Atom jó hangulat. Kedvenc szám Samsara. Kellően röfög benne a basszus. Az egész topon van.
Ez az a csak hangulatra de jó számra nem menő stílus amit nem szeretek. Persze a hangulata tetszik de ezzel kifújt nálam. Az előbbi miatt nem lesz maradandó.
Beszarás mekkora a fejlődés az előzőekhez képest.
Néha meghallgatok ilyet de az a Beyond Creation. Ez viccnek jó,amúgy nem sok értelme van. Már a dob sterilsége bukó nálam.
Itt csak a mindjárt kikapcsolom hangulatot véltem felfedezni. Vagy píposan zenei alapra beszélgetek stílust. De azért nem találom elveszettnek.
Mintha egy szám lenne az egész lemez. A Parahaoma eleje szintije ami bennem régi horrofilmeket idézett kap plusz pontot. Amúgy magamat régiesen idézve, mi a tököm ez a zene? Érdekes, de nem jó értelemben.
Én szeretem ezt a hangzást, talán az általam régebben ajánlott Progenies-nek volt ilyen hangzása. Szerintem ez nagyon jó. Ebben a körben kedvemre való magyar zenéket ismerhettem meg. Ebben nem találok fogást amit kritizálhatnék. Úgy jó ahogy van. Szerintem ez baxott jó. A hangzás atom, én ezt szeretem.
Faxa death metal. Kissé a magyar Suffering-re emlékeztet. Ja ez is magyar. Király.
Zeneileg maximálisan okés. Csak az énekhanggal nem tudtam teljes mértékben megbarátkozni. Egy jófajta hörgés és király lett volna. Persze csak számomra.
A Godsaga mintha jobb lett volna. Vártam még jobb témákat, de csalódás lett. Az előző sokkal jobb volt. Magukhoz képest adom a pontot.
Azt hiszem itt a helye egy köszönömnek. Bár felületesen már belehallgattam, de ez is olyan lemez amihez kell egy kis késztetés hogy elmélyüljek benne. Hipnotikus ereje van. Megérte. Legyen 10!
Az első lemez még tetszik is, de a második már dagályos, a harmadik meg vegytiszta időhúzás. Szeretem a postrockot meg az egyéb post cuccot, de ez nem jött át. Pedig próbáltam.
Mind a külcsín mind a belbecs tetszett. Néha elfogott egy kis Vangelis érzés, máshol egy ki Ghymes, sőt egy kis After Crying is. Mindent összevetve kellemes hallgatnivaló. Lehet hogy le kellett volna porolni a régi kémia tankönyveket akkor a szövegekkel is jobban tudtam volna azonosulni.
Gyakorlatilag hallgatás nélkül dobtam be, de minthogy az előző lemez nagyon tetszett reméltem, hogy nem csalódok . Így is lett. Többedik hallgatás után egész finom dolgokat is fel lehet fedezni. Műfaján belül kiváló teljesítmény.
Egyszerűen sajnálom az időt amit erre áldoztam.
Nem olyan rossz ez bár nem mindegy mikor hallgatom. Vannak idegesítő részek de vannak kifejezetten élvezetesek is. A zenészeken nem múlt különösen a dob tetszett. Csak néha olyan mintha kettőt lapoztak volna véletlenül a kottában.
Zeneileg tetszik, de a krákogás ami a vokált helyettesíti hazavágja az egészet. Még szerencse, hogy viszonylag szűkmarkúan bántak vele.
Tetszik, de a hangzáson még lehetne csiszolni, és a hörgés sem győzött meg.
Elcsordogált, de semmit nem hagyott maga után. Kicsit olyan mintha a egyPowerwolf lemezt lelassítva játszanák.
Végig az az érzés motoszkált bennem, hogy ez egy jó minőségű rutinmunka. Minden ott van és akkor van ahol és amikor lennie kell. Mégis -vagy tán épp ezért- olyan mintha már hallottam volna.
