A német underground mélyéről: Somewhere in Nowhere
Németországban mindig is gazdag volt az underground, ezért alkalomadtán érdemes mélyre ásni az egyes térségek kínálatában, hátha akad köztük néhány élvezetes, érdekes csapat. A Somewhere in Nowhere egy ízig vérig underground hozzáállású, kicsi német heavy metal banda, ami a klasszikusok mellett több műfaj stílusjegyét is magán viseli. A bandával kapcsolatban Daniel Müller dobost faggattam.

-Szevasz, Daniel! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem! Mi a helyzet felétek?
Szia, Zoltán! Először is, köszönjük szépen a támogatást! Tényleg nagyon sokat jelent! Ez az első, amit angolul válaszolok meg idegen nyelven való megjelenéshez, szóval ez mindenképp büszkévé tesz minket! Talán ugyanaz a sorsunk, mint a Stormwitch-nek és sokkal ismertebbek leszünk majd Magyarországon, mint Németországban! Játszunk majd a Pokolgép előtt, haha!

-A kis bemelegítőt követően javaslom, hogy beszéljünk a zene-karról! Kérlek, meséld el, hogyan indult a csapat! Kik a tagjai?
Nos, annak ellenére, hogy szinte senki nem ismer minket, a banda nagyon régóta aktív! A zenekart a basszusgitáros Andre Sievers alapította 1996-ban. Az énekesünk Lars Brenneisen, ugyanebben az évben csatlakozott, majd Andre testvére, a gitáros Sascha Sievers is a zenekar tagja lett 1997-ben. Már csak ők hárman maradtak a zenekar eredeti, alapító tagjai.
A dobos személye 2009-ben változott meg. A zenekarnak több másodgitárosa is volt az évek alatt, de azt megelőzően a SiN csak egy gitárossal állt fel. Néhány hónapja erre a problémára is találtunk megoldást. Sascha „Olschi” Olschewski 2015-ben ismét a zenekar tagja lett. Korábban ő is egyike volt az elfogyasztott sok másodgitárosnak. Mindvégig nagyon jó barátja volt a zenekarnak, de 2015-től ismét a soraink között üdvözölhetjük.
 

-2009-ben Niclas Münzer elhagyta a zenekart, te érkeztél a helyére. Tudod, miért távozott? Mi volt a baj Niclasszal?
Niclas még mindig jó barátja a zenekarnak, az útjaink viszont elváltak. Több szervezési gondjuk volt a próbákat illetően… Nictől bevonták a jogosítványát, így Andrenek kellett elmennie érte és elvinnie a próbaterembe. A gond ezzel az volt, hogy Andre Osnabrückben élt, 60 kilométerre a próbateremtől, ami Unnaban van, míg Nic Hemerben élt, 50 kilométerre a próbateremtől, de a másik irányban. Mindkettejüknek családjuk és rendes állásuk van, rengeteg idő ment el csak az utazgatással, mindenféle értelem vagy kreatív tevékenység nélkül… Hosszas vívódás után a zenekar elért egy ponthoz ahol azt mondta, hogy már nem tudja folytatni ezt az időközben rutinná vált kellemetlenséget. 2009-ben Sascha küldött nekem egy üzentet Facebookon, amiben megkérdezte, hogy emlékszek-e még rá, illetve, hogy lenne-e időm és kedvem csatlakozni a zenekarhoz. Kicsit meglepődtem, hogy eszébe jutottam, hiszen a 2009 előtti néhány évben már nem nagyon találkoztunk, illetve hosszú évekig egy szót sem beszéltünk!
Véletlenül bukkantam rá a SiN-re amúgy, még amikor a legeslegelső koncertjükön megnéztem őket a Werneben. Ez 1996-ban volt, amikor a Delirious, egy helyi thrash banda elő zenekara voltak. Az a zenekar még a mai napig is aktív! Korábban kétszer is koncerteztünk velük, két régebbi zenekarommal: 1999-ben Lünenben az okkult black metal zenekarommal, a Temple Of Tiphareth-tel, valamint 2000-ben a gothic/melodic bandámmal, a Source of Sorrow-al, a városban ahol lakom, Kamenben. Mindkét csapat nagyon régen feloszlott már… Aztán 9 évvel később Sascha megkért, hogy csatlakozzak! Na, az volt az őrület, haha! De ahogyan mondtam korábban: A Somewhere in Nowhere és Nic még mindig nagyon jó barátok! Alapított egy frontasszonyos punk rock bandát a Ramones stílusában. Babylon Riot-nak hívják. A SiN és a Babylon Riot többször is játszott már ugyanazon a színpadon és egészen biztosan fog is a jövőben!

