Agregator interjú

– 2017-ben 20 éves a csapat. Kezdhetnénk egy visszatekintéssel? Leginkább azokra a jelentős momentumokra térjünk ki, amit a banda karrierje szempontjából mérföldkőnek éreztek!

Tass: Először is köszönjük szépen a megkeresést és a kérdéseket! Húsz évről nehéz röviden és érdekesen beszélni, rengeteg élmény, rengeteg mindenféle minden. Sarokszámokban, több mint 350 koncertet adtunk hét országban (AT,CZ,SK,RO,RS, UA és persze HU), az újrakevert régi lemezekkel együtt 10 kiadványunk jelent meg az elmúlt évek során. Készült 7 videoklip és idén plusz egy frankón kinéző szöveges. Jópár zenész megfordult nálunk és mindig volt öt, aki színpadra állt a dalokkal és még több barát, aki segítette őket a függönyön túlról. Játszhattunk nagy kedvenceink előtt – mint tavaly előtt az Arch Enemy Barba Negra Track-es buliján – illetve dolgozhattunk együtt kedvenceinkkel, hiszen három lemezborítónkat is a Dark Tranquillity-s Niklas Sundin készítette. Voltunk tévében, rádióban, játszottunk rettentően sok – és kevés, de rettentően lelkes – néző előtt. Két koncert között a legnagyobb táv 700-750 km-volt, de megtanultuk egymást és az utazást túlélni humorral és tömény italokkal. Rengeteg segítséget kaptunk a színtér zenekaraitól, szervezőitől és más résztvevőitól – és mi is sokakat segítettünk tehetséggondozó programjainkkal (pl. „Friss hús a darálóban” vagy a „Legyél Rokk!”) valamint pár évig mi adtuk a Tatabányai Zenészegylet vezetőségét, ahol segítettünk más bandáknak jó dolgokat elérni és megélni. Az idők során rengeteg barátra tettünk szert és továbbra is jól érezzük magunkat a bőrünkben – most pedig hosszú idő után elkészült egy új lemez, ami nagyon jó lett és amire nagyon büszkék vagyunk, szóval folytatjuk, megyünk tovább. 🙂
– 20 év alatt volt olyan pont, amikor felmerült a befejezés lehetősége?

Májki: Mindig vannak mélypontok és lesznek is. Olyanra nem emlékszem, hogy konkrétan beszéltünk volna ilyesmiről. Inkább előfordult, hogy minden összeesküdött ellenünk és elfáradtunk. Végül felálltunk és mentünk tovább. Szerencsére nem jött még el az ideje, hogy befejezzük és egy jó darabig nem is szeretnénk.

Tass: Hát, leszámítva persze az első koncert előtti két évet, amikor gyakorlatilag sosem volt biztos, hogy ki milyen poszton lesz a következő próbán vagy lesz-e még zenekar a jövő héten 🙂 – szóval leszmítva azt az időt, két alkalommal közelítettük meg igazán a végleges leállás lehetőségét. Az első valamikor 2003-ban volt, felvettük „A Semmi ágán” lemezt még Tóth Mikivel, de aztán kizárólag szakmai szempontoktól vezérelve úgy döntöttünk, nélküle folytatjuk. Új énekest kerestünk, végül az lett, hogy új gitárost egyszerűbb volt a helyemre és a terv az volt, hogy újrahúzzuk a lemez ének részeit és mehet is az album a boltokba. Akkor kiderült, hogy a Pont-Mi Stúdió – ahol addig dolgozunk – bezárt, a másik stúdió, ahol pedig folytattuk a munkát sehogyan sem hozta az eredményt, amit szerettünk volna hallani. Elfogyott a pénzünk, a lelkesedés, jött még egy plusz gitárosváltás is, ezer sebből vérzett a cucc és a lemez második keverésének eredménye sem volt olyan kielégítő. Ott volt az a pont, hogy feltettük a kérdést, hogy most akkor kiadjuk így a lemezt és folytatjuk, vagy abbahagyjuk az egészet – és hát az előbbi mellett döntöttünk.
A második ilyen pont körülbelül tíz évre rá történt, amikor addigi basszusgitárosunk, Roland tragikus balesetet szenvedett. Akkor minden és mindenki szétesett, meg kellett találnunk, hogy miképpen tudjuk feldolgozni a szituációt, hogyan tudjuk helyükre tenni a dolgokat. Nagy segítséget kaptunk ekkor Loderer Lackótól, korábbi gitáros/vokalistánktól, hogy egy Dáviddal (akkor gitárosunk) való beszélgetésük során felvetette, hogy kész lenne újra a zenekarral dolgozni. Így olyan barátunk tudott Roland helyére lépni, akit szeretünk és tisztelünk és vele folytatni tudtuk a zenélést. 



