Liquid Cemetery – ebbe a projectembe bármi belefér

Számomra mindig öröm a hazai underground újabb arcait megismerni. Pár éve a Hands Of Doom blogon indítottam ˝Underground Arcok˝ címmel egy mélyebb beszélgetős riportsorozatot, amely a hazai földalatti zenék egyes képviselőit, azok zenébe vetett hitét és kitartását kívánta bemutatni. Így van ez mostani beszélgető partneremnél is, aki a hasonló körök zenészeihez képest talán még jobban a magyar underground perifériáján mozog.

Tóth József, az egyszemélyes ˝narkotikus˝ black/doom projekt, a Liquid Cemetery működtetője igazából tavalyi, Alfa and Omega albumával került nálam képben. Kicsit utána nézve munkáinak láttam csak, hogy József immáron több mint 10 éve járja sajátos ösvényeit. Ezekről beszélgetünk most.
Szia József! Először is örülök a beszélgetésünknek. Kezdjük talán azzal, ami számomra egyfajta alap kiinduló pont a te tevékenységeddel kapcsolatban. Ez pedig a bevezetőbe már említett Alfa and Omega album, ami koncepcióját nézve egy teljes album, de nagy részét mégis feldolgozások töltik ki.

Szia Armand! Köszönöm a lehetőséget, vágjunk akkor bele. Az Alfa and Omega a 3. Liquid Cemetery album, amely valójában kettő saját dalt és négy feldolgozást takar. Az Alfa és Omega című dalok a saját szerzemények és a többi pedig tisztelgés a régi nagy kedvencek előtt,mint Burzum, Tiamat, Impaled Nazarene, Covenant. Igaz, hogy az LC koncepcióba nem illenek bele, de úgy vagyok vele, hogy az LC számomra egy olyan zenei megnyilvánulási forma, amelyekben nincsenek határok, se szabályok, ebbe a projectembe bármi belefér. Ezt mutatja ez a lemez is.



Veled kapcsolatban egyszemélyes projektről beszélünk, ez az albumon mégis vendég zenészekkel dolgoztál együtt. Hogy is történt ez?

Igen, valóban így volt. Kohulák Móni és Szabó Zsolt énekeltek az anyagon. Úgy voltam vele, hogy úgy sem tervezek több olyan lemezt, amelyen feldolgozások lesznek, így jött az ötlet, hogy mi lenne ha, nem a tipikus LC védjegy torzított énekem menne, és megkértem őket, hogy adják a torkukat dalokhoz. Igaz, nem szeretek másokkal együtt dolgozni, mert zavarnak a saját tempómban, de ezúttal én úgy érzem, hogy megérte kirúgni az antiszociális gondolkodásmódból, cserébe a végeredmény szerintem nagyon jó lett. Móni énekelte fel a saját dalokat és az Imapled Nazarene, Burzum feldolgozásokat, míg Zsolti a többi a dalt. Szerettünk volna egy olyan dalt is, amiben egyszerre ketten énekelnek, de hát mint azt tudjuk, ha egy embernél több van egy projectben, akkor ott már jönnek az egyeztetés gondok.



Várható, hogy ezekkel a zenészekkel, vagy más vendégekkel dolgozol még közösen a közeljövőben, vagy a későbbiekben?

HA-HA NEM! Legalábbis a Liquid Cemetery-vel nem hinném, hogy lesz ilyen a jövőben. Ez a zene túlságosan is én vagyok és az én ötleteim, amiket szívesen megosztok, de már kevésbé szívesen hagyom azt, hogy belenyúljanak. Rengeteg kísérleti ötletem van, ami csak akkor fog őszintén szólni, ha én mondom rá az áment és nem szól bele más. Ezért is szeretek egyedül zenélni, engem nem érdekel a kassza siker, sem az ha nem jó hangzás vagy, hogy hívnak-e koncertezni vagy nem. Csak az motivál, hogy az épp aktuális elmeháborodásom 100% vissza tudjam adni. Persze, azért az szarúl esik, hogy itthon ezt nem értékelik, figyelmen kívül hagyják. A magyar kiadók még az underground is úgy van vele, hogy ha nincs benne pénz, akkor visszautasítják. Szomorúnak tartom, hogy a haszon az, ami mérvadó lehet egy ilyen kérdésben, nem pedig a színtiszta művészet. Itthon ez az első interjúm, aminek természetesen nagyon örülök, de külföldön nagyobb figyelmet kap a magyar narkotikus black metal.
 