-Hogyan tudnád meghatározni a zenei stílusotokat? Ha nem ismernélek titeket, miért kellene meghallgatnom a zenéteket? Javasold egy kicsit a zenekart az olvasóknak!
Húh, ezt igazából nem könnyű megmondani… Néhányan azt mondják, hogy teljesen ’80-as évek jellegű metal a hangzásunk, mások szerint doomos, egyesek szerint thrash. Olyanok is vannak, akik szerint progresszívebb elemek is előfordulnak a muzsikánkban… Én elsősorban úgy gondolom, hogy a zenénkre az Iron Maiden (gitár dallamok), a Manowar (groove-os riffek), a Candlemass (lassú cucc, mély, dallamos ének) és Annihilator (gyors cucc) a jellemző. Ezen kívül merítünk a Metallica-ból, Black Sabbath-ból, Helloween-ből és a Running Wild-ból is. A különös az, – legalábbis szerintem – hogy hallhatod ezeket a hatásokat, de úgy, hogy közben nem másolunk egyetlen másik zenekart sem.
Nem vagyunk olyanok, mint a mai fiatal retró bandák! Nem szólalunk meg úgy, mint az említettek, de bizonyos részletek tőlük származnak. Szerintem van bennünk valamilyen egyedi hangzás, amit nem igazán tudsz a többiekhez hasonlítani. Ugyanígy jön a zenekar neve is: egy Candlemass dal inspirálta, a „Somewhere in Nowhere”, ami a csapat 4. albumán jelent meg a „Tales of Creation”-on, 1989-ben. Tökéletesen illik a zenekarhoz, mert ha valahol el akarod helyezni a zenénket akkor az a ’80-as évek metalhoz kategorizálható alapvetően… Van is egy vicces történetem ezzel a „teljesen ’80-as évek módon megszólalással”: Mindkét webzine akik interjút csináltak velünk azt mondták, hogy azok vagyunk, mármint ’80-as évek jellegű zenekar. De tudod mit? A legközelebb barátaimból kettő, akik nagyon benne vannak a ’80-as évek metaljához, azt mondták az albumunkra, hogy „ez csak rendben van”, haha!

-A csapat az első rögzített anyagát 2001-ben adta ki. Kérlek, mesélj el minden fontosat arról a kiadványról!
Igen, valóban! Egy olcsó, saját kiadású, házilag írt CD lemez volt, egy nem túl látványos fénymásolt borítóval, vékony tokba téve. Nem kifejezetten az a gyűjtői darab, haha! A demót „Beyond All Visions”-nak hívták, 4 dal szerepelt rajta: „Dark Portal”, „Hell is Real”, „Demon Witch” és a „Lake of Sorrow”. A „Hell is Real”-t kivéve mindegyik dalt újravettük a nagylemezünkre a „Back From Nowhere… Into Eternity”-re, ami 2013-ban jelent meg végül. A „Beyond All Visions”-on természetesen még az eredeti felállás hallható, Niclas dobjátékával. A producer nem volt igazi metal rajongó, így a zenekar sosem volt elégedett a demóval... Mindössze arra akarták azt használni, hogy megmutassák a zenéjüket az embereknek és a promótereknek, képet adva ezzel a csapat hangzásáról. Többek között ez is indokot szolgáltatott arra, hogy évekkel később újra rögzítsük őket…
 