Amit az előző körben írtam a szabadon értelmezett fekete muzsikáról az itt is megállja a helyét. Egységesen magasan van a minőség, jók a dalok, a témák, egyedi a hangulat, szép a hangzás (ahogy a basszus röfög azt tanítani kellene), szóval minden a helyén van, és még össze is áll egy masszív egésszé a teljes játékidő. Ja és farrrkasnak külön köszönet a fémjelzésekért, mert annak segítségével ismertem meg a lemezt hetekkel ez előtt.
Nagyon szép íve van a lemeznek, és nekem még a hosszával se lenne bajom, ha kvázi az első két lemezt nézem csak és a harmadik kuka. Leköti a figyelmem, szórakoztat, élvezem. Klasszikus értelemben vett zeneiség árad a lemezből, amit nagyon szerettem már az elődben is. Érezhetően átgondolt, nagy műgonddal megkomponáltak nem csak az egyes tételek, de a komplett lemez. Csak a végére az az időhúzás nem kellett volna.
Az én kedvencem továbbra is a RL album témájával és megoldásaival együtt. Ugyan akkor nagyon érdekes ez is, csak hát most nekem ez túl sok odafigyelést igényel. Valóban sokkal másabb, ha az ember utána olvas az elemek tulajdonságainak és úgy figyeli a szövegeket is. Zeneileg többször felvillant az OWL The Last Walk lemeze, mint hangulati hasonlóság. Persze más eszközökkel operál az a lemez, de hasonló kifejezéssel. Naga anyagai így, vagy úgy de rendre érdekesek, még ha engem nem is minden esetben találnak telibe.
Cuki! Amúgy pedig éppen azt hiányolom belőle, ami a Wormedben megvan. A hideg vákuumot, a gépek rideg, érzelemmentes munkáját. Jól tekernek itt ők is a kisjánnyal, de nem sikerült kiemelkedni semmi extrával. Nincs tetten érhető stílus, azonnal felismerhetőség, ami a másik bandánál megvan.
A Corrections House inkább, mint ez. Ott van hangulat, zene és nem csak zaj, búgás, zaj, búgás. Nem kell lenyelni mindent, amit Scott Kelly elénk hány. +1 dühítő dolog, hogy ezért a förtelemért úgy gondolja, hogy el lehet kérni 8$-t.
Azért vagyok ilyen kemény a pontozással, mert sikerült ledobnom a láncot. Ritka az, hogy öncélúsággal és sznobériával vádoljak meg egy-egy zeneművet, hiszen el tudok merülni sok mindenben, de ez felfoghatatlan számomra. Képtelen voltam akár csak pillanatnyi kapaszkodót is találni. Még a Xolotl vége is The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble nyúlás nem is kicsit. Egy tudatmódosított jazz is közelebb áll hozzám, mint ez a túlművészkedett manírkupac. Harmóniatúltengésben nem szenvednek az biztos.
Nem nagyon értettem én se ezt a nagy össze-vissza ugrálást. Nincs kohézió. Érlelni kellett volna még a dalokat, mert eléggé sorjás lett a végeredmény. Valamint én a magam részéről kivételesen tiszta énekért kiáltok. Valami szépen artikulált, képzett hangért! Sokat dobna a végeredményen, ha sikerülne szép dallamokat is írni hozzá.
Vékonyka a hangzás, bár a végére megszoktam. A témák amúgy kellemesek a fülnek, tisztességes munka. Az ének nekem kicsit erőtlen sajnos, hiányzik belőle a sodrás, a dög.
Melankólikus unalomszőnyeg. Az ének valóban rettenetes, és Arallunak adok igazat, hogy egy jópofa hörgés, vagy legalább egy tökösebb, ércesebb hang jó lett volna.
7 lenne nálam is, ha kedvelném a stílust, de nem kedvelem. Így bár tisztességes munka, de meglehetősen semmitmondó számomra.
