Vannak zenekarok akik szimpatikusak,elismerem őket de valahogy a lemezeik nem annyira jönnek be. Ilyen a Blut Aus Nord, meg pl. a Drudkh. Az atmoszféra jó itt is csak a számok nem nagyon tetszenek.
A pontokból ítélve azt hittem,hogy ez borzasztó szar lesz.De a Take Me meg a 27 év kifejezetten tetszett.A többinél mikor tiszta ének van az tényleg nyálas.Voltak egész zúzós részek is.Összességében tényleg fárasztó,de voltak azért értékelhető részek számomra. Sőt egy jó szám is a Take Me.Két szám 2 pont plusz itt-ott értékelhető részek plusz egy pont.
Majdnem közepes,unalmasnak elment. Csak névről ismertem őket, de rosszabbra számítottam.
Én szeretem az ilyen doboz hangzást.A gitárszólók nagyon tetszettek. A Threnody nevű holland együttes jutott eszembe.Nagyon tetszik ez a lemez.Bevallom kicsit nosztalgikus érzés kerített hatalmába a hangzást meg a témákat illetően.Csak azt a fránya női éneket mellőzhették volna. Nem is illik ide,meg még hamisnak hallom.Ezért egy pontot levonok.
Nekem nem nehéz pontozni az Opeth-et mert soha nem tetszett egy lemezük se. Talán a Blackwater Park ami nem volt rossz nekem.Ez a lemez is profi csak olyan lélektelen. Viszont az utolsó Faith In Others-be megvillant valami érzés is.Ez a szám nagyon tetszik.Ez a szám annyira jó,hogy legalább 3 pontot hozott.Na azért nem esek túlzásba. Egy szám inkább egy pontot hozzon, ne hármat.
Mintha egy számot hallgatnék.Kissé egyívásúak a számok.Bár szeretem ezt a stílust de nem győzött meg maradéktalanul.Ilyen hosszan csak lefelé megy a pontszám!.Néhol ötletes volt,szimpatikus,hosszútávon sok.A legnagyobb hibája,hogy nincsenek karakteres számok.Többszöri meghallgatás után nem találom nyolc pontosnak.A lábdob meg kifejezetten idegesített.Most se értem,hogy ilyen cséphadarást minek ilyen hosszan játszani?
A hagyományos doom nálam veszélyes terep az ének miatt. Van mikor nagyon elkap,van mikor meg únom.Ásítozásra kényszerít ez a hang.Ezt se hallgatom meg mégegyszer olyan unalmas.Hol van ez a maradandó doom lemezekhez képest?Átlagos.
Az én zenei ízlésemtől távol áll. Minek ide tiszta ének mikor a hörgés is szar.A hangzásról nem is beszélve. Erőlködnek itt a dupla lábdobbal de az is nevetséges.Ez egy röhej lemez.Nem hiszem,hogy ők komolyan gondolták a progresszivitást.Ez a fölösleges fogalmát kimeríti.2025! Előveszem a Black Crown Initiate lemezét.Ugye nevetségesen hangzik.Az akusztikus részek ötlettelensége csak lefelé húzott a pontozáskor.
Pontosan ilyen a hagyományos heavy metal.Az Accept pedig a régi minőségi képviselője.Aki magát a stílust nem szereti annak nyilván szar.Ezen a lemezen pedig még a számok is kurva jók.Mondjuk akiknek a nyimnyám Rhapsody vagy Sabaton netán az új In Flames a heavy metal istenei azoknak vállalhatatlan ez a zene.De ki nem szarja le. Nekem tetszik az új Accept oxt jónapot. Az utolsó Ossian-ra is rácsaptam volna a 9 pontot,mert szeretem a kliséket meg a "gagyi" szöveget.
Végre visszatértek a lassú ömlengésből.De nem lett egy korszakalkotó mű.Nálam a Hellfire az alapmű.Jót zúznak, nálam ennyi.Javítok:a hangzás szar,semmi kiemelkedő többszöri hallgatás után.Meg én nem így szeretem a black metalt.A black metal olyan műfaj,hogy nem lehet skatulyákba helyezni hanem le kell ülni és meghallgatni az adott lemezt és amilyen érzések előtörnek a delikvensből az fog neki tetszeni,vagy nem tetszeni. Ezzel azt akarom mondani,hogy ez egy "érzelmes"műfaj.Nem tudom én ezt jól megfogalmazni sajnos.
Nem ez a lemez fogja megmenteni a black metalt. Még az utolsó szám volt a legjobb (no nem csak azért, mert a lemez végét jelentette), ott volt egy-két pillanat, amire felkaptam a fejemet. Azért kap 5-öst, mert a korábbi lemezeik tükrében értékeltem. Objektíven nézve azért megérdemelne egy 6-ost is.
Szerintem ez profi zene, a dalok és különösen a gitártémák nagyon ki vannak találva. DE: túlságosan is kitalált és műanyag az egész, és ami a legnagyobb baja: talán egy őszinte pillanat nincsen itt. Ettől függetlenül mint teljesítményt értékelni tudom, de szeretni nem. A Blindról meg annyit, hogy minden idők legjobb magyar metállemeze után (Heaven't) ők már kurválkodhatnak.
Jobb, mint az utolsó két próbálkozás. A Godsmack egy középszerű banda, de legalább néha sikerül jó dalokat írniuk. Szerintem itt is van egy-kettő.
Hát ez tényleg nem egy nagy eresztés, nagyon vártam a végét. Kicsit olyan érzésem volt, mintha valami kilencvenes évekbeli magyar zenekar albumát hallgatnám. Nem ügyetlenek persze a zenészek, inkább az egész produkció amatőrsége zavar, és az, hogy a dalírással meg nem sokat foglalkoztak.
Kezd alakulni. Az Heritage még nem állt össze, itt viszont már nagyon tudatos munka zajlott, és a végeredmény ennek megfelelően biztató. Én csak a szintit tartom idegesítőnek, semmit nem tesz hozzá a többi hangszeres játékához, emellett erőltetettnek is hat sok helyen, de szerencsére kevés dalt ront el.
Ha Emperort akarok hallani, azt fogom elővenni, továbbra sem értem mi szükség a copy-paste bandákra. Egyébként meg lehet hallgatni.
Nem rossz, de sajnos túl üresnek érzem, emlékezetes pillanatot nem találtam. Abban mondjuk biztos vagyok, hogyha brummogós maciban tolnák a vokált, akkor a HP elején végezne a lemez.
Vagy én vagyok durván ízlésficamos, vagy az előítéleteknek köszönheti az alacsonyabb pontszámokat (8 húros gitár, dallamos ének). Nekem tetszik, pedig nem vagyok djentlemen. Szerencsére módjával használják a legmélyebb húrt, a zene is változatos, van egy-két kerek dal is rajta, nem tudom ki mit vár még el egy 2014-es metállemeztől.
Nem mondom, hogy hallgathatatlan. Nagyjából a dalok fele értékelhető, az különösen tetszik, hogy viszonylag változatosak. Az ének és az életérzés nagyon távol áll tőlem.
Szokásos HP-black izgalmak nélkül.
Hihetetlen nagy zenekar ez, nekem minden albumuk bejött, beérett max pontra, ez viszont kb 10-ről startól, keményen Bathory fun vagyok, úgyhogy bátran kijelenthetem ilyen szinten hozni azt amit Quorthon mester megteremtett, sőt néhol felül múlni még soha senkinek nem sikerült.
Kemény, mint a vaníliás krémtúró.
Nem az én műfajom, pont úgy voltam vele mint az Acceptel, de emellett kellemesen besöröztem, pálinkáztam , jól esett...és azóta már ajánlottam pár havernek, voltak érdekes reakciók. :)
