Ez ma számomra a progresszív metál definíciója.
Tipikus tucat rutinmunka talán a Vespérales menti egy kicsit.
Nem értem a nagy lelkendezést. már vagy 10* lement de én egyszerűen nem hallom a csodát. Sőt sokszor kifejezetten untatott. Ahol meg nem olyan mintha Pain-t hallgatnék. Van egy-két jó pillanat de a túl sok ismételgetéstő azt is ellaposodik.
Komoly elhivatottság kel egy ilyen izé előadásához, de a meghallgatásához is. Ez már nem is post metal hanem post zene. A Pokolba mondjuk pont jó. Egyszer kikapcsoltam a lejátszót mert azt hittem két lemez megy egyszerre.
Jónak tűnik de nem tudtunk összecsiszolódni.
1* megvolt, úgy tűnik, tényleg a jobbak közül való, de köszönöm ennyi.
Erős kezdés után az unalom posványába fullad. A hangzás az tetszik.
Szerintem az ötletek hiányát próbálták palástolni ezzel a nyávogással. Pedig vártam ezt a lemezt de csalódtam. Inkább előveszem a Vertikal-t
Filmzene klisékből. Háttérben elmegy.
nem szeretem az epikus doomot, de itt voltak egész jó megoldások. csak zavaróan sokszor jutott eszembe közben a Pentagram.
Nem is olyan rossz ez, mint a többiek állítják. Vannak egészen kellemes momentumok is. Persze sok, meg hosszú és tömény, de vannak sokkal rosszabbak is.
Minden héten kijön egy ilyen lemez, és akkor még keveset mondtam. Amikor ezt felvették, akkor vajh' mire gondoltak? Sikerül pont akkor kidobni, amikor másik 10 hasonszőrű nem próbálkozik és akkor érdekesnek hat majd? Csak szólok: NEM!
Az átkötések kizökkentenek, nem pihentetnek, így töltelék jellegük van. Amikor viszont rendesen zenélnek, akkor nagyon szerethető amit csinálnak. Megbízhatóan hozzák a minőséget.
Ha valaki, hát én szoktam értékelni, ha valami zavarba ejtő, nem a megszokott úton jár, képes kilépni a komfortzónából. Minduntalan próbálkoztam a korábbi lemezeikkel is, de azokkal sem, és ezzel sem jutottam dűlőre. A nagy zajongásban és tematikus hangulatkeltésben zenél is amúgy valaki? Mert abból nem sok jött át számomra.
Nem ismertem őket eddig. Pótolnom kell.
Energiabomba, de magamtól elő nem venném.
Nekem nem jött át. Érdekes is lehetne, de mégsem kap el se a hangulat, se a megoldások.
A Vertikal után kíváncsi voltam, hogy merre lépnek tovább a srácok, hiszen azt túlszárnyalni minden bizonnyal képtelenség. Julie Christmas munkásságát a Made Out of Babiesből és a Battle of Miceból már jól ismertem és szerettem is. Fejemben meg nem fordult, hogy ebből egyszer fúzió lesz. Sejtésem szerint a srácok keresték meg és nem fordítva, de igazából mindegy is, mert az eredmény éppen ugyan jó, mint a Vertikal volt. Máshogy erős, mély és kimunkált, de ugyan azon minőséget képviseli. Aki fogékony erre, annak is nehezen nyílik ki, de mégéri!
12 egy tucat. Semmi különlegeset nem hoz. Megboldogult fiatal koromban szerettem az ilyesmi, lásd Summoning, de mai fejjel már nem vágyom erre. Elcsordogálnak az ismert taktusok, változatosnak változatos ugyan, de nem köt le. Háttérbe is izgalmasabbat választok.
A borító miatt kapnak még egy pontot. A zene nem az én világom.
Sokat markol, keveset fog, ennél én sem tudok kreatívabbat írni.
Számomra semmivel sem kevesebb, mint a Mussorgski, csak más. Klasszikusabb, ismertebb vonal, de magas színvonalon.
Nálam erős nyolcas volt minden lemezük, ahogy ez is. Érdekes, húzós és kreatív dolgok kavarodnak itt, de a fal áttörésére nem képesek.
Súlyos, dohos, számtalan finomságbeli különbség ellenére pedig mindig ugyanaz...pont mint a lábszag.
Nem hallok sok újdonságot benne, de a meglévő alapanyagokból most kifejezetten igényes fogást rántottak össze.
Jó kis adrenalinbomba, a lemezhossz pedig abszolút pozitívum, ebből ennyi elég.
Bejött a sötétség és könnyed ambient eme váltakozása, bár előbbire jobban vevő vagyok.
Hangulatképzés vastagon, időnként tökönrúgással felérő, idegesítő hangokkal.