Nagyon élveztem minden dalt, úgy sokadik nekifutásra...mert ez így indokolatlanul sok. Ez 3 albumnak felel meg, nem egynek.
Mázsás súlyával agyonnyom az egyébként érdekes, de túlvariált szöveg, zeneileg pedig a Rabies Lyssa sikerült messzemenően érdekesebbnek gyengébb hangzása ellenére. Szokás szerint vannak áll leejtős ötletek, amit Nagától már el is várok, de megsértődne, ha több pontot adnék:)
Epicus doomicus melankolicus...ahogy szeretem. Tempóváltásokra jobban rá kellene feküdni. A kezdeti, érdekesebb dalaikból is elhallgattam volna itt párat (Portland Town).
Lásd: lemezismertető
Bizonyos rejtett kapukat csak kivételes alkotások képesek megnyitni az ember szívében / agyában / lelkében. Sok nagyszerű lemez jelenik meg, de amelyik megrenget és magába szív, abból jóval kevesebb létezik. A Schammasch új albuma márpedig ilyen.
Lásd kritika. Nagának pedig innen is gratulálok a lemezhez. Ez és a Rabies Lyssa szólt eddig leginkább hozzám az életműből.
A brutalitást magas fokon űzik, kellőképpen agyament death metal téboly ez, de több kapaszkodóra lenne szükség a tartós kapcsolathoz. Vannak jó témák, de a kompozíciók megállnak a jelzők hierarchiájának "korrekt" lépcsőfokán.
Scott Kellyék agymenéseivel azonosulni még a Neurosis esetében is kihívás. A Corrections House-szal is nagy csatákat vívtam, míg megadta magát. A Last City Zero nagyon is elnyerte a tetszésemet. Ezzel szemben jelenleg én adtam meg magam... Igazuk volt, hogy az álmatlanság kínzó érzését kelti a lemez, amit nagyon hatásosan képesek megeleveníteni. Nem mondom, hogy nem tudnék elmerülni benne, a kérdés mindössze az, hogy neki merek-e vágni? A 6.5-ös pontszám nem jelent semmit. Ha nincs ilyesmire hangolva az ember, akkor sokkal kevesebb is lehet, ha pedig ezt a savat beleengedi a vérébe valaki, nagyon hirtelen felszökhet a pontszám. Azért az utolsó dalnak már-már sikerült rávennie, hogy ennek neki kell vágni egyszer...
Az albumon hallható dalok és a nekem tetsző zenék közti közös halmaz nem tartalmaz túl sok elemet. Kicsit sok ez nekem, bár értékelem, hogy valami egyedire törekedtek. Százszor inkább ez, mint egy újabb sablonos tucat-black produkció.
Érdekes, hogy a hörgős death metal Pink Floyd ízekkel keveredik. Néha kimondottan progresszív rock zene, máshol egészen metal. Kell neki egy kis idő, míg összeér, de érdemes próbálkozni vele. Emp Peti két lemezzel is szerepel a HP-n. Ilyen is ritkán fordul elő. Mindkettőre büszke lehet!
Fogós, velős death metal lemez. A magasabb húrokon fenyegetőző gitártémák különösen tetszenek, mint amilyen, például, a címadóban is vissza-visszatérnek. A hangzáson még lehetne javítani, hogy vastagabban, pusztítóbban dörrenjen meg, de majd legközelebb. Mindenesetre szívből gratulálok Emp Peti kollégámnak és Keszi Csabának a lemezhez. Mivel tavaly nyár óta ezt már kiveséztem, várom a következőt!
Rossz lemeznek semmiképp sem mondanám, debütnek igazán megteszi. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk, bele kell vinni azt a bizonyos pluszt.
Beállok én is a 7-esek sorába. Vaciláltam a 6.5 és a 7 között, de végülis kellemes élmény volt, ha nem is kiemelkedő. Lehet ezt szeretni, nincs vele különösebb baj, de tartós viszonyt nem fogunk ápolni.