– Két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor azt mondtad, 2016 tavaszára várható az új lemez. Mi okozta a csúszást? Összefoglalnád mi történt veletek a 2015 – 17 években?

Májki: Történt egy tagcsere. Dávid távozott a zenekarból, így egyedül maradtam gitáros, dalszerző poszton, viszont még konkrétan sehol nem tartottunk. Úgy fél évre rá 9 szám már szerkezetileg készen volt, de sok minden hiányzott még. Dallamok, szólók, szövegek stb. Rajmi betöltötte végül az üresen maradt posztot és szépen kiosztottam neki a házi feladatokat az albumra. 🙂 A lekötött bulik miatt az elsődleges cél a koncertprogram megtanulása volt Rajmi részére. Ezekre koncentrálódtak a próbák (illetve minden koncert előtti próba), amik elvettek időt a lemeztől. Keveset tudtunk próbálni, mert eléggé szét vagyunk szórva és személyes találkozásokat nehéz volt összehozni ebben az időszakban, illetve kicsit belassultunk a kezdeti lendülethez képest. Maradjunk annyiban, hogy mindenkinek kijutott a „jóból” az elmúlt 2 évben. Én azt mondom, hogy jobb később, mint soha, illetve sikerült túljutnunk ismét a sokadik nehézségen/nehézségeken.

Tass: Igen, a Májki által írt részletekhez annyit tennék hozzá, hogy 2016 közepére állt össze egy olyan csapat, egy olyan hangulat, amivel meg lehetett csinálni ezt a lemezt. Az előzetes technikai egyeztetések – stúdió, hangmérnök, stb. – már le volt beszélve tavaly januárban, nyárra megvolt a borító és a zenekari fotó – de a banda 2017 elejére ért össze annyira, hogy egy végső sprinttel pontot lehessen tenni az ügy végére. A megjelenést nyár elejére terveztük, de itt már Leander új lemeze is bejött a képbe, így a keverés szeptemberre csúszott – szóval nem csak éveket, de éven belül is késtünk valamelyest, de a végeredmény mindenkit kárpótol majd a várakozásért.

– A tavalyi év nagy projektje a Túlontúl EP újrakiadása volt. Igaz, csak digitális változatban. Miért is?

Tass: Annyiban pontosítanék, hogy megjelent 10”-os vinylen, CD-n és pólón is. 🙂 Mivel látszott, hogy az új lemez nem fog megjelenni 2016-ban, így az arra tartogatott időt/pénzt rá tudtuk szánni az újabb jubileumi kiadványra. Szóval követtük a Puszta lét újrakiadás során összeállított menetet, Katona Balázs hangmérnök restaurálta a felvételeket, amit aztán a VinylTeam öntött lemezekbe. Az eredeti borítót még a régi dobosunkkal (Boros „Pöpi” Péter, ma a Black Jack-ben játszik) fotóztuk az Campona akváriumában, előástam a régi képeket és az új design az ott készített további pillanatképekből állt össze. Szóval izgalmas volt és látszott, hogy szívesen hallgatják még ma is ezeket a régi dalokat, mert a CD-ket például után kellett gyártani – illetve igen jó forgalmat produkál a stream csatornákon is.

– A tizenöt eves EP-t meg is ünnepeltétek. Milyen volt a koncert?

Tass: Igen, volt egy Túlontúl jubileumi bulink Tatabányán és Budapesten is. A Roxxyban az volt a külön érdekesség, hogy a felvételkori énekesünk, Tóth Miki (azóta Astrodust, illetve most Rural Pitchfork) tolta el a címadó dalt. Jó volt a hangulat, szóval jól sikerültek a koncertek 🙂

 




– Az EP megjelenésekor ígértetek egy három lemezes gyűjteményes kiadványt is a 20 éves évforduló kapcsán. Mi ezzel a helyzet?