Régóta a színpadon, szóval belesimulva a sablonokba és időnként az unalomba.
Hail Sabbath!
Nagyon sok mindent hallani ebben a bő egy órában, talán kicsit túl sokat is. Kétségtelenül a jó és az élvezhető irányba billen a mérleg nyelve, mert sok olyan részlet található itt (legyen az hegedű, egy szép énekdallam, vagy egy gyilkos riff), amitől minőségivé válik a cucc, de talán egy kicsit túl dirrektek a mindenféle betétek. Vagyis nem épülnek árnyaltan bele a zenébe, hanem egyértelmű reflektorfénybe, előtérbe kerülnek, néha darabosan el is válnak, ami nekem kicsit sok. De egyáltalán nem vészes a dolog, emellett még bőven élvezhető zene.
Ez nagyon gyilkos matéria. Un black metal connoisseur.
Már-már szinte feljebb csúszott a pontszám, de nem tehetem. Az előző két lemez egy ponttal jobb volt ennél, mégis zseniális, amit művelnek. Nagyon tetszik!
Egy újabb embert próbáló anyag. Sötét, rideg, szinte kínzó, mégis csábító.
A Chapter 1 megkezdi a gyors és kíméletlen tradicionális black metal őrlést, bár minőségben leszállítva azt, a Chapter 2-t követően egyre változatosabb dolgok is felcsendülnek. Addid-addig, hogy az Embodied in Incense dal kezdése és záróriffje már tiszta Morbid Angel. Érzik a lényeget!
Az Antigama nevű banda The Insolent lemeze óta nem örültem így hasonló stílusban fogant zenének. Bár ez powerviolence címke alatt fut, de amit hallok, az inkább a grindcore stílus vérfrissítéseként ölt testet, szerintem. Itt sincsenek határok, csak nagyon jó riffek és ötletek. Lehet egy lemez 20 perc, amelyben megfér a 45 másodperces nóta a 8 percessel.
A torzított robothang az idegeimre megy, a hangzás szerintem gyatra, a színpadias részekben se érzés, se erő. Van némi atmoszféra (de sokszor lerombolják), egy-két jobban eltalált dallam, és itt vége is van. Egyébként nem kis arroganciára és önteltségre vall a fickótól, hogy egy híres és kiváló zeneszerző neve alatt komponál (ráadásul ilyen) zenét. Nagyon ellenszenves a dolog. Akkor én is elkezdhetek Tolkien néven regényeket kiadni.
Nagának igaza volt a dzsungeles hasonlattal, ez a zenehallgatás egy másik dimenziója. Egyébként meghálálja a befektetett időt. A női hangról sokszor Björk ugrott be. Nagyon izgalmas.
Nem nevezném rossznak, vannak kimondottan szép és jól eltalált részek benne, de túl sokszor leül, és ilyenkor elég egysíkú. Mindenesetre érdemes vele próbálkozni, aki szeret elvesződni a fantasy világ magányos tájain, és sodródni ebben a hangulatban, annak többet mond majd a lemez.
Egyáltalán nem rossz zene ez, de most kissé vontatottnak és kevésbé izgalmasnak hatott.
Próbálkoznak érdekesek lenni, de nem jön össze... Hogy nincsenek tehetséges dalszerzők a csapatban, az tuti fix.
Az előző két nagylemezük sokkal jobban tetszett, nekem ez már túl elvont, indirekt és megfoghatatlan. Amúgy megvagyok a csapat lemezeinek hallgatása nélkül, azt a bizonyos átütő zsenialitást meg pont nem éreztem bennük soha.
Rövidsége ellenére is jó fárasztó volt.
Lassan ért be nagyon, jó pár hónapig pihentetve is volt, összességében talán az eddig leginkább tetsző anyaguk.
Valahol félúton a rettenetes és a borzalmas között.
Hatos-hetesnél többet nem érdemel mert nettó újrahasznosításról van szó, de tradicionális doom-ból soha rosszabbat.
Vannak rajta jó megoldások....
Eléggé stílusgyakorlat, de a fülbemászó dallamok sokat emelnek az összképen
Bevallom eddig nem hallgattam őket csak a nevüket ismertem, ezzel a lemezzel maximálisan sikerült elérniük hogy rákeressek az eddigi lemezeikre...
A Schammasch mellett az év másik avantgarde lemeze eddig..
Nem vártam ilyen erős lemezt a szlovén blackerektől...
Eszeveszett dörömbölés az élvezhetőbb fajtából
Én tökéletesen tudom élvezni azt hogy meglepő zenei dolgokat épített black metal keretek közé...
Engem kifejezetten irritált Karácsony kisasszony megnyilvánulása..