Se eleje se vége.
Már korábban elmondtam a véleményem, nem változott.
A középszerű a legjobb kifejezés.De jobb mint a BCI.
Nem érdekel...
A középszerű a legjobb kifejezés.
Kellemes csalódás, még ha nem is nekem szól.
Szeretem a bandát ,de ez az album szerintem nem sikerült túl jól.
Szerintem engem ez most nem jó hangulatomban kapott el. Hallom, hogy jó, de mégsem ragad el magával. Nekimentem több alkalommal is, de ugyan úgy nem jött a csoda.
Nem fogok beállni a köpködők közé. Ez egy szórakoztatni és nem elgondolkoztatni kívánó lemez. Nézzetek erre úgy, mint belépő egy másik világba. Lehet, hogy ezen keresztül szocializálódik pár ember és fordul a mélyebb, rétegzettebb dolgok felé. Ha valaki pedig megragad ezen a szinten, már az is sokkal jobb, mint az igazi műanyag pop slágerek. Helyi értéken kell ezt a lemezt kezelni, mint ahogy Leandert is, aki szerintem nem egy rossz zeneszerző, csak éppen más dolgok mozgatják belülről, mint az igazán sötét zenék alkotóit. Nem fogom hallgatni, mert nem én vagyok ennek a közönsége, de elismerem az értékeit, még ha vannak hibái is bőven.
Nekem úgy rémlett, hogy tudnak ők jobbat is. Bár soha nem hallgattam magamtól tőlük semmit, max ha a családból valaki leküldött egyet all-ba. Ez még az emlékeimhez képest is gyenge. Súly, erő, hangulat sehol.
Egészen a női vokál megérkeztéig nem tudtam, hogy a többieknek mi baja van a lemezzel. Több helyen egészen kellemes lendülete van, de aztán jön pár olyan momentum, amivel sikeresen elrontják az egészet. Nem katasztrófa szerintem, csak éppen felejtős.
Lehet, hogy ez a lemez nagyon jó, de számomra az Opeth akkor is mást jelent. Elhiszem, hogy Akerfeldt már túl öreg a hörgéshez/metalhoz (bár ezt a nyilatkozatot se nagyon értem), de akkor azt kellett volna mondani, hogy itt vége az Opethnek, és csinál egy új bandát. Persze eddig is ő volt a szíve és a lelke ennek az egésznek, és azt csinál, amit csak akar, de nem tudok mit kezdeni a hiányérzetemmel. A kontraszt adta a banda sava-borsát a jó témákon felül. Ez elveszett. Végérvényesen elveszett, amiért nagyon szomorú vagyok.
Emperor reincarnation light. Good copy, but nothing more...
Hidegen hagy. Nem az én hallójárataimhoz van ez kalibrálva.
Az EP jobban tetszett, de szerintem közel sem olyan borzalmas, mint itt a vélemények többsége által az lefestésre került. A lemez közepe nem sikerült olyan erősre, mint a két vége. Változatosabb és ötletesebb a végpontokon.
Katasztrófa. Sose bírtam elviselni a klasszikus heavy metalt. Dögunalom, még akkor is, ha minden stílusjegyet gyönyörűen, lazán, zsigerből és őszintén nyomnak az arcomba.
Eddig kb annyit tudtam a bandáról, hogy Frost itt is kalapál. Hát van egy olyan érzésem, hogy pótolnom kell. Magas fordulatszám, rideg gyalulás, tipikus károgás, de ez most nagyon kedvemre való!
Számomra nem tűnt túl izgalmasnak, a végére azért hat.
Nem olyan rossz ez. Ha a szövegeket és az éneket eltakarítjuk, pofás modern metal.
Egy-két slágerrel eladott zenekar ez, és az is marad.
Volt benne némi bika, de a női ének katasztrófa benne. Ezt akár improvizálhatták is néhol.
Heritage lemezt kenterbe verte, de így sem hatott meg túlságosan. Oké, hogy 70-es évek, meg prog rock, csak akkoriban ezt jobban csinálták.
Nem rossz, de nagyon hosszú és a sok billentyű megtépázta az idegeimet.
Erőteljesen csökken az érdeklődésünk az album előrehaladtával, de nekem pont, hogy jobban bejön a debütálásnál. Néhol egész jó gitártémákkal operálnak, de az ének továbbra is unalmas, a legjobb pillanatok pedig a Warningra emlékeztetnek...
Dögösen indul, de aztán gyorsan ráuntam a dolgokra. Ebből kevesebb is elég lenne egy lemezre.
Az efféle dühöngős sátánozás sosem volt a kedvencem, legalább rövid volt a lemez.
A borító gyönyörű, a zene pedig hibátlan lényegében.
Ez a zene nem önmagát gyötörte, hanem sajnos engem/minket/a hallgatóságot. :(
Konkrét lemezeket sosem szerettem a Godsmack-től, pár jó daluk viszont mindenképpen volt. Egy biztos, itt nem sok kiugró megoldás van.
Már a lemezt nyitó dal felütése nagyon szar volt... Jó ha két percnyi érdekes momentumot össze lehetne vágni a komplett anyagról. Siralmas.
Semmi gondom nincs ezzel a lemezzel, de hiányzik azért a '95 - 2005 közötti Opeth, nagyon...
Igencsak szigorú atmoszféra lengi körül a zenét, a hangulata remek, ideig-óráig le is köt, de egyben rohadt sok ezt így végighallgatni.
Tudás van, hangulat és érzelmek közvetítése semennyi.
Biztos pofátlanság bevágni egy ennyire alacsony pontszámot Accept-éknek, mert tömegeknek jelent nagyon sokat ez a csapat, de a zene majdhogynem vállalhatatlan - az énekről nem is beszélve. És bizony igaz, ha a honi heavy cuccokat a föld alá fikázzuk, akkor ennyire kell hogy objektívek legyünk, hogy a külföldi is ugyanúgy megkapja rá a "karót...
Nagyon meglepett a csapat ezzel a lemezzel. Nekem egyáltalán nem volt szívügyem az előző agyondicsért 3 lemezük. Gondolom az akkor elköteleződött hallgatóknak meg ez lesz nagy falat. Nagyon hamar tudtam azzal a zenei multidézéssel azonosulni, amit a csapat itt véghez visz. Ennyire tiszta viking metal lemezt nagyon-nagyon rég hallottam. Valamikor a Bathory - Blood on Ice, a Mithotyn - Gathered Around The Oaken Table és az Eninherjer - Norwegian Native Art lemezének időszakában. Aztán totálisan gajra vágta a mulatós viking ezt a vonalat... Hihetetlen, hogy Vindsval mennyire autentikusan képes megidézni Quorthon - a maga idejében földig szapult - énekstílusát, hangját, de még a hamiskásságát is. Imádom!
Valóban lufi a banda, ami aranyos volt, ameddig lehetett mutogatni a Rihanna, meg tudom én milyen pop feldolgozásaikat a haveroknak... Sekélyes, hatásvadász, értékek nélküli. Majd a tinik sírnak a szövegeken, ha nem kapnak szerelmes levelet a szünetben... Vajszívű vagyok, úgyhogy 3 pötty!
Az első négy lemezüket nagyon csipázom ám! Most viszont tényleg elmentek legelni a lovak...
Dalokat nem igazán sikerült írni. A hörgés ótvar és az "ashes to ashes, dust to dust" sor elhangzása is pontlevonást ért. A női ének annyira szar, hogy akár magyar is lehetne a csapat.
