Akik a depresszív black metalt (na jó, nevezzük atmoszferikusnak) kedvelik, és hagyják, hogy különösebb csúcspontok nélkül hasson rájuk a magány érzését keltő, fájdalmat sugalló hangfolyam, próbálkozzanak a Haenesy aktuális lemezével.
Működőképes, nyughatatlan, energikus instrumentális prog. metal lemez, változatos, fogósságra törekvő dalokkal. A Phoenix IV: Levitation egy eszement darab, jó értelemben. Az ének hiánya mindig téma, és fel is adja a leckét az összes instru. bandának, de a Night Verses szerintem jól hidalta át ezt az akadályt. Főleg, hogy itt-ott beszédfoszlányok is tarkítják az egyébként is színes zenei tartalmat. Tetszik, hogy meg tudnak állni néha, vissza tudnak venni, és a hallgatót nem nyomja agyon az anyag.
Ez a zene messzemenően nem az én világom. Számomra elviselhetetlen ez a vokál, túlságosan negédesnek, túlcifrázottnak, mesterkéltnek, álköltőinek tűnnek a szövegek, a zenei alapba pedig semmilyen szinten nem tudtam kapaszkodni. Úgyhogy elengedem, hátha más többre értékeli.
Megvan ennek a punkos, enyhén humorba mártott grindcore-nak is a maga helye a spektrumon. A Harvester of Souls kezdő témáin meglepődtem, nem számítottam ilyen komoly tónusú dalra, kimondottan felüdülés volt. Sajnos a legtöbb dalban nem elég jók a az ötletek. Felbukkannak erősebb témák elvétve (Ordinary Issue, Dr. Foodfuck), de ezek csak a többihez képest nevezhetők jónak.
A megfelelő pillanatot meg kell találnom, hogy erre a gótikus rockra igazán rá tudjak hangolódni, de ez most akaratom ellenére, teljesen véletlenül sikerült is. Elsőre csupán egy kellemes hangulatú anyag volt, aztán egy csendes reggel, a falnak nekidőlve az ágyon, kávézgatás közben észrevettem, hogy ez több, mint korrekt anyag. A Bloodwaters, a Leda and the Swan Pt 1, a Spiderqueen, de legfőképpen az utolsó dal nagyon tetszenek. A Somebody Super Like You énekdallama szintén roppant szimpatikus. A fickó hangja nem mindig jön ki jól (például a Flocksban), de összességében erős, igényes album!
Kulcsszavak: dallamos black metal, panelek/sablonok/bevett sémák, ötlettelenség, szürkeség, unalom, fárasztó, semmitmondó. Nem kellene mindenkinek lemezt kiadni, csak mert tud hangszeren játszani.
Ez az atmoszferikus jelző mögé bújt andalgós, kissé egysíkú black metal nem tartozik a kedvenc műfajaim közé. A lengyel nyelvet sem szívesen hallgatom zenében (kevés kivétellel), ahogyan a magyar nyelv sem hangzik a fülemnek jól a black metalban (akad kivétel). De hát ez már az ízlések és pofonok kategória.
Lásd lemezismertető.
Féltem tőle, instrumentális progresszív metál, de ami jó, az jó. Első hallgatásra ennyi.
Istenem, azok a szövegek... no mindegy, nem az én világom, de nem tudok rá semlegest adni, mert utáltam.
Nincs vele gond...
Jópofa.
Ebben a bandában az a szép, hogy több, mint húsz évvel a fénykoruk után is a fénykorukat élik. Kortárs klasszikus.
Jó lehetne ez, de olyan unalmas, hogy felidegesített.
Nálam az Anna a kedvenc, de ez is üti a mércét.
A címadó dal nagyon erős lett, bizakodásra adott okot, de a többi csak úgy elmegy. Persze nem rossz, de hát ez az Immortal!
Erős hetes. Egyetértek farrrkas kollégával. Azzal egészíteném még ki, hogy nálam az ének hiányán túl az áthallások, zenei párhuzamok is csökkentették a tetszés indexet. Filmzeneként is megállná a helyét. Vagy akként állná csak meg igazán... ?
A zene korrekt, még post rock hatásokat is érzek benne. A vokalizálás sajnos eléggé egysíkú (és akkor még lehet, hogy finoman is fogalmaztam...). Értem én, hogy a stílus ezt "kívánja", de határokat lehetne/illene(?) feszegetni. Kicsit dallamosabb énekkel befogadhatóbb lenne az egész. A címadó tételben érzem a legnagyobb ellentétet a zene és az ének között. Nem vagyok instrumentális zene párti, de itt az "ének" időnként kifejezetten zavart.
Meglepődtem! Kellően változatos és bátor minden téren. A punkos, death 'n rollos dalok jobban működnek nálam. A Jaques Chirac Ugaren On Musique, a Station és az A Ghost három kiemelkedő tétel.