Tass: Igen, ez az elképzelés továbbra is létezik, de egyelőre csak a tervezőasztalon. A három lemezes gyűjtemény Millennium kódnév alatt fut és jelenleg úgy gondolom, hogy 2019-ben fog megjelenni. Az elképzelés az, hogy „A semmi ágán” lemez újrakeverésére épül majd, ez lesz a legnagyobb volumenű restaurálásunk, mivel itt 9 dalról lesz szó az eddigi 3-5-höz képest. Valamint mivel az eredeti éneksávok elvesztek, így újra kell majd rögzíteni azokat – szóval nagyon-nagyon közel áll majd az ezzel kapcsolatos munka egy új lemez felvételéhez, ami idő/pénz. A három lemez pedig abból állna, hogy mellé kerülne a Puszta lét és a Túlontúl feljavított változata, ezzel zárva le a kezdeti évek kiadványait kazettákról egy frankó CD-kiadványba költöztető erőfeszítéseket.
A megjelenés kapcsán 2019 azért is lesz egy kerek szám, mert akkor lesz A semmi ágán megjelenésének 15. , illetve az első koncertünk 20. évfordulója. Az alkalom jegyében igyekszünk majd egy tényleges születésnapi koncertet köríteni köré, régi tagokkal, meg minden. Ez az idei – az alapítás 20. jubileumán – elmaradt, mert a lemez mellett nem maradt időnk semmi másra.

– Térjünk rá az új albumra. Semmiből, a semmin át a cím. Kell, érdemes valami mögöttes tartalmat keresni?

Tass: Ez a sor tulajdonképpen idézet a Szürkület lemez címadó dalának szövegéből. Hamarabb született meg, mint egyáltalán a dalok elkezdtek volna íródni, de így könnyebb volt a cím által sugárzott hangulathoz húzni a dalokat, szövegeket. Az eredeti rész így szól „A lét csak téboly kertje, Magányos béklyó önmagán, Bár a végcél nincs feledve, Nincs hit továbblépni már, …menni már, A semmiből, a semmin át” és ez valami olyan érzelem volt, ami köré szívesen építettem volna egy teljes lemezt. A „semmi” nálunk amúgy is eléggé visszatérő elem a szövegekben, és ebben a kombinációban üzenetként hozza a reményt reménytelenségben, ad egy emberarcú léptéket a nihilben, amin át nap-mint-nap rohanunk az ismeretlen felé. A kiadványon szereplő szövegek szólnak kapcsolatokról, barátságról, reményről, a halálról és az underground életérzésről – szóval így a végén visszatekintve jó választásnak tűnik, mert nagyon jól összefoglalja a lemezcím alatt összegyűlő dalok hangulatát, mondanivalóját.


– Érdekelne, hogy a dalaitoknál mit éreztek fontosabbnak, a zenét vagy a szöveget, illetve mennyire fontos szerintetek a mondanivaló?

Májki: Szerintem mindennek ugyan olyan fontos szerepe van egy dalban. Az egyik nincs meg a másik nélkül, ettől kerek egész. A szövegnek igenis legyen mondanivalója. Szerencsére nálunk ezzel nincsen gond. Nem lehet mindig „sunshine”-ról, meg „close my eyes”-ról énekelni. Egy jó dalszöveg alá kell egy tökös zene. 🙂 Viszont a hangulat sem mindegy. Nem lehet egy „lírai” költemény alá kő kemény thrash-t nyomni. Lehetni lehet, de részemről gyorskieső kategória lenne. Szeretem, ha összhangban van a kettő. Szóval a lényeg, hogy el kell találni mindennek a hangulatát. A zene is pont úgy születik, mint a dalszöveg. Ha nem vagy valamilyen hangulatban, amit ki akarnál írni magadból, akkor neki se állj, mert előfordulhat, hogy önmagad tributie-ja leszel.