De térjünk vissza a történeted legelejére. 2005-ben alapítottad Szekszárdon a Nekrofília nevű black metal bandát, ami kereken tíz évet élt meg. Honnan jött az ötlet, mik befolyásoltak, milyen hatások, legyenek azok zenék, vagy egyéb külső tényezők abban, hogy te zenekart alapíts?

Már egész fiatalon black metal zenéket hallgattam, nagy favoritok sosem voltak, de amiket szívesen hallgatunk az az Ahriman, Frost, Tormentor, Witchraft, Marduk, stb. Szabó Zsolt-tal alapítottuk a bandát 2005- ben. Ő meg én képviseltük a black metalt annak idején Szekszárdon. Jöttek, mentek közben a zenészek, de az igazi Nekrofília az első felállás volt. Sallai Sándor – basszus, Kákonyi Gergely – dob, Szabó Zsolt – ének, és én – gitár.
 

Szekszárdról tudni kell, hogy punk város. Dübörögtek és talán még döbörögnek is a punk, rock, hardcore bandák. De se egy death metal, vagy black metal banda nem volt, de nem csak a városban, hanem a megyében sem. Eltelt azóta 10 év és tolna megyéből utánunk egyetlen egy banda sem folytatta azt, amit elkezdtünk. Ilyen téren unikumnak számít a Nekrofília, de amúgy meg zeneileg csak az átalagot hoztuk. A példaképek a Metal Hammer oldalairól és Stygian Shadows magazinból kacsintgattak, nem volt senki helyi példa, akikről példát vehettünk volna. Ez látszott is a zenekar megjelenésén, felesleges színpadi elemek stb. Zeneileg meg jártunk a saját utunkat, nem figyelve arra, hogy a szekszárdiak többsége nem tudta hova rakni a zenekart. Aztán ahogy eltelt 10 év, készült pár anyag, amit német kiadók kazettán és CD-n kiadtak, írtak pár kritikát. Magyarországon sosem adták ki a Nekrofíliát semmilyen formában. Az utolsó lemezünk kapcsán kaptunk egy-egy cikket és kész. 10 év zenei munkája fulladt meg és időközben persze mi is változtunk, hiszen ez hallató az első és az utolsó anyag között. Nem hogy a halálunkról, de még a születésünkről sem tudtak az emberek.

A Nekrofília összesen három albumot készített és mind a három anyag külföldi kiadónál jelet meg. Egy csapat biográfiáját megnézve jól mutat, hogy külföldi kiadó, stb. De jól érzem (továbbra is) azt, hogy a hazai kiadók nem látnak lehetőséget ilyen potenciájú csapatban, vagy beszéljünk nyugodtan többes számban, csapatokban?

A magyar kiadókról nincs jó véleményem. Nem sok mindent tettek le az asztalra, de ha mégis annak messziről pénz szaga van. Egy most kezdő zenekarnak fel kell tennie a kérdést, szívből akar zenélni, vagy üzletszerűen szeretne megélni a zenélésből. Ha arcon szarja a rendszert és olyan zenét pakol, amit tényleg egyedi és magát tükrözi (ügye régen a zene erről szólt), akkor felejtse el, hogy itthon sikereket fog elérni. Itthon az ilyent nem értékelik, mert nincs benne pénz. De ha azt az utat választja, amit a divatos külföldi zenei média ad, akkor egy bevétel tervezettel mehet is a kiadókhoz. Elég csak egy divatos dalt összerakni, az sem baj ha szar, csak eladható legyen. Ez a gondolkodásmód jellemzi a magyar metal médiát.

