Ez is úgy ment le, hogy éppen semmire nem emlékszem belőle. Hallottunk már ilyet is millió meg egyszer. Minden szép és jó, de ugyan ilyen lemezek megjelennek havonta több alkalommal csak más néven. Egyik olyan, mint a másik. Ha összeraknák 2 órába egymás után négyet és tennénk egy random lejátszást, nem sokan tudnák megmondani, hogy éppen mit hallgatnak.
A litvánok lennének az új lengyelek? Egészen megkapó dolgokkal rukkolnak elő mostanság arról a vidékről. Túl vagyok már jó pár hallgatáson korábbról, így biztosra veszem, hogy tartósan fent tudja tartani az érdeklődést. Ízléses, kimunkált új hullámos BM, post jegyekkel. Csodás!
Modern, de klisés. Stílusgyakorlat ez is, de ez legalább ügyes. Kiszámíthatósága mellett, ahogy a YT megosztása alatt írta valaki: THIS is what I call "Gym music". Én mondjuk egy keményebb összeállítást szoktam erre használni láb és hátnapon Wormed és Bufihimat dalcsokrokkal, de hát ugye kinek mi.
Minden csak nem maradandó. Középszerűséggel soha nem lehetett elvarázsolni. Örök felvezető banda egy koncerten, ráadásul a legelejére rakva, amikor még csak szállingózik a nép.
Ez minden csak nem elsőre fülbe mászó és dallamtapadást okozó lemez. Érezhetőek a hatásaik, de nem másolnak szolgai módon semmit, mindössze meglévő alapanyagokat vegyítenek. 100X inkább ez, mint egy stílusgyakorlat, ahol tudható minden hang előre. Aki szereti ha valami nem instant és megdolgozza az agyát és a fülét, annak hajrá!
A '90-es években kedveltem. Nagy rajongó nem voltam, de el tudott kapni a hangulata. Aztán változott az ízlésem is, meg hát maradtak kb ott, ahonnan elindultak. Mondhatni ugyan azt a minőséget hozzák 20 éve. Csak hát azért közben sok minden megváltozott. Tudom, tudom, Középfölde örök, ott sem változik semmi, így itt sem kell.
A szándék jó, mert a stílust kedvelem, de a végeredmény már nem annyira megnyerő. Kb ugyan az történik végig. A panelek erősen ismerősek sok helyről. Az énekből rengeteget tettek a lemezre. Olyan, mintha a srác a seggén venné a levegőt, mert folyamatosan jelen van, ráadásul ugyan az az egysíkú betorzított kínlódás ugyan azzal a tagolással. Sokat nem kellett agyalnia a megoldásain.
Részemről ez max azért menjen a fülembe a vonaton, hogy jól tudjak aludni. Stílusgyakorlat, de abból is ismerek erősebbet, ha éppen erre vágynék. Minden pillanata tudható a legelső másodperctől.
A Season of Mist tolta az arcomba a videokat, meg is hallgattam őket, de nem kapott el. Érdekes, érdekes, ám hiányzik valami. Minden bizonnyal az volt a baj, hogy csak úgy érintettem az ajánlókat, nem figyeltem. Pedig figyelni kell! Érzékeny, mély érzelmekkel operál, ezek viszont fókuszt kívánnak a hallgatótól. Anno az Antimatter kapcsán írtam, hogy finom selyemmel és csipkével fojt meg csendesen, hát itt ez annyiban változik, hogy azért érezni a lapát kezet is, nem csak a finom textúrák szorítását. Az ének a többségnél elveszi a kedvet majd a lemeztől. Csak tudnám, hogy miért ódzkodik a többség ettől? Részemről egy erős férfi hang még hiányzott a produkcióból. Erő alatt pedig nem feltétlenül karcosságot, szőrösséget értek, inkább egy kontúrt, ami alátámaszt, játékosabbá teszi az egészet. Az anyanyelv használata miatt pedig külön dicséret jár részemről!
Ugyan azt váltotta ki belőlem, mint a Revolting, csak ez gyengébb szerintem. Nem sokkal, de gyengébb.
Amikor jól esik a tucat, az pont ilyen...:)
Nem túl eredeti, de hangulatos cucc, ahogy ennek a körnek a többsége.
Asszongya mutatós borító - pipa. Asszongya atmospheric death metal, szóval sötét hangulatú halál, az jöhet, szóval - pipa. Viszont az alig 33 perc, amit ebből a gyakorlatilag változatlan vokálból kellett végighallgatnom, valamint az időnként felerősödő billentyűk, amik a "hangulatot" hivatottak szolgálni, bőséggel rászolgáltak az erős közepesre. Ez egy átlagosnak is jóindulattal mondható, talán a lemez második felére magára találó kiadvány (Anthropogeny volt az első, ahol ráeszméltem, hogy tud jó is lenni).