Intenzív, technikás, hangulatos és fülessel hallgatva nagyon el tudja lazítani a hallgatót. Ugyanakkor picit túljátszottnak érzem, a kevesebb többet érne szinte mindegyik dalban. És hát jópár hallgatás után sem sok emlékezetes marad meg bennem az albumból.
Maradjunk annyiban, hogy jópárszor bele-bele hallgattam, kétszer pedig végigszenvedtem. Nem nekem szól.
Ez eléggé meggyőző volt nekem. Pont az a technikás death, pont azzal a tempoval, változatossággal, ahogy én szeretem. Nem mindegyik dal egységesen erős, jópárhelyen elvesztik a fonalat (és ilyenkor persze kitöltik a dalt valami szokásos, rutin témával) de ugyanakkor vannak "csont nélkül" eltalált, végig kiváló dalok is - nekem pont a páratlanok, 3-5-7 az ilyenek. A még jobb ponthoz viszont egy jobb hörgős kellene.
Mondjuk a borítóra adok 1 pontot, a többiről meg az véleményem, hogy bárki elkövet ilyesmit, jobban tenné, ha lenne annyi önkritikája, hogy azt senkinek sem mutatja meg. (megj.: nem az ajánlóra értem természetesen, a hp-re bőven belefér)
Hát ez borzasztó volt....
Nálam (is) az ének a gyenge pont. Nem azért, mert rossz a hangja, hanem mert nem igazán ebbe a stílusba illik, sokkal jobban illene pl egy jó dark csapatba, vagy pl egy tiszta éneket használó folk bandába.
Az a helyzet, hogy pár dalrészletet leszámítva, meghallgatás nélkül, "vakon" ajánlottam most ezt a hp-ra. Sokkal többet vártam, hiába voltam az ajánló, ez most összességében nálam még a hetest sem éri el. (bár az album végén lévő dalok affelé húznák a pontomat, de majd máskor leszek jószívű.)
Remek lemez köszi az ajánlónak
Kevés lemez van idén ami az utolsó percéig felkelti a figyelmemet...na ez pont olyan és már harmadszorra érik ezt el
Gratula Naga
Nem szeretem a csajos hörgős zenekarokat általában, de velük kivételt teszek
Egyetértek BlackZone-nal zaj-búgás-zaj-búgás...
Nem tetszett
Jó kis lemez, a hangzáson azért még van mit javítani szerintem
Marad nálam is a 7-es, lehet nem fogom elővenni a későbbiekben, de kellemes hallgatnivaló volt
Ütős anyag, ez lett volna a másik ajánlatom a Schammasch után...de erről is lekéstem :D
Majdnem tökéletes, bár a hossza letaglozó. Azonban ez sem vészes, ugyanis a vége már feloldozással teli, nem gyötör...inkább csak ellebegtet. Az első lemez, az maga a megtestesült erő és fergeteg, a második pedig már a lenyugvás. Igazi mestermű.
Vegyes érzelmeket vált ki belőlem. Vannak nagyon kiemelkedő számok...de van néhány gyenge is rajta. A Rabies Lyssa még mindig az etalon.
Ez baromira élvezetes grind-death anyag lett. Nagyon szimpatikus, hogy nem csak a grind elemeket tolják az arcomba. A Hopeless Masses szám pedig baromira nagyot üt. A pontszám még mehet felfelé a további hallgatásoktól függően
Imádom az ilyen hangulattal rendelkező zenéket. Nem csoda, hogy a Neurosis ugrott be elsőre. Letaglózza a hallgatót ez az atmoszféra...mintha a sötét égbolt alatt feküdne az ember és tudná, hogy nem lesz már holnap...
Furcsán elcseszett egy anyag. A beteg énektémák tetszenek kifejezetten.
Huhh...Naga új albumához képest itt még nagyobbak az ingadozások. Zeneileg ügyesek, de a témák nem illeszkednek egymáshoz. A lágy részek néhol már irritálnak, amikor pedig metálosabb témák bukkannak fel, akkor elégedett vagyok.
