
Nile
At the Gates of Sethu
5.5 5 10 7.5 6 9 9 7.5 8.5 7 10 9 4.5 7.9
3. lostmind17
Be'lakor
Of Breath and Bone
8 6 6 9 6 7 8 8.5 8 9 8 7 7.5 7.5
4. oldboy
Oddland
The Treachery of Senses
9 7.5 7 9 7 8 4 5.5 6.5 9 6 7 8 7
5. viribusunitis
The Forsaken
Beyond Redemption
7.5 8 8 5 7 9 7 8 5.5 5 7 6 6 7
6. Redrum
Ihsahn
Eremita
6 8.5 7 8 5 6 6 4.5 7 9 8 6.5 9 7
7. jpeter
Strydegor
In The Shadow Of Remembrance
8.5 7.5 6 5 9 5 8 8 6.5 5 5 7 6.5 6.7
8. Sheol
Candlemass
Psalms for the Dead
6.5 9 4 7 5.5 7 8.5 4 5 9 5.5 8 7 6.7
9. Nagaarum
Martyr Lucifer
Farewell to Graveland
6 7 7 7 4 9.5 6 3.5 9 9.5 5 7 5 6.1
10. bahon
Delain
We Are The Others
9 3.5 3 4 3 4 5 6 3.5 6 3 6 5.5 4.9
∑:
7.3 7.2 6.8 7.1 6 7.5 7 6.3 6.8 7.8 6.8 7.3 6.7 7
bahon 2012. július 14., szombat, 19:29
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Annyiban egyet értek thomas lord Oddland hozzászólásával, hogy valóban nem fogja (hisz nem is szokta) ez a stílus az ujját mutogatni, inkább szórakoztat, mint feszültséget szít.
Viszont sok újat tud felmutatni... (whistle) :-)
Irsfa 2012. július 14., szombat, 18:58
Irsfa
Csatlakozott:
2011. október 29.
Hozzászólások: 257
Elveszett Eszű pontozó kolléga nagyon szigorú! Még a saját ajánlata sem igazán tetszik neki! LOL!!! (hrhr)
bush 2012. július 14., szombat, 14:30
bush
Csatlakozott:
2010. március 9.
Hozzászólások: 708
...akkor senki többet harmadszor...nem jöttök este a Zúzdába egy sörre?...én lassan indulok 5-kor \m/
Perszepeta 2012. július 14., szombat, 11:30
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1216
Válasz oldboy üzenetére:



Nekem is hiányoztál ám, Baa! ;-)
No de hova tűnt Damon Hill?
Akarom mondani Linci... :-O

Nem akarta lehúzni az értékeléseket, azt mondta ez nem az ő köre, úgyhogy kiszállt, vállalva a büntetést (mivel ajánlott). :'S
oldboy 2012. július 14., szombat, 08:48
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1806
Válasz baathory üzenetére:


De azért köszönöm figyelmességed, hogy a résztvevők meglepően magas száma ellenére is szóvá tetted hiányom


Nekem is hiányoztál ám, Baa! ;-)
No de hova tűnt Damon Hill?
Akarom mondani Linci... :-O
bush 2012. július 13., péntek, 23:41
bush
Csatlakozott:
2010. március 9.
Hozzászólások: 708
Én is szerettem volna pontozni, mert nagyon jó lemezek kerültek most be, ...bár zeba-n kívül senkinek sem hiányoztam volna, habár lehet, hogy ő is csak a leánykás boroknak örül |-D , de intéztem a felvidéki Nautilus rock 'N' roll bandának a Zúzdás fellépést és én sem szerettem volna olyan pontokat adni, amiket csak úgy beírtam volna, pedig 5 banda lemezét már jó kis pontokkal tudtam volna értékelni. \m/

Ha gondoljátok, akkor ott találkozhatnánk. |-D (b)


Perszepeta 2012. július 13., péntek, 23:00
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1216
Válasz Pistike66 üzenetére:


Nem tudom melyik oldalon kell keresni az igazságot. :-D

Nézd a Viasat 6-ot most :-)
Ui: hopsz mégsem most, csak hétfőn :-p
Pistike66 2012. július 13., péntek, 22:34
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3400
Válasz bahon üzenetére:


Tényleg!!! :-)
Fáradunk? (whistle)

Nem tudom melyik oldalon kell keresni az igazságot. :-D
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.095 seconds to render