Lackó: Nem hinném, hogy van egyfajta mérleg, hogy mi a fontosabb. Szerintem az összkép a lényeg. Ha jó a zene, de semmitmondó a szöveg – megmosolygod. Ha fordítva van ez – akkor is. Ha mindkettő semmitmondó – az ma a sláger. 😀

Tass: Csatlakozom a többiekhez, egy dal az a zene és a szöveg összessége, mindegyik lényeges ahhoz, hogy jól működjön az egész. Természetesen vannak olyan dalok, amiket a szövegük miatt szerettem meg és volt, ahol a zene által sugárzott hangulat kapott el – például. a Whatever that hurts a Tiamat-tól, mindmáig fogalmam sincs miről szól a szövege, vagy hozhatnám példának a Cry of Mankind-ot a My Dying Bride-tól. Ha mondanivaló szempontjából nézzük, szerintem nem fontos, hogy egy dal konkrétan mondjon valamit, hordozzon direkt üzenetet. Már hogy „megmondja a frankót”, „felnyissa a szemed” a világban létező rútságokra, meg hogy kimondja „használnak minket”, meg ilyesmi. Ha meghallom a Guns’n’Roses Nightrain-jét, nagyon felpörgök tőle, annak ellenére, hogy nem leplez le egyetlen a világot veszélyeztető összeesküvést sem. Egy dal legyen jó dal, dögös-tökös, súlyos vagy összekacsintós – az ezt a hangulatot közvetítő zenével és az ahhoz passzoló, az érzést erősítő szöveggel. A lényeg, hogy ez így együtt süssön, keltsen a hallgatóban érzelmeket, hogy utána úgy érezze – itt valami igenis történt.

– A leglátványosabb szerintem a Bűnös kórus projekt volt. Bemutatnád ezt?

Májki: Amikor Tass előállt az ötlettel, hogy énekeljen mindenki, aki szeretne, fellelkesültünk, hogy ez egy igen remek gondolat. Ahogy elkezdtek gyűlni a sávok, egyenes arányban kezdtünk fehéredni, hogy ezeket még meg kell vágni és ki tudja, mikor lesz vége. 🙂 Amikor megnyertem ezt a feladatot és láttam magam előtt a rengeteg sávot ott, abban a pillanatban lejátszódott előttem életem hátralévő része. 🙂 Viszont gyorsan átlendültem felette, mert ezek az emberek szívvel-lélekkel odatették magukat és akarták. Szóval nem volt kérdés, hogy bármennyi időt is vesz el, minden pillanatot megér! Leandernél betettük az utolsó simításoknál a kórust, elindult a refrén és jött a libabőr. 🙂 Nem mondom, hogy bármikor nekiállnék hasonlónak, mert a stúdió program képernyője konkrétan beleégett a retinámba és mindenhol csúszásokat, sietéseket kerestem, még a hétköznapi beszélgetésekben is. 🙂 Rengeteg meló volt vele, de megbántuk volna szerintem, ha nem csináljuk meg.

Lackó: Én csak azt tudom, hogy ezt nem gondoltuk végig teljesen. Tuti hogy egy gyenge pillanatunkban bólintottunk rá Tass elvetemült ötletére 😀 Valami elképesztően rengeteg meló volt vele. Viszont hallgatva mi lett belőle, megérte hogy Májki ennyit dolgozott rajta 😀 Köszönet mindenkinek aki részt vett rajta! Aki pedig részt venne egy következő lemezünkön – egy hasonló akcióban – az ne is álmodjon róla! Soha többé nem lesz ilyen. 😀