Ez aztán a pofás oldschool death metál. A legjobb az egészben....úgy hallgattam, hogy nem voltam tudatában annak, hogy magyar bandát hallgatok. Sőt, most látom csak, hogy Emp az egyik elkövető. Eddig Emp vokálja nem győzött meg az In Vacuo-ban, de itt kifejezetten illik a zenéhez. A hangszeres rész pedig baromi jó lett. Várom az új albumot.
Semmi érdekesség. Konstans unalom.
...és valóban. Ez egy kellemes iparosmunka. Se több, se keveebb. Még egyszer nem akarom meghallgatni, mert ahhoz unalmas.
Le vagyok nyűgözve, tökéletes mestermunka született.
Érdekes, egyedi, szívesen hallgatom.
Jobban bírom, mint a legutóbbi Wormedet, de nagyon valószínű, hogy ezt sem veszem elő többet, többnyire ez is elég egysíkú darálás, néhány hangulatosabb kitérővel.
Minimalista hangulatzene. Van, amikor működik az ilyesmi.
Inkább idegesített, mint nem... egy kicsit sem hallgattatja magát, annyira meg nem érdekes, hogy a nehézségek ellenére is újra meg újra nekigyürkőzzek.
Nem nagyon értem a vélemények egy részét, nem mintha ez előírás lenne. :-) Ennél lényegesen eklektikusabb lemezek szoktak sikerrel szerepelni a hangpróbán. Egyáltalán nem érzem, hogy a stílusok ütnék egymást, sőt... Kifejezetten képzeletgazdag, magas színvonalú zene.
Kezdésnek több mint biztató, igen kíváncsi vagyok a következő lemezre.
Szerintem jó az ének. :-) Önmagában persze nem jó, de ebbe a környezetbe pont jól beleilleszkedik. A dalok többségükben tetszenek, szivesen hallgatom ezt a lemezt.
Igazuk van az eddig pontozóknak, ez pontosan egy 7 pont értékű lemez. :-) Kellemes, de semmi extra. A Godsaga és az az előttiek is mintha lényegesen jobbak lettek volna.
Említettem már, hogy a post-black stílussal hadilábon állok, de kivétel erősíti a szabályt (a másik kivétel a Tombs). Ez az absztrakt, idegen-szerű hangulat nagyon el lett itt találva, a vokál pedig valami ideglelősen jó. UPDATE: megadtam neki a tízest, egyre jobban tetszik. Szerintem az év legjobbjai között fogom emlegetni a későbbiekben. Azért továbbra is a Mandala a kedvenc dalom.
Kilenc pont, -0.5 a hossza miatt. Harmadik lemezt már időhúzásnak érzem. Ebben a körben továbbra is az Entropia viszi a pálmát. Svájci színtéren meg a Triptykon.
Még nem fordult elő olyan, hogy fel kellett lapoznom a periódusos táblázatot ahhoz, hogy értelmezni tudjak egy lemezt :) Erre már lehet mondani hogy egyedi és ötletes, nem mellesleg jó is. Még változhat a pontszám.
Úgy látszik minden körre jut egy ilyen brutál-deathgrind agyf@sz :) Ez sem rossz, de az előző körben a Wormed jobb volt szerintem. De ez már teljesen szubjektív dolog. Többieknek biztos ez fog jobban tetszeni, technikásabb és több benne a death elem, mint a grind.
Csak időhúzás Scott Kelly részéről, amíg el nem készül az új Neurózsi album. Inkább abba fektetné az időt és az energiát. Zeneileg nem egy nagy eresztés, nagyon minimálisra vették a figurát, a harmadik számról konkrétan a Sunn O))) ugrott be, viszont ez a sivár, nyomasztó, poszt-apokaliptikus senkiföldje hangulat olyan erővel csapott belém, hogy a fal adta a másikat. Ez pedig ugye hangulatzene, tehát ez alapján kell értékelni. Velem most nagyon hallgattatja magát.