Okés, legyen úgy, hogy az Opeth retro rockban utazik. Felejtsük el a metalt kicsit. Na akkor nézzük, kik vannak ma retro rock vonalon a csúcson. Csak mondok hármat: Graveyard, Witchcraft, Orchid. Mérettessük már meg a választott vonalon belül a Pale Communiont! A fenti nevekkel összemérve ez nekem 5 pötty, egy féllel sem több. És most őszintén nem a death korszakukat sírom vissza!!!
Hosszú mint a sarkköri éjszaka. Biztos, hogy arra is ráunnék, erre is ráuntam.
Talán, ha az összes zenei lemez egyszerre megsemmisülne ezt és egy Halász Judit lemezt leszámítva, talán akkor rávenném magam végre a Halász Judit végighallgatására...
Amikor megy a blast, vagy ipari ütvefúróra kapcsol a lábdob, akkor a túlhúzott keverés miatt a fejhallgatóban olyan érzésem van, mint amikor 150-el megyünk az autópályán és egy kicsit le van engedve az ablak. Akkor keletkezik ez a légnyomásos vo-vo-vo-vo-vo (nagyon gyorsan kell kimondani) érzet. Egyébként meg ez a lemez pontos esete annak, ha a szorgalom párosul a zenei alázat teljes hiányával. Minden hibája ellenére nem hallgathatatlan.
Nekem bizony vannak germán heavy kedvenceim. Az Edguy nálam alap, de a Gamma Ray - Powerplant, a Helloween - The Dark Ride lemezei is nagy kedvencek a mai napig. Sőtt az első Masterplan itt figyel a polcon. Valahogy az Accept / U.D.O. nekem mindig kimaradt. Most már nem leszünk nagy barátok, mert ez a vokál nekem nem gyere be és azt is szeretem, ha nem veszik túl komolyan magukat. Ezen a két ponton az Accept nem hozza az elvárásaimat. :)
Imádom a zenekart! Az egyik legnagyobb kedvencem a mai norvég black vonalon és ennek megfelelő keménységgel mértem a MCoC-t. Talán a leginkább semmitmondó lemez az egész életművükben, a Demonoir-hoz és a Revelations-höz nem is mérem inkább. Kemény leszek most, mint a norvég erdei fagyottszar!
Eddig valahogy elkerültük egymást ezzel a csapattal.Amiket hallottam tetszettek,úgy hogy igazából nem is értem az okát ennek...De ez a lemez az első hangokkal maga mellé állított teljes vállszéllel.Remek dalok, megjegyezhető dallamok, jó hangzás.Újra elő kell ásnom a régebbi cuccaikat...Ez az album több, mint meggyőző.Viszont felül kell bírálnom magamat.Teljességében mégsem olyan magas nívójú, mint egy-egy téma...Górcső alá vettem a számomra abszolút tízpontos lemezeket ebben a stílusban,és hát azok tükrében csak egy erős nyolcas...
Ezt a fost....Nem is értem,illetve azt igen, hogy tele lesznek a kamasz kiscsajok bugyijai ettől, de attól ez még komoly zeneként értékelhetetlen...A tótgabis hasonlat találó....:)
Na, ez kap egy ötöst, mert fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem...döntsék el e banda rajongói...
Nem rossz ez, bár annyira nem is jó. Pihenésre alkalmas, bár arra van ettől jobb...Egyébként tényleg nem rossz, csupán nekem hiányzik némi él belőle...na jó, nem is annyira némi...
Szerintem ez egy kifejezetten fasza lemez, ebben a stílusban hiánypótlónak is mondanám, tökösen megírt dalokkal.A utóbbi pár DF-től tényleg jobb, néha az Emperor is eszembe jutott, leginkább a gitárnyígások miatt.Valahogy érzem azt a tüzet benne, amit ritkán egy hasonló lemeznél mostanság, sajnos...Lehet még pár nap, és meglesz az a max pont is.
Nem volt rossz, de nem akarom meghallgatni mégegyszer...
Itt-ott felbukkan egy-egy értelmes téma, ötletes megoldás, de az "ének" teljesen hazavágja...Nem mindenhol jó a mély, bugyborékoló hörgés, továbbá a tucat szerű sikálások sem emelik a nívót.Zenélni tudnak, de összességében eléggé szürke és középszerű...
Megpróbálok tárgyilagosan értékelni, bár a maga módján jó ez a lemez, a magyar heavy virtuózoktól legalábbis százszor, azon kívül nem felejtem, mire ráztuk kamaszként a fejünket a pincében,meg walkmanostól bárhol......:D a Trail Of Tears egyenesen jó dal, de a többi is megáll a lábán. Piáláshoz, nosztalgiázáshoz, akármihez, tökéletes.
Azt kaptam amit vártam, szerencsére.Nem vagyok minden esetben a változások híve...
Érdekes zenei visszakanyarodás ez, de tetszett.
Nem érdekelne ez a csapat/lemez, a hangpróba miatt letudtam a kötelezőt, a pontszám beszéljen inkább.
Pár éve az Oracle eléggé betalált, az 1000HP sem rossz, de volt már a csapat fényévekkel jobb formában is.
Sivár és ötlettelen, átlag alatti kivitelezéssel.
Hatalmas főhajtás a csapat előtt amiatt amit lerakott az asztalra a Watershed-ig (én azt a lemezt tartom tőlük az etalonnak), azóta viszont filmszakadás történt és egy egész más sztori íródik. Még nem tudom mivé fejlődik ez az egész, a lágysággal nincsen gondom, az önálló karakterből viszont sokat vesztettek.
Iszonyat homogén a végeredmény, mintha időtlen időkig egyetlen dal szólna. Nem tudom ki mit hall itt, de ez nem egy jó album.
Ja, az ének hordoz magán némi egyéni/egyedi jelleget, de inkább érdekes zene ez mint jó.
Kicsivel jobban megformált dalokkal rendben lehetne a történet.
Germán heavy metál vonalról nincs igazán kedvelt zenekarom, így sok érdekességgel nem szolgált az Accept sem.
Remek zenekar, remek album. De ezt a Bathory párhuzamot nem annyira értem. Egy-egy helyen valóban beugrik, de nagyrészt teljesen más fajta zene.
Abban az áldásban volt részem, hogy eddigi életem során teljesen elkerült a banda zenéje. Kb a Blind Myself mellé helyezem őket az agyamban létező virtuális polcon, szóval annyit is kapnak.
Ő..izé. Hát sör mellé biztos jó.
A borító tetszett, de a zenét hamar eluntam.
Én nem sírom vissza a régi Opethet, mert soha nem találtunk egymásra. Ez meg olyan, hogy biztos jó, de maga a stílus idegen számomra.
Nálam az idei év legjobbjai közt van. És ne higgyetek Zolixiusnak :) ez sokkal jobb, mint a Dark Funeral.
Hangulat megvan, de tényleg nem túl izgalmas.
Embert próbáló egyben végighallgatni. És nem is túl élvezetes.
Laza. Egyre lazább.
Többször nekikezdtem, de valahogy nem jött át. Mondjuk a korábbiakat meg nem ismerem.
Vindsval egyszer azt nyilatkozta, hogy a dalait papíron írja meg. Nem csak ebben különc ez a csapat (?). Továbbra sem vagyok meggyőzve azzal kapcsolatban, hogy a BAN valójában nem egy szólóproject... A front(?)emberen kívül ugyanis Ghöstről és W.D.Feldről még sosem hallottunk semmit. Hogy melyik a kedvenc korszakom a csapattól, azt képtelenség megválaszoljam. Az egész létük maga a csoda, és a példamutatás azt illetően, hogy mi egy metalzenész feladata. Az alkotás. A magamutogatást meg bízzuk a popzenészekre (a popműfaj minden pozitívumait nem elfeledve természetesen!). Csak azért nem maximum, mert a szintetizátor egy kicsit későn jön be.
