Overcast interjú, Árposzt faggattuk

Ki hinné, hogy a budapesti Overcast már 18 éves zenekar? Mintegy öt éves felfutási periódus után következett egy feloszlás, de 2008. óta ismét színpadokon szánt a dirty rock banda. A régmúltról, a jelenről, a tervekről Árposszal beszélgettünk, aki nem mellesleg az ország egy pörgős webzinjén a Rockstationön is szerkeszt. A konkrét apropót viszont az újonnan megjelent "Mérged" című EP szolgáltatta.

Mivel ez az első interjú, gondolom, nem árt visszatekinteni a csapat eddigi pályafutására. Említetted, hogy a története korszakokra osztható.


Így igaz. A zenekart még 1999 őszén alapítottuk Kispál Gábor gitárossal, Veres Zotya basszusgitárossal és Lénárt Tamás dobossal. Zotyát bő két évvel később Fazekas „Fazék” István váltotta a poszton és csatlakozott hozzánk Szrapkó Zsolt ritmusgitáros is. Ezzel a felállással rögzítettük az első EP-t Rémálomvilág címen és gyakorlatilag elértük azt, amit a kétezres évek elején egy – akkor még - pofátlanul fiatal tagokból álló underground zenekar elérhetett. A kezdeti időszakban teljesen más felfogásban alkottunk. A zenénk valahol a metal, a punk és dark rock határán egyensúlyozott, tele mély indulatokkal, lázadással és társadalomkritikával.


A bandának tehát volt egy üresjárati periódusa, vagyis tulajdonképpen egy reunion band vagytok. Mesélnél erről?

Hú, ez baromi bonyolult. Igazság szerint jóval több volt a háttérben, mint egy sima reunion. A sztori ott kezdődik, hogy 2004-ben feloszlottunk, majd pár hónappal rá Fazék és Gábor megalapították a WHY? zenekart, aminek később – vagy már az alakuláskor, de a franc sem emlékszik már erre - én lettem az énekese. A WHY? előtt egy 69 nevű feldolgozás zenekarral próbáltam, ott ismertem meg Németh Krisztián dobost, és nem sokkal később csatlakozott Szajkó „Match” Pityu mint szólógitáros.
Egy 11 állomásos, a Kalapács zenekar vendégeként lenyomott turné után távoztam a WHY? soraiból, majd nem sokkal később beléptem egy thrash metal zenekarba.
Két év kellett, hogy Gáborral ismét szóbahozzuk a múltat, aminek az lett az eredménye, hogy pár régi cimborával (Prokics Balázs, Varsányi „Psyho” Ádám, Szvák Antal) 2008-ban újraalakult az Overcast, aztán pár évig a régi vonalat nagyban követő Rebirth jegyében toltuk a szekeret.
Ez az időszak bennem személy szerint nem hagyott mély nyomot, valahogy nem volt meg a valódi egység, és elég sok volt a kérdőjel. A választ később Balázs és Tóni kilépése jelentette. Pár héttel a szakadás után Krisztián egy buli erejéig újra össze akarta hozni a WHY?-t, ami végül nem jött össze, cserébe beszállt hozzánk dobosnak, később Psyhotól Bakó Ádám vette át a stafétát basszus fronton és valahol itt indult el az, amit a kevésbé avatott hallgatóság az elmúlt években Overcastként ismer.

Mit jelent az Overcast név?

Ez a név jelentésében a kezdeti évek mentalitását tükrözi: Borult, lehangolt, felhős. Jobban belegondolva totál az ellenkezője annak az életigenlő mentalitásnak, mint amit most képviselünk. Mégis maradt a név, mert rengeteget jelent nekünk és egyfajta szimbóluma lett a Gáborral való majd’ 2 évtizedes összetartásunknak. Amíg Gábor és én együtt zenélünk, a név megmarad, ha bármelyikünk is távozik, nagy eséllyel a név is menne. Megfordult a fejemben, hogy „...mi lenne, ha nevet váltanánk...” de valahogy nem érzem szükségességét. Ez a név mára szinonimája lett egy életútnak és az állandó megújulásnak.



A jelenleg játszott dirty rock nem nevezhető divatosnak. Hogy kötöttetek ki ennél?