Szikrázott néhol, de csak nem akart lángra lobbanni. Tény, hogy ügyesen csinálja, amit bevállalt, a hangulat is megvan, de megint csak azt tudom mondani, hogy nem szeretem ezt a keverősdit - avant-black és jazz, hagyjuk már. Viszont tetszik az a jégkocka vagy micsoda ott a borítón :)
Nem tetszik, ahogyan összevissza ugrál a klasszikus death/black és a progresszív, kísérletezős stílus között. Nem passzol össze a kettő. Ez tipikusan az az eset, amikor a zenész urak valami újat, eredetit akartak alkotni, de nem tudták hogyan és miből. A hangzás is elég zsenge.
Ez a "magyarnak jó, nemzetközin átlagos" kategória már megint. Még szerencse hogy rövid, különben ezt a pontszámot is sokallanám. Zeneileg nem rossz, de elég inspirálatlannak és üresnek érzem. Fogjuk rá, hogy jobb mint a szintén itt szereplő, szintén magyar Endless River. Itt legalább megmaradtak a puritán stílusgyakorlatnál és nem kezdek el alternatívkodni.
Egyedül az ének nem működik nálam sem, zeneileg viszont ott van a toppon. Egy kicsit markánsabb, mélyebb vokál, esetleg itt-ott felhördülések, és még vagy +10 perc játékidő tökéletessé tette volna.
NEM:TET:SZIK Azért bővebben: sem a stílust nem szeretem, sem zeneileg nem nyújtott olyan extrát, amiért indokolt lenne egy magasabb pontszám, ha pedig valaki csak suttogva tud károgni és hörögni, akkor inkább ne tegye, mert kicsit kínos lesz a végeredmény. Úgy én is tudok...
Megy a témahalmozás ezerrel. Annyira meg nem avantgarde, hogy hanyatt dobjam magam tőle. Nekem az abszolút őszinteség hiányzik belőle. Kár érte. Sajnos nem is gyengén túljátszott néhol... Attól, hogy ez black metal nem fogok rá egyből 10-et adni. A vokálról meg még nem is beszéltem... Felejteni való.
Lehet én hallgattam meg felületesen, de ez olyan hosszú, hogy ki is nőtt tőle a szakállam. - Ebből bő 45 perc simán elég lett volna... Na és három album egyben?! Wáááááááá... Sok. Nem a zenei arányokkal van a baj, hanem a témahalmozással. Egyszerűen idegesítő, s a végére ki is fulladnak, szerintem.
Szemiotika-metal. - Ez teljesen más kategória, amit eddig élő zenében hallgatott az ember. Nagyon más... Az a helyzet, hogy a full booklet alapján a zenét hallgatva elég érdekes dolgok villannak fel az ember szeme előtt. - Egyszerre ősi, egyszerre bizarr, kozmikus, kaotikus. - Amibe beleköthetek az pedig a gitár hangzás. (S ez hagy legyen a vesszőparipám.) - tudom, hogy a művész úr nem szereti, ha szembe dicsérik... Ettől inkább önmagába vág, olyan, mint jómagam... S ezért hát, tessék legközelebb a gitáron és a szinti arányán csinosítani. - A sámánizmus - az ősi vegyész - pedig tegye a dolgát... keverje hát tovább AZT az elixirt. (Szepes Mária művekhez ez kötelező anyag.)
Nem csak a stílus hiánya miatt, hanem azért is, mert szerintem jók lettek az arányok, bár én még egy kis speed-et tettem volna rá. :D - Meg egy kicsit leheletnyivel több grind-ot. :) - A "leülős" death irányt meg hanyagoltam volna... - Na jó, mit akarok, így is 3 percesek a számok. :D
A véleményemet sajnos tükrözi az adott pontszám, ez van.
Érdekes lett volna az előző körben indítani egy Ihsahn vs. Pogavranjen murit. Sajnos a "torzítottnál" érezni, hogy ez nagyon nem idevaló, de amúgy remek zene ez, csak épp nem metál. :)