Hossza ellenére is könnyed, minőségi fekete fém sok megjegyezhető témával. Semmi új, de ami van, az nagyon tetszik.
Rettentően idegesítő hangjegyáradat megjegyezhető, szerethető momentum nélkül. Ismerik a hangszereiket, ezt pedig pár ponttal tiszteletben tartom. Nálam ez saját arculattal, kivételes hangulattal működőképes, így öncélúnak és művészkedőnek tartom.
Csak ismételni tudom magam az előző lemezhez képest is: Stronghold, Dol Guldur alap, a többi ennek gyengébb másolata. Ettől függetlenül én kedvelem a hangzást és hangulatot.
És újra egy újdonságmentes, hangulatos lemez...
Hangulat miatt 9, eredetiség hiánya miatt 8, a problémát McFrost oldotta fel.
Egész jó, általam ritkán hallgatott hangulatok fordulnak itt elő, de sok izgalmat nem rejt az anyag.
Gyorsan telítődtem vele, ez lehet az én hibám, de hamar ráuntam.
A "szokásos" Rogga-féle death metal termés első felvonása idén. Gondolom kapunk még tőle ezt-azt 2018-ban. Szerintem így jó ahogy van, én az állandósága és következetessége miatt szeretem a Revolting-ot!
Ez a lemez pont azon recept szerint készült, ahogy igazán szeretem a black metalt. Jól eltalálták, és az újrahallgathatósági faktora sem akármilyen!
Első albumként nem rossz ez, de kiugró pillanatokat ne nagyon keresünk.
Összességében jóféle...mintha valami 1996 körüli kiadatlan album lenne.
Lehetett volna ez egy elég jó lemez is, csakhogy a fiúk szánt szándékkal nem akartak rá írni egy darab megjegyezhető dallamot sem. Itt és most a technikásságukat meg a töménytelen poliritmikát nem tudom értékelni!
A mai énem már azt mondja hogy nagyon avitt, elavult és fejlődésképtelen amit a Summoning csinál, de ez semmit nem vitat el azon érdemeikből, hogy a Let Mortal Heroes...-ig zseniális lemezeket készítettek.
Lehet hogy nem közvetlen a Monolithe diszkográfia lepörgetése után kellett volna ezt a lemezt hallgatnom, mindenesetre csont nélkül a váratlan meglepetés kategória!
Hű, ez már annyira a true underground, hogy csak na... Azért a Summoning még mindig zeneibb egy klasszissal.
Az éneknél jobban csak a lemez hangulata idegesített.
Svéd létükre nem a hazájukra jellemző régisulis death ez, hanem inkább a tengerentúli vonulat. Nem annyira kiugró, de már vártam valami ilyesmit!
Mintha valóban létezne a The Wall-ból ismerős szimbolikus daráló, amelybe ezúttal a zenészeket dobálják bele, a hangszereikkel és beállításokkal együtt, hogy a végén svéd death metal terméket daráljanak belőle, méghozzá tucattermelésre. (Bizonyos black metal lemezek kapcsán is ezt érzem.) Biztos recept szerint készült a Revolting lemeze is, de mit tesznek hozzá, amit még nem hallottunk? Semmit. Megkaptuk sokadjára ugyanazt! Persze, jó lenne ez, ha a Dismember óta most hallanék először svéd death metalt, de nem ez a helyzet... Egy Demonbreed messze jobban csinálja ennél, hogy az Overtorture-ről ne is beszéljek.
A szokásos post-modern black metal, a hozzáillő ridegséggel, disszonanciával, hangulattal, miegymással, korrekt kivitelezésben és minőségben, de kiugró csúcspontok nélkül.
Nem sok mindent tudtam felidézni az első hallgatás után, de aztán egyre közelebb kerültünk. Igaz, hogy semmi újat vagy meglepőt nem kínál a lemez a death metalhoz szokott füleknek, de ott a törekvés a dalközpontúságra, és nem kell nagyítóval keresni benne a jobb témákat. Az Overtorture-ben is játszó dobos intenzíven püföli a bőröket, amelynek olykor van egy gépies beütése, mégis változatos, erőteljes, amit művel. De maguk a gitártémák és a riffekre rákúszó dallamok (pl. Anthropogeny, Gift of Disintegration), is erősek és tetszetősek. Mindenképp ajánlott meghallgatni!
An unpleasant shade of gray.