-Mi volt az oka a zenekar hosszas hallgatásának? A demó 2001-ben jelent meg, de az első album 2013-ban látott napvilágot, sokkal később. Te is részt vettél a dalírásban?
Mik voltak az okok? Jó kérdés… haha! Nos, ami azt illeti a zenekar mindig is aktív volt, sosem szűnt meg létezni! 2002 és 2008 között rengeteg koncertet adtak, nem is igazán érdekelte őket egy album felvétele. Ezután különböző gitáros problémákkal kellett szembenézni, illetve a korábban már említett „Niclas üggyel”, haha! Azt se felejtsük el, hogy majdnem 3 évig tartott felvenni azt az albumot… Mindent saját magunk csináltunk. Nekünk kellett felvenni, keverni, kipróbálni különböző megszólalásokat, összehasonlítani azt más felvételekkel, újradolgozni az egészet, elkezdeni előröl. Fogalmunk sem volt róla, hogyan működik egy felvevő felszerelés vagy egyáltalán, hogyan kell rendesen felvenni valamit, mindent nekünk kellett megtanulni, megvásárolni… Na meg persze a próbateremben kellett rögzítenünk mindent, a mindennapi munkánk után. Néhányan több különböző műszakban dolgoztak. Lars, az énekes például akkoriban építkezett, mindent neki kellett csinálni… Egyre több és több időbe került befejezni a lemezt…
Tehát igazából nem is volt semmilyen „hosszas hallgatás”, ahogy fogalmaztál. Ez is oka volt annak, hogy az album címe „Back From Nowhere… Into Eternity” lett: az emberek azt hitték, hogy a zenekarnak vége, holott pont a felvételek miatt nem mutatkoztunk. 3 év kemény munkája van benne… A semmiből jöttünk ismét elő és az albumon végzett munka is egy örökkévalóságnak tűnt…
A kérdésed második felére válaszolva: A legtöbben azt mondták, hogy rengeteget fejlődtem a zenekarhoz való csatlakozásomkor. Nem akarok arrogánsnak hangzani, de akkor tényleg megfelelő volt az idő a belépésemhez! A zenekar ismét nagyon jól kezdett működni, koncertezni akartak. Sőt, valójában Niclas, a korábbi dobos kért meg, hogy játsszak a SiN néhány koncertjén! Egyáltalán nem voltam benne a dolgaikban! Például a régi dalok újravétele is Andre ötlete volt! És nem, nem vettem részt a dalírásban sem… Egyszerűen csak adtak nekem 10 már meglévő dalt megtanulni.

-Mesélnél egy kicsit a dalszövegekről? Jellegzetesen metal klisékről szólnak, vagy van mögöttük külön jelentés?
Nos, bizonyos szempontból van… Az albumon szereplő mindegyik dal viszonylag régi. Néhány még a legelső napokban született, 1996-ban. Azok már készen álltak a 2009-es csatlakozásomkor. Természetesen rengeteg metal klisé is előfordul! A „Storms of Fire” és az „Atomic Warfare” háborúról szólnak, a „Sons of the Sea” egy kalózos dal Running Wild hatásokkal, a „Templar’s Lament” a középkori templomosok okkult dolgairól szól, a „The Dragon of North” meg az északi mitológiáról. A „Dark Portal” erősen emlékeztet engem Neil Gaimon fantasy íróra, aki gyakran ír történeteket átjárókról különböző gonosz világokba. A „Metal is the Law” pedig egy viccesen klisés metal himnusz…
Ezen kívül van két új dalunk is, az egyiket „Bringer of Death”-nek hívják, ez egy sok éves rabságot követő szabadságharcról szól. Meg van egy másik új dalunk is, a „Rise of the Lost Souls” ami egy arkangyalról szól, aki azért száll le a Földre, hogy megbüntesse az emberiséget annak bűneiért, állandó háborúskodásaiért.
Szerintem az új szövegek sokkal komolyabbak, sötétebbek, nem jellegzetesen klisések, mint a korábbiak. Van jelentéstartalmuk. A dalainkkal egyébként nem szeretnénk okoskodni, tanítani! Néhány a jövőben jó könyvekről vagy filmekről szól majd, még nem tudjuk… Rengeteg ötletünk van. Szerintem a később kevesebb klisés szövegünk lesz.
 

