Stílusában valóban jó, ám maga a stílus engem csak ritkán talál meg. Kaotikusabb és feketébb korszakomat élem, nem a merengőset.
Nekem tetszik. Nem tudok érte gyermekien rajongani, mint itt sokan teszik és tenni is fogják. A Sgúrr nem volt a szívem csücske, mint ahogy a Rengetegnél is húztam egy idő után a szám. Az én ízlésem eltolódik szépen lassan más irányokba. Már nem annyira nekem zenél, mint tette ezt mondjuk 5-7 éve. Minden bizonnyal ő is és én is irányt váltottuk.
Kicsit talán sok volt a Gorguts diszkográfia hallgatása, Luc Lemay reinkarnálódása ebbe a bandába viszont elmaradt. Éppen azok a váltások, hangulati elemek és figyelemfelkeltő szerkezetek hiányoznak, amitől élővé válna. Próbálkoznak kitartóan, de nincs az a katarzis, amit oly nagy igyekezettel iparkodnak összehozni. Fogom még hallgatni, mert lehet, hogy csak több idő kell a kibomláshoz.
Amikor fel vagyok pörögve, akkor kevés. Amikor le vagyok nyugodva, akkor meg betalál. De arra képtelen, hogy minden körülmények között működjön. Hallom és elismerem az értékeit. Mégsem tudok vele maximálisan azonosulni.
Szeretem a kortárs jazzt, szeretem a fúziós dolgokat, de ez itt most nekem nem jött át. Nem érzem különösebben nagy teljesítménynek bármelyik oldalról is nézem, vagyis hallgatom. Mentségére legyen mondva, hogy legalább jó rövid.
A Deathspell Omega olyan utat nyitott a francia fekete zenék előtt, amire az óta sokan és sokféleképpen léptek rá. Ez is egy érdekes hibridje lett a lassan klasszikus francia megoldásoknak és a kíméletlenül marcona örvénylésnek. A nagy elődöt nem taszítja le a trónról a szememben (Mikko Aspa orgánuma etalon), de bátran melléjük állhatnak. Ez úton is köszönöm az ajánlást grindesign úrnak!
Az előző nekem jobban tetszett. Már ott is tetten érhető volt, hogy nem akarnak olyan zenét játszani, mint amit elvárnak egy black metal bandától. Itt még tovább léptek. Nekem szimpatikus ez a zenei lázadozás. Öntörvényű, és máshogy kompromisszummentes, mint ahogy azt eddig megszoktuk, vagy amilyen értelemben ezt használni szoktuk. Ugyanakkor szerintem itt is helytálló.
A borító homályossága és nettó igénytelensége passzol a zenéhez. Kamaszok hangszerpróbálkozásai színvonal és hangminőség. Habár ezeket a témákat felesleges is lenne rongyosra polírozni.
Fémjelzésen szúrtam ki, és elsőre nagyon megkedveltem. Ahogy lement egyre többször úgy lett egyre érdektelenebb és folyt egybe az egész. Végül arra jutottam, hogy több van ezekben a zenészekben, csak mintha még valamire várnának. Hiányzik egy bizonyos megmagyarázhatatlan fűszer, amitől az egész egyszeribe összeállna. Nem bontják ki a dalokat, bent rekednek fontos érzelmek. A potenciál ott van bennük.
Semmi olyat nem hallok, amit ne hallottam volna már éppen elégszer, hogy ne tudjam pontosan, hogy mi lesz a következő fordulat, ütem, "csavar" a zenében. A kiszámíthatósága folytán pedig semmi más, mint stílusgyakorlat, ami mellőz minden egyediséget, ízt, saját megoldást. Unatkoztam.
Számomra az egész diszkográfiájuk egy nagy, kerek nyolcas, ezt utolsó körben is hozták.
Ismét közelebb a tökéleteshez. Némi önismétlés befigyel, de a hangulat a régi.
Van jó pár rész, ahol felkaptam a fejem, de egészben hallgatva egy kollektív unalombomba.
Elsőre ennyi, mert elég nagy volumenű lemez, de egy kritika keretein belül elmerülök majd benne hamarosan...
Kifejezetten élvezetes háttérzene, a jazz is igen közel áll hozzám.
Érdekes fekete fém, a rövid játékidő alatt azonban meglephetett volna többször is, mert képes unalmassá válni.
Messze nem olyan érdekes, mint amilyennek ígérkezett, egy idő után pedig már fárasztott.
Igazán ingerszegény környezetben nőhettek fel ezek a fiatalok... Van pár jó téma, de egyébként dögunalom.
Mondhatnánk remek debütálásnak is, de ez már a harmadik nagylemez... Remek hangulattal rendelkezik, de nekem is hiányzik az a plusz, ami miatt visszatérő lemez lehet.