Az a helyzet, hogy világ életünkben leszartuk, hogy mi a divat és mi nem az. A Dirty vonal még a WHY? korában indult el, Krisztián és Fazék voltak a nagy zászlóvivők. Az a vicc, hogy én sosem voltam mondjuk Dance rajongó, viszont a Skid Row, Mötley Crüe féle zenéket gyerekfejjel nagyon szerettem, így viszonylag hamar rá tudtam állni a dologra és később rendesen elkapott a gépszíj. Huszonöt évesen már nem volt meg bennem az az őszinte világgyűlölet és sötétbefordulás, mint mondjuk tizennyolc évesen. Sokkal inkább foglalkoztatott a csajozás és, hogy jól érezzük magunkat. Mára már zsigerből jön minden hang, egyszerűen szeretjük ezt a zenét játszani.

Ha dirty rock, akkor itthon megkerülhetetlen a Sex Action. Bizonyára sokszor hasonlítanak össze velük. Ezt hogy élitek meg?

Szerintem ez egyikünket sem zavarja, bár hozzám Mátyás Attila zenekarai közül jóval közelebb áll az F.O. System, mint a Sex Action. Ezzel együtt tisztelem, amit letettek az asztalra és bármikor szívesen zenélnénk velük egy színpadon. Sokan mondták, hogy „Szaszásan” énekelek, és mivel bírom a stílusát, elfogadom az összehasonlítást. Érdekes, hogy Szasza munkássága a ’94-től datálható Action korszakban komolyabban hatott rám. Az Összeomlás és a Terror nagy kedvencek voltak anno, velük már zenéltünk is egy színpadon, végig üvöltöttem a koncertjüket.

Dirty rock bandként gondolom, szintén a koncertekre fókuszáltok legjobban. Mi a helyzet tehát ezen a fronton?

Jól gondolod, az Overcast élőben a legerősebb. Mivel a zenélés mellett valamiből élnünk is kell, sajnos nem tudunk annyi energiát beleölni a szervezésbe, mint amennyi ahhoz kéne, hogy mindenhová eljussunk, ahová szeretnénk. Viszont mindenképp jó lenne évente legalább egy turnét lenyomni és ott lenni a komolyabb fesztiválokon, és motoros találkozókon.

Honnan indulnak a dalaitok? Szövegek vagy a zene felől?

Mikor-hogy. Egy időben inkább az volt a jellemző, hogy tucatjával szállítottam a szövegeket a próbákra és Gábor agyalt rá témákat, mostanában inkább a riffek hozzák magukkal a szövegötleteket és próba közben eltűnök 5-10 percre, amíg felvázolom az alapokat, aztán szépen összeáll. Pityuval a kilépése előtt volt, hogy ketten jártunk le a terembe ötletelni, az is teljesen jól működött, a Méreg című dal például így született.

A diszkográfiátokat tekintve mondhatjuk, hogy inkább a rövidebb EP-ket preferáljátok vagy más okok miatt van csak egy albumotok eddig?

Elég sokszor kellett tagcserék miatt újra és újra gatyába rázni a zenekart és emiatt sokszor nem tudtunk annyira haladni a stúdióra kész dalokkal, mint amennyire szerettük volna. Erős maximalizmus jellemzi a zenekart, és úgy vagyunk vele, hogy ha egy adott szakaszban nem jön ki egy lemeznyi bitang erős dal, akkor inkább legyen EP a végeredmény, de cserébe üssön akkorát, hogy az rendesen nyomot hagyjon.



Amennyire tudom, az albumot is jól fogadták, de mi a helyzet a friss EP-vel?

Az EP egy újabb oldalunkat mutatja meg, és teljesen más felfogásban készült, mint a nagylemez. A felvételek alatt már Pityu sem volt velünk, úgyhogy Gábor vette fel a szólókat a saját stílusában. Nikosszal is ez az első közös munkánk. Van, aki szerint ez az eddigi legerősebb anyagunk, van, akinek a Kurvára mindegy lemez sterilebb megszólalása jön be inkább. Én úgy veszem észre, hogy rendesen beütött a mérgünk. Koncerteken már kiabálják a szövegeket és jó néhány új arccal találkoztunk legutóbb a nézőtéren, akik szemmel láthatóan vágták, hogy miről van szó.

Mennyiben tér el az általad játszott zene, a kedvenceidétől? Egyáltalán milyen zenéket kedvelsz és ezek közül melyiket érzed, hogy hatásként esetleg felfedezhető az Overcast-ban?