Hamarosan elolvashatjátok...
Az a fajta, ami nem a kedvencem. Van hangulata, de ilyet/hasonlót sokat találni. Kapaszkodót viszont nekem nem nyújtott. Háttérben elmegy, odafigyelve számomra időpazarlás volt.
Kellemes hallgatnivaló, Weide össze is foglalta az én gondolataimat is. Pozitív, hogy mentes a szokásos hazai (idegesítő) berögzülésektől. Viszont semmi különlegeset vagy egyedit nem tud mutatni. Egy korrekt stílus lemez, ami hamar feledésbe fog merülni nálam.
Első hallgatás után: Amilyen izgalmas egy egyik fele, olyan unalmas a másik. Második hallgatás után: Amilyen izgalmas a 2/3-a, olyan unalmas a maradék 1/3-a. Harmadik hallgatás után: Ki volt az a hülye, aki azt mondta hogy ez unalmas???
A hazai modern hc bandák közül magasan kiemelkednek. Ehhez a kijelentéshez nekem elég volt annyi, hogy nem csak a jól ismert sablonok minőségi variálgatása van. Elkezdték a határaikat feszegetni. Ennek az eredménye pedig egy változatos, jól átgondolt, csipetnyi post és black metalal fűszerezett, nagyon élvezetes, bő 20 perc lett. Remélem ezen a bátor vonalon fognak tovább haladni ezután, esetleg az éneken javítanak kicsit. Van bennük potenciál bőven.
Korábban mar találkoztam velük, akkor sem tettek rám mély benyomást. Csak a nagyon menő nevük és logójuk miatt, nem felejtettem el őket.
Nem minden arany ami lengyel,érdektelen és unalmas szüttyögés.
Olyan ez a lemez, mint egy régi, jó barát fagyos ölelése. Rég nem láttuk egymást, az évek során mindketten változtunk.Tudjuk jól, hogy már nem lesz ugyanolyan, mint amikor még a csattogós lepkét tologattuk a fagyos lankákon, ősi istenek himnuszait dúdolgatva. De örülünk egymásnak és egy-egy sört, csak megiszunk majd néha.
Tök jó dolgokat hallani ezen a lemezen, szerintem itthon ez még újszerűnek is nevezhető akár.
Zoolixius véleményét szóról szóra a magaménak érzem.
Ugyanúgy fogy el a szufla az Amorphisból, mint az előző éra végén, az Am Universum és Far from the Sun idején. Vérfrissítés kéne, mert ugyanazokat a köröket futják az akkor még zseniálisan erős Eclipse és Silent Waters óta, csak mostmár egyre gyengébb kivitelben.
Gondolom velem lesz a baj, hogy ezt a zenekart, illetve a zenéjüket nem tudtam megkedvelni, pedig mostmár ez a 6. sorlemez amit hallok tőlük.
Ez egy kegyetlen erős lemez lett, Immortal-os léptékkel nézve is, meg önmagában is.
Nem igazán tudok mibe belekötni, teljesen korrekt módon összetákolt mezei atmoszferikus black. Szerencsére semmilyen hazai- és gyermekbetegségtől nem szenved a lemez, ami dicsérendő, viszont igazán semmilyen erényét sem tudom kiemelni. Plusz pontot én nem dobálok csak azért, mert valami itthoni. Nincs igazán meg bennük sem az egyedi színezet, sem az unikális jelleg, így minden bizonnyal hamar emlékét fogom veszíteni a Katruzsának.
Sosem csíptem az efféle direkt poén bandákat, mivel semmilyen szinten nem tudok azonosulni azzal, amit képviselnek. Viszont minden ellenszenvemet félredobva, objektíven vizsgálva az oroszok disznólkodását, találhatóak azért itt értékelhető dolgok. Sőt, néha még meg is mosolyogtatott pár szám. Vagyis akármennyire is nem kenyerem a dolog, működik a ruszkik módszere! Egy biztos; sem a merevlemezen, sem a polcomon nem fog helyet foglalni a Zoebeast zenéje semmilyen formában, de ha egyszer úgy hozza az élet, élőben simán eltombolnék rájuk részegen a haverokkal. :D
Egyetértek Zolival, legalábbis olyan téren, hogy valóban erős a "múltidézés-faktora" az albumnak. Számomra a kellemesen nosztalgikus kategóriába esik, ugyanis kb hasonló zenét játszó zenekarok voltak anno számomra a "kapudrog" a metal zsánernek sötétebb fertályai felé. Manapság nagyon kevés hasonló zenét hallgatok, éppen ezért volt egyrészt kellemes a Hoth anyaga, másrészt rendelkeznek egy egyedi stíllel és hangulattal, ami kiemelte őket számomra a többi hasonszőrű banda közül. Nem egy bonyolult, elgondolkodtató, megterhelő anyag, hanem egy egyszerű, hangulatos, dallamos, igényes mű, ami könnyedén folyik le az ember hallójáratain. Persze lehetne mibe belekötni, legyen szó a sokszor önismétlőnek ható dobtémákról, vagy a kicsit sem egyedi riffekről és dallamokról, de nem érzem szükségét fennakadni ezen aspektusokon, ha összességében baromira szórakoztat az amcsik asztrális nekromanciája.