-Milyen gyakran koncerteztek? Hogyan képzeljünk el egy jellegzetes Somewhere in Nowhere bulit? Játszotok feldolgozásokat is?
Az attól függ. Amikor 2009-ben csatlakoztam, viszonylag sokat játszottunk a kezdetekben, majd amikor elkezdődtek a felvételek, tartottunk egy kis szünetet, hogy befejezzük a munkálatokat. Tavaly nagyjából 6 bulink volt, ami viszonylag soknak számít. Emlékezz arra, amit mondtam! Mindenkinek állása van, családja, amiről gondoskodnia kell. A Facebookon még meg is említettek minket, mint „a harmadik legaktívabb underground metal zenekar a környéken”. Az nagyon jó elismerés volt! A másik két csapat, akik aktívabbak nálunk kiadóval a hátuk mögött működnek! Jelenleg az a terv, hogy ismét sokat koncertezzünk. Nagyon sok tervünk van koncertek tekintetében, de a szervezés sosem egyszerű a magánéleti elfoglaltságaink miatt.
Hogy mire lehet számítani a koncertjeinken? Nos, néhány headbangelő őrültre, akik állandóan jól érzik magukat a színpadon, na meg egy részeges, veszett dobosra, haha! Igen amúgy, néha játszunk feldolgozásokat is. Van még néhány ötletünk Iron Maiden, Motörhead vagy Manowar dalokra, de miután általában 45-50 percünk van a színpadon, inkább a saját dolgainkat szeretjük játszani. Mindig jó előadni egy-egy feldolgozást, legalábbis a ráadásban, hiszen a részeges metalarcoknak kell valami, amiről megjegyeznek téged, haha!

-Néhány hete említetted, hogy a lemezetekből meg akartatok jelentetni egy rövidebb változatot. Egy olyan CD-t amit a koncerteken is árulhattok. Honnan jött az-az ötlet? Miért rövidítettétek le az albumot?
Igen, tényleg úgy van! Mivel jelenleg koncerteket tervezünk, szükségünk van valamire amit megmutathatunk az embereknek. Miután az albumunk eredeti verziója mindössze 100 darabban jelent meg és mostanra teljesen elfogyott, szükségünk volt valamire. A bookletben nem volt benne Olschi, mint a zenekar második gitárosa, illetve nem is vettünk fel semmi újat… Ennek ellenére szükségünk volt valamire, amit oda tudunk adni az embereknek ha érdekli őket amit csinálunk! Tudod, a debüt lemez az lényegében egy összeállítás azokból a dalokból amiket a zenekar 1996 óta írt. A „legjellemzőbb” SiN dalokat tettük fel az új CD-re, azokat amiket még mindig játszunk élőben. Erre addig van szükség ameddig nem készítünk új felvételeket. Manapság nem sokan hallgatnának meg egy olyan lemezt, aminek nagyjából 60 perces a játékideje, ezért is volt szükség a rövid verzióra…



-Ha már itt tartunk, a kiadványaitok CD-R-en jelentek meg. Mi volt a gond a kiadókkal?
Nos, miután 2001-ben a kazetták kihaltak… A CD-R lett a zene új, főbb hanghordozója. Ennek köszönhetően az emberek pénz és kiadói támogatás nélkül olcsón kiadhatták a zenéjüket. Szerintem ez volt az oka a „Beyond all Visions” demó CD-R-es megjelenésének… Ami az albumot illeti… Nos… Általában amikor egy zenekar CD-R-t jelentet meg, azt demónak nevezik, de szerintem a demók legfeljebb 3-5 dalos bemutató kiadványok, nem többek. A mi esetünkben ez egy hosszú, 1996-tól 2009-ig tartó időszak összes dalát tartalmazó lemez. A dalok együtt nagyjából 56 perces játékidőt tesznek ki, szóval ez inkább 4 vagy 5 demó, haha! Egyszerűen túl sok munkát fektettünk bele és túl sok időt áldoztunk rá ahhoz, hogy csak „demó” legyen a neve.
Ha lett volna mögöttünk egy kiadó anyagi támogatással, akkor biztosan gyári CD lett volna belőle! Ennek ellenére így is-úgyis valódi album… Sajnos se pénzünk se kiadónk nem volt, úgyhogy eldöntöttük, hogy a lemezt CD-R formában hozzuk ki, de akkor már a lehető legszebben nézzen ki! A következő lemezünket szeretnénk kiadóval megjelentetni, így a kiadókeresés most is folyik. Ha magadtól kell megcsinálnod mindent, akkor az egész csak az anyagiakon múlik… Ha viszont van egy kiadó mögötted, ami kifizeti a gyártást és intézi a terjesztést, minden sokkal egyszerűbb!
Ha netán most sem érdekelné egyiket sem, így is-úgyis kiadjuk megint CD-R formátumban. Az új „rövid” album sokkal profibbnak néz ki, mint a 100 darabos „hosszú”. Szerintem teljesen jó ez így is, lehet képviselni ezt a vonalat. Ez volt a következő logikus lépés a továbbfejlődésünkben. Sajnos még egy rossz kiadói ajánlatot sem kaptunk, nemhogy jót…