Valahogy úgy vagyok ezekkel a death metal lemezekkel, hogy amíg szól, élvezem, amint megáll, elfelejtem. Igényes, kemény és semmi egyedi.
ingerküszöb alatti
A Sgúrr sokadjára sem tetszett meg. Most már meg tudom fogalmazni, hogy mi a bajom vele. Annak a lemeznek gyakorlatilag a két bő negyed órás szám a veleje, a többi ezt a két "hegyet" készíti elő, vezeti le és át. Nos ebből a kettőből a második (Sgúrr Elide Mór) egyáltalán nem tetszik. Sőt! Határozottan gyengének érzem Kátai mércével. Ezek után a Meta megváltást hozott és ismét önfeledten merülök el Tamás világában, amiből semmi sem zökkent ki. A Thy Catafalque az egyetlen zenei képződmény ahol létjogosultságát érzem a népzenei motívumoknak, sőt, ez az egyetlen zene ahol nem csak önmagukért vannak ezek a motívumok jelen, nem csak öncélú kihasználása és megerőszakolása a hagyományos zenei kultúránknak a metal közegben, hanem szerves része, eleme, építőköve annak.
Ha jól hazudok, akkor az előző lemezüket pont én ajánlottam be és az bizony meg is rengetett anno. Ennek sokszor nekifutottam, de még egyszer sem jutottam a végére. Kár érte...
Mit is lehet mondani egy friss In The Woods... lemezről? Nehéz ügy. Aki nem érzi át ennek a súlyát, úgy gondolom, hogy nincs tisztában a banda fontosságával. Nem fektet két vállra a lemez, nem harsog, nem ripacskodik (mint az utolsó Arcturus). Úgy érzem, hogy ez nem egy folytatás, hanem egyfajta újrakezdés. Ennek erős bizonyítékát abban érzem, hogy utalás és konkrét zenei motívumokon keresztül ez a lemez folyamatosan visszanyúl a zseniális Heart of the Ages debüthöz. Az, hogy idén élőben is láthattam őket, egyfajta ünnep, ajándék volt. Sokat fogom hallgatni, elemezni, értelmezni magamban, ugyan úgy, ahogy tettem azt a banda minden egyes kiadványával. Emellett is úgy érzem, hogy talán egy következő lemez lehet az Omnio örököse majd.
Én jazzt nem nagyon hallok benne, elég "egyenes" kis anyag ez. Számomra ez inkább képvisel egyfajta southernes, improvizatív vadságot, amit nagyon tudok élvezni. A másik ami totálisan megfogott, az a lüktető, dinamikus és végtelenül meleg hangzás. Végre hangszereket hallok, hús-vér emberek által megszólaltatva. Nem egy korszakos mestermű, de debütnek több mint kiváló. Ja és könnyeden szórakoztató is egyben, mondtam már? :)
Őszinte leszek, ami lehet árnyékot vet egyébként sem magas renomémra... de hát kit érdekel ez, nem igaz? :D Szóval én imádom a Deathspell Omega jellegű zenéket. Viszonylag gyakran hallgatom is. Csak, hogy valahogy agyatlan vagyok hozzá, mert egyszerűen egy hangot nem tudok megjegyezni belőle. Meg felidézni sem. Hallgatni még is szeretem. Ez is tök jó. Olyan vagyok ilyenkor, mint a kutya aki tévét néz. Nem tudja mi történik, nem hiszem, hogy bármit is értene belőle, de ott ül a tévé előtt és nézi izgatottan.
Gondolkoztam azon, hogy farrrkashoz hasonló epikus kommenten keresztül mutassak be egy más megközelítést, de igazából nem akarok senkit sem meggyőzni semmiről. Mindenki azt lát / hall / értékel amit csak akar... Engem eddig messze minden lemezen felül ez köt le a leginkább.
Leginkább a Warlight ugrott be róla. Zajos, zabolátlan r'n'r-os, koszos, mint a skandináv bandák ezen a vonalon. A dalok lehetnének erősebbek, de minden számban volt 1-2 dolog, amire felkaptam a fejem, így marad a pozitív értékelés.
Azt hittem, hogy nem megy 8 főlé, de már a HP indulása óta minden nap lepörög és egyre jobban tetszik. Frankós!
fú... hát ez nekem jól esett. Ezer éve nem hallgattam Dismembert és ez a lemez kicsit nosztalgikus hangulatba hozott. Szeretem ezt a gitárhangzást is.
Lásd: lemezismertető
Vádolhattok elfogultsággal, de olyan könnyen azonosulok ezzel a lemezzel (is), ahogy a talaj szívja magába az esővizet.
Ez a lemez is, szerintem, azt bizonyítja, hogy milyen nehéz igazán fogós dalokat írni ilyen brutalitás és örvénylő játék mellett, és ezáltal még jobban kiemelkednek a nagyok érdemei. A tagok a maximumot nyújtják, ez lejön a lemezből, a hangulatot is felépítik, és jó (!) az anyag, de ha már "tag"-ként megjelölték a bandcampen a Dead Congregation-t, hát, éppen ahhoz a zenekarhoz mérten nagyon nagy a különbség dalszerzés és fogósság terén. A Gorguts-szal pedig úgy vagyok, hogy nem lehet akármikor előveni, és van, hogy fáraszt, ha nem vagyok olyan idegállapotban. A Withered-del is kb. ez a helyzet, annyi csak, hogy ha ilyesmire vágyom, nagy eséllyel valamelyik Gorguts albumé lesz az elsőbbség.