Egyszerűen lehidaltam ettől a lemeztől, annyira tökéletesen összerakott, profi, élvezetes... A 'The Bee' szerintem az év dala; ha egyetlen dalt hallgathatnék csak életem végéig, simán ezt választanám. Igen, van benne némi giccs, és "túltolt magasztosság", de hát ez így tökéletes. Olvassátok el oldboy ismertetőjét, az teljes egészében lefedi az én gondolataimat is. Amit még kiemelnék, hogy a balanszot perfekt módon sikerült belőni az album egészét illetően.
Mélázgatós zene, ami igyekszik kikeveredni a stílus kereteiből, akár még újítani is a bevett paneleken, de sajnos semmi olyan pluszt nem pakol hozzá a zsánerhez, ami ténylegesen érdekessé, kirívóvá tenné az anyagot. Bandcamp-en valaki a Furiához hasonlította őket; na ez utóbbi őrült polákok sikeresen tudtak újítani és szórakoztatni, akár elgondolkodtatni is. A Kly-nek csak untatni is altatni sikerült.
Az első szám kicsit feladta a leckét, de mivel úgy éreztem, hogy ez a nagy vízválasztó nyugodtan végigültem. A dalok leginkább csak hosszukban térnek el, tematikailag nincs túl nagy meglepetés... Az árnyként aposztrofálható vokál pedig inkább idegesített, mint elvarázsolt. A szövegkönyvre is rászánnék pár percet, - már, ha van - mert komoly hibának veszem, hogy a számomra értelmezhetetlen visításból, susogásból vagy károgásból - nevezzük akárminek - nem értettem semmit. Szóval biztos jó, de a "feketében járók" közül óva inteném a Mayhem-vonal elkötelezett hívőit, a többiek nyugodtan kísérletezzenek. (No, de ebben a pontban minden jóindulatom benne van.)
A melodic hardcore/post-rock/metal kereteit teljesen mértékben kihasználó banda, s úgy kb. ennyi. A hangzásvilág pedig korrekt. Jöhetnek az angol nyelvű szövegek - már ha gondolkodik ebben a zenekar. - Szóval, nem egyszerű a stílus, de a most "érkezőknek" talán elég jó alapozást nyújthat, hogy az extrémebb stílusok felé is kikacsinthassanak. :)
Sajnos épp' előttük hallgattam Jig-Ai-t... Nagyon messze vannak tőlük. Aki azonban szereti a grind-core-t, vagy csak ismerkedik vele annak talán jó kezdés lehet, egyébként felejthető.
Azt hiszem ez egy teljesen jó időutazós album lett. Az összes klasszikus black metal nótát hallottam már vagy 20 évvel ezelőtt. - Szóval véletlenül sem gyetva az egész, csak épp' egyáltalán nem egyedi, nagyon nem.
Nem egyszerű, de leginkább nehéz, elgondolkodtató zenei anyag. Atmoszférikus black metal lengyelhonból. Azt hiszem mindent elmondtam róla.
Nekem hiányzott a vokál, de egész jó volt.
A Doomed és a Night Verses után ez nevetséges...
Ez nagyon vérszegény volt. A vokál csak rontott rajta.
Minőségi hallgatnivaló, remek lemez.
Buli van! Igazi örömzene, hatásos elegye ez a HC/death metal-nak. Örülök, hogy az énekes helyett a basszus röfög állat módjára! A jövőben több húzósabb téma kell gitáron is, hogy ne csak a dob adja a lendületet. Meg persze szüksége lesz a bandának, hogy több nagyobb banda megtúrnéztassa a zoroszokat, hogy szerezzenek több rutint és legyenek egy rutinos banda!
Új Amorphis-hoz tudnám hasonlítani stílusilag, kissé lágyabb és szellősebb, na meg persze nincs benne egy deka hörgés sem (na jó a Somebody Super Like You-ban van némi károgás foszlány), de egy tőről fakad a finnekkel, ellenben kevesebb megfelelési kényszert is tartalmaz. Nem nekem készült, érződik benne a törődés és profin van össze hegesztve.
