Leprous interjú: beszélgetés Einar Solberggel


A zseniális Leprous koncert előtt mintegy másfél-két órával sikerült elcsípni Einar Solberget, a Leprous énekesét / billentyűsét / dalszerzőjét / Ihsahn sógorát egy rövid beszélgetés erejéig. A rendelkezésemre álló 15 percbe a következők fértek bele:

Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. Hogy halad a turné eddig?
Remekül, néhány apró kellemetlenséget leszámítva. Egy alkalommal lerobbant a turnébuszunk, de minden más tökéletesen alakul.
Milyen Devin Townsenddel együtt turnézni?
Nagyon jó. A The Devin Townsend Project és a Between the Buried and Me tagjai is nagyszerű emberek, jó köztük lenni.


Először is személy szerint rólad szeretnék kérdezni. A hangod temérdek érzelmet képes kifejezni, amellyel kapcsolatban valaki találóan megjegyezte, hogy olyan, mintha egyenesen hangszerként használnád. Milyen körülményekre van szükséged, hogy mindez előtörjön belőled, amikor zenét írsz?
Nos, a zeneírás első fázisaiban még nem beszélhetünk olyan mértékű érzelemkifejtésről, mint amilyen a kész felvételen hallható. Kezdetben a dalok alapszerkezetével foglalkozom, mindez egy természetes, de még racionális folyamat, amelynek egy későbbi szakaszában alakulnak ki a különböző rétegek, a bensőségesebb dallamok.
Mennyire jelent kihívást, vagy mennyire kimerítő ezeket a dallamokat előadni élőben?
Nem lehetetlen, de nagyon sok előkészületre van szükség. Elsősorban rengeteget próbálok, de edzenem is kell rá, hogy a megfelelő formában tudjak kiállni a színpadra. Szóval sokat követel tőlem, de mindenképpen lehetséges reprodukálni a lemezen hallottakat. Sok függ attól is, hogyan osztom be az energiámat, nem szabad sokat pazarolnom belőle a koncert elején, azonban miután az ember megtanulja kezelni, remekül működik a dolog.
Hallottalak élőben, fenomenális, amit csinálsz.
Köszönöm szépen. Beletelt azért néhány évbe, amíg élőben is megtaláltam az egyensúlyt. Az ilyesmi fokozatosan fejlődik.
Tudom, hogy édesanyád zenetanár. Milyen mértékben segített neked mindebben?
A kezdetben sokat, amíg elsajátítottam az alapvető technikákat, de az énekstílusom kialakításában már nem vett részt. Ő lényegében segített elindulni a pályán.
Mikor tudatosult benned, hogy megvan benned ez a potenciál, és hogy zenekart szeretnél alapítani?
Tizenöt évesen játszottam először zenekarban, de az még punk-rock volt, viszont emlékszem, már az elején nagyon szerettem színpadon lenni. Sosem izgultam a fellépések előtt, élveztem a közönségnek játszani, és így nagyon hamar kiderült számomra, mi az, amiben igazán otthon érzem magam.
A zenével formális úton is foglalkoztál?
Hogyne! Az egyetemen modern zenekészítést és könnyű zenét tanultam, nem mintha az utóbbit különösebben fel akarnám használni a jövőben.


Említetted egy interjúban, hogy nem voltál különösebben inspirált, amikor a The Congregation dalait írtad. Feltevődik a kérdés, hogy az inspiráción kívül milyen további tényezők járulnak ahhoz, hogy az ember művészi értelemben csúcsminőségű dalokkal álljon elő. Affinitás? Intelligencia?
Azt hiszem, a kemény munka sokkal többet számít, mint az inspiráció. Nagyon gyakran előfordul, hogy a zeneírási fázisban éppen nincs ihletem. Egyszerűen csak komponálok, és teljesen véletlenszerű az, hogy akadnak közöttük jó ötletek, vagy sem. Több százezer, vagy millió irányba indulhat az ember, amikor nekiül alkotni. Olyan ez, mint amikor az aranyláz idején az emberek kimentek a folyóra, és egész nap keményen dolgoztak. Rettentően elkötelezettek voltak nap mint nap, de legtöbbször semmit sem találtak. Lehet, hogy éppen akkor bukkantak aranyra, amikor teljesen kimerültek voltak, és nem is számítottak rá, szóval sosem lehet előre tudni. Azt hiszem, egy jó zeneszerzőnek első sorban fel kell ismernie az aranyat, amikor rátalál, és jól kell tudnia hasznosítani.
Végül is egyfajta ösztönös ráérzésre van szükség…
Így van. De tapasztaltra és kihívásokra is. Minket mindig motivált az, hogy sosem akartuk a korábbi anyagainkat megismételni, nem akartuk ugyanazt a lovat újra megülni. Ha a korábbi anyagokat elemeztük, mindig elgondolkodtunk, mit kellene másképpen tennünk, milyen hibákat kell kiköszörülnünk, hová tudunk fejlődni. Roppant fontos számunkra, hogy minden anyagunknak külön egyénisége legyen, másképp értelme sem lenne kiadni őket. Nem akarjuk ugyanazt a zenét kétszer eladni.
Hallottam, hogy nem szereted a zenéteket bekategorizálni.
Az nem zavar, ha mások különböző címkéket aggatnak ránk, de én elhatárolódom attól, hogy beskatulyázzam magunkat, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok túl jó az ilyesmiben. Hallom a zenét, de nem tudom, mit kellene mondanom róla.