A személyes kedvenceket és az Overcast alapvető stílusjegyeit külön kezelem, bár néha összemosódnak a határok.
Kb. úgy vagyok ezzel, mint Michael Poulsen a Volbeat frontembere, aki Death és King Diamond felvarrós mellényben tolja a Rock N’ Rollt. Középsulis korom óta hatalmas King Diamond, Mercyful Fate és Slayer fan vagyok, de néha észreveszem, hogy az aktuális kedvencektől van némi áthallás a zenénkben. Az elmúlt években például nagy favorit nálam a Spiritual Beggars, és bizony a Dirty mellett ennek is és a Nikosz által újonnan hozott alapoknak köszönhetően is erősen felbukkan a 70-es évek rockzenéjének a hatása, és valahogy így vagyok a Chrome Division zenéjével is, ami meg ugye nyilván közel áll hozzánk. Én elsősorban a szövegekért felelek, az alaptémákat Gábor hozza, így nyilván az Őt ért hatások erősebben érvényesülnek a zenénkben, és így volt ez Pityu esetében is, ha az Ő ötleteiről volt szó. Néha mutogatunk egymásnak dalokat az aktuális kedvencektől, de jellemzően nem vagyunk hatással egymás ízlésére. Kb. ahányan vagyunk, annyi féle zenét hallgatunk. Persze volt már, hogy Gábor egy formálódó ötletére mondtam, hogy mi lenne, ha kicsit máshogy hangsúlyozna, aztán elkezdte úgy tolni, és közölte, hogy ez tisztára Sabbath. Mondom az engem nem zavar, mire a válasz „jó, hogy nem, hát miattad lett olyan”.

Ha a zenehallgatási szokásokat nézzük fizikai vagy digitális formátum a nyerő nálad?

Szinte állandó mozgásban vagyok, így sajnos a digitális nálam a praktikusabb megoldás. Viszont régi vágyam otthonra egy bitang jó vinyl lemezjátszó és hangrendszer.

Régen a Metalkilincsnél, most pedig a Rockstationnél írsz cikkeket. Milyennek látod a hazai rock/metal színteret?

Leginkább változatosnak, még azzal együtt is, hogy az undergroundon belül is időről időre megvannak az uralkodó trendek.
Folyamatosan jelennek meg szenzációsan jó kiadványok a hazai kínálatban, ilyen most például az ØrdøgSötétanyag lemeze, amitől minden túlzás nélkül az agyam eldobtam. A mostanában egyre jobban túltolt tribute dömpinggel viszont egyáltalán nem tudok azonosulni. Az önálló alkotásban hiszek, nem a másolásban. Szomorú lenne, ha a múzeumokban a kortárs alkotásokat szépen elkezdenék kiszorítani a másolatok és azt csodálná a tömeg, hogy XY mennyire jól utánozza, mondjuk Monet ecsetvonásait...

Mit érdemes tudni rólad, mint a Rockstation egyik munkatársáról, aki nem csak játssza, hanem be is mutatja a zenét?

A helyzet az, hogy egyaránt szeretek írni dalszövegeket és cikkeket, mindkettő más miatt hálás feladat.
Tíz vagy tizenegy éves lehettem, mikor először találkoztam rock / metal zenékkel, aztán a középiskolás évek vége felé, nem sokkal a saját zenekar megalapítása előtt kezdtem el aktívan koncertekre járni. Majd hét éve belecsöppentem a zenei újságírás világába, aminek a gyökerei szintén a kamaszévekig nyúlnak vissza.
Régebben nem csak egy-két klikkelés volt eljutni a zenékig. Ment a seftelés a haverokkal rendesen, hogy „Te add kölcsön az új Sepultura kazettát, én adom a Testamentet” pont emiatt a Hammer magazin Sokkoló korongok rovatának elég meghatározó szerepe volt az életemben. A lengyelpiacok kínálata erősen korlátozott volt, ott inkább csak az ismertebb cuccokat lehetett fillérekért megszerezni, viszont ha valami újdonságot kerestem, nem egyszer kapartam össze az utolsó ezresem és vettem meg, néha kifejezetten a cikkek alapján egy-egy albumot, és ismeretlenül is hálás voltam azoknak az íróknak, akik felhívták a figyelmemet a mára már gyakran alap kedvencekre. Talán ez volt a fő inspirációm arra, hogy írni kezdjek.