-Tudom rólad, hogy óriási rajongója vagy a magyar metal zenekaroknak, így ha nem bánod, most erről kérdeznék! Hogyan kezdődött nálad ez az őrület?
Nos, ez a függőségem is a ’90-es években kezdődött, mégpedig a legvégén, amikor megvásároltam a Matthias HerrBlack Metal Bible” című könyvét. Ő írt benne valami olyasmit, hogy „ha black metalt szeretnél hallgatni Magyarországról, akkor feltétlen meg kell hallgatnod a Tormentort és a Pokolgépet”. A Tormentorról persze már hallottam, mert az ottani énekes szerepelt a Mayhem dicsőséges bemutatkozó lemezén, a „De Myteriis Dom Sathanas”-on 1994-ben, majd lett ismét a zenekar tagja 2004-ben. A Pokolgépről viszont sosem hallottam addig…
A kedvenc klasszikus hard rock/heavy metal zenekaraim tőletek: Ossian, Pokolgép/Gép, Kalapács, Omen, Rotor, Obstruction, Akela, Hard/Kard, Stress, Sámán, Mamut, Falanx, Szfinx, Halor, Missió, Metal Lady, néhány régebbi Moby Dick cucc. Szeretem a black metalt is: Tormentor, Ahriman, Karst (ex-Nebulosus Fatum, ez is király!), Hunok, Marblebog, Diecold, Angel Reaper, Veér. A '70-es évekbeli rockot is szeretem, de Magyarországról csak egyet ismerek (és szeretek!), a Karthagot… Egy szót sem tudok magyarul, de a nyelv maga nagyon jól hangzik a metalban.
Amit nagyon szeretek a magyar metalban azaz, hogy az említett bandák (mint a cseh Arakain vagy az orosz Aria) sosem árulták el a gyökereiket! A német bandák adtak már ki rengeteg furcsa lemezt: Scorpions, Helloween, Running Wild, Accept… Még a nagy amerikai nevek is, mint a Metallica, Megadeth, Anthrax, Slayer vagy Exodus, de még a Testament is csinált már szar lemezt! A Pokolgép vagy soha nem vett fel egyetlen egy ténylegesen rossz albumot sem amivel nagyon feldühítette volna a rajongókat! Sosem adtak ki pop lemezeket a „normális” embereknek, vagy modern, trendi, nu metal fost a kölyköknek… Minden albumon felismerhető, hogy ugyanaz az erős banda készítette!

-Köszönöm szépen a válaszaid, Daniel! Van még valami más, amit hozzá szeretnél tenni ehhez a beszélgetéshez?

Először is, ismét köszönöm szépen a támogatásod! Remélem, hogy az olvasók érdekesnek találták a válaszokat és megkeresnek minket! Kövessetek minket Facebookon, hogy némileg talán ezáltal is támogassátok az underground heavy metalt! Üdvözletem mindenkinek!
A_nemet_underground_melyerol_Somewhere_in_Nowhere
Írta:
pzoltan
2016. július 18., hétfő, 21:10
Facebook:
Koncertek
Alpárfeszt 2017
június 29.,
Régi Tüzép
Gojira - The Magma Tour 2017
július 5.,
Barba Negra Track
Rockmaraton 2017
július 11.,
Szalki-sziget
Masters of Rock 2017
július 13., 10:00,
Masters Of Rock
Gothoom Open Air Fest 2017
július 20., 16:00,
Revištské Podzámčie
IIII. Fekete Zaj Osztálykirándulás
július 20., 18:00,
Mátra Tábor
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.009 seconds to render