Szóval még az is megtörténhet, hogy az innovatív megközelítésre való igényetek egyszer majd teljesen más irányba tereli a Leprous zenéjét?
Ez könnyen meglehet. Ami azt illeti, már majdnem készen vagyunk az új lemezzel. Illetve már majdnem teljes egészében fel is vettük. És valóban, ahogy mondod, ismét új a megközelítés. Más lesz, mint az előző, annak ellenére, hogy a Leprous stílusjegyei felismerhetőek maradtak.
Alig várom, hogy hallhassam.
Nos, az év második felében biztosan kijön majd.
Az imidzsetek, a külsőtök sokat változott a kezdetek óta. Elegánsabb, modernebb lett, ha használhatom ezt a szót. Mennyire fontos szerinted az egységes megjelenés, és mennyire kell az imidzsnek tükröznie a zenét?
Az imidzs valamennyire biztosan tükrözi a zenét, de sokan egyszerű, hétköznapi ruhában állnak színpadra, ami teljesen rendjén is van. Én azonban úgy vagyok ezzel, hogy bizonyos mértékig szeretek figyelni a külsőségekre is, mielőtt színpadra lépek. Úgy érzem, egységesebb kép alakul ki rólunk, remekül illik a ruházatunk a zenei stílusunkhoz, és számunkra ez mind fontos. De például a hosszú hajam nem ilyen megfontolásból tűnt el. Azt azért vágtam le, mert nagyon vékonyszálú volt.
Gondoltam, hogy nem marketing megfontolás áll mögötte…
Á, nem, szó sincs ilyesmiről. Egyébként sem hiszem, hogy ez számítana bármit is. A zene úgyis magáért beszél.


Szerinted több vagy kevesebb alkotói szabadsággal jár az, ha valakinek a megélhetése a zenéléstől függ?
Hűha, nem is tudom. Függetlenül attól, hogy éppen dolgozunk, vagy nem dolgozunk a zenekar mellett, a lemezt úgysem adjuk ki addig, amíg nem vagyunk vele maximálisan elégedettek. Szerintem a pénz nem befolyásolja a kreativitást. Mi már nagyon közel járunk ehhez a szinthez, és várom már, hogy bekövetkezzen, mert a zene az, amivel a legszívesebben foglalkozom. Szerintem pozitív hatással lenne rám a dolog, mert több szabad időm lenne, amiből még többet tudnék a zenére fordítani.
A Haken tavalyi albumán énekeltél egy számban. Gyakran kapsz felkéréseket mostanában?
Néhanapján. A múltkor felkértek, hogy extrém vokálozzak egy lemezen. Az ilyesmi egyáltalán nem tud lázba hozni. Baráti felkérés volt, jó zenét játszanak, ezért nem mondhattam nemet, de az nem igazán az én stílusom. Nem is értem, miért engem kerestek meg. Viszont kétségtelenül izgalmas új emberekkel dolgozni. Négy lemezen énekeltem tavaly, de csak akkor vállalok el ilyesmit, ha barátok keresnek meg, vagy ha nagyon tetszik a zene.
És mit szólsz ahhoz, hogy mekkora hatással vagytok a progresszív metal színtérre. Még az új Pain of Salvation albumon is a ti hatásotokat vélem felfedezni.
Mondjuk, én nem hinném, hogy a Pain of Salvation minket hallgatna. Én hallgattam őket régebben, de kétlem, hogy ők éppen velünk foglalkoznának.
És a Kingcrow? Rajtuk igazán érezni a Leprous hatását.
Velük közös menedzsmenten voltunk, ők biztosan ismernek minket, de a kérdésre nem tudnék válaszolni. Nem gondolkodom túl sokat ilyesmin. Persze, jól esik, ha ilyeneket hallok, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki.


Akkor még egy utolsó kérdés a munkádról. Egyszer olvastam, hogy autistákkal foglalkozol a zenélés mellett.
Igen, ez így van. Igazából semmi egyebet nem kell tennem, csak ott lenni köztük, és figyelni rájuk, arra az esetre, ha történne valami. Ami szintén jó ebben a munkában, hogy nagyon rugalmas, könnyű egyeztetni a turnézással, és amikor éjszakás vagyok, marad időm az e-mailekre válaszolni, vagy akár zenét is írni. Ezt egyébként már ezer éve csinálom, és lényegében szeretem is. Csak akkor iktatom majd ki az életemből, amikor a Leprous elég lesz a megélhetéshez, addig semmiképp.
Köszönöm a válaszaidat.
Én is köszönöm az interjút.
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.