Apró foltokban, másodpercekre tetten érhető néhány olyan téma, amelyek köré kellett volna felépíteni a szerzeményeket (lásd. Disintegration of Man), de ez így (majdhogynem) dalmentes stílusgyakorlat. Bármennyire is profi, egy lemezhez több spiritusz kell, mint technika. Néha vissza kellene venne a disszonanciából, és meg kellene találni az egyensúlyt, és úgy a hallgató is lélegzethez jutna.
Ezt a kutat már rég kimerték, a Summoning meg ott ragadt az alján. Akit mégis elkap a hangulat, üljön fel a lemez hátára, a többiek viszont ásítozni, unatkozni fognak.
Elsőre egysíkúnak tűnt, mintha túl sokat csépelnének, de aztán kezdett kibontakozni. Végül pedig úgy gondolom, hogy egyre inkább előjön a hangulat, az atmoszferikus része az anyagnak, még az intenzív black metalos sodrás közepette is. De a gyors részeknél is érezni az erőt, nincs "ártalmatlan háttérzaj" érzete az embernek.
Atmoszferikus black metalról van szó Burzumra emlékeztető hangzásvilággal. Hangulatos lemez lehet azoknak, akik élnek-halnak a műfajért. Én nem találtam olyan kapaszkadót, amely fölött hosszabb távon is elidőznék.
Roppant hangulatos doom metal lemez. A női ének drámai dallamai szerintem sokat hozzátesznek a koronghoz. A zenei alap súlyos, nyomasztó és néhány hallgatás után felidézhető, képes beférkőzni a lélek belső zugaiba. Fogós, kitűnő anyag!
Egyetértek azokkal, akik szerint a Degialra a korai Morbid Angel volt/van nagy hatással. Tisztességes anyag, erővel teli, kellő spiritusszal, de nem lehet egy napon említeni egy Altars of Madness-szel. Mondjuk, nem is kell.
Rogga elmehet a picsába. Jó értelembe. Mindig összehoz valamit. Én lehetnék ilyen ötletgyáros. Ez kifejezetten jól sikerült. A tíz pontot sajnálom, de ez megint jól sikerült.
Teljesen egyetértek BlackZone Revolting-hoz írt kritikájával. Itt ez pont érvényesül.
A hátránya számomra a hangzás. Túl sűrű. Monnyuk jó számokat se hallok. Ha már ilyen dara akkor Dismemeber - Hate Campaign. Ez meg a sok mostani lemezhez hasonlóan, a feledés jótékony homályába merül nálam. Kíváncsi lennék kb. 2022 körül ki fogja a gyűjteményébe tudni az In Reverence albumát.Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz, egyáltalán nem. Csak a szokásos.
Azért hallatszik, hogy nem ma kezdték. Mármint van egy '90-es évek jellege. Tartózkodtak bármiféle "modern" hatástól erre értettem. Ez nekem tetszik, mivel én se tudok megújulni. Nem is akarok, mert az új, szerintem minden értelembe rossz irányt vett. Nagy témáktól mentes, könnyed, élvezhető zene. Néha kis Dissection hatással. Tetszett.
Nekem a Gorguts-Considered Dead az egyik kedvenc death lemezem. Ahhoz hasonlítani méltatlan. Ennyire akkoriban nem is voltak technikásak. Szerencsére. A hangzás is '91-es sokkal jobb, mélyebb. Utána nem én voltam a célközönség. Ez töredezett death amire nemigen vagyok vevő. Mivel én szeretem a jó számokat ebben a stílusban is. Itt meg nincsenek. Felejthető, stílusában nem elég mély hangzással, szerintem.
Túl vannak ők értékelve. Nem mondom a Stronghold nyújtott valami hiánypótló szintis black álmodozós hangulatot. De ez az új semmit nem tesz hozzá. Én szeretem a primitív hangzást, ilyen zenénél ez pont nem tesz hozzá.
Én ha zenét csinálnék. (mondjuk csinálni a wc-n szoktak, mondanák egyesek). Nem akartam készítenéket írni. Akkor mindenképp valami egyedivel próbálkoznék, vagy a meglévő elemek maximális egybegyúrásával. Itt semmi nem sikerült. Mondjuk mikor lazítanak a gyeplőn egész hangulatos. De azért a kis százalékért nem fogom hallgatni. Mikor rágyúrnak tök átlagos.
Ja, jó ez. Tetszik is meg nem is. Király hangzás, jó énekhang, de már az első lemez óta hiányérzetem van. Vagy túl hosszúak a lemezek, vagy nincs ilyen hosszúságban megfelelő dalszerzői véna. Az az érdekes állapot állt elő itt is, hogyha valahol szól nagyon örülök, de itthon kicsi az esély, hogy előveszem. Mármint a lemezt.