Ennyire csöpögős, szigorúan a kereskedelmi igényekhez igazított, fantáziátlan lufimetált már régen hallottam. Ki is pukkadt azonnal. Átlátszó, kiszámítható az egész. Légköre nincs, varázsa nincs, de még húzása sincs. Tóth Gabi kompatibilis cucc... Kíváncsi vagyok, mikor hallunk valami közöset vele Leanderékkel.
Fárasztó, ötlettelen, elcsépelt... hagyjuk...
Voltak itt időnként nagyon jó ötletek, főleg a ritmusszekció részéről, azonban valamiért mégsem áll össze egy egésszé... A női ének nagyot ront rajta, pedig nem rossz. Csak kurvára nem ide való...
Ahogy ez a lemez megszólal, az maga a tökély. Én szeretem a metalos Opethet is, de a hetvenes évek zenéi az abszolút kedvenceim közé tartoznak. A sokszólamos vokál Crosby Stills Nash és Young orgánumát idézi néha, a Hammond az Uriah Heepet, a dob Ian Paice-et turbózva... Mindemellett nem tudják levetkőzni a korábbi stílusukat. A Heritage is tetszett, de ez nagyon oda lett téve. A River szólója fantasztikus. Csak azért nem adok maxot, mert Akerfeldt néha idegesítően csuklatja meg a hangját. No meg a Watershed néhány hangulata berémlik...
Fárasztó ez a rengeteg visszhang és szinti. A dalokkal haladva egyre csökkent a pontszám... Ténylegesen egyedül a Call of the Exile tetszett, ami meg viszont nem is jellemző a lemezre.
Nem átfogóan nézve jó ez a lemez, hanem időnként feltűnő pillanatok miatt.
Nem mondanám, hogy nagyon tetszik (kivéve a pont nem metalos részek), viszont érdekes, értelmes anyag, így jó pontot adok rá. Gall megjegyzései helytállóak.
Tökéletesen egyetértek Pistikével. Meg Mike-al. Tényleg tökre laza az egész. Hallatszik, hogy mindenféle kényszer nélkül rázzák ki a témákat a kezükből. Kiváló lemez!
Nem nagyon lépnek előre, de lehet, hogy nem is akarnak...
jó-jó...de akkor sem érzem, hogy megközelítené a Bathoryt. Pedig már harmadjára hallgatom végig, de még mindig nem vélek felfedezni semmi kiugrót benne. Az utolsó szám azért tényleg fasza..
Hejj...átvertetek! Ez bizony jó! Nekem úgy tűnik, hogy ugyanaz van itt is, mint az Ektomorfnál...underground körökben divat lett lehugyozni őket. Bizony én örülnék, ha a fiatalok ilyet hallgatnának és nem fostalicska Riahannát és R&B-t. Egyedinek egyátalán nem egyedi....van itt egy adag Watch My Dying és Blind Myself is. Ezelőtt nem nagyon bírtam a bandát. Leander énkekstílusa egy kicsit modoros, de annyi baj legyen. Az album túl hosszú, elég lett volna 9-10 szám is... Egyedül a 27 év hegedűs vinnyogás nem tetszett, de minden esetre szerintem jobb lett, mint az új WMD album. Komolyan..ha név nélkül és ének nélkül került volna be ide...akkor legalább a közép mezőnyben szerepelne...jah és a szövegek...khm...ez fényévekre van a Belphegor, vagy akár az Ossián ópuszaitól...
1000 ló...de hol??? Én itt csak 1 lovat találtam...de annak is hiányzott egy lába...jó lesz ez az MTV-be...
Épp elaldultam volna a 3 szám környékén...gondoltam is, hogy 6 pontot adok rá...de jött a női ének, majd az szimfónikus hasmenés...a semmitmondó dallamokról nem is beszélve. A hangzást általában nem fikázom, viszont itt kifejezetten zavart a gitár...mintha egy májkrémes konzervből másztak volna elő a riffek... Szerencsére a basszus egész jól szól...a necropolis II-ben is nagyon felesleges a női ének...Szóval úgy érzem, mintha hippik próbáltak volna death-progresszívkedni...ja és a borító...
Szerintem akárki akármit mond, senki nem tud teljesen elvonantkoztatni a régi Opeth-től...talán ez a jelenség mutatja legjobban az eddigi teljesítményüket. Náluk még nem telt el elég idő (és annyi váltás)...mint az Ulvernél, hogy elvárások nékül kezdjünk neki az új albumnak. Az Opeth véleményem szerint semmit sem újult, csak levetkőzte egyes szokásait. Amit most látunk az a maradék, ami mindig is ott volt a háttérben, amitől mindig is különlegesek voltak. A Pale Communion bármelyik száma könnyedén elfért volna a Morningrise utáni akármelyik albumon, sőt ott is ugyan ilyen dalok vannak...csak nem ilyen csupasz formában, hanem fémesen-hörgősen díszítve.. Mindig várom, hogy mikor dörren meg..mikor pörögnek be..., de csak nem jön az vihar, nem omlik rám egy hegy sem. Eddig sem volt az a banda, akinek elsőre tetszettek a dolgai, sőt sokadjára sem. Amikor legelőszőr hallottam őket, azzal kezdtem "Mi ez a fos? Kapcsoljátok ki!". Valamiért miden albumokkal hasonlóan járok...de a végére csak beérik :D. Szerintem érdemes többször elővenni, időt hagyni neki...és akkor előbújnak a rejtve maradt szólamok...amitől mindig is Opeth volt az Opeth. A Goblin című számban is hihetlen, hogy mit művelnek...vagy akár a Moon above, sun below... A hangpróba elején én is 7 ponton gondolkodtam...de már bátram vésem ide a 10-est. Jah, modern komolyzene...nah ez AZ!
Túlzásba estek a szintivel...még talán nem is zavarna, ha nem elcsépelt módon tennék...Valamiért ugyan azt hallom az összes számban: eszeveszett vágtázás és sejtelmes dolgok váltják egymást...a megszokott recept szerint. Egy-két számig nem rossz, de egy egész albumon keresztül számomra megterhelő...
Ezt én is tartogattam, hogy majd a közeljövőben beajánlom. Végre egy doom album, ami nem késztet türelmetlenségre! Az eleje nagyon jól indul, de a végére egy kicsit elfásul a lelkesedés..., de ettől még az album nagyrésze kifejezetten kellemes.
Kényszer-szülte zene?...a megvalósítás iránti vágy talán több volt, mint maga a ihlet...nagyon erőltetettnek érzem...
Egy erénye van ennek az albumnak: nem a törpepatkányembernémetPaksiEndre énekel rajta...heavy metál, pont ahogy utálom...
Szerintem ezzel semmi baj nem lenne, ha koherens lenne az album. Olyan széteszaggatottnak tűnik...legalább rövid...Amúgy egy repkedő darázs érzetét keltette bennem, amely a fejemkörül cikázik...szóval így mégis hosszúnak tűnt a rövid album :D
Az előző trilógiára adott átlagpontom is hetes volt, ez a, zeneileg más irányba terjeszkedő lemez is ennyit ér nekem. Nem igazán vagyok képben viking metal-ügyileg, de ha ilyesmi, akkor elég jó... :)
A Take Me valóban jó lehetne. Ha végig Nagy Eszter Mira énekelne csak benne... Nekem az aktuális WMD és Blind Myself kiadvány is jobban bejön ennél. Még ha egyik se az adott csapat legerősebbje.
