– Üdv, Fémforgács! Mi egy 90-es éveket idéző, alternatív rock zenét játszó csapat vagyunk, jelenleg pedig Sun, Rain in Life néven működünk. Akkoriban Teenage Angst volt a banda neve, de ahogy teltek az évek, az önértékelésünk egyre inkább azt mondatta velünk, hogy olyan zenekarnevet kellene választanunk, amely egy új, mégis fiatalos szemléletet takar. Ezért, miután ketten elhagyták a bandát, úgy döntöttünk, hogy az előremutató Sun, Rain in Life névre keresztelkedünk. A zenekar egyik közös barátjának köszönhetjük a nevet, aki történetesen író, és úgy hívják, hogy Ioannis Tsatsaris. Megkértük, hogy találjon ki nekünk egy olyan zenekarnevet, amely összhangban áll a ránk jellemző kényszerű vággyal, hogy felfedezzük és megértsük az életet. Így lettünk Sun, Rain in Life.
– Ki a fő dalszerző a bandában? Hogyan születnek a dalok?
– Dimitris Giordas írja a dalok nagy részét. A fickó hatalmas örömmel énekli saját szerzeményeit és imád ritmusgitározni. A dalírás pedig nálunk eléggé divatjamúlt módon történik. Dimitris egyéni jelleme egyszerre lehet áldás és átok számára. Az élete gyerekkorától mostanáig két ellentétes szélsőségbe sodorta őt. Ez azzal járt, hogy különböző érzelmi hullámvölgyekkel kellett szembenéznie, ugyanakkor ez lehetővé tette, hogy az így megtapasztalt érzéseket és megfigyeléseket közelről is szemügyre vegye, túlélje, megélje azokat, majd dalai révén másokkal is megossza. Persze, igazságtalan lenne kihagyni Ioannis barátunk könyveinek ránk gyakorolt hatását, ami Dimitris elkerülhetetlen utazásaival karöltve alkotnak kerek egészet. Szóval, a következőképpen történnek nálunk a dolgok: Dimitris élettapasztalatokat gyűjt, kérdéseket tesz fel, majd igyekszik megválaszolni azokat. Ebből dalok születnek, amelyek többsége egy felvetett kérdés, vagy válaszkeresés. Ezt követően, egy számítógép vagy telefon segítségével rögzíti az ötleteit ‒ ehhez legtöbbször egy régi klasszikus gitárt használ ‒, majd elküldi azokat a csapat többi tagjának. Mi pedig hozzátesszük a saját elképzeléseinket, aztán hetente egyszer irány a stúdió. Ez minden.
– A grunge műfajról mi a véleményed? Melyek a kedvenc bandáid, lemezeid, dalaid, zenészeid?
– Mi úgy gondoljuk, hogy a grunge és a ’90-es évekbeli alternatív rock szintér sokkal többet is képes lett volna nyújtani. Sajnos, Kurt Cobain halálával az alternatív rock rohamos hanyatlásnak indult. A műfaj, ahogy mi látjuk, éppen középen helyezkedett el a kemény és a lágyabb rock között. A súlyos középtempók egyedi lehetőséget kínáltak a fennmaradáshoz, más megközelítéssel és szélesebb választékkal kecsegtettek, hogy a zene ne válhasson egydimenzióssá. Az alternatív rock nem ismerte fel ezt a lehetőséget, ami a végzetét jelentette. Kedvenc bandáink közé az Alice in Chains, Nirvana, Pearl Jam és egyéb ’90-es évekbeli észak-nyugat amerikai zenekarok neveit sorolhatnánk. A számunkra egyik legkedvesebb lemeznek a Nirvana In Utero albumát nevezném, mert ez meghatározó volt a mainstream grunge/alternatív rock hangzásának kialakításában. Kedvenc dalok… pff… ebből annyi van, hogy órákba telne felsorolni mindet.
– A 96/4 című debütanyagotokat körüllengi a grunge szelleme. Ez direkt van így?
– A „direkt” szó alatt azt érted, hogy szándékosan akartunk-e grunge hangzást magunknak? Ha ez a kérdésed, akkor nemmel kell válaszolnom. Szerencsére vagy sajnos, a saját életkörülményeink határozzák meg az albumot körülölelő érzéseket és annak hangzását. Persze, a szóban forgó lemez a ’90-es évek alternatív rock zenéjétől fűtött, e felől semmi kétség, annak mesterkélt voltáról mégsem beszélhetünk.
– A biográfiátokban az alternatív jelző szerepel a stílus megnevezése alatt. Nektek mit jelent az, hogy alternatív?
– Nos, hogy pontosítsak, mi ’90-es évekbeli alternatív rockként jellemezzük a stílusunkat. Amikor először elkezdték használni a kifejezést a ’90-es években, az alternatív rock teljesen mást jelentett, mint ma. Ezért van szükség erre a megkülönböztetésre. Mi a ’90-es évekbeli alternatív rock megnevezést jobban szeretjük, mint a grunge műfajba való besorolást, mert úgy érezzük, nagyobb alkotói teret biztosít számunkra. Kurt Cobain is alternatív rocknak tartotta a bandáját, és mi egyet is értünk ezzel.