Valahogy az egészben az arányok elosztása zavart a legjobban. - A koncepció jó, sajnos a kivitelezéshez kellett volna egy kis "vas". - Brutál jó dolgot lehetne kihozni belőle... Sajnos a gitár sound (direkt) miatt sírok. :( De a gitárszólók pofásak. :) Ez amúgy messze távol áll a death/black-től ... Ha, hasonlítani akarnám valamihez, akkor talán az Opeth állhatna a legközelebb, persze a "szokásos" magyarországi: kis pénz, kis foci paradigmával. :) - Ha még egy kis The Doors-t "kevernek" bele, akkor maximális pontszámot adtam volna. Amúgy meg elmélkedős zene, s minél többet hallgatod annál jobb. :)
Lásd. kritika.
A tőlem lélekben teljesen távol álló doom stílus képviselőinek most sikerült egy általam átlagosan középhosszú - stílusában természetesen rövid - albumot összehozni. - Nem értem, hogy ezeket a jó témákat miért nem lehet kicsit meggyorsítani? - Annyira azért nem taglóz le, mint egy "grind gőzös". :D - Ha az egész album legalább olyan sebességű lenne, mint ahogyan a Forevermourn 13:20-nál indít ... Hjaj!
Zeneileg kiváló, még akkor is, ha sokan csak amolyan "rutinmunkának" találják. - No, de így tönkre vágni valami igazán jót egy ilyen csapnivaló vokállal több, mint megbocsáthatatlan. Kár érte... Zeneileg még élvezetes is volt... - Bár még egy két pluszra a srácok képesek lettek volna simán.
Ha ez nem 10-es, akkor számomra nem létezik 10 pontos lemez! Pár szóban nem is lehet kifejteni. Köszönöm az ajánlónak!
Kémia órákat ritkán szerettem a suliban, de erre az órára szívesen beültem. :) Sokszor felkaptam a fejem 1-1 téma hallatán. Összességében is egy erős lemez lett, gratula Naga kolléga!
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 311. 312. 313. 314. 315. 316. 317. 318. ... 349. Full screen Vertikális nézet
2016. május 14.
arallu72 banya07 BlackZone boymester farrrkas kopi Kriss nascence Pistike66 ZeroVoid ZolixiusRex Perszepeta ∑:
1. BlackZone
Entropia
Ufonaut
9 10 10 9 9 7 10 9 9 10 6   8.9
2. Lew
Amorite
Invisible Fire
9 8 8 8 8 6 8 9 8 6.5 9.5   8
3. farrrkas
Nagaarum
D.I.M.
10 8 8 7 8.5 7 8 7 8.5 7.5 7 8 7.9
4. Kriss
Schammasch
Triangle
4 6 9 8 10 5 10 9.5 10 8.5 4 10 7.6
5. banya07
Abnormality
Mechanisms of Omniscience
4 9 8 6 7 7.5 8 8.5 6 8 9.5   7.4
6. Nagaarum
Endless River
Sundered Time
10 6 6.5 6 8 7.5 4 6.5 9 5 8   7
7. boymester
The Temple
Forevermourn
8 5 5 8.5 7 5.5 5 6 8 8.5 7   6.7
8. kopi
SIG:AR:TYR
Northen
7 7 6 7 7 6.5 7 7 7 5 5   6.5
9. nascence
Pogavranjen
Jedva Čekam Da Nikad Ne Umrem
5 7 3 6 6 2 2 8.5 4 6 7   5.1
10. ZeroVoid
Mirrors For Psychic ...
Mirrors For Psychic Warfare
3 1 2 5 6.5 1 2 9 7 8 0.5   4.1
∑:
6.9 6.7 6.6 7.1 7.7 5.5 6.4 8 7.7 7.3 6.4 9 6.9
boymester 2016. július 7., csütörtök, 18:05
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3075
Hátha valakit érdekel: A The Temple frontemberének, Alexnek ezt a lemezét csak jó szívvel nevezhetjük debütálásnak. Már vagy 10-15 éve próbálkozik a lemezkiadással, de hol egyedül maradt, hol pedig be sem indult egy-egy banda szekere. De végül sikerült neki...pl. itt a Mirror Of Souls 2008-as változata, még Orion's Void névvel:



De megfordult élőben az Ominous Sky környékén is, majd Season Mist névvel is próbálkozott, szintén új emberekkel és ismételten ideiglenesen. Szóval ennek a lemeznek már rég meg kellett volna jelennie, Alex előtt pedig le a kalappal, mert egy igazi megszállott.




Amúgy is jó hely ez a Thessaloniki doom szempontból...én meg szeretem a demókat:)




--
Youtube csatorna
ZolixiusRex 2016. május 15., vasárnap, 09:19
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz Nagaarum üzenetére:


Nem voltál túl szigorú.
Egyébként sem hallgatok senkire sem a hogyan továbbal kapcsolatban. (w00t)


(gun)
^^
--
In Grind We Trust!
Nagaarum 2016. május 15., vasárnap, 08:00
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2181
Válasz ZolixiusRex üzenetére:



Remélem nem voltam túl szigorú... (a)

Nem voltál túl szigorú.
Egyébként sem hallgatok senkire sem a hogyan továbbal kapcsolatban. (w00t)
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
ZolixiusRex 2016. május 15., vasárnap, 07:45
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz Nagaarum üzenetére:

Köszönöm a véleményeket! (b)


Remélem nem voltam túl szigorú... (a)
--
In Grind We Trust!
Nagaarum 2016. május 14., szombat, 19:34
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2181
Köszönöm a véleményeket! (b)
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
ZolixiusRex 2016. május 14., szombat, 08:55
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz ZeroVoid üzenetére:

Azért a Schammasch pontszámai érdekes dolgokat árulnak el az itteni közösség általános ízlésvilágáról.

Doom, sludge vagy post-metal zenekar kiad egy 70-75 perces albumot (pl. tavaly a Minsk) akkor az megy hogy "blabla, unalmas, túl hosszú, fárasztó, béna, erőltetett stb."

Post-black, avant-black vagy epikus black zenekar kiad egy két-három lemezes, 100-150 perces albumot, akkor egyből "fúúúú, fasza, zsír, istenkirály, tízpontsőtszáz, mestermű, instant klasszikus stb."

|-D


Azért vannak kivételek. (gun)
--
In Grind We Trust!
Pistike66 2016. május 13., péntek, 19:30
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz ZeroVoid üzenetére:

Azért a Schammasch pontszámai érdekes dolgokat árulnak el az itteni közösség általános ízlésvilágáról.

Doom, sludge vagy post-metal zenekar kiad egy 70-75 perces albumot (pl. tavaly a Minsk) akkor az megy hogy "blabla, unalmas, túl hosszú, fárasztó, béna, erőltetett stb."

Post-black, avant-black vagy epikus black zenekar kiad egy két-három lemezes, 100-150 perces albumot, akkor egyből "fúúúú, fasza, zsír, istenkirály, tízpontsőtszáz, mestermű, instant klasszikus stb."

|-D

Megjegyzem, nálam a Minsk is egy masszív 9-es volt és azóta is szívesen hallgatom. :-) A 10 őont nálam sokszor az ambient dolgokon bukik el, de a Schammasch esetében az első 2 lemez eleve remek, és többekkel ellentétben szerintem a 3. tisztán ambient lemez is kiváló lett, így nincs miért levonnom. Ez persze csak az én véleményem. :-)
ZeroVoid 2016. május 13., péntek, 18:03
ZeroVoid
Csatlakozott:
2014. december 30.
Hozzászólások: 180
Azért a Schammasch pontszámai érdekes dolgokat árulnak el az itteni közösség általános ízlésvilágáról.

Doom, sludge vagy post-metal zenekar kiad egy 70-75 perces albumot (pl. tavaly a Minsk) akkor az megy hogy "blabla, unalmas, túl hosszú, fárasztó, béna, erőltetett stb."

Post-black, avant-black vagy epikus black zenekar kiad egy két-három lemezes, 100-150 perces albumot, akkor egyből "fúúúú, fasza, zsír, istenkirály, tízpontsőtszáz, mestermű, instant klasszikus stb."

|-D
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.094 seconds to render