Háttérzenének tökéletes, de időnként azért felkaptam a fejem egy-egy zenei megoldásra
Ez egy keményebb rock opera. Biztosan jobban átélném, ha magyarul szólna.
A Metal Archives-en olvastam, hogy ez egy ambient black banda, vártam is a kanadai folklórt beleszőve a zenébe, na de azt pont nem kaptam. Helyette tipikus északi feketeség van, jellemzően gyors tempóval, nem rossz témákkal. Az átlagnál jobb.
Elismerem az erényeit: profi, minőségi, egyből beleégnek a dallamok az ember fülébe......de nem nekem szól, ennyi.
Teljes az összhang a zene és a borító között, ezt értékelem.
Egyben van az egész album, nagyon tetszik! Erős dalok, erőteljes hangzás, sok halál fémes gitározás.
Minőségi zajhalmaz, ami elsőre hat! Savage Intolerance a kedvencem.
8 magos black metal 4 Gb rammal, alaplapra integrált hangkártyával, valahonnét a Mars felől.
Hangulatos és valóban súlyos, de amikor a csaj az énekből átvált visításba, na az roppantul idegesített! Hogy egy klasszikust idézzek: "Kár érte, kiváló ügynök volt!"
Elffor is itt van már a színtéren régóta, de kerültem a lemezeit, mert pózerkedésnek tartottam egy spanyoltól, hogy télről/fagyról írjon nótákat. Ez viszont kellemes csalódás, sokrétű, összetett, jól szól, élvezetes nóták, még akkor is ha nem túl eredeti. Korai Summoning rajongók nem fognak csalódni!
Ez inkább heavy metal, mint doom, egy Sabbath megfiatalítva. Nem az én világom ez az irányzat, a MDB féle doom-ra esküszöm.
Szeretem az ilyet, ez is érdekes, de azért annyira nem jó, mint amilyennek elsőre tűnik.
Tény, hogy hagyományos elemekkel dolgozik, de azokkal jól.
Kellemes, egyáltalán nem zavar, de nem jutok el odáig, hogy meghalljam benne, amit a legtöbben. A korábbiakat nem ismerem, valllószínűleg nem nekem írták.
Lehet jól nyomni az ilyet, de ez fárasztott.
Nekem ez túl szikár. A hangzás súlyos is, minőségi a zene, de szükségem van a Mussorgski féle elszállásra.
Nincs ezekkel gond, de rendszeresen azért nem kötne le ez a stílus.
Félelmetes hangulata van.
Kellemes csalódás, féltem tőle, hogy valami művészkedős hülyeség lesz és hát végül is az, de tetszik.
A korábbi anyagokat is bírom, ez az új is jól sikerült. Hideg fantasy bm.
Semleges pontszám, egyáltalán nem mozgat meg a stílus.
Ahogy a többiek mondják, van itt minden. Nekem tetszik ez a giccses eklektikusság. Érdekes, hogy az izraeli zenekaroknak van egy sajátos, felismerhető világa. Az énekes nagyon fasza, a hörgős részek is nagyon kellemesek
Én a panelesség mellett teszem le a voksom. Amíg hallgattam elszórakoztatott, de tuti nem fogok emlékezni rá már két hét múlva.
Közehelyekkel dobálózva: progresszív. Néhol már majdnem a Menace Impact Velocity-jét idézi. Túl sokszor ment le, hogy ne adjak rá 10 pontot.
Érdekes utazás volt. Rapszódikusra sikeredett ez az anyag. Kiemelkedő és elcsépelt részek követik egymást, igazából nem érzem a koherenciát. A hangzás nagyon nem jön be. Összeségében mégis pozitív a benyomást keltett.
Fasza death-black anyag. A hangzás nem jön be, túl steril, a dobok pedig tompák.
Többnyire csak zajongnak, de azt nagyon erőteljesen. Úgy érzem, hogy inkább a brutalitásra mentek rá, mint az átgondolt témák írására.
Az industrial elemek baromira jók benne. A metálos részekkel szerintem már nem bánnak ilyen ügyesen. A hosszú számoknál már egészen elfáradtam. Túl sok lett az újító szándék.
Az énekes csajszit mintha satuba szorították volna. Baromira idegesített néhány helyen. A zenében sem találtam túl sok kapaszkodót.
Ehhez én nem vagyok eléggé true-arc. Többet nem akarok meghallgatni.
Én kifejeztten megutáltam a doom műfaj ezen ágát amióta hangpróbázok. Jól esett ezt most hallgatni, lassú és bágyadt. Sok benne a feloldás, a lebegős hnagulat. Abszolút nem elcsépelt és nem unalmas. Kicsit a Reverende Bizarre hangulatát idézi, de annál könnyedebb. Az énekes hangja és az énektémák pedig nagyon a Lake of Tearsre hajaznak.