A nagyokhoz méltó minőség, különleges színfoltja az évnek. Nem sokat kellett győzködnöm magam, hogy megrendeljem. Nehezebb lesz idén felállítani a 20-as listát, mint tavaly. Eddig kb. 37-38 igazán esélyes jó lemez okoz fejtörést (köztük a Pure is), és van egy olyan érzésem, hogy ez a szám még nagyon meg fog ugrani...
Nagyra értékelném, ha valami félhomályos pubban a bort és a beszélgetést ilyen zenei aláfestés kísérné. A hangulata nagyon illene a kulturáltabb közeget vonzó pubok beszélgetős estéihez. Főattrakcióként viszont engem nem köt le, nem hallgatnám más körülmények között.
Ez beteg! De jó értelemben (ha ennek van egyáltalán értelme). Nekem a Deathspell Omega az egyik ilyen sötét folt, ami a tavalyi év végéig többé-kevésbé kimaradt. De amit azóta pótoltam belőle, az nagyon tetszett. És ez is nagyon tetszik, valóban hasonlít rá, ahogy a Dodheimsgard őrületére is.
Ahogy hallgattam a zenét, egyre inkább távolodott tőlem ez az alternatív és black metal keverék. Sehogy sem működik nálam, pedig biztos lesz akinek bejön az, hogy más, mint a többi. Ez az igyekezet akár dícséretes is lehetne... ha nem úgy tűnne nekem, hogy mesterkélt. Aztán megnéztem néhány klipet, bandafotót, elolvastam pár interjút, és most már világos, mint a nap, hogy ehhez én nem tudok kötődni. A Facebookon található bandafotó is olyan, mintha egy nagyon modernnek tűnni akaró divatguru öltöztette volna őket. A nagyon laza alternatív kinézet a black metal külcsinnel kelt egybe, de nem természetes úton, nem egy belső szellemiség jegyében, hanem úgy, ahogy a legtöbben a zenei bizniszben csinálják, marketing okokból. Az interjúkban semmi értelmeset nem mondanak, az elpoénkodott kamu válaszok sem állnak jól egy relatíve fiatal bandának, az is picit erőltetettnek tűnik. A legtöbb kérdésre megvan az előre kialakított válaszuk (több interjút is olvastam), hogy megfeleljenek ennek a majd-szét-esek-olyan-laza-vagyok imidzsnek. És hát, miért éppen a lényeggel, a zenével lenne ez másképp? Én itt a zenét pontozom, ami nem minden elemében gyenge, apránként össze lehet szedegetni jó ötleteket belőle, de már első hallgatásnál érződött (legalábbis én ezt érzem), hogy nem belső természetes erők útján születtek a dalok, hanem a tolerálhatóbbnál megfontoltabb szempontok alapján. Itt úgy érzem, nincs mibe beleélnem magam.
A tömbházak közt barangolva, valamelyik garázsból vagy pincéből, zárt ajtók mögül szól a lelkes, koszos, kicsit tempósabb stoner-doom, vagy valami hasonló. Az éneket betemette a pince és az erősítők hangja, búgása, de időtöltésnek biztos jó móka. A Slaughter High riffjeire jobban felfigyeltem, a többi meg ott maradt a pincében, zárt ajtók mögött...
Szerintem is jó kis összeszedett anyag ez zeneileg (a vokál viszont annyira nem jön be, de nem vészes). Amikor a zsúfolt, zajos Pesten felidegesítettem magam, amiért nem hallom rendesen az In the Woods-ot, akkor azt eltettem későbbre, beraktam a Colosso-t és amolyan idegbeteg módon szépen megnyugodtam. Amúgy érdekes megfigyelni, hogy a technikás-brutális death metalnak is (ahogy más fő és alműfajnak) megvannak a kedvenc szavai. Főleg a hosszabb, bonyolultabb, akadémiai közegben használt szavakkal szeretik kifejezni magukat (ouroboros, obnoxious, omnipresent...stb.) Vannak hasonló kutatások, de ez megérne egy behatóbb elemzést is, csak az érdekesség kedvéért.
Osztom BlackZone véleményét. Elsőre jobban tetszett, aztán kifulladt a dolog. Ha nem elég izgalmasak a témák, leperegnek a dalok rólam, mint az eső a vízálló dzsekimről.
Nem az esetem. Inkább az új Sahg...
Ahogy hallgatom a három utolsó TC lemezt, beleértve az aktuálisat is, úgy tetszik egyre jobban a Tűnő Idő Tárlat és a Róka Hasa Rádió...
Nem rossz anyag, de pont elég sótlan ahhoz, hogy többet ne kelljen elővennem.