Én soha nem szerettem a női éneket. De...Itt nincs katyvasz, csak kellemes zenélés, én ezt értékelem. De nem veszélyezteti a top lemezeket nálam. Szerintem ez "90"-es évek ami nem baj.A Sins Of The Thy Beloved jutott eszembe. Az is tetszett de soha nem hallgattam otthon. Ez pont olyan.
Ha ilyen ötlettelen lett volna a klasszikus svéd death metal, soha nem hallgattam volna. Eleve számomra death metalhoz az ének nem elég mély. Nálam ez nagy hiba. Idegtépő csapkodás? Kb.
A jól megszokott svéd halálfém, ahogy BlackZone leírta jó meg elhallgatja az ember, de egy idő után fogalmam sincs, hogy éppen melyik együttest hallgatom. Ennél az In Reverence számomra ezerszer változatosabb, de ott még több idő kell a végleges pontszám kialakulásához.
A litván black metal színtér valóban elkezdett eléggé felkapaszkodni az európai elithez, ennek ékes példája ez a lemez is ahol kiváló black metalt hallhatunk. Stílusilag behatárolni elég nehéz van itt minden disszonáns elemek,post-black és némi Mgla féle fekete fém.
Közel tökéletes modern death metal kapunk a svéd srácoktól, figyelembe véve, hogy ez a debütlemezük remélem maradnak ezen a vonalon és akkor a következő lemezre mehet a maximum pont is.
Baromi nehéz hallgatnivaló ez a lemez azoknak a füleknek akik nem bírják elviselni a disszonáns össze-vissza csapkodó dallamokat, nekem nagy kedvencem a stílus így elég hamar megbarátkoztam a lemezzel. Mint sok más hasonló zenekar ők is leginkább a Gorguts és Ulcerate hatásokra építették ezt a lemezt. Sokat fog pörögni....köszi az ajánlónak.
Mindig próbálkozom az aktuálisan megjelenő új albumukkal, hogy na majd most sikerül megszeretnem a sokak által magasztalt zenekart, de ez most sem jött össze. A hangzás olyan mint az összes eddigi Summoning albumon amivel nem is lenne alapvetően problémám, viszont nekem nagyon sok a tingli-tangli rész amit szerintem sokkal jobb megoldásokkal is ki lehetne váltani.
A hangulat teljesen jó csak az újrahallgatási faktor elég kicsi a rengeteg ismétlődő téma miatt.
A karcos régisulis black hangzás teljesen rendben van csak nem sikerült emellé túl sok változatosságot is beépíteni. McFrost kritikája mindezek mellett meghozza az ember kedvét, hogy meghallgassa a lemezt akkor is, ha nem került volna be a HP-ra szóval csak így továnbb.
Elég finnyás vagyok a domm zenéket illetően ez tény, számomra ezen a lemezen közel egy órán át nem történik semmi, pedig vártam rá 57 perc 35 másodpercen keresztül.
Igazi klasszikus old school death metal, érzelem és hangulatmentes számomra, háttérzenének elmegy ugyanúgy mint a Revolting.
Minden pillanatát élvezem és ez a lényeg!
Lásd: farrrkas kommentje
Féltem, mert a MA metalcore-os gyökereket említ, de szerencsére pár apróbb momentumtól eltekintve ennek nyoma sincsen. Meglepődtem, hogy a 20-as éveikben járó svéd fiatalok milyen profin tolják a halálfémet így az első nagylemezükön, a dobos Oscar az alapításkor még csak 17 volt. Zeneileg Behemoth féle modern death/black elegyet kapunk bő félórában, jól megdörrenő hangzással, szintivel és akusztikus fűszerekkel. Ha legközelebb sikerül saját ízeket is belecsempészni és több fogósabb témát kreálni, akkor még sokáig a színtéren maradhatnak.
Mi ez a borító már? A saskeselyű egy bottal piszkálja a harcsaszájú, mosómedve arcú szarvast? Van egy érdekes pozitív hangzása a zenéjüknek, mégis egy német black metal csapattól többet várok egy himnikus panel gyárnál. 1X használatos, könnyen lebomló termék.
Gorguts - Considered Dead és The Erosion of Sanity albumainak pimasz koppintása ez, mind előadás módban, mind hangzásban. Zeneileg nem sikerült hozni a szintet, kevés benne a húzós téma, kevés a szakító szilárdság.