Összességében egészen kellemes metalopera.
Nem rossz, csak sablonos.
No akkor elkezdem. :-) Vannak, akik a régi lemezeikre esküsznek (amik egyébként vitathatatlanul kitűnőek), az én véleményem viszont az, hogy egyre jobbak és érdekesebbek lesznek. Nagyszerű lemez!
Nekem ez túl "sűrű".
Eleinte nem voltam túl lelkes, de később sokkal érdekesebbé válik az anyag, és a végére teljes mértékben meggyőzött.
Számomra ez teljességgel élvezhetetlen, értelmetlen, céltalan zajongás szerencsére elég rövid időtartamban.
Szerintem érdekes lett.
Súlyos és mélységes, Karácsony kisasszony elég hajmeresztő időnként, viszont paradox módon pont ezzel járul hozzá az anyag súlyos hangulatához.
Mintha egy remek kis Reverend Bizarre lemezt hallanék... szerencsére úgy tűnik megint magukra találtak, ez a lemez jóval közelebb van a zseniális debüthöz, mint a gyenge eresztés folytatáshoz.
Sokat markoltak keveset fogtak tipikus esete.
Ez egy jobban sikerült lemezük, de továbbra is az első Métal noir québécois lemezüket tartom a legjobbnak. Na az jobban adja azt amit McFrost (meg én is) hiányoltam.
Nem hosszú a lemez, de a végefelé laposodik. Néha még egy kis Grip Inc - Nemesis témákat is felfedezni vélek. De lehet csak az én készülékembe van a hiba. Nem rossz ez,de nem az én stílusom mint ahogy az előző lemezek se. Vannak itt azért egész jó témák.
Ez inkább idegesített mint tetszett. De a borító összhangban van a zenével és ez is valami. Hangulata is van. Közepesnek elmegy.
A stílust szeretem csak egy gondom volt a lemezzel, hogy unatkoztam a hallgatása közben. Azért mert érzés nélküli, úgymond túl profi, hangzásilag is. Nem a jó hangzással van bajom, csak pont nem ebben a stílusban szeretem a jó hangzást.
Nézem a You Will Never Be One of Us klipjét, mondom ez Anselmo új zenekara? Vagy netán a Primordial-os Nemtheanga így éli ki magát? Hirtelen mind a kettőre hasonlított nekem az énekes gitáros. Ez baxott jó zene. Végre nem rikácsolás van egy jó zúzós zenére. Ez atom minőségi zúzás számomra. Nagyon jó!!!
Érdekes zene, ha végig olyan jó számokat írtak volna mint az utolsó akkor maximum is lehetne. De így is meglepő, hogy "kis" zenekarok milyen ötletesek és jók.
Egyébként se tetszene ez a fáradt löttyedt zene, de ez a hisztérika még rontott rajta legalább két pontot.
Nekem a Hondamena szám az etalon az unblessed woods lemezről. Bár a hangzás sokat javult, de összességében nem annyira tetszik ez a lemez mint kéne. Na ezt mondom mindig az ilyen zenékről. Mikor javul a hangzás, elveszik az a jóféle erdőmélyi mizantróp hangulat. Ami ennek a "zenekarnak" a lényege volt.
Nem nagyon szeretem a doom-nak az ilyen változatát, de meg kell hagyni ez jóféle. Néha-néha megtetszik az ilyen de ritka. Utoljára Count Raven-Mammons War , Iron Man-South Of The Earth tetszett. Ez is ott lesz harmadikként, mert jó zene.
Nem kicsit túljátszott progresszív elemektől sem mentes blekk. - Lehet szeretni, illetve utálni, én magam sem tudom. Nagyon megosztó a zene. A "tisztább" részek bejövősebbek inkább. - Egyet garantálhatok, hallgatása közben nagyon el fog fáradni az ember füle.
A Mussorgski album követlen hallgatása után harsányan felröhögtem magamban, hogy ez simán a stílus arcul köpése, aztán volt időm lehiggadni, s rájöttem, az egész nem több egy egyszerű csípőből előadott kliséhalmaznak. Zeneileg azért vannak rajta jó pillanatok, de ez az öntöző kerepelő hangjára ráillesztett blekk dob nagyon nem akarja adni valamiért.
Gooooooooooooooooodzillaaaaaaaaaaaaaaaa!