Meghozta a kedvem ahhoz, hogy megismerjem a régi lemezeiket, a csapat korábbi dolgai ugyanis nekem eddig kimaradtak - a Pure viszont annyira nem kerített hatalmába.
Ez a zenei közeg nem mozgat meg, nem nekem szól, így a 4 pontot is ezzel magyaráznám...
A zenei eszköztár rendben, csak a dalok és az előadásmód impotens. Ebben a black metál/avant-garde rock színházasdiban bőven több lenne...
Ez az élő, természetes hangzás tetszik, de a zene egyszerűen hervasztó...
Ezt sem kellett sokat érlelgetni... Pár taktus után kiderült hogy ez 10-es lesz!
Ez a fajta doom nem az esetem...
Megvan benne persze a Gorguts felé való hajlás, de ezer meg egy stílus keveredik itt a grindtől a black metalig, bejövős zene.
Egyszer hallgattam meg eddig, de azóta is keresem a szavakat, magával ragadó mű. Arról nem is beszélve, hogy eddig nem ismertem őket...lesz mit bepótolnom. Update: lehet velem van hiba, de nekiestem ma párszor és egyszer sem tudtam végighallgatni szóval kicsit felpontoztam elsőre lehet, baromi hangulatfüggő zene
Én is nagyon szeretem a Deathspell Omega által játszott black metalt, amit itt ezek a srácok kevertek egy kis Converge féle kaotikus hardcore-al. Lehet lesz még 10-es is kiderül, érdekesebb darab a Sektemtumnál ezért egyenlőre a fél pont plusz.
Nekem jobban tetszik, mint az első lemezük, szerintem az egy kicsit sablonos, de itt viszont remekül tolják a kísérletezős fekete fém zenét.
Ezer hála farrrkasnak, hogy rájuk talált és bepakolta a Fémjelzés rovatba. Van itt is "Gorguts-kodás" rendesen.
Sablonos old school death metal, nem mondom, hogy nem tépi le az ember fejét, de semmi újító szándék nincs benne.
Egyben az egészet nem tudtam meghallgatni, mert túl nyomasztó számomra, így dalonként adagoltam magamnak. Farrrkas ismertetője nagyon jó, benne közölt képek sokat segítettek feldolgozni a hatást.
A Tűnő Idő Tárlat óta a TC zenéje beépült a szervezetembe és olyan rajongással vagyok iránta, hogy nem is tudom szavakkal elmondani! A 3 előzetes dal kapcsán Boymester belerakta a bogarat a fülembe az önismétlésről, 99%-om nem akarta ezt elhinni, de a maradék 1% azért mégis több mint a 0%. Aztán az Uránia kezdése minden kételyt szétfoszlatott, az első 2 perc "bekebelezett és megsemmisített", aztán ahogyan bekúszik a szinti szőnyeg az lúdbőrért kiállt és amikor Bakos Attila elkezdte énekelni a Dér-dara-dér sorokat, kifolytak könnyeim. Komolyan, pedig nem vagyok egy érzelgős típus, kemény embernek tartom magam, de ekkor az ott előjött belőlem.... Összességében egy páratlan ZENEi utazás, megint beleszőtt mindent Tamás amit a zenében szeretek! Igen, én is elfogult vagyok: 11 pont.
Napok óta gyűröm becsülettel, de sokadjára sincs meg közöttünk az összhang. Hiányzik valami kapaszkodó. Emlékezetesebb részletekben, finomságokban nem bővelkedik a profizmus.
Az előzetes alapján nem számítottam ilyen nagyszerű lemezre! Sokat fogom hallgatni, tele van finomságokkal, kényszernek-tehernek-izzadságnak nyoma sincs.
Amikor kocsival megy a család, ott elnyomásban vagyok, így nem szól metal, mert a família 3/4-e Ocho Macho-t akar hallgatni, ezért az szól. Nem az én világom, ez sem, de az jobban tetszik, megkockáztatom : az OM metalosabb.
Szeretem a francia black metalt, de mégsem szoktam sűrűn hallgatni. Nekem az ő stílusuk túl tömény és túl összetett, néha idegesítően túl komplikált is.
Izgalmas és sokrétű, a francia black metal fullasztó és tömény világából indulva el az úton, az elért ajtóknál nem álltak meg és kezdtek gondolkodni azon, hogy most merre tovább hanem lazán berúgták azokat és mentek a saját fejük után.
Hiába szóltam a szomszédnak már sokszor, hogy ne bömböltesse a 69-es woodstock-i fesztivál zenéjét, mert áthallatszik, nem érti meg ......
Nagyon tetszik benne a Seven Space Collisions c. nóta, és az ,hogy nem legvégére, hanem a közepe fele tették be, így nem siklottam át rajta, hanem kizökkentett/felrázott, még mielőtt beleuntam volna az egészbe.
Matti Kärki zihálva felhívja David Blomqvist-et: "Ember! Ideje újjáalakulni, mert ezek a mai bandák itt vannak trónunk alatt! Múltkor ez az Interment, most meg ezek a cseh gyerekek, a Brutally Deceased szívják el a rajongókat! Lassan a múltból már nem tudunk megélni!" Listámon volt a lemez, vártam, nem csalódtam, tökös lett! Bravó!