Nem ez a Summonning legjobb lemeze számomra, de a célját ismét elérte és a max. pontszámot érdemli tőlem. Nagyon szeretem ezt az utazást, amit ők nyújtanak!
A csuda tudja miért, de tetszenek az efféle kozmikus utazást megzenésítő bandák. A lassú csillagörvények nagyon jó hangulatot generálnak, míg az üstökösként száguldó témák sajnos nem túl markánsak. A vokál tényleg sok.
Lásd: kritika.
Sokszor éreztem azt egy-egy dalon belül, hogy a lány hangja nincs összhangban a zenével, úszik rajta, mint olaj a vízen, és ha eltávolítanánk róla, akkor a víz megkönnyebbülne és élné tovább boldog, egészséges életet. Aztán jön egy váltás, a következő pillanatban, amikor meg szépen keverednek, mint alkohol a vízben és szépen hömpölyögnek tovább. Számomra ez unalmas, ráadásul sosem voltam igazán love/gót metal fan. Vontatott és lendület mentes, ennél még a Bell Witch is mozgalmasabb nekem.
B+! Megint egy svéd death? :D Származásuk ellenére nem a hagyományos svéd iskolát követik, hanem inkább azt az újhullámos verziót, amikor modern hangszereiken próbálnak egy bomló/koszos hangzást pattintani. Az alapok az amerikai iskolából érkeztek, Morbid Angel ugrott be többször, bár Trey sosem játszana ilyen "szakadtul", pedig lehet az jobban menne neki! Degiálék is tekernek ezerrel, vágtáznak balról jobbra, és vissza, tépik a húrokat szóló gyanánt, teszik ezt az egészet néha ész nélkül, talán ez is a bajom az egésszel. Összességében: erős pozitív!
Kifejzetten untatott....igazából nem emlékszem, hogy felkorbácsolt volna-e bennem bármilyen jellegű érzelmet...ingert.
A Blaze of Perdition munkásságával állíthatóak párhuzamba az itt hallottak, csak jelen esetben a post elemek fellazítják az összképet. Túl nagy ívű dallamfolyamokat azért nem kapunk. Nem elég bátrak ahhoz, hogy nagy lendülettel elrugaszkodjanak a sémáktól. Minden esetre a maga szűk zenei környezetét tekintve ez egy erős, biztató anyag.
Kellemes, viszonylag dallamos death metál, amely néha még próbál az újabb kori trendeknek is megfelelni. Eléggé jó az arányérzékük a régi és új dolgok elegyítése tekintetében. A vokál valóban picit monotonra sikerdett, de szerencsére a hangszeres témák képesek ezt ellensúlyozni. Ahhoz képest, hogy az első albumuk, ez egy erős kezdés.
Pofánverős, meglehetősen böszme black némi death metálos utánérzettel. A számok többsége bólogatásra késztet. A primitívség itt kifejezetten előny, a Darkthrone-os hangulati elemek vannak az előtérben, a hangzás pedig nagyon passzol hozzá.
Valamiért nem éreztem, hogy itt djentről lenne szó. Itt nem az undorító értelmében használták fel a gitároknak az arcunkba tolását. Többnyire csak semmitmondó hangjegy halmozás, amikor lassabb tempóra kapcsolnak, akkor már érdemes figyelni a témákra. A hangzás kifejzetten steril lett, ez legfőképp a dobon érhető tetten. A dobhártyám kiszáradt az album végére...
Először is megjegyezném, hogy a Summoning régi munkásságát szeretem. A Stronghold album önmaguk utolérhetetlen magnum opusa. Azóta elvesztették az ihletet, és a saját árnyékuk keresésére indultak. A hosszú út során egyre több betegéséget kaptak el. Ez az album egy kiváló összegzése az elbúrjánzott kórságaiknak, melyek azóta teljesen bekebelezték az alkotói folyamatokat. A legszembetűnőbb, hogy lassan már 20 éve képtelenek elszakadni ugyanattól a hangzástól, ami évről-évre egyre pocsékabbul szólal meg (ugyebár az idő előrehalad, tehát nem ezt várnánk). A gitárok hangzása egyre jobban kezd hasonlítani arra, amikor pusztán szadista jókedvből, meglehetősen tétovázó tempóban rálépnek egy haldokló egérre: az egész szégyenteljes, erőtlen és szinte lehetlen nem erre fókuszálni. A szinti hangzás sem sokkal különb, de a témák még rosszabbak, mert az emelkedett hangulat már csak giccses pátosz, ami inkább hasonlít a hobbitok kristályfiolában elkonzervált lábszagára, mintsem az ork seregek fémpáncéloktól csengő, gépiesen zakatoló vonulására. A tárnák mélyén visszhangzó üvöltések is felértékelődtek, átadták a helyet a szendergő erdőknek, ahol a legfőbb ingerforrás, hogy önmaguk tökéletességétől megrészegült tündeként hallgathatjuk a fűszálak növekedését. Talán a rézfúvósok esetlen használata, ami még megfejeli ezt a hangulati torzulást. Érdekes, hogy a fémes hangszerekkel nem képesek igazi fémes hangulatot kelteni. Összeségében dinamikátlan és sokszorosan újrahasznosított, már-már pépes állagú orkfost akarnak tündeköntösben átadni a hallgatóságak.