Tass: A többiek felvezetése után nehéz róla technikailag újat mondani, tény, hogy jócskán megnövelte az amúgy egy lemez felvételeihez szükséges idő és munka mennyiségét! 🙂 A történet körülbelül annyi, hogy a lemezeinken általában voltak felkérve barátok szerepelni, általában zenekarokból, akikkel sokat koncerteztünk és lógtunk közösen. Az új lemezre készült egy dal, az „Egésztől innen, mindenen túl”, amit az underground életerzésről szól, illetve az utunk során elvesztett barátainknak állít emléket. Ez olyan téma, ami nyilvánvalóan vendégénekesért kiált és el is kezdtem gondolkozni, hogy kit lenne jó felkérni, meg melyik részekre – és sehogyan sem sikerült 10 alatt megállnom és jött a mérlegelés, hogy akkor hogyan lehetne szűrni a létszámot, mert hát elég macerás a részeket jól elosztogatni, mindenkit stúdióba szervezni, ésatöbbiésatöbbi. A szűrés aztán nagyon nem ment. Egyszerűen nem lehetett értelmes érvek mentén annyira lecsökkenteni a szereplők számát, hogy működjön az elképzelés … aztán rájöttem mi a baj. Rossz volt a megközelítés. Miért ne jöhetne mindenki, akit jó ötlet meghívni és megoldjuk valahogy? Innen egy lépés volt, hogy mekkora szívás, hogy csak énekesek jöhetnek, a hangszeresek meg ki vannak zárva az ilyen bulikból. Viszont, ha már a nem-énekeseket is várjuk, akkor miért ne jöhetne BÁRKI, aki szívesen benne lenne? 🙂 Gyorsan készítettem is egy vázlatot, hogy a szöveg bridge részére felkérjük azokat az énekes barátainkat, akik jól ismerték 2012-ben eltávozott basszusgitárosunkat, Rolandot. Itt a szakmai ismeretség mellett volt egy nagy adag közös emlék soproni, lábatlani és móvári házibulikból, szilveszterezésekből. Ők lettek Széles Zsolt (Christian Epidemic), Cseh Isti (CasketGarden), Binder Laura, Ficzek Andris, Rieckmann Tad (Dalriada), Dudás Gábor (Reason, Green Men), Tóth Balázs (Tesstimony). A refrén pedig megnyílt mindenki számára, aki szeretett volna részt venni.
Amikor következő próbán vázoltam az ötletet a srácoknak, nem volt egyből ováció. 🙂
Alapjaiban az elképzeléssel nem volt gond, csak a technikai megvalósítás kapcsán merültek fel aggályok. Ezeket átbeszéltük és onnan, hogy már nem volt annyira elképzelhetetlen a dolog, már teljes támogatást élvezett az ügy. A puding próbája a Roxxy-ban volt a zenekar 20. születésnapján. Akkor állítottuk fel a cuccot és megkezdődött egy kb. hat hónapos folyamat, ami ugyan rengeteg munkával járt, de jóval több élményt hozott 🙂 Volt felvétel stúdióban, klubokban, próbahelyen, fesztivál színpadon, nagyszobában – nagyrészt személyesen, de volt, aki otthon vette fel és úgy küldte át illetve külön köszönet Szakács Botinak, akik Marosvásárhelyen szervezte meg a feléneklést, amolyan kihelyezett tagozatként. Nagyon jó beszélgetésekkel is járt az egész, hiszen így alkalmunk volt találkozni régi barátokkal, zenésztársakkal, akikkel vagy ritkán találkozunk vagy alig van alkalmunk leülni egy-két-három sör mellé és megdumálni ki-hogy-van. Illetve jó volt látni a sugárzó szemeket a felvétel után, mert kivétel nélkül mindenki tök jól érezte magát a mobil-stúdió élmény után, főleg akik még sosem csináltak ilyet. Így a végén összegezve, valahogy úgy érzem, hogy ezzel a húzásan valahogy még többet adhattunk vissza az underground résztvevőinek mindabból, amit mi magunk is csak azért élhetünk át, mert velünk tartanak a koncertjeinken, meg hát alapvetően az életünkben. Végezetül a mindenkinek köszönet a részvételért gondolat mentén külön kiemelném még a bécsi DAYS OF LOSS zenekar tagjait, akik szintén csatalkoztak a kórushoz és nem tántorítta el őket a mindennemű magyar nyelvtudás hiánya! 🙂

A Days of Loss zenekar felkészül 🙂

– Hogyan ajánlanád a lemezt a banda rajongóinak, illetve azoknak, akik nem ismerik az Agregatort? Mit kell érteni az alábbi promo szövegen?
“Nyolc dal az önpusztító dekadencia és a jobb világért izzás gyűrűjéből … és egy kilencedik az underground ünnepléséről – a száztagú Bűnös Kórussal, az éjszakai élet aktív szereplőivel kiegészülve (rajongók,művészek, szervezők, újságírók) – hiszen van, amit nem ad meg a fény!”


Májki: Az új, mindig egy izgalmas vágyakozás. Nálam legalábbis. Itt van a zenekar 20 éve a pályán és 2009-ben volt utoljára nagylemez. Már ezért megéri. 🙂 A másik érdekessége a lemeznek, hogy ezzel a felállással nem volt még komoly alkotói munka. Mindenki 100%-ban odatette magát, hogy létrejöhessen, időt energiát nem kímélve. Úgy érzem, hogy egy méltó folytatás következik az Agregator történetében. Arról nem is beszélve, hogy létrejött a „ Bűnös kórus”. Ezzel a hallgató is sokkal közelebb érezheti magát a lemezhez. Ha benne volt, ha nem, hiszen értük csináljuk.