Kicsit túl lett maxolva a stúdió munka. - Értem én, hogy kosz, de akkor is. Ennyi hangszín meg effekt 5 zenekar részére is elég volna. - Szóval aki a direkt dolgokat keresi, az itt rossz úton halad. Mindenesetre valami ilyesmi aláfestő zenét képzelek el a másvilágon, úton a pokol felé. :D - Pontlevonás a Fire Dances fárasztóan hosszú tételéért jár... Ja, hogy az már maga a pokol?!
Elég tréül szól, mintha direkt tompán kéne az egésznek kinéznie. - Nagyon gonoszak, mint a manó a szobámban, aki egy hete macskakaján él. Nagyon nem talált be, s a gitár olyan vékonyan szól, mint a diétás vajas kenyér. - Egy ilyen névvel rendelkező blekk metáltól többet várna az ember...
Az utolsó szám irgalmatlan hosszúsága miatt simán jár a pontlevonás ebben a stílusban. - Ezt most meg is teszem. - Azért szerintem a grindhoz kissé távol áll, inkább crush vagy mi. - Azért rendesen elfárad az ember füle a nagy sikamika kihallásában.
Azta! - Ez majdnem olyan súlyos, mint az ismert zeneszerző művei. - Blekk egy kicsit másképp'.
Egyes részeket nagyon sokáig húznak, aztán az egész olyan, mint a lassan csorgó forró méz... vagy szex, már nem emlékszem. - A férfi vokál mindenesetre hanyagolható.
Egész jó dalokat lehet írni az öntöző kerepelő hangjaira. - Persze ennyire nem súlyos a helyzet. Trve pandamaciknak biztos bejön.
Pöpecz, akinek nem tetszik, az úgy sem érti. :) Minden a helyén, talán kicsi koszosabbra vettem volna az egészet, aztán rájöttem, így jó, ahogyan van az egész. :) - Azért a láncfűrész még mindig itt van, ha kicsit fel kell gyorsítani a dolgokat. :D
10
A Gojira eddig még nem írt 10 pontos lemezt. Hát most megtette. Szerintem jobban fejlődnek, mint a Mastodon. Őket az idővel egyre laposabbnak érzem, ellentétben a Gojirával, akik pont azzal fejlődnek, hogy egyre letisztultabbak.
A Vertikal után újabb mestermű, de ez még nagyobbat szól. Nem tudom ki ez a Karácsony Julcsi, de a libabőr faktort jól megdobja a jelenlétével. Bár azért a svéd srácok nélküle is mesterműveket írnak.
Tudom, szétsavazom őket mostanában, de ennél azért nem rosszabb. Terra: 8; Link: 10; Mars: 10; Way: 10, a maradék kettő meg 8.
Cult of Lunát hallgatni olyan, mint egy dzsungelen átverekedni magunkat. A Vertikal is fasza volt, ez is jó, és a csaj is jó benne. Amiért nem tíz, az a dob. Húznék még rajta. Nem feltétlenül virgában, hanem figcsiben.
Ez most nem lett nagyszerű, mint anno a From Mars To Sirius, hanem csak szimplán jó. Úgy tűnik, őket is utolérte a Mastodon-szindróma. Megcsinálták a saját The Hunter-üket. A Low Lands miatt kapja meg a nyolcast, azt a dalt mindenképp kiemelkedőnek érzem.
A svéd poszt-mesterek súlyos, apokaliptikus szimfóniája morajlik a háttérben, ami elé ez a szexi kis énekhang dalolja fel a szöveget - erre nem tudok kevesebbet adni drágáim :D
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 315. 316. 317. 318. 319. 320. 321. 322. ... 355. Full screen Vertikális nézet
2016. július 9.
banya07 BlackZone boymester farrrkas insomnium Kriss McFrost1977 mike666 nascence Pistike66 Sekhet_Hetep ZolixiusRex Armand ∑:
1. Sekhet_Hetep
Mussorgski
Creatio Cosmicam Bestiae
7 7 8 5 9 9 8 9 8 8.5 9.5 10   8.2
2. McFrost1977
Cvinger
Embodied in Incense
8 9 9 8 9 9 10 7 8 9 6 6   8.2
3. nascence
Gojira
Magma
6 9 8 9 5 10 6 7 10 10 6.5 10   8
4. Belial
Lord Vicar
Gates of Flesh
7 7 9 7 6.5 4 5 5 9 9 9 10 9 7.3
5. boymester
Forteresse
Thèmes pour la rébellion
7 6.5 8 7.5 6 8 7 8 7.5 7 7 7   7.2
6. BlackZone
Cult of Luna & Julie...
Mariner
7 10 6 8.5 9 4 7 8 6 9 3 7 10 7
7. banya07
WINTERHORDE
Maestro
10 7.5 6 7.5 5 6 6 7 9 8 5 7   7
8. ZolixiusRex
Nails
You Will Never Be One of Us
7 7 8 8 4 5 10 7 6 2 10 7   6.8
9. mike666
Elffor
Malkhedant
6 6.5 7 6.5 3 7 9 9 3 8 7.5 6.5   6.6
10. Kriss
Terra Tenebrosa
The Reverses
5 6 8 8.5 6 9 6 4 8 6 5 5 9 6.4
∑:
7 7.6 7.7 7.6 6.3 7.1 7.4 7.1 7.5 7.7 6.9 7.6 9.3 7.3
Pistike66 2016. július 10., vasárnap, 10:50
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz farrrkas üzenetére:

Elkéstem vele, de a Gojira pontszámomat muszáj lesz UPDATE-elnem. 10-es!!! Olyan szinten érett be nálam ma reggel, hogy lúdbőrös élmény volt hallgatni az elejétől a végéig. Mi ez, ha nem a 10-es pontszám egyik feltétele?! m/

(yes)
farrrkas 2016. július 10., vasárnap, 10:02
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 361
Elkéstem vele, de a Gojira pontszámomat muszáj lesz UPDATE-elnem. 10-es!!! Olyan szinten érett be nálam ma reggel, hogy lúdbőrös élmény volt hallgatni az elejétől a végéig. Mi ez, ha nem a 10-es pontszám egyik feltétele?! \m/
9000Sanyi 2016. július 8., péntek, 09:56
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1705
Válasz farrrkas üzenetére:

A HP arra jó, hogy felhívja bizonyos lemezekre a figyelmet, és az emberek megismerhessék azokat


Ez a lényeg!

Válasz farrrkas üzenetére:

...igazságot nem tesz (nem is tehet) köztük.


Azt még a lemezismertetőtől sem lehet elvárni szerintem. Csak ott bővebben fejti ki az adott anyagról alkotott véleményét az író.
--
9000Sanyi
farrrkas 2016. július 7., csütörtök, 20:12
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 361
Válasz Necron üzenetére:

Lehet velem nem egyetérteni, de valamit pontozni, kritikával illetni nem egyszerű dolog, mert nehéz szubjektívnek maradni, de ha lehet, akkor minél jobban kell erre az állapotra törekedni és ha valami nem tetszik, akkor azt rendesen alátámasztani.Sokszor olvastam a Hangpróbában olyan kritikákat ahol az abszolút személyes zenei ízlés miatt kapott valami érdemtelenül alacsony pontot egy kritikustól.