Zene jó, ének stílusa eléggé zavar, tetszene ha hörögnének.
A régieket nem ismerem, az újabbakat meg a hp miatt hallgattam meg. Hallom én, hogy ez jó, csak egyszerűen nem talál utat hozzám, vagy én nem engedem hogy megtaláljon. A szövegvilággal sem tudok azonosulni és az igazi szentségtörés: amikor először jártam a forgácson, feltűnt a logó fölött a szövegsorok váltakozása és amikor a TC szövegek mentek, azt hittem, valami dalszövegparódiát látok, még mókáztam is rajta, hog milyen jól figurázza ki a költő ezt a pátoszos maszlag stílust. Aztán persze rákerestem és láttam, hogy ez nem vicc. Mondjuk én bunkó vagyok a versekhez, szóval simán lehet, hogy ezek nagyszerű költemények, de nem nekem.
Sokkal jobbnak tűnt elsőre, mint amilyen, tetszik, de kár érte.
Örülök, hogy nem kell tízesnél rosszabbat adni az általam idén legjobban várt lemezre. Nem hallgattam meg az előzeteseket, In The Woodsot azért mégiscsak először egyben, így aztán rendesen meglepett az Amorphisos felütés az album elején :) De aztán helyre állt minden, napi szinten hallgatom, nem kérdés, hogy év lemezei közt van, és leginkább az első helyen. Emlékszem, a HEart of the Ages kazettát borítóra vettem meg a Krokodilban, belehallgatás nélkül és otthon ültem és vigyorogtam magamban, hogy hát ez valami nagyon misztikusobskurus cucc és jujdejó, szóval nekem az a klasszik In The Woods. Persze Omnioék is csodálatosak.
Semleges.
Ütős darab, de nincs hozzá most hangulatom. Még előszedem.
Ez valamiféle poénbanda akar lenni? A zene hiába szakít a black metal hagyományokkal, ha unalmas. Meg egyáltalán, ha valaki nem akar black metalt játszani, akkor ne játsszon black metalt. Nagyon ellenszenves az egész.
Jó lenne ez, de valami fasza acsarkodós vokállal. Nyilván ez egy másik műfaj, de így nekem se tetszik.
Ez valahogy marha unalmas lett. Meg a hangzás is izé.
Már az első hangoknál tudtam, hogy ez tetszeni fog. Vader jutott néha eszembe.
Nem rossz, bár egy kicsit egysíkú.
Én nem tudom, mit csinál a Tamás, de valahogy megint nem az igazi. A Róka óta megjelent anyagok közül ez a leggyengébb szerintem. Néhol kimondottan... azért is leírom... giccsesnek éreztem. Szerintem a Neolunarban hallható elektronikus hangulatok az ő valódi erőssége, nem a metal.
Uncsi...
Olyan, mintha az Amorphis kikukázott témáit hasznosították volna újra. Tulajdonképpen nem rossz...
Háttérzene, vagy csak túl elfoglalt voltam közben.
Nem vót neki kertye?
Sokat látottaknak (hallottaknak) lehet, hogy ez nem olyan üdítő, mint nekem. Néhol egy kicsit el van túlozva, de ezt leszámítva egyáltalán nem rossz.
Ugyan már srácok! :-D Ha a Kyuss adta volna ki, itt imádnátok az "egyszerűségét". Vagy a Darkthrone. Tökös beleszarós crust mocsok ez.
Dinamikátlan dob, unalmas hörgés, a többi egész tűrhető. Az összkép elég átlagos számomra. Ebben is szinte csak a szinti tetszett.
Egs...
Tetszetős darab, eddig nem nagyon szántam rájuk elég időt...most ezt bepótlom. Szimpatikus bennük, hogy egy viszonylag könnyedebb hangvétellel művelik a doom műfajt, nem akar megfojtani.
Sokadik nekifutásra sem sikerült egyben meghallgatnom...ez pedig nem éppen jelent jót. Minden alkalommal nyögvenyelősen lépdelt előre a lejátszási lista és csak az eltelt időt néztem. Az előző album se volt annyira erős, mint elődei, de itt most a koherenciát sem érzem. Vannak rajta jó számok, de nem tud elvarázsolni, megtörik minden alkalommal. Máskor a hosszabb számok vitték el a hátukon az albumot, de most azok se hordozzák magukban azt a pluszt. Kátaiban mindigis azt szerettem, hogy a Thy Catafalque projekttel a világ születésében rejltő csodát és a velejáró roppant erőket jelenítette meg. A legnagyobb bajom, hogy itt ezt nem találom..., Nagának pedig igazat kell, hogy adjak a giccsesség kapcsán, a Neolunar tényleg sokkal jobb lett.
Ez sem okozott vérnyomás problémát
Nem túlzás azt mondanom, hogy ez az album, amire talán a legjobban vártam sok-sok éve...Úgy érzem, hogy megkaptam, amire számítottam.