Tiszta szívemből örülök, hogy még ma is létezik az Amorphis, hogy túlléptek tizenéve az akkori gótrock divaton és vissza tértek a karcosabb irányba. Azt is el kell mondanom, hogy nagyon kiszámítható lett, mintha lemezek óta ugyan azokat a dalokat hallanám, körbe körbe mennek, mint Conan a malomba, csak éppen elsöprően erősek nem lesznek tőle, mint a Thousand Lakes vagy az Elegy. Én Kalevalás meséket, népzenés metaljukat imádtam. Mára az a jellegzetességük is eltűnt, ahogyan a kettő gitár külön életet élt, az egyik hozta a ritmust, a másik pedig a f@sz@ dallamokat.
Én ilyen Immortal-t akartam és megkaptam! Jellegzetes sound + jellegzetes szövegek + jellegzetes nóták = Immortal
Valaki adhatna nekik kölcsön egy jó metal lemezt, hátha kedvet kapnak a műfajhoz, ha már gitárt ragadtak. Továbbra sem bírom a hisztit, amit ez a vonal sugároz magából, egy két jó témát (Foszlányban van egy kis bólogatás) azért találtam rajta.
Legegyszerűbb lenne idemásolnom Naga hozzászólását, szóról szóra egyet értek vele és így gondolom. Némi giccs befigyel, de a profizmussal nem tud birokra kelni.
Mindig félve nyúlok egy-egy Doomed lemezhez, azt gondolva, hogy előbb-utóbb elfogy a projekt zsenijének üzemanyaga, de ez hatodjára is működik. Fantasztikus brigáddá nőtte ki magát Pierre kezdeményezése.
Fejhallgatós zene, mint általában a progresszív muzsikák, de itt különösen figyelni kell az apró részletekre, mert rengeteg mindennel lehet találkozni ezen a lemezen. Külön kiemelném a dobos munkáját, mert kiváló alapokat szolgáltat a gitáros által ránk zúdított effekt dömpingnek. Az ének hiánya szerintem csak jót tett az albumnak, mert elvonta volna az amúgy igen tömény hangszeres zenéről a figyelmet. A gyors matekozás és a lassú hangulatos részek is magas fokú minőségről tanúskodnak. Eddig nálam ez az album az év meglepetése.
Mókás oroszok disznólkodnak. Death, grind, punk egyveleg. Fesztiválra, sörsátorba vele...
Az évek során engem az Immortalnak csak a fagyos szele érintett, így sok összehasonlítási alapom nincs a korábbi műveikkel. Ez az album leginkább a zenekar passzivitása által létrejövő űr betöltésére való törekvésnek tűnik. Az Into Battle Ride One by One féle riffjének kivételével nem sok mindenre kaptam fel a fejemet. Ez még kevés az üdvösségzhez...
Nagy Amorphis fan voltam az Elegy - Tuonela - Am Universum idején. Akkor azt hittem, hogy ez a banda nekem mindig kedvemre való lesz. Majd jött egy megzuhanás részükről jellengtelenebbnél jellegtelenebb lemezekkel. Az előzőnél kezdtem reménykedni, és bár nincs meg az a hatás, mint a Tuonela esetében, azért a saját védjegyeik most ismét benne vannak, amik levesznek a lábamról. Kicsit szentimentális, és giccses, de baromi jók a harmóniák, és az a fűszer is ott van, ami csak az Amorphisé. Nem tudom, hogy a régi basszer visszatérése mit tesz ehhez hozzá, mert egy hallgatás után ezt még nem tudom, de nagyon bírtam anno a jól megválasztott álló harmóniáit. Az Amorphis a Metal Archivesen az egyes IDjű banda, vagyis ezt vitték fel legelőször.
Kiváló, de ezt most 2 hallgatás után nem érzem 10-nek, mint az Anna-t, pedig változás minőségben most sincs.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 368. 369. 370. 371. 372. Full screen Vertikális nézet
2018. július 21.
farrrkas mike666 9000Sanyi Eroen chipmonkey Weide Zoolixius Husky McFrost1977 boymester srppk Nagaarum Perszepeta ∑:
1.
Doomed
6 Anti-Odes to Life
9 9     5.5     9.5   10     9 8.7
2.
Night Verses
From the Gallery of Sleep
8 8 7 9       8.5     10     8.4
3.
Immortal
Northern Chaos Gods
  7   7.5 10       10   7     8.3
4.
Amorphis
Queen Of Time
  10 7.5   5 10     6 9   9   8.1
5.
Martyr Lucifer
Gazing At The Flocks
8   8           6         7.3
6.
Hænesy
Katruzsa
6     7 8.5 6 7             6.9
7.
Hoth
Astral Necromancy
4 8   6.5 5 9 5             6.3
8.
Zoebeast
Zoebeast
5 7 7.5     6 7 2 8   5     5.9
9.
Kły
Szczerzenie
5 4 6.5 5   5 7 5           5.4
10.
Anchorless Bodies
Testet Ölt
2 2 6 9     7     4       5
∑:
5.9 6.9 7.1 7.3 6.8 7.2 6.6 6.3 7.5 7.7 7.3 9 9 6.9
Zoolixius 2018. július 13., péntek, 20:27
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 71
Válasz Weide üzenetére:

Bazzeg, folyik a könnyem, hallgatom a Kly-t, mellettem a lengyel munkatársam unott arccal, monoton, színtelen hangon fordítja a szöveget, amit ért belőle.
Lángok között.. lángok... valami tűz... lángot fogok okádni... lángok. :-D


Szinte magam előtt látom... Mint egy amatőr lengyel fekete-fehér filmszatíra a rendszerváltás idején... Adja. (hrhr)
Nagaarum 2018. július 13., péntek, 12:46
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2350
Válasz Weide üzenetére:



Magyarul. Tökéletesen beszéli a nyelvet. (cool)

Vagány! ^^
--
>>> NGC Prod kiadó Bandcamp<<<
Weide 2018. július 13., péntek, 12:43
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 900
Válasz Nagaarum üzenetére:


Hát nekem is folyna. És magyarul mondja, vagy angolul? (w00t)


Magyarul. Tökéletesen beszéli a nyelvet. (cool)
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Nagaarum 2018. július 13., péntek, 12:34
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2350
Válasz Weide üzenetére:

Bazzeg, folyik a könnyem, hallgatom a Kly-t, mellettem a lengyel munkatársam unott arccal, monoton, színtelen hangon fordítja a szöveget, amit ért belőle.
Lángok között.. lángok... valami tűz... lángot fogok okádni... lángok. :-D

Hát nekem is folyna. És magyarul mondja, vagy angolul? (w00t)
--
>>> NGC Prod kiadó Bandcamp<<<
Weide 2018. július 13., péntek, 11:00
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 900
Bazzeg, folyik a könnyem, hallgatom a Kly-t, mellettem a lengyel munkatársam unott arccal, monoton, színtelen hangon fordítja a szöveget, amit ért belőle.
Lángok között.. lángok... valami tűz... lángot fogok okádni... lángok. :-D
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Weide 2018. július 12., csütörtök, 09:42
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 900
Lengyel munkatársamnak már elege lehet ezekből a polák metal cuccokból (jelen esetben a Kly), mert amint valaki benyom egyet HP-ra, mindig megyek hozzá, hogy fordítsa már le legalább a számcímeket. (hrhr)
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Zoolixius 2018. július 11., szerda, 16:28
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 71
Válasz oldboy üzenetére:

Az a szép az ízlésben, hogy van aki úgy gondolja a dolgot, mint Necron, van aki pedig úgy, ahogyan Te!

Szerintem rég készített már ilyen bátor és színes lemezt a zenekar, szóval nekem nagyon bejött ez a korong, ki is fejtettem hosszasan a kritikában.

De azt is simán el tudom fogadni, ha mások nem így vannak ezzel. ;-)


(yes)
oldboy 2018. július 11., szerda, 11:41
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1855
Válasz McFrost1977 üzenetére:


Ez azért érdekes, mert pl. az Amorphis is pont az első bekezdésedbe illik.


Az a szép az ízlésben, hogy van aki úgy gondolja a dolgot, mint Necron, van aki pedig úgy, ahogyan Te!

Szerintem rég készített már ilyen bátor és színes lemezt a zenekar, szóval nekem nagyon bejött ez a korong, ki is fejtettem hosszasan a kritikában.

De azt is simán el tudom fogadni, ha mások nem így vannak ezzel. ;-)
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.117 seconds to render