Pontosan miért is lett vége ennek a zenekarnak?

Az állandó tagcserék tették tönkre a bandát. A Nekrofília dalok 90%-át én írtam, és amikor megmutattam egyet, akkor mindig ment az okoskodás, hogy mit és hogyan kellene. Úgy voltam vele, hogy amíg nem ront a dal eredeti hangulatán, addig nyitott voltam minden ötletre, de ha más irányba vitte volna a kért módosítás, elzárkóztam. Ez sok feszültséget generált, ami folyamatos tagcserékhez vezetet. Aztán közrejátszott az is persze, hogy itthon emberszámba sem vették munkánkat.
 
Gondolom ezektől besokallva jött az egyszemélyes projekt ötlete és vele együtt Liquid Cemetery?
 
Jól gondolod! A Liquid Cemetery az első egyszemélyes projectem. Itt nem kell senkihez és semmihez alkalmazkodni, azt csinálom, amit szeretnék, és ahogy szeretném. Készülnek a lemezek, haladok az utamon a saját tempómban. Kopogtattam ezzel is pár magyar kiadónál, természetesen nem láttak benne pénzt és elutasítottak. De hát milyen a jó magyar zene? Külföldön értékes, itthon szar.

A Liquid Cemetery-nek eddig három kiadványa jelent meg és ez évben jön a negyedik Synthetic Spiritualy címmel. Ennek a folyamata hol tart most?

Minden megvan már. Idén készült el a 4. lemezem, amit hamarosan a német Wolfmond Production fog kiadni. Most már csak a gyártás része van vissza, mit Daniel intéz a WP fejese. Április közepe, vége fele már kapható is lesz, bár ez itthon nem hinném, hogy érdekelne bárkit is… ha-ha.

Ha egy kicsit a Liquid Cemetery szövegeire figyelünk nekem olyan mintha egy delejes, neurotikus állapotban látnád a körülötted történő dolgokat és egyféle státuszként vannak bennük jelen a vallási és egyházi utalások.

Jól látod! A Liquid Cemetery mondani valója egyszerű, tudatmódosítás és keresztényellenesség. Az alap koncepciója ennek a projectnek a black metal. Eme stílusnak az általános mondani valója egyezik a privát véleményemmel – el kell taposni azt, aki el akar taposni.
 
http://www.youtube.com/watch?v=bqOIHHh-nQY&


A tudatmódosítás téma pedig kicsit ironikusan van jelen, ahogy keresztény agyát kimossák a szent gondolatok, úgy a tudatmódosító szerek is ezt teszik. Kijár jobban, a keresztény vagy a drogos? hosszú távon egyik sem, de a keresztény nem él és lát az élete során, hiszen fél Istentől és egy tolvaj tanításait követi, míg a drogos tudata nyitottabb és színesebb lesz. Mind a kettőt önpusztításnak tartom, erről szól az új lemez címadó dala is a Synthetical Spiritualy. A kereszténység felér egy aranylővéssel.

A Liquid Cemetery mellett neked van egy Degragore nevű brutal death metal projekted is, amit tavaly indítottál útjára. Erről mit tudhatunk?

A Degragore a második egyszemélyes projectem. Ezzel a projecttel Brutal Death Metal zenét pakolok. 2016-ban készült el az első EP, a The Home of Worms. Most készül a második anyag, baszott brutális lesz. Most még nem tudok róla sokat mondani, hamarosan csatlakoznak új tagok is, de fokozottan figyelek arra, hogy megmaradjon project szinten

József, Köszönöm szépen a beszélgetést! És várjuk a Liquid Cemetery új kislemezét.

Én köszönöm!
 
 
Liquid CemeterySynthetic Spiritualy
(Wolfmond Production)

1.Intro
2.Symbiosis With Life
3.Christian Schizophrenia
4.Synthetic Spirituality
5.Never no Clear
6.Real and Cold
 
 
Depeche Mode Depeche Mode
március 25.