Tass: Akik eddig nem ismerték az Agregator-t, annak a fenti szöveggel ajánlanám – akik pedig ismerik, nos, nekik is – ezért is ezzel ajánljuk. 🙂 
A fenti sorok keletkezése óta már elkészült egy teaser is, ahol hallható pár rövid részlet a dalokból – az többet mond ezer szónál. Az új lemez dallamosan lett nagyon-nagyon súlyos, a szövegek pedig szorosan illeszkednek ehhez a hangulathoz. Itt meg is hallgatható a teaser:



– Leanderrel dolgoztatok. Miért rá esett a választás? Mit tudott hozzátenni a mára kialakult Agregator hangzáshoz?Miért a megjelenés előttre szerveztétek a lemezbemutatót? Illetve érdekelne az is, hogy milyen terveitek vannak az új lemez bemutatására?

Májki: Az, hogy Leanderrel dolgozzunk, Lackó dobta be. Nagyon örültem a kezdeményezésnek, mert jó oldalról közelíti meg a zenét, illetve ismertem a munkásságát is. Nem szokványosan dolgozik és nem mellesleg remek producer. Ez ugyanúgy vonatkozik Czifra Mikire (Leander Kills), aki a gitárokat reampolta és Botlik Matyira, aki az énekeket vette fel és adott remek ötleteket. Leander egy végtelenségig türelmes ember. 🙂 Nagyon jó volt vele dolgozni! Igazából én nem érzem, hogy lenne egy kifejezetten Agregator hangzás, viszont, ha a mostani lesz az, akkor nyugodtan dőlök hátra. Ez is egy szubjektív dolog, mert nem mindenkinek ugyanaz tetszik, de pont ez a szép a világban. 🙂

Lackó: Az ötlet, hogy Leanderrel dolgozzunk tőlem származik. A kezdetektől figyeltem a dolgait. Tetszett, hogy valahogy más volt, amit hallottam. Súlyos és dögös keverések, dinamikus megszólalás. 🙂 Leander szerintem más megközelítéssel dolgozik a keverésen, mint ami itthon megszokott. Bátran „tolja” előtérbe a dobot és a basszust, ettől pedig kap egy olyan dinamikát az összkép, amit itthon csak Tőle hallasz. Akik dolgoztak vele, azt is tudják, hogy alázattal és millió elfoglaltsága ellenére is nagyon rugalmasan áll a dolgokhoz. Nem mindig voltunk egyszerű esetek, és Ő is nyakig benne volt a Leander Kills lemezben. A végeredmény szerintem magáért beszél, reméljük másoknak is tetszik majd! 🙂 Sosem szólt még így Agregator lemez. Ezúton is ezer köszönet Neki! (…és bocs, hogy Dagatt megitta a sörödet!) 😀

Tass
: Igen, a többiek elmondták a körülményeket 🙂 Mivel elég sok tagcserén és stúdió/hangmérnök cserén estünk át, én sem gondolom, hogy lenne egy konkrét hangzásunk, vagy bármilyen műfaj, aminek szögegyenesen megfelelnénk. Ismertem Leander dolgait és mikor Lackó bedobta őt lehetőségként és közös ismerőseinken keresztül is csak jókat hallottam róla, így meg is kerestem, hogy benne lenne-e a velünk munkában. A válasza pozitív volt, de onnantól jött a tagcsere és akkor kb. egy évre jegeltük is a témát, míg idén elkezdtünk ténylegesen a melót a „Hol a senki jár”-ral, de viszonylag hamar felvettük a fonalat és abszulút sikertörténet lett a vége.


Bevallom a lemezbemutatót terveztük már évekkel ezelőttre, szóval az egész nem a tudatos tervezés gyümölcse. Az októberi Yukas koncertet Sollen-ék kezdték el szervezni, mi akkor még nyár végére terveztük a megjelenést. Aztán bejött Leandernek a lemez és kiderült, hogy szeptembernél hamarabb nem kezdődik el a keverés, aztán már az volt a cél, hogy az októberi koncerten már kapható legyen a lemez. Ebben a pillanatban most úgy látszik, hogy ez sikerülni fog – aki előrendelte, már szombat hajnalban megkapja a hanganyagot, így semmiképpen sem marad le azokhoz képest, akik mondjuk már a koncerten jutnak hozzá, nem is beszélve az exkluzív pólóról, ami csak számukra lesz legyártva, hiszen ezzel nagyon sokat segítettek nekünk. Az önálló, lemezbemutató jellegű koncertjeink decemberre csúsztak, akkor teljes programmal tudunk majd jelen lenni, illetve ott már többen is fogják ismerni az új dalokat 🙂 Oda már újabb színpadi díszítésekkel is készülünk, meg sok minden mással – most egyelőre folyamatos tűzoltás folyik, küzdelem a határidőkkel, de már látszik a vége – és köszönjük mindenkinek a türelmet és a mellettünk való töretlen kitartást és a rengeteg támogatást.