Ohh..ezt a Primus is megirigyelhetné, bár ők a művészkedést sokkal jobban eltérbe helyezik, mint az őrült Primus tagok. Meglepő, hogy a sznobéria-mutató abszolút meg sem mozdult nálam, pedig itt lenne rá rengeteg lehetőség. Nagy köszönet az ajánlónak!
Néha 4 pontot adnék rá, néha 9-et....akkor átlagoljunk, majd kerekítsünk!
Dög unalom
Több, mint meggyőző
Én sem értem, mit élveznek ebben a többiek.
Nem érzem kiemelkedőnek...
Teljes mértékben egyet értek Emp-el. Leszámítva, hogy én nem látok okot, hogy ne adjak rá 10-et.
Nem azért maximális, mintha bármit is újítottak volna... Egyszerűen zseniális, lélekre ható, monumentális mű, ráadásul eddig nem ismertem őket - lesz mit pótolnom. Napok óta amúgy hatása alatt vagyok: tucatszor meghallgattam reggel, délben este, utcán, melóban, otthon, fejhallgatón, hangfalakon, fejen állva, kézen állva, ülve-fekve, egyszerűen megunhatatlan és mindig ad valami pluszt! :)
Jó, bár nem tudom, magamtól fogom-e még hallgatni.
Szintén francia Deathspell Omega "tesója", de ők rátettek még egy lapáttal az őrületre. Pontosabban: náluk nincs viharok közötti csend, sem az, hogy látjuk a vészjósló, felgyülemlő viharfelhőket, engedve felkészülni a következő csapásra. Plebeianék végig a pusztítás közepén tartanak. Súlyos zene, viszont tele jó témákkal. Ami furcsa, az az instrumentális gitárvinnyogós cucc 7 percben, az túl lett nyújtva és én a lemez legvégére tettem volna.
Francia saláta. Van aki nem szereti, de ez most úgy lett összeállítva, tálalva, hogy nekem igazi csemege.
Egy kis pubba, sörözgetés mellett hatásos lehet.
Érdekes.
Átlagos, elvoltam vele.
Nekem az előző Dualitas sokkal jobban tetszett.
Ezért úgy érzem, érdemes volt újrakezdeni. Monumentális, lélekkel teli zene, és számomra külön öröm, hogy nem akarták a halhatatlan Omniot újra megcsinálni. Egyrészt az a lemez megismételhetetlen és felülmúlhatatlan, másrészt pedig ha nem lenne az, akkor sem lett volna értelme azért folytatni. Jó ez így, hogy inkább újrakezdésről beszélhetünk, mint folytatásról.
Az instrumentális muzsikák között kifejezetten érdekesnek hat, de ezzel együtt sem hiszem, hogy túl sokszor előkerül majd.
A Deathspell Omega régóta nagy kedvencem, az általuk fémjelzett zaklatott, disszonáns, kaotikus de valahogy mégis feldolgozható black metal a gyengémmé vált, így ennek a bandának a lemeze is megnyerte a tetszésemet, ha nem is éri el az etalon csapat teljesítményét.
Nem tudom a nagyágyúk elé helyezni, de mindenképpen, figyelemreméltó, érdekes és jó zene.
Hát ez sajnos nem hoz túlzottan lázba.
Semmi lényeges.
Sok jó doom lemez van, de ez teljesen felesleges.
A Sgúrr sokkal jobban tetszett. Nincs semmi gondom a népzenei témákkal, de metal zenében nem nagyon szeretem hallgatni. Valóban a Neolunar sokkal jobb, bár az nem metal. Mégis átitatja a Kátai féle melankólia ezért szeressük. Úgyhogy ez nem annyira tetszett, de még mindig átlagon felüli. Nagaarum-al értek egyet. Jobban fekszik Tominak az elektronika. Mégegy Neolunar lemezre kíváncsi lennék. Mert nagyon jól sikerült.
Átlagosnak elmegy. Plusz pont a basszus feltűnő jelenlétéért mert azt szeretem.
Régen, főleg az első lemez idején elpötyögtettek jobb számokat. Söt a Karmakosmik nagyon tetszett és tetszik de én nem vágtam hátast az új lemeztől. Elmegy (szódával)
Hangulatosan zörögnek. Feltűnően jó hangzással és témákkal. Egy hibája volt, hogy rövid.
Ez a zene kéthetente felbukkan, csak mindig más néven. Nem szeretem csak meghallgatom.
Ez hiteltelen. Nekem ez nem kell. Ennyi.
Imádom az ilyen "koszos" lendületes zenét. Sok elemezni való nincs rajta.
Ez alább van jóval a Brutally-nál. Minden death szerű csörömpölés már jó?
Monnyuk a Dismember - Hate Campaign lemezét nézzük azért itt csak "csapkodás" van. Stílus oké, hangzás oké, már csak a jó számok hiányoznak.