Kozmikus köntösbe öltöztett drámai hisztifolyam. Technikalilag semmi bajom a zenével, azonban az összkép annyira megterhelő számomra, hogy szinte az undor fog el minden nagyobb ívű témahalmozás után. Talán a zongora és szinti futamok "méltóságteljes" lebegése a legvisszataszítóbb. A hátérben mindvégig giccsesen agonizálnak, ezzel esélyt sem adva az igazi metálelemek kiteljesedésének.
Kis téli muzsika, aminek hossza nem vált az előnyére. Kifejezetten szeretem ezt az ótvar hangzást, van egy egyedi atomoszféra-teremtő hangulata. Az elavult szinti futatom bájos aláfestést biztosítanak a zsizsegő gitároknak. Egészen élvezhető, többnyire a régi Sear Bliss albumok jutottak eszembe.
Nem tudok lekattani róla...Nagyon szép harmóniákat fogtak csokorba. Az énekesnő hangja számomra felér egy hipnotikus révedéssel. A 70-es évekbeli progresszívan feltörő, szuggesztív előadóművészek munkásságát idézi. Kifejzetten hangulfüggő egy zene. Végre egy énekesnő, aki nem a kinézetéért van a bandában :D, a hangjával együtt pedig nagyon boszorkányos a végeredmény.
Kifejezetten rosszindulattal áltam az anyaghoz. Ennek ellenére beszippantott a világa. Nagyon sabolonos, meglehetősen egyszerű, de erős atmoszféra teremtésre képesek.
Jóféle death metal, ahogy szeretem. Az album hossza pont megfelelő.
Nem igazán volt rám semmilyen hatással. Elég átlagosnak tűnik.
Első albumnak elég erős kiadvány, annak ellenére is, hogy időnként picit monoton. Talán az ének miatt érzem ezt. Az album második fele nekem is jobban tetszik.
12 egy tucat zene. Az meg külön vicces, hogy közel negyed század telt el a megalakulástól az első albumukig. Bár hogy mi tartott ezen ennyi ideig az rejtély.
Lehetett volna egy jó lemez, de nem lett. Számomra ez nagyon összefolyik és időnként még idegesítő is.
Számomra minden Summoning album 10 pontos. Nem tudnak hibázni.
Szeretem az atmospheric black metalt és örülök neki, ha különleges helyekről érkezik a zene. A lassabb, elszállósabb részek rendben vannak, bár nem kiemelkedőek. A gyorsabb, sodróbb részek viszont többnyire idegesítőek a dob(gép?) nem megfelelő használata miatt. Számomra ez így kevés.
Hangulatos zene jól eltalált szintetizátor témákkal.
Semleges.
Ugyanazt éreztem, mint a Sisypheannál, de ez gyengébb attól.
A borítót imádom, a zenét élvezem. Régisulis death feelinggel átitatott tömör móka 36 percben. :)
Nagy respect, hogy a litvánok nem spóroltak a dallamokkal. Ténylegesen kellemes hallgatnivaló, remek hangulattal és sodró/lebegő témákkal, viszont műfajában abszolút nem érzem kiemelkedőnek. A borító nem tetszik.
Jó kis sűrű, tömény, gonosz death, amit remekül fellazítanak a fel-felbukkanó egyéb betétek. Borító már első blikkre megkapó a részemről, remekül passzol a lemez hangulatához. A hangzás is kellemesen súlyos, imádtam a reszelős gitárriffeket és a zakatoló dobhangzást is. Tetszetős!
Hát nem kapkodták el az első nagylemezüket a németek, az egyszer biztos. Kérdés, hogy mire is kellett ennyit várni? Minden második bokorban terem effajta standard black metal csapat. Ami persze nem baj, mert a műfajban magabiztosan alkotnak jelen banda tagjai. Egyszerű, sima mezei black, élvezetes témákkal. A dob mondjuk nem tetszett, mintha nem lenne "mélysége" a hangzásának. Illetve a durvulós témákkal is mintha jócskán spóroltak volna (főleg az album első felében). A borító amúgy iszonyatosan tetszik, nagyon egyedi lett.