– A mai digitális világban ti mégis kitartotok a hagyományos formátumok mellett, így ha jól tudom, még vinyl kiadás is lesz. Mi az a mozgatóerő, ami miatt vállaljátok ezt?

Tass: Hát, ha annak idején nem kezdjük el a vinyl-vonalat a Puszta lét újrakiadással, akkor valszeg most sem gondolkodnánk benne. Akkor úgy voltunk vele, hogy a régi kazetta album megelent CD-n a Szürkület mellékleteként, szóval valami más kellene, ami még nem volt, hogy patinát adjon az újrakevert daloknak. A digitális megoldástól ez nem várható el, a vinyl pedig hordoz egyfajta eleganciát, ami abszolút megfelelővé tette e feladatra. Azóta minden új kiadványunk megjelent így és van egy pártíz fős gyűjtő körünk, akik visszatérő beszerzői ennek a formátumnak – szóval elsősorban nekik, másodsorban pedig magunknak gyártjuk, mert tök jó, hogy megvan a lemezünk bakeliten, az valahogy igazibbá teszi az egészet. 🙂 
Az új lemez kapcsán is tervezünk egy normál és egy különleges, gyűjtői kiadványt – már csak azért is, hogy ne legyen számunkra sem unalmas a repetitív hanghordozó gyártatás. 🙂  Ez utóbbiba igyekszünk minden elérhető vinylfronti érdekességet beletolni, legrosszabb esetben csak nekünk lesz ilyenünk, de nem ez lenne az első dolog, amit megcsinálunk mindenféle iparági/üzleti értelem nélkül. 🙂


– Nemrég interjúztatok a Radio Rock Magyar hangok c. műsorában. Erről mesélnétek?


Májki: Nagyon nehéz ebben a műfajban rádióba kerülni. Interjú az még hagyján, de hogy le is játszanak számokat, az maga a katarzis. 🙂 Nagyon örültünk a lehetőségnek és egy remek hangulatban telt beszélgetés alakult ki. Mondjuk annak örülök, hogy Rajmiból nem agysebész lett! 🙂 Volt ugyan is egy kérdés, hogy mi lenne álmaid munkahelye. 🙂 Minden olyan lehetőségnek örülünk, amivel eljuthatunk az emberekhez.

Tass: Nekem nagyon jó élmény volt, köszönjük Rédl Ádinak a meghívást. Azért is volt különleges élmény, mert általában Budapesten vannak a felvételek, így egyedül szoktam menni, itt meg most voltunk hárman is, mert Rajmi időközben Budapestre költözött, Májki meg jött és így sokkal jobb élmény volt. Már csak azért is, mert így ki tudtak menteni a rázósabb kérdéseknél 🙂 Ádi nagyon jó kérdéseket tett fel, némelyik elég váratlanul ért és így tök érdekes volt az egész beszélgetés, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, mert sok minden kiderül belőle, amiről nem biztos, hogy beszélünk, ha van időnk felkészülni a válaszra 🙂 



– Miben más ma a banda, mint a kezdetekkor, a nyilvánvaló dolgokon (jobb zenészek/előadók lettetek, rutin, stb.) túl persze?

Májki: Hát normálisabbak most sem vagyunk szerintem, mint bármikor, bárki korábban. 🙂 Ezen a lemezen dolgoztunk először háttérmunkában, illetve saját magunk rögzítettünk és vágtunk. Letisztultabban és megfontoltabban állunk a dolgokhoz. Minden egyes albumnak, EP-nek megvan a maga jellegzetessége, varázsa. A jelenlegi felállásnak ugyanígy. Merünk új dolgokat kipróbálni úgy, hogy nem felejtjük el, hová is tartozunk. Köszönhető a modern kornak. Szerintem erre a kérdésre a legjobb választ az új album fogja megadni és a hallgatók döntik el. 🙂 Az irány nem változik, zenélni szeretnénk, amíg csak lehet és bízunk benne, hogy ez tetszik majd az embereknek.