Sully Erna hangja még mindig cool! És szerencsére használni is tudja, vagyis képes fogós dallamokat hozni. De ezúttal nekem is van némi hiányérzetem. Azért a dobogó alsó fokára így is jók nálam! :)
Ötletek akadnak. Kerek dalok már nem annyira... A női ének tényleg több sebből vérzik.
Lásd kritika!
Ha ez sokkal jobb, mint a Dark Funeral, akkor az milyen lehet... Nagyon hosszú, nagyon monoton, nagyon idegesítő lemez ez számomra.
Emlékeim szerint az első lemez fülelésekor nem figyeltem fel rá, de most szinte egyből fület "szúrt", hogy az énekes hasonló dallamokkal, sőt néha orgánummal operál mint a Psychotic Waltz zsenije Buddy Lackey/Devon Graves. Csak maga a hangszín és a témák is jóval szürkébbek. Persze zeneileg sem túl színes a Foundations of Burden...
Az eleje nekem kifejezetten bejött, úgyhogy nem is nagyon értettem mit sopánkodnak a többiek. Aztán ahogy először belépett a malackodó hörgés, majd később újra fel-fel bukkant, csökkent a lelkesedésem. A tiszta ének se túl karakteres, de még mindig az a legjobb a lemezen található "énekstílusok" közül. Mondanom se kell: kerek dalok itt sincsenek... :(
Lásd kritika!
Mindegyik dalban van valami, ami megfog. Összességében mégsem jön be a lemez. Variálhattak volna többet a tempón, stb. Viszont ahogy öregszem, úgy vagyok egyre toleránsabb a black metallal, mint stílussal. Kedvencem valószínűleg sosem lesz, de érzem, hallom, hogy vannak értékei! Az 1349 egy adag thrash-el is megbolondítja a fekete levest, de legközelebb elviselnék még több fűszert.
Első hallgatáskor fel sem tűnt, hogy miben ennyire más a lemez, mert közben mégis annyira Blut Aus Nord... Én megadom a maximálist így sokadjára is nekik, ami főleg az utolsó 2 számnak köszönhető, de a teljes lemez zseniális!
Csöpög, próbál néhol keménykedni, de engem sem tévesztenek meg.
Pistike megelőzött ezzel a poénnal, három 0-t elvehetett volna a banda a lemez címéből, mert ez nem fog részemről megérni 1000 HP-t, csak ezt az egyet.
Ömlesztett sajt ízek nélkül.
Örülök, hogy félretettem az előítéleteket, mert ez egy pofás lemez lett, Heritage után nem gondoltam volna, többször végig hallgatok majd egy újkori Opeth-et. Biztos nem a legerősebb a stílusban, de én kellemesen csalódtam bennük.
Régen sokat hallgattam Dark Funeralt. Hát ez sokkal jobb annál, én is meg tudom erősíteni! Nekem is beugrott az Emperor hangulat itt-ott. Tetszik az atmoszféra, nem érdekel a hangszeres virtuózitás megléte vagy hiánya, ha megfog egyszerűen benne valami... Ilyesmit el tudok hallgatni egy órán át ha olyanom van, szóval a hossz sem zavart. Tavaly a Battle Dagorath fogott meg hasonlóan, bár az picit igaz más.
Lehetne izgalmasabb, de gond nélkül végighallgattam.
Váltakoztak az idegesítő részek (tiszta ének) a sablonokkal. Kap 5-öt, mert zeneileg nem vészes, de nem is kiemelkedő.
Nem nekem játszanak, de ez legalább egy jó heavy metal lemez.
Most én is szigorú leszek :) Nem rossz ez, de hol van már a Hellfire-től?
Én nagyon szerettem nem csak az előző 3, de szinte az összes eddigi lemezüket, majdnem mindig sikerült meglepniük valamivel, és ez most is így van, mindenre számítottam, csak erre nem. De ezt az akadályt is bravúrosan vették és csináltak egy tökéletes, hangulatos, remek viking metál lemezt. Így szabad ezt a műfajt művelni. 9, mert nem olyan formabontó önmagában, mint a korábbi lemezeik,
Baromira nem az én műfajom ez Leandertől függetlenül sem és tényleg vannak benne übergagyi dolgok, de az összkép nem volt annyira rettenetesen borzalmas, mint amire felkészültem lelkileg. :-) Ettől függetlenül soha többé... De, ez mégis rettenetesen borzalmas, baromira idegesít a hatásvadászat, ami árad belőle.
Mit is mondjak, remélem legalább 1000 HP lezajlik, amíg legközelebb idekerülnek. :-P Ritka ötlettelen zene.
Nem sikerült tartósan fenntartania a figyelmemet. Helyenként bevillan egy-egy ötlet, érdekes részlet, de egyenletesen, végig jó dalok nincsenek. A női éneket én nem találtam rossznak, csak valóban felesleges ide, a hörgés viszont tényleg gyenge.
Nekem sehogy se fogadja be a szervezetem ezt az újkori Opethet. Nem, nem és kész. És ennek természetesen az előzmények az okai, és nem az hogy ne szeretném a 70-es évek zenéjét. Nagyon is szeretem, de nekem egy Opeth ne játsszon ilyet. Ez van. :-)
Szerintem is sok egy kicsit a szinti, amúgy nem rossz.
Unalmas.
Engem marhára idegesít ez a tolakodó, géppuskaszerű lábdob, ahol épp pihen egy kicsit, ott nem rossz. :-)
Hát ez nálam messze nem azt a szintet képviseli, amit az a bizonyos magyar zenekar, amúgy is mindig szerettem az Acceptet már a mérges manóval az élen is, Mark Tornillo meg szerintem többet tud nála az éneklés tudományából. Egyszóval az én véleményem szerint ez egy dögös, laza, kiváló heavy metal lemez, és egyáltalán nem tartom cikinek, ha bejön egy-egy ilyen azoknak, akik nem mostanában kezdték a kemény zenék hallgatását és nem feltétlenül a mai modern zenéken nőttek fel. :-)
Saját magukhoz képest ez egy eléggé középszerű lemez lett, emiatt szigorúbban kell megítélni, miután a stílus egyik legjobb csapatának tartom őket.
A dob kicsit furcsán szól, s a károgós részek is kevésbé találták be nálam - tiszta Grutle Kjellson, de ahol énekkel "felvértezve" öntik csodába a dalokat ott pedig, mintha a Bathory viking-es korszaka elevenedne meg előttem. - Kicsivel több billentyűt el tudtam volna még viselni. Sőt.
Az a baj, hogy az album nem mutat túl egységes képet, s próbáltam megfejteni, hogy miért. Valahogy így fest nálam az egész: (Szerelmes dal:10/Lőjetek fel:8/Véget ér a tél:7/Győzelem nélkül:5/27 év:5/Némán állni:10/Vakon tartva:5/Öngyötrő:7/Take Me:5/Félőlény:7/Kés a szívben:8/Hóvirág:6/Nem akarok:10) Akkor ha osztunk, vonunk, így 93/13=7,15... Szóval egy erős hetes. - Vannak dalok, amik amúgy akár az előző albumra is felfértek volna. - A hangzás modern, de sokszor olyan tömény, hogy fullaszt. Az, hogy Köteles bácsi pedig modoros, nem annyira baj, legalább nem "Fuck"-olja szét a számokat. :) - Bár néha vannak eléggé érdekes szövegei is... Ez most így sikerült. :) - Jozzy és Atis pedig néha feleslegesen "szétcseszik" a számokat. A kevesebb néha több.