Azon már nem is csodálkozom, hogy milyen régóta készülnek igen magas színvonalú lemezek a TC háza táján. Azon sem, hogy friss, mai hangzású a lemez. Szurkolok, hogy még sokáig tartson ki a lendület!
Bőven feljebb lenne a helye. A korábbi lemezek is elég jók, most sem lőttek mellé.
Nem fogok rohanni, hogy azonnal megvegyem. A zenekar munkássága korábban elment mellettem, most meg már nem érdekel. Profi, jól szól, de hatástalan.
Nem hiszem, hogy még egyszer ráfanyalodnék, de voltak részek, amelyek tetszettek.
Sűrű, barátságtalan zene. Idő kell neki és odafigyelve hallgatni. Megéri, az első benyomáshoz képest két pontot javított.
Ha túltesszük magunkat a borító okozta sokkon, és nem várunk újító szándékú dalokat, akár még meg is szerethetjük a lemezt....na persze azért ez barokkos túlzás...
Az egyik meglepetés. Kiváló technikás/progresszív death, kicsit unalmas énekkel. Lesz ebből valami...figyelni fogom őket.
Kedvemre való, ahogy ezek a cseh gyerekek a death metált tolják. Semmi katarzis vagy zenei forradalom nincs, de nem is volt cél. Csak egy kiváló lemez a régi, hűséges fanoknak.
Érdekes, hogy a death metált nem igazán tudom megunni, viszont a doomot sajnos igen... ettől az egyéni szocproblémától eltekintve egy kifejezetten míves anyagnak minősíthető az angol banda hattyúdala.
Pompás avantgarde metal anyag lett ez. Én komolyabb előismeretektől és előítéletektől mentesen írom le, hogy egy világszínvonalú produkció született, amire büszkék lehetünk mi, magyarok. Jelenleg az Ixión Düün a kedvencem a korongról, de ez még változhat.
Nekem ez most speciel jobban tetszett, mint a Gorguts idei anyaga (Pleiades' Dust EP), bár még ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy beírta volna magát a kedvenceim közé a banda.
Nagyívű, lélekkel és zenei finomságokkal teli, hihetetlenül professzionális zene valahol a körülhatárolható fémzenei stílusokon túl, aminek egyetlen hibája az számomra, hogy minden szempontból NAGY, így még nem tudtam teljesen befogadni. Lehet, hogy hónapok kellenek majd a teljes feldolgozásához, idő és hangulat is kell hozzá. A régi anyagokat nem ismerem annyira, hogy azokhoz képest bármit is mondjak erről az albumról, így csak önmagában tudom értékelni.
Jóféle dögös instrumentális jazzrock, nagyszerű borítóval, de azért a maga összvissz 26 percével és az innen-onnan összegyűjtögetett (bár vérprofi) megoldásaival nem érzem egy echte 10/10-es alkotásnak. Főleg, hogy kifejezetten metálos vonások csak néhol bukkannak fel benne...
Szigorú, kíméletlen, disszonáns, szélsőséges és modern black metal, némi zajos matekozással, Franciaországból. Mindenképpen dicsérendő anyag, sokak szívébe bele fogja lopni magát (ahogy látom a bandcampen, népszerű is), viszont én három hallgatás után kissé beleuntam. A hozzáállás olyan szigorú és kaotikus, hogy az néhol már a hallgathatóság rovására ment nálam. Nekem meglepő módon a Tame The Shapes lassan építkező idegőrlése lett a kedvencem a korongról, ami pont egy totál atipikus tétel.
Első blikkre érdekesnek és agyasnak tűnő blackszerűség, ami hosszútávon unalmasnak és erőtlennek, ebben a mezőnyben meg kifejezetten kevésnek bizonyul. Vannak benne rendhagyó megoldások, de szvsz nem véletlen, hogy a hasonszőrű bandák nagy része ezeket nem alkalmazza.
Egész húzós "rákenrollos" metálkodás, gusztusosan koszos hangzással. Kellemes hallgatnivaló, bár valóban nem egy világmegváltó anyag. Rosszabbra számítottam a többiek értékelése alapján.
Egy egészen picit a Gojirára emlékeztető, a halálfém stíluson belül elég érdekesnek minősíthető experimentális death metal Portugáliából. A zúzdák ízesek, az elszállós részek izgalmasak, ám katarzist csak a legritkább esetben eredményeznek. Az album leginkább csak egészében értelmezhető, a tételek folyamatosan építkeznek, különálló számonként igazán csak az In Memoriam, Soaring Waters, A Noxious Reflection című számok működnek.
Pont olyan régisulis svéd típusú (bár valójában cseh) death metal, amilyennek lennie kell. Nem váltja meg a világot, de a stílus kedvelői számára szinte tökéletes.
Egy fikarcnyival talán jobb, mint a Sgúrr. Nem ártott volna egy hosszabb pihenőt beiktatnia Kátai úrnak. Az már mindenesetre nem jó jel, ha Bakos Attila és Vasvári Gyula vendégszereplései adják a kiemelkedő pillanatait az albumnak. Számomra továbbra is a Róka Hasa és a Rengeteg az etalon, én abban az időszakban ismertem meg őket, és attól félek, már nem kapom vissza azt, amit akkor adni tudtak. Egy Gire újjáalakulásnak jobban örülnék.
