Goat of Mendes - Pogány boszorkányság


A Goat of Mendes kilenc év kihagyást követően ma jelentette meg a legújabb nagylemezét. A boszorkányos hitvilágot hiteleséggel bemutató zenekar legújabb albumáról, illetve az ideológiai alapjukat képező pogány hitvilágról a frontember, Heiner „Surtur” Frank számol be részletesen.


Üdvözöllek, Heiner! Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk a megjelenő új lemezeteket illetően, kérlek ejtsünk néhány szót a zenekarról is, hogy a magyar metalosok is megismerjenek titeket. Mi a banda fő mozgatórugója? Szerinted, hogyan lehetne legkönnyebben leírni a zenéteket?
Üdv, Zoltán és köszönöm, hogy lehetőséget kaptunk tőled arra, hogy a magyar metalosok is megismerjenek minket! A zenekarunk már 1994 óta létezik, kezdetben a gitárosunk, Marco szóló projektjeként indult. Ő korábban egy „Obnoxious” nevű helyi death metal csapatban játszott, de miután a zenésztársai nem fogadták örömmel a death metalon túlról érkező zenei hatásait, úgy döntöttünk, hogy közösen saját zenekart alapítunk, amiben már az ő black, illetve thrash metalos hatásait is megvalósíthatjuk úgy, hogy közben a klasszikus heavy metalról és a népzenei dallamokról sem feledkezünk meg.
Mind a kettőnkre nagy hatással volt a Sabbat (Egyesült Királyság), a korai Skyclad, illetve a korai Cradle of Filth, Absu, valamint a Moonspell is nagy szerepet töltött be az életünkben. Hasonló vonalon szándékoztunk elindulni mi is. Kezdetben persze, tapasztalat híján korlátozottak voltak a lehetőségeink, ám végül úgy alakult, hogy én kezdtem el megírni a szövegeket, így tőlem származik a wicca/pogány szövegilágos koncepció, valamint a zenekar neve is.
A stílusunk magába ötvöz néhány black metal hatást, de akad bennünk melodic death és egy erős klasszikus heavy metal vonal is, amit thrash és folkos elemek színesítenek. Az új albumunkon ezt a stílusunkat újraformáltuk, ezért mára a black és death metal gyökerek túlnyomó többsége már eltűnt, viszont a sötétséggel átitatott hangulat megmaradt, ahogyan az old school thrash/heavy metal hatásaink is. A téma természetesen nem változott, továbbra is pogányságról, illetve boszorkányságról szólnak a dalaink.

Kilenc év várakozást követően, a Goat of Mendes új albummal jelentkezik, méghozzá éppen a mai napon. Gondolom az október 31-es megjelenési dátum a legkevésbé sem volt véletlen műve.
Nem, valóban nem. Október 31. egy fontos pogány ünnep, a samhain napja, amikor a mi létezésünk és a túlvilág fátyla olyannyira elvékonyodik, hogy a holtak lelkei átsétálhatnak az élők világába egyetlen napra, és egyetlen éjszakára. Az évnek ez az a szakasza, amikor kapcsolatba kerülhetsz az őseiddel, hiszen ez az emlékezés időszaka is egyben. Mint ahogyan az ősök lelke, úgy a gonosz szellemek is szabadon kísérthetnek. A szokás szerint megszentelt gyertyákat gyújtottak, ételeket, valamint fűszereket készítettek elő, hogy elűzzék ezeket az ártó entitásokat. Ennek érdekében különböző gyógynövényeket is alkalmaztak, illetve persze a közismert töklámpásokat is használtok. Tudod, a halloween ünnep erre az ősi szokásra épül, de a régi hit követői még most is a régi hagyományok szerint ünneplik meg.
Ebből következik, hogy a zenekarunk dalszövegeinek a hátterében ennek az ősi hitnek a tárgyköre áll. Az új lemezünkön egy dalt is szenteltünk ennek a gondolatnak, „Samhain – A Visit From Beyond The Veil” címmel. Tulajdonképpen ez volt az első tétel, amit megírtunk az új albumhoz, és furcsamód, ám cseppet sem szándékosan, az alapjait is éppen 2012 október 31-én fejeztük be. Innen jött a gondolat, hogy tökéletes lenne egy 31-ei megjelenési dátum… (nevet)

Egyébként ez az első lemezetek, amelyiken az új dobosotok, Daniel játéka hallható. Végül is a felállásotokban lévő bizonytalanság is volt az oka annak, amiért ilyen sokára készültetek el az albummal?
Igen, és sajnos a megfelelő felállás megtalálása mindig is problémás volt a zenekar számára, voltaképp emiatt telt el rengeteg idő az előző, illetve a mostani albumunk megjelenése között. Mára már csak Marco, és én maradtunk meg az eredeti Goat of Mendes-ből.