– A 96/4 egy konceptalbum, ha nem tévedek. Elmesélnéd röviden ennek a történetét?– Bemásolom ide a hivatalos weboldalunkon és a CD bookletben található leírást:
„A 96/4 lemez egy olyan ember sorsát követi nyomon, akinek sikerül a hétköznapi tetteivel járó, idővel egyre inkább megmutatkozó, kellemetlen következményeknek a mélyére ásni. Saját szerepét keresi bennük, anélkül, hogy másokat hibáztatna az őt ért csapásokért. Ez lehetővé teszi számára, hogy lassan elkezdje feltérképezni tudatalattijának működését. Önnön tudatalattijának tanulmányozása és annak elfogadása jelenti az első lépést saját lelki békéje megtalálásában, ami megnyitja a kapuit az igaz egyéni szabadság felé. A ráébredés e korai szakaszában döbbenettel veszi tudomásul, hogy jellemét 96%-ban a tudatalatti határozza meg, míg a tudatosság csupán 4%-ban játszik szerepet.”
– Mesélj egy keveset a görög szintérről. Ismerünk néhány black metal zenekart, de mi a helyzet a többi stílus képviselőivel?
– Mindig is csodáltuk a metal szféra technikai rátermettségét, ahogyan a szintérben rejlő elkötelezettséget is, ami a rajongók lelkesedéséből ered. El kell ismernünk, hogy a metal zene elevensége és konstans jelenléte nélkül a rock zene, nagy átlagban, súlyos csapást szenvedhetett volna. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a metalosoknak köszönhető, hogy az alternatív rock életre kelt abban az ominózus évtizedben, sőt, mi személy szerint is köszönettel tartozunk a metal világnak, ugyanis Fotis Benardo (ex-Septic Flesh) producelte és rögzítette a bemutatkozó lemezünket. Szóval, hatalmas tisztelet a metal közösségnek! A görögök olyan zenekarokkal büszkélkedhetnek, mint a Septic Flesh vagy a Rotting Christ, de emellett számtalan metal banda működik, akik nagy hírnevet nem szereztek ugyan, mégis aktív részei a helyi szintérnek.
– Mi a helyzet az élő fellépésekkel?
– A közelmúltban bemutattuk a debütalbumunkat élőben is, amit most egy koncertsorozat követ Athénban és környékén. Mi nyitottak vagyunk arra, hogy megosszuk a gondolatainkat a közönséggel.
– Manapság a zenekarok elérhetővé teszik a zenéjüket az interneten (Bandcamp, Soundcloud…stb.). Erről mi a véleményed? És mit gondolsz a hagyományos CD-gyártásról?
– Nos, tudod, mit szoktak ilyenkor mondani: az idők változnak… Hogy jobb vagy rosszabb lesz, majd az idő eldönti.
Két pozitív hatása van annak, hogy a zene, valamint annak előállításához szükséges eszközök könnyen hozzáférhetőek.
Az első egyértelmű: manapság egyszerűbb zenét előállítani és másokhoz eljuttatni. A második már kicsit összetettebb. Az elképesztő zenei áradattal valamelyest megszűnt a zenészek bálványozása. Mivel szinte mindenki zenél, a tevékenység elvesztette különleges mivoltát. Ez azonban azt hozta magával, hogy a zenehallgatók valamivel objektívebben képesek ítélkezni. Ennek következtében jobb döntéseket is hoznak.
Ami pedig a CD-gyártást illeti, meglehetősen nagy kihívást jelentett nekünk. Bár a CD-ket manapság már alig lehet értékesíteni, mi úgy tekintünk rá, mint a rajongók lehetőségére, hogy kedvenceiket támogathassák. Azzal, hogy megveszed a lemezünket, konkrétan támogatod az erőfeszítéseinket, ami kiterjed a zenekar jövőjére is. Igazság szerint, kimerítő tapasztalataink vannak az egész gyártási folyamatról, mert minden a mi kezünkön keresztül történt. Lényegében, mi csináltuk az egészet. Ami pedig a külső dizájnt illeti, Allan Fall-t és a Digital Grief stúdiót illeti az elismerés.
– Mi a következő lépés? Új anyag, vagy videoklip?
– A követező lépés a videó lesz. Már leforgattuk a klipet, jelenleg a montázs fázisában tartunk. A helyi G.N.P. Productions csapatával dolgoztunk, a költségvetésünkhöz mérten, és remélem, hogy sikeres lesz az együttműködés. Igyekszünk élni a lehetőséggel, hogy valami szép és jelentőségteljes dolgot tárjunk a világ elé.
Köszönjük a kérdéseket, Fémforgács! Maradjatok hűek!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.