Kevés album képes igazán letaglózni elsőre, de ezek az amerikaiak rendesen lecsapatták az állam a földig, s mindezt közel 2 két szám alatt! Hihetetlenül szétesett, mégis tudatos és összeszedett (tudom, tökre nagy önellentmondás... de csak hallgassátok meg, érteni fogjátok, mire gondolok) alkotás, amit igazán nem is lehet egykönnyen behatárolni. Technikás, kísérletezős, progresszív avant-garde death metal, ami kurva sok helyről szerzi az inspirációt, belehallok én itt a Gorgutstól kezdve az Ulcerate-en át egészen a djentes Meshuggah-ig szinte mindent, mégis egyedi és könnyen felismerhető lett a Sunless zenéje. Sokat kell még érnie, hogy igazán kibontakozhasson, de már elsőre képes volt akkorát ütni, hogy nem is tudom, mi lesz itt akkor, ha igazán rááll a fülem és a lelkem erre az unikális csodabogárra. Számomra egyértelműen a kör meglepetése, köszi az ajánlást! Szokjátok és szeressétek. :D
A kommentben már leírtam mindent. Amúgy mike-kal is egyetértek minden tekintetben. A LMHSYF és az OMD albumuk a top nálam, azokat nem sikerült megugrani, de a bevett hangulatot rendre hozzák itt is.
Műfajában kellemes, hangulatos, viszont bármiféle megkapó, kiemelkedő témák hiányában kissé egysíkú, nem éppen izgalmas anyag. Háttérzenének teljesen megfelelő volt, de nem hiszem, hogy bármikor ráfanyalodnék a jövőben.
Én őszintén nem értem a magas pontokat. Izgalommentes tucattermék, ahol a szintidallamok képesek egy kis hangulatot varázsolni a remek borító mögé, de a beltartalmát tekintve az album hihetetlen sivár és unalmas. Hiába McFrost remek kritikája, leginkább az a bajom, hogy még kifejezetten "télies hangulatomban" sem tud kellőképpen szórakoztatni az album.
Zenei részről nagyon helyén van az album, ezekkel a lágy doom rockos/metalos, ambientes dallamokkal nagyon beletrafáltak az ízlésembe. Viszont az ének egyszerűen képtelen volt bármit is kiváltani belőlem. Semmilyen téren nem érintett meg, nem érzem misztikusnak, különlegesnek, kivételesnek, de még sajátosnak sem, hiába a portugál nyelv. Instrumentálisan kérném az albumot, ha lehet! Vokállal együtt marad a 7 pont, mert túlságosan magára vonja a figyelmet.
Paolo Girardi borítófestményeit egyszerűen imádom, jellegzetes stílusával lazán meghozza az alaphangulatot és a kedvet a legtöbb albumhoz. Itt sincs ez másként, nem is kapunk zsákbamacskát; nem-annyira oldschool death metal, melynek gyökerei két kontinens irányába is elágaznak. Precíz, halálos zenélés, aminek megítélésénél sokat javít az a tény, hogy a fúrógép által feltuningolt verzió jóval élvezhetetlenebb, mint a sima "kiadás". :D Egyszóval bejön.
Degial kicsivel jobban tetszik most. AMúgy nem volt bajom vele, katarzist nem okoz.
A Summoningtól nem várunk meglepetéseket, meg zenei virgázást, csak annyit, hogy hozzák a megfelelő hangulatot a saját maguk alkotta stílusban. Azért csak kilenc, mert az előző lemez szintjét nem sikerült megugrani. Mondjuk az nehéz lesz, hiszen szerintem az lett pályafutásuk csúcspontja.
Mindig bírtam az Evilfeastet, teljesen klisés cucc, igazi hangulatzene.
Származása ellenére inkább az amerikai vonalat követi, korai Morbid Angel nagyon hallatszik.
"Trendi" ötvözet: Deathspell Omega, Ulcerate, Meshuggah. Egyedinek nem nevezhető, de próbálkoznak rendesen a srácok, szóval nem rossz! Még lehet, hogy fogom hallgatni.
Minas Morgul/Stronghold számomra A Summoning! Kellemes "utazást" biztosítanak továbbra is, bár erősen hangulatfüggő. Abban azért van igazság, amit Nascene ír...
Az előző lemezt kicsit túl-lelkesedtem, bár mai napig azt sem tartom rossznak. Ez viszont továbbra sem újító, viszont nagyon erős lett és a hangzás is kevésbé zord, mint korábban (ami sokakat már zavart).