Lackó: Azt leszámítva, hogy Tass az egyetlen alapító tag? 😀 Talán az is, hogy más emberek alkotják ma a zenekart. Más-más zenei múlttal, más zenei ízléssel. Az Agregator zenei fejlődése szerintem folyamatosan nyomon követhető a kiadványokon. Egyiket sem mondanám visszalépésnek. Ha jól belegondolunk, ez egy teljesen természetes folyamat. A lényeg szerintem csak annyi, hogy a zene gyökerei ne vesszenek el teljesen ebben a fejlődésben. Próbálunk figyelni rá, hogy hangulatban, dallamvilágban hozzuk azt, ami eredetileg is jellemző volt a zenekarra. Mindamellett, hogy a Szürkület albumtól egyre inkább gitár-centrikusabbak a dalok. Ha sorban hallgatjuk a lemezeket, ez is azonnal feltűnhet. Emlékszem például mennyire aggódtunk azon, hogyan fogadja majd a közönség a 2009-es Emberség albumot. Nem volt mindenki maradéktalanul biztos abban, hogy egy ilyen hangulatú – kicsit modernebb, kicsit gyorsabb – lemezt várnak tőlünk. Nagyon más lett az a lemez, mint az elődei. Utólag már tudjuk, hogy hülyeség volt aggódni rajta. 😀 A közönség nemhogy jól fogadta, hanem mindeddig a legsikeresebb Agregator lemez lett. A Semmiből – a semmin át egyenes következménye az Emberségnek. Nem olyan – hanem nem lehetett más, mint ami lett. 😀 Véleményem szerint egy újabb merész, és nagy ugrás. Remélem ez is tetszik majd a közönségnek! 🙂

– Mi lehet a következő lépés? Milyen célok vannak most előttetek? Gondolkodtatok-e már azon, hogy meddig működhet még az Agregator?

Májki: Részemről a banda addig fog működni, amíg fel tudunk menni a színpadra. 🙂 A meddigen nem gondolkozom soha. Sodródom az árral. Én személy szerint nem akarom tudni, hogy mikor halok meg. Így van ez a zenekarral is. Amíg csak lehet kihozzuk belőle maximálisan azt, amit tudunk és ez, ha a hallgatóságnak is tetszik, nincs kérdés. A cél jelen pillanatban, hogy megjelenjen a lemez. Amit biztosan mondhatok, hogy nem szeretnénk újabb 5 évet várni valami újjal, de ez még a jövő zenéje.

Lackó: Én személy szerint nem gondolom, hogy leállnánk. Persze mindig jöhetnek mélypontok, és az elmúlt években jöttek is bőségesen – de még mindig itt vagyunk, és tervezzük, hogy maradunk is még egy kicsit. :). A következő lépés az ünneplésé lesz. 🙂

Tass: Nincs mesterterv, pontosabban még a lemez megjelentetésénél tartunk, hétvégén koncert, megjelenés, jövő hét elején előrendelések postázása, aztán október végén, amikor leül a por, akkor lesz nálam egy kis fogadás, ahova meg vannak hívva a produkció résztvevői – zenészek, hangmérnökök, designer, kiadó, gyártó, aki csak jönni tud, hogy leülhessünk immáron intézendő feladatok nélkül és megigyunk valamit és örüljünk annak, amit közösen végigcsináltunk. Már évek óta tart a lemezre feszülés, januárban meg elkezdtük a Hol a senki jár-ral, aztán bejött a Bűnös Kórus, majd a maradék nyolc dal – rengeteg dolog történt, amit helyére kell tenni és ki is kell pihenni. Novemberre tervezzük a vinylek kitalálását, gyártását. Aztán jön a december, amikorra már van három koncertünk, szóval ismét megmártózunk az underground bugyraiban és folytatjuk, míg a szem ellát. 😉

Köszönjük szépen a beszélgetést és kívánunk élményekben és sikerekben gazdag őszt a Fémforgács olvasóknak! Reméljük az új lemez elnyeri majd a tetszéseteket és találkozzunk a koncerteken!
Depeche Mode Depeche Mode
március 25.