Gondolom, objektívet akartál írni, mert szubjektívnek nagyon könnyű lenni. Félévente egyszer előkerül itt ez a téma. Más véleményekkel ellentétben, szerintem van egy bizonyos mértékű objektivitás, amit követni lehet, ami következetessé tesz egy pontozót. Meg kell próbálni több oldalról is megvizsgálni az adott lemezt, meg kell hallgatni többször, főleg egy kevésbé egyértelmű albumot. Vannak lemezek, amelyeknek nem is elég két-három hallgatás (nemhogy egy), ezen a HP-n is van legalább három-négy ilyen. Szerintem is meg kell tenni mindent, hogy a legközelebb kerüljünk az album megismeréséhez, de a döntés akkor is függni fog az ízléstől, vagy akár az aktuális hangulattól, ami vagy lehetővé teszi a ráhangolódást, vagy éppen akadályozza azt.

Ezenfelül, azt is figyelembe kell venni, hogy két hét áll rendelkezésre 10 lemez megismeréséhez, ami kevés (főleg, hogy mást is hallgat az ember), így a HP-s pontszámok inkább első benyomásnak tekinthetők, nem feltétlenül a pontozó végleges véleményének. Bár, abban egyetértek, hogy amennyire csak lehet, törekedni kell arra, hogy az ember minél közelebb jusson ehhez.

Ugyanakkor ki kell állnom a személyes ízlés mellett is. Nem várhatja el senki, hogy egy Gutalax-ra, például, nagyobb pontszámot adjak az 1-es 2-esnél, mivel attól az irányvonaltól finoman szólva is kiráz a hideg, mégis más ízlése szerint az is lehet jó. Abban viszont neked van igazad, hogy nem ártana értelmes érveket felhozni ellene a pontszám mögötti hozzászólásokban, méghozzá azért, hogy az adott pontozóról kialakulhasson egy kép azokban, akik figyelemmel követik, s ezáltal a pontszámait is jobban értelmezni tudják. Mindenkinek van értékrendje, vannak bizonyos elvei, és amint ezek nyílvánvalóvá válnak, a pontszám miértje is világosabb.

Azt sem kell elfelejteni, hogy minden pontozó másképp értelmezi az 1-10-es skálát, ami még kever egyet a kártyákon. A HP arra jó, hogy felhívja bizonyos lemezekre a figyelmet, és az emberek megismerhessék azokat, de igazságot nem tesz (nem is tehet) köztük.
Necron 2016. július 7., csütörtök, 18:20
Necron
Csatlakozott:
2011. november 4.
Hozzászólások: 291
Lehet velem nem egyetérteni, de valamit pontozni, kritikával illetni nem egyszerű dolog, mert nehéz szubjektívnek maradni, de ha lehet, akkor minél jobban kell erre az állapotra törekedni és ha valami nem tetszik, akkor azt rendesen alátámasztani.Sokszor olvastam a „Hangpróbában” olyan kritikákat ahol az abszolút személyes zenei ízlés miatt kapott valami érdemtelenül alacsony pontot egy kritikustól.

Szerintem sem a "Malkhedant" legerősebb Elffor album, túl keményre szabott lett. Hiányoltam belőle a „hullámtörő” hűsítő várbörtön zenét, ami miatt én különösen kedvelem Eöl zenéjét.

Aki szereti a kőkori Dungeon Synth muzsikát (Mortiis I.; Pazuzu stb) (és természetesen a black metalt) annak az Elffor zenéje betalál. Elffor mindig is hozta azt amit kell, élvezhető, változatos dalokat ír, és elég jó a nóták hangulata. Nem egy technikás, komplex, progresszív muzsika, de nem is ez a célja.

Itt egy új nóta a lemez újrakiadott verziójáról:

https://www.youtube.com/watch?v=Oq2_Fh2DExk
McFrost1977 2016. június 29., szerda, 08:21
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 897
Válasz Nagaarum üzenetére:


Ülhetsz is! :-)

Akkor bele izzadok a székembe! :-)
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
Nagaarum 2016. június 29., szerda, 07:13
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2232
Válasz McFrost1977 üzenetére:


Köszönöm!
Megpróbálok helytállni. :-D

Ülhetsz is! :-)
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
ZolixiusRex 2016. június 29., szerda, 06:14
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Erre mit olvasok? Dupla Mastodon albumon dolgoznak. (knifed)
--
In Grind We Trust!
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render