Segít az szerinted a zenekarnak, hogy mindkét oldalon érdekelt vagy?

Nyilván van súlya, és nagyon fontos az összetartás, de ha nem játszanánk jó dalokat, akkor hiába lennék jóba a szakmából pár remek emberrel, végül úgyis a közönség mondja meg a tutit. Igazság szerint egy szűkebb kör van tisztában azzal, hogy az énekes Árposz és az újságíró ugyanaz a fickó. Nem szeretem kijátszani ezt a kártyát, mert az őszintére vagyok kíváncsi, és nagyon remélem, hogy nem azért írnak rólunk, vagy hívnak meg valahová, mert van átfedés. Szeretek élni az adott lehetőségekkel, de nem visszaélni... A tapasztalatok sokat segítenek, már csak azzal kapcsolatban is, hogy képben vagyok a felhozatalt illetően, és mivel rétegzenét játszunk, jó tudni kik állnak stílusban is közelebb hozzánk, kikkel érdemes együtt zenélni.

Mára viszonylag sok online zenei magazin érhető el itthon. Mit gondolsz, mi ennek az oka, illetve érdekelne, hogy szerinted milyen tulajdonságok a legfontosabbak egy webzine esetében?

A világhálón keresztül ma már mindenki számára elérhető a véleménynyilvánítás lehetősége. A metal arcokra amúgy is jellemző, hogy szeretnek „szakérteni”, ez régen sem volt másként, csak bonyolultabb feladat volt egy fanzine terjesztése, mint összehozni egy blogot.
Fentebb már említettem, hogy jómagam is előbb voltam lelkes olvasó, mint újságíró. Olvasóként kerestem az igényeimmel leginkább releváns tartalmakat, kritikákat, és koncertbeszámolókat, ha ott voltam azért, ha lemaradtam, azért. Az ember szeret képben lenni, ha valami érdekli, legyen az zene, peca, modellezés, vagy bármi, és ha már tájékozott akar lenni, a legjobb, ha olvas. Aztán, hogy amiről olvas az éppen az új Metallica lemez, vagy a ki tudja milyen gyár új kapásjelzője, végül is szinte mindegy, ha a tartalom megtalálja a célközönségét. A lényeg, hogy a cikk írója tudjon olvasóként gondolkodni, így a legfontosabb szerintem az író és olvasó közötti összhang. Máshogy írsz egy rajongóknak, és másként egy zenészeknek szóló szakmai magazinban. Egy tök egyszerű példa erre: Ha nem zenészként olvasol egy cikket, akkor elsősorban nyilván nem az érdekel oldalakon keresztül, hogy Kirk milyen húrokat használt a felvételek alatt.


Mik várhatók zenekari szinten a jövőben és érdekelne az is, hogy webzine szerkesztőként mik a terveid?

A webzine szerkesztés nálam inkább egy komolyan vett hobbi, míg a zenélés egy konkrét életforma. Nyilván szeretnék minél több jó koncertről, minél élvezhetőbb beszámolókat írni és ez a lemezkritikákkal is így van. A zenekari terv egészen más tészta. Úgy érzem, az Overcast ismét mérföldkőhöz ért, és szeretnénk innen egy baromi nagyot ugrani, tömött nézőterek előtt zenélni, és megutaztatni a zenekart. Aztán jöhet az új lemez, új videók és így tovább.

Ha úgy érzed, valami kimaradt, fogalmazd meg kérdésként önmagad felé!

Hát ez jó! Rengeteg kérdést teszek fel magamnak nap, mint nap, de valahogy egyiket sem tudom egy interjúban elképzelni :-)




Overcast_interju_Arposzt_faggattuk
Írta:
9000Sanyi
2017. február 17., péntek, 16:55
Facebook:
Overcast - Mérged EP (2017)
Kritika, 9000Sanyi @ 2017. január 27., péntek, 12:46
Koncertek
Jomsviking European Tour 2017
augusztus 23.,
Barba Negra Track
Rock On! Fest 2017
szeptember 2.,
Barba Negra Track
Rock Fesztivál Budapest 2017
szeptember 8., 14:00,
Kincsem Park
Salting Earth Euro Tour 2017
szeptember 13., 20:00,
A38 Hajó
szeptember 17.,
A38 Hajó
Atonement Europe Tour 2017
szeptember 20.,
Dürer Kert
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22.,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.009 seconds to render