A zenekar számomra mindig is amolyan "másodvonalas" volt számomra. - Ezt a megállapítást pedig az új albumukkal szemben is fenntartom. - Persze, tudnak ők, ha akarnak, de ha kishazánkban élnének lenne egy két zenekar, akik a szájukra fagyasztanák a mosolyt. - Az amerikai piacra meg pont elég, amit csinálnak, s ezt valószínűleg ők is tudják.
Nekem már az első dal is kínokat okozott, nem hogy az egész album. Annyira progresszív, hogy közben fingottak egy nagyot mert ők sem emlékeztek, hogy hol s mikor kezdték el az albumot. - Van itt minden, mint a búcsúban...
Hiába keresek fogást, nem találok rajta. - A legfurcsább, hogy nem is hiányzik a metal-os irányvonal. - Ez a zene igazi időutazás a 70-es évekbe, csak éppen 2014-es hangzással. Tökély.
Aki egy kicsit is kedveli a Dark Funeral szerű muzsikát az itt bizton megtalálja a számítását. Ha pedig egyáltalán nem zavarja a lopott riffekből s hangulatból álló album, akkor az biztos hiánypótlónak fogja tartani a következő DF albumig. - Colorádói pandamacik..., s ráadásul még feleslegesen hosszúak is a számok.
Nem szívügyem a Doom, s az album hallgatása közben is késztetést éreztem, hogy egy műtétet levezessek, de olyan témák sorakoznak a lemezen, amitől kivívta a banda az elismerést. - Mondjuk, ha nem alapjáraton járatnák a "motort", akkor tuti ki kéne mosni a sz@rt is a gatyánkból. :)
Számomra a progresszivitást a zenében a Rush és a Solaris jelenti. Ehhez mérten ez a tengerentúli banda sehol sincs. Felesleges köröket járni azzal kapcsolatban is, hogy a témák egymásra pakolása nem jelent progresszivitást - maximum csak fejfájást. - Nem is érdemel több szót: ez így egy témahalmozó értelmetlen produkció. - Ráadásul már elegem van a 7 húros gitárokból. (Mi az a téma, amit egy 6 húroson nem lehet eljátszani?) - Az amerikaiaknak ehhez még fel kell nőniük egy kicsit... Az a pár ötletes motívum amit pedig itt hallani lehet, kevés sajnos az üdvösséghez. - Ja, bocs, itt már 8 húros gityókról (WTF) kell beszélnünk.
Jó kis Heavy Metal. :) - Azt hiszem még mindig van mit tanulni a németektől. - Ilyenkor mindig megfogadom, hogy beszerzek egy Flying V-t... - Ej, de költséges hobbi. :D
Voltak már jobb albumaik is, de még mindig vérprofik. Azt hiszem, ennyi. :) - Frost maga az ördög. :D
Én még eddig csak a 777 trilógiát hallottam és bár az is eléggé tetszett, ez az album még jobban bejött. Kezdetben azt hittem, hogy egy kellemes Black/Viking lemez lesz a Bathory nyomán, majd a közepefelé már sejtettem, hogy ez azért ennél mégiscsak több lesz, majd a végén óriási katarzisban csúcsosodott ki az egész az utolsó két szerzeménnyel. Egyébként valóban példamutató zenekar a Blut Aus Nord... És ez még mindig így van, de eddig 4-szer hallgattam meg az albumot és minden alkalommal egy picivel kevesebbet adott, mint az előző hallgatásnál, így kénytelen vagyok levonni fél pontot.
Na, akkor én így állok a zenekarral: mikor még csak Leander volt, nekem összességében tetszett a dolog. Születtek jó dalok, mint az eredeti Viharom, Tavaszom, Csak Te vagy a Reborn. Aztán zenekarrá formálódtak és az egésznek elveszett a bája. Hamar felhígultak a dalok az egyre nagyobb igény kiszolgálására és elérkeztünk a Szívidomár című albumhoz, amin még a korábbi jó dalokat is sikerült teljesen elrontaniuk. Egyszerűen az ötleteket a zenében felváltotta a giccs. Ezt követően annyira felhagytam a Leander Risinggal, hogy fogalmam sem volt, hogy van ez a második lemez. De hiába, hiszen itt is ugyanazt hallom, mint az előzőn, ugyanazok vele a bajaim. Sőt, itt már egyenesen idegesített Leander éneke is, pedig alapjában véve van benne pár jó ötlet. Bántani nem akarom tovább, mások úgyis megteszik helyettem :)
Már rövidtávon kiszámítható, míg hosszútávon idegesítő.
Szeretem a régi Opethet, de szeretem a progressive rock-ot is, és el kell ismerni, hogy ez igenis egy jó prog. rock album lett. Igazságtalan lenne, ha azért adnák rá kevesebb pontot, mert egy olyan zenekartól, mint az Opeth, többet várna az ember. A Pale Communion nem váltja meg tehát a világot, de a maga kategóriájában mindenképpen minőségi és kellemes lemez lett. Az előző után kellemes meglepetés ért engem.
Még a borítóval hívta fel magára anno a figyelmemet és a zene sem rossz, de igazából többet nem nagyon tudnék hozzáfűzni, nem találtam benne túl sok kapaszkodót magamnak.
Őszintén? Többet vártam. Az előző album nagyon magasra rakta a lécet szerintem, amit itt csak a 'The Ghost I Used To Be' tudott megugrani, a többi valahogy mind egy kicsit olyan lélektelen lett. Egyébként egy bizonyos szintet persze tart az album, stíluson belül egyértelműen a jobbak közé tartozik, de inkább az előző albumot fogom elővenni, ha ilyen zenére vágyok, de az idei YOB jobban elnyerte a tetszésemet a doom színtéren.
Nekem személy szerint mindegyik albuma a tökéletességet és a profizmust nyújtja. Elfogadtam azt,hogy változtak és már inkább a progresszív rock ( Lassan a Steven Wilson )féle vonulatot képviselik.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 270. 271. 272. 273. 274. 275. 276. 277. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2014. november 1.
arallu72 bandeeraz Belial BlackZone boymester Critical_Message emp Gall666 insomnium mike666 Nagaarum nascence oldboy ∑:
1. Pistike66
Blut Aus Nord
Memoria Vetusta III: Saturnian...
7 5 10 7 8 9.5 9 8 8 9.5 9 7.5 7 8.2
2. nascence
Opeth
Pale Communion
6 9 3 8 6 7.5 5 7 6 5 9 10 9 7.2
3. mike666
Nightbringer
Ego Dominus Tuus
6 6 6.5 6.5 8 7 7 9.5 4 10 6 5 3 6.8
4. Gall666
1349
Massive Cauldron of Chaos
4 5.5 6 9 5 8 7 9 7 6 7.5 6.5 6 6.7
5. oldboy
Accept
Blind Rage
10 6.5 7 2 5 1.5 7 8 5 9 9 1 9 6.5
6. boymester
Pallbearer
Foundations of Burden
5 6.5 3 5 7.5 4 4 6 5 7 7.5 8 6.5 5.9
7. BlackZone
Black Crown Initiate
The Wreckage of Stars
1 8.5 6 8.5 5 2 6 6 7 5 7 4.5 5 5.5
8. Belial
Godsmack
1000 HP
4.5 7 9 3 4 5 6 5 7 5 4 1 7.5 5.2
9. arallu72
Progenies
Beings Of Flesh
9 4.5 2 6 5 2 5 5 4 5 6.5 4 5 4.9
10. ZolixiusRex
Leander Rising
Öngyötrő
3 7 1 6 4 2 3 0.5 4 2 1 8.5 5 3.8
∑:
5.6 6.6 5.4 6.1 5.8 4.9 5.9 6.4 5.7 6.4 6.7 5.6 6.3 6.1
arallu72 2014. október 31., péntek, 17:44
arallu72
Csatlakozott:
2012. február 27.
Hozzászólások: 524
Válasz emp üzenetére:

Arallu, az 1349 már az előző Demonoir lemezen is falig tolta a tempót! :-) csak az egy baromi jó lemez volt.

Ja igazad van. Csak sorrendbe összekevertem a revelations of the black flame-el.Annak ellenére,hogy elismerem a képességeiket nálam mindig zsenge zenekar volt az 1349. De van egy barátom aki az egekig magasztalja. Ebből látszik hogy ízlések és pofonok.
arallu72 2014. október 31., péntek, 17:15
arallu72
Csatlakozott:
2012. február 27.
Hozzászólások: 524
Ha minden hangpróba egy évig tartana kb. tízszer átíródna a pontszám. |-D
mike666 2014. október 30., csütörtök, 22:07
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 444
Válasz oldboy üzenetére:


Akkor szerinted az is gyanús, ha valaki őszintén szereti a munkáját (bármi legyen is az), mert hogy pénzt kap érte? (whistle)


Nem, az jó. Én szeretem a munkámat és igyekszem úgy végezni, hogy az megfeleljen a főnökeimnek, megrendelőknek, befektetőknek stb. Mert akkor szívesebben adnak több pénzt és azt is szeretem.

Ha egy metalbandánál, zenésznél és úgy általában művésznél is ez az elsődleges, na, az a gyanús.
emp 2014. október 30., csütörtök, 20:03
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Válasz oldboy üzenetére:



Akkor szerinted az is gyanús, ha valaki őszintén szereti a munkáját (bármi legyen is az), mert hogy pénzt kap érte? (whistle)


Az mindig gyanús, ha valaki pénzt kap!
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
oldboy 2014. október 30., csütörtök, 18:26
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1829
Válasz Nagaarum üzenetére:


Igen, és ilyenkor, CSAKIS ilyenkor tud őszinte lenni.

De. Mert nem lehet őszinte. Ösztönösen félteni kezdi a pénztárcáját. És még csak észre sem veszi általában. Ő azt hiszi, hogy őszinte. De nem az. A pénzt torzítja el a jellemét.


Akkor szerinted az is gyanús, ha valaki őszintén szereti a munkáját (bármi legyen is az), mert hogy pénzt kap érte? (whistle)
Nagaarum 2014. október 30., csütörtök, 09:02
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Válasz oldboy üzenetére:

Ez szerintem nem ilyen egyértelmű!
Ha valaki csak hobbiból zenél, ír cikkeket, annak a pénz nem kulcskérdés. Mivel van polgári foglalkozása, a szabadidejét pedig azzal tölti ki, amit szeret. És mindezt általában ingyér teszi.

Igen, és ilyenkor, CSAKIS ilyenkor tud őszinte lenni.
Válasz oldboy üzenetére:

Viszont aki a zenéléssel, írással keresi a kenyerét (mondhatni megélhetési muzsikus, vagy ítész - és ezt most nem degradáló értelemben használom!), annak nyilván nem mindegy, hogy mennyi az annyi.

De ettől még nem válik üzletemberré, csak hivatásos zenésszé, újságíróvá, aki abból él, hogy alkot...

De. Mert nem lehet őszinte. Ösztönösen félteni kezdi a pénztárcáját. És még csak észre sem veszi általában. Ő azt hiszi, hogy őszinte. De nem az. A pénzt torzítja el a jellemét.
--
Nagaarum YouTube Csatorna
ZolixiusRex 2014. október 29., szerda, 16:53
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Oops!
--
In Grind We Trust!
arallu72 2014. október 29., szerda, 16:01
arallu72
Csatlakozott:
2012. február 27.
Hozzászólások: 524
Válasz mike666 üzenetére:

Anyám... Nem szabad leülnöm benyomva a gép elé (bag)

Legalább őszintére ittad magad. |-D Velem is gyakran előfordul.
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.035 seconds to render