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 356. 357. 358. 359. 360. 361. 362. 363. ... 379. Full screen Vertikális nézet
2018. február 3.
BlackZone boymester chipmonkey farrrkas Honaljmankos_F Kriss McFrost1977 nascence Solmyr Weide mike666 Perszepeta ∑:
1. Weide
Revolting
Monolith of Madness
7 8 9 6.5 9 7 10 6.5 8 9 7   8
2. Kriss
Sisyphean
Illusions of Eternity
9 8 9 7 6 10 7 8 6 7     7.7
3. nascence
In Reverence
The Selected Breed
7 5 6 8 7.5 9 8 8 7.5 8     7.4
4. Solmyr
Evilfeast
Elegies of the Stellar Wind
7 8.5 4 6.5 8 7 8.5 7.5 9 6 9 8 7.2
5. chipmonkey
Degial
Predator Reign
6.5 6.5 8.5 7 6 7 8 7.5 5 8 8   7
6. boymester
Dethroned
Bluotrunst
6 9 7.5 4 9 7 7 8 5 7     7
7. ladislove
Crow Black Sky
Sidereal Light: Volume One
6.5 7 8 8 7 7 8 5 6 7     7
8. farrrkas
Sinistro
Sangue Cassia
9 7 4.5 9 8 5 5 9.5 5 7     6.9
9. mike666
Summoning
With Doom We Come
5 7 5.5 5 5 6 10 4 10 8 9 7 6.6
10. BlackZone
Sunless
Urraca
9 5 5 6 6 9 7 6 4 8   7 6.5
∑:
7.2 7.1 6.7 6.7 7.2 7.4 7.9 7 6.6 7.5 8.3 7.3 7.1
Solmyr 2018. február 3., szombat, 23:14
Solmyr
Csatlakozott:
2016. december 9.
Hozzászólások: 71
Válasz Belial üzenetére:



Ez nem egy album, ez az uj Summoning!!! (whistle) m/


Ott a pont.
nascence 2018. február 3., szombat, 11:07
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 921
Válasz Belial üzenetére:



Ez nem egy album, ez az uj Summoning!!! (whistle) m/



Ìgy màr èrthető (hrhr)
Belial 2018. február 3., szombat, 08:47
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 724
Válasz nascence üzenetére:




Belial, azt hittem, hogy Te nem törődsz ilyen dolgokkal, mint egy album helyezése a HP-n (w00t) (whistle)


Ez nem egy album, ez az uj Summoning!!! (whistle) \m/
nascence 2018. február 3., szombat, 01:14
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 921
Válasz Belial üzenetére:

Ne maa , hogy kihozzatok a Summoningot utolsonak??!!



Belial, azt hittem, hogy Te nem törődsz ilyen dolgokkal, mint egy album helyezése a HP-n (w00t) (whistle)
Belial 2018. február 2., péntek, 22:49
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 724
Ne maa , hogy kihozzatok a Summoningot utolsonak??!!
nascence 2018. február 2., péntek, 20:42
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 921
Egészen erős anti-korreláció van a Summoning és a Sinistro lemezekre adott pontszámok között =]
McFrost1977 2018. február 1., csütörtök, 15:36
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1534
Válasz Weide üzenetére:



Jó, jó, de 10-ből hány pontos? (hrhr)

A rövidsége miatt 8-ra gondoltam elsőre, és az eleje monoton is nagyon, de mivel annyira közel hozta a hangzás az egészet így 9!
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
Weide 2018. február 1., csütörtök, 15:32
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1012
Válasz McFrost1977 üzenetére:

Ma felrobbantam!
Összegyűlt egy csomó papír(tervek, jegyzetek,stb) az irodában. Van ilyen mezei papírdarálónk, aztán elkezdtem ledarálni a sok sz@rt. Volt rendesen. Egyszer csak felrobbant. Daráláskor ilyen finom papírpor is keletkezik, a daráló meg felmelegedett, aztán pukk! Ültem mellette egy széken és a légnyomás úgy feldöntött, mint szélvihar a kukát! Ilyen zárt a vödör része ahová hullik a papír, gondolom meglett köztük a kémia....nem lett semmi bajom, még bef@sni sem volt időm. Óriásit szólt, hallójárataimat is megdolgozta, igazi élő hangzása volt: jól megdörrent a cucc!


Jó, jó, de 10-ből hány pontos? (hrhr)
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.116 seconds to render