Persze, én is szeretem az érzékkel előadott old school DM-et (tavaly a Skeletal Remains nagyon betalált) de ha már ennyire sablonos és izgalommentes a dolog, abból hamar felejtős anyag lesz. Gondolkodtam egy nyolcason, de még azt is sajnálom tőle.
Soha nem nyugozottle annyira mint amennyire szerettem volna, mostsem.
OLD SCHOOL DEATH METAL SZERETLEK !!!!!
Mondhatni, hogy TC szűz vagyok, így véleményem teljesen elfogulatlan. Sokkal karcosabb, metalosabb, mint amire számítottam. Ami tetszik, hogy a zene akár egy számon belül is képes teljesen más irányt venni, így az izgalmas, kiszámíthatatlan marad. A szerzemények jól megkomponáltak, átgondoltak. Ami nem annyira tetszik, az a hangzás. Amennyire tudom, sufnituning és ahhoz képest jól szól, de egy igazi stúdiós hangzással tudna ez igazán nagyot ütni. Amúgy belekötni nem lehet, jó kis album.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 321. 322. 323. 324. 325. 326. 327. 328. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2016. október 1.
BlackZone boymester emp farrrkas insomnium Kriss McFrost1977 mike666 Nagaarum nascence Perszepeta Pistike66 Sekhet_Hetep ∑:
1. nascence
In The Woods...
Pure
8 9 9 9 7 8 10 10 8 10 10 9 5 8.6
2. boymester
Thy Catafalque
Meta
8.5 9 9 10 6.5 7 10 7 6.5 7 10 9 8 8.4
3. BlackZone
Plebeian Grandstand
False Highs, True Lows
9.5 8 8 8.5 9 9.5 8.5 8 7 8.5 9 9 4 8.2
4. Werewolfrulez
Colosso
Obnoxious
8 8 9 8 5 9 8 4 6 8.5 8 6 4 7.2
5. viribusunitis
Brutally Deceased
Satanic Corpse
6.5 8 8 6.5 10 6 10 9 3 4 6 6 6 7.1
6. McFrost1977
Sektemtum
Panacea
8 6 10 5 5 9 10 4 8 7 9 8.5 3 7
7. farrrkas
The Wounded Kings
Visions in Bone
7 8 6 9 4.5 5 8 6 7.5 9 6 8 5 7
8. emp
Baron Crâne
Baron Crâne
6 8 9 6 4 5 4 5 7 10 7 7.5 10 6.8
9. Kriss
Withered
Grief Relic
7.5 6 6.5 7 6 9 7 7 6 5.5 6 6 6 6.8
10. Sekhet_Hetep
Possessor
Dead by Dawn
3 5 7 5 4 3 4 5 9 5 6 6 9 5.7
∑:
7.2 7.5 8.2 7.4 6.1 7.1 8 6.5 6.8 7.5 7.7 7.5 6 7.3
Nagaarum 2016. október 1., szombat, 19:04
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Válasz Pistike66 üzenetére:


7-ig még várok, aztán hajrá. :-)

Kész!
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Pistike66 2016. október 1., szombat, 18:54
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz ZeroVoid üzenetére:



Ja, így már értem. Itt ülök már egy órája és csak nézek miért nem ért még véget ez a kör XD

7-ig még várok, aztán hajrá. :-)
ZeroVoid 2016. október 1., szombat, 18:51
ZeroVoid
Csatlakozott:
2014. december 30.
Hozzászólások: 180
Válasz Nagaarum üzenetére:

Kaphatok fél óra haladékot a kör indítása előtt? :-D


Ja, így már értem. Itt ülök már egy órája és csak nézek miért nem ért még véget ez a kör XD
boymester 2016. október 1., szombat, 18:45
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3131
Az a durva, hogy számomra a Neolunar hatott giccsesebbnek és a metal/Kátai light kontraszt nélkül nem volt több, mint kellemes háttérzene. Vagy inkább egy félkész Thy Catafalque, amire még nem került fel a gitár.
--
Youtube csatorna
Pistike66 2016. október 1., szombat, 18:35
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz Nagaarum üzenetére:


Hétre megleszek! Bocsánat. :-$

Azért ebből ne csináljunk gyakorlatot, de most megvárom, ha már szóltál. :-D
Nagaarum 2016. október 1., szombat, 18:34
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Válasz Pistike66 üzenetére:


Kaphatsz. :-D

Hétre megleszek! Bocsánat. :-$
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Pistike66 2016. október 1., szombat, 17:59
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz Nagaarum üzenetére:

Kaphatok fél óra haladékot a kör indítása előtt? :-D

Kaphatsz. :-D
Nagaarum 2016. október 1., szombat, 17:29
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Kaphatok fél óra haladékot a kör indítása előtt? :-D
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.032 seconds to render