Hogy találtatok rá Danielre?
Daniel röviddel azután csatlakozott, hogy megváltunk az előző dobosunktól, Niktől. Nik, bár már hosszú ideje velünk zenélt, egyben egyéb kötelezettségei, illetve más zenekarokban vállalt elfoglaltságai miatt nem tudott eljárni a próbáinkra, és megtanulni azt, amire a bandának szüksége volt. Emiatt minden nagyon lassan haladt, ráadásul a stúdiós, illetve a színpadi teljesítménye is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Sokszor már azt sem vettük észre, hogy Nik a zenekar tagja volt, ezért közös megegyezés után távozott a közülünk. Miután Daniel régi rajongónk, meghívtuk őt a sorainkba, ami remek döntésnek bizonyult. Ő egyébként a mai napig jó barátunk, és a „fátyol mögött” lelkesen segíti a zenekar ügyeinek intézését.
 

Mit gondolsz, mi okozta a legnagyobb kihívást ennek az albumnak az elkészítése során?

Nos, eltekintve a már említett felállásbeli változásoktól, lényegében maga a tény, hogy kezdetben nem volt lemezszerződésünk, illetve pénzünk sem, hogy megvalósítsuk azt, amit el akartunk érni ezzel az új lemezzel. Végül úgy döntöttünk, hogy inkább magunk vesszük fel az albumokat, nem költünk stúdióra. Nik, a korábbi dobosunk, kölcsönkért nekünk néhány stúdiós holmit, és azok használata közben jöttünk rá, hogy valójában a próbatermünkben is egész jó felvételeket tudunk készíteni. Képzelheted, hogy profi stúdiós környezet nélkül mennyire időigényes folyamat volt míg mindenre rájöttünk, elvégeztük a keverést, kijavítottuk a hibákat, stb… Úgyhogy ez ezúttal valóban nagyon sokáig tartott. Még most sem tudjuk, hogyan keverhetnénk valamit tökéletesre. Időközben szerencsére rátaláltunk az új kiadónkra, a Witches Brew-re, ezért legalább a fizikai példányok felől nem kellett aggódnunk. Marco egyik barátja felkereste Konstot, a müncheni „Konst Rocks”-ból, hogy elkészítse az albumunk keverését, továbbá maszterelését, és meg kell, hogy mondjam, hogy az így kapott végeredménnyel több mint elégedettek is vagyunk.

Gyakran említem Danielt, és őszintén be is vallom neked, hogy azért, mert ő ismertette meg velem a zenéteket. Nyilván, ezek után minden lemezeteknek utánanéztem, ezért is volt meglepő, hogy az új anyag mennyire más, mint a korábbiak. Mondhatjuk talán, hogy kissé thrashes, egyenesebb. Mégis miért változtatok ekkorát? Korábban érdekes hangszereket, illetve női éneket is lehetett hallani a zenéteket.
Egyrészt, az ezekhez hasonló változásokat nem igazán tervezi az ember. Eleinte csak a zene változik, majd pedig az ember is, ahogyan a tagok jönnek-mennek a zenekarban. Ahogyan már említettem, emiatt rengeteget tapasztaltunk, jót és rosszat egyaránt, és ez mind hallható az albumon is.
Másrészt viszont szándékosan akartunk olyan hangzás felé sodródni, ami közvetlenebb – a legutóbbi kiadványunk, a „Consort of the Dying God” egy rendkívül kidolgozott, epikus és összetett album volt, amiben rengeteg stílus- valamint hangulati váltás hallható, hogy azok jobban lekövessék a megénekelt történet alakulását.
Erre a mostani lemezünkre viszont tényleg kifejezetten valami egyszerűbbet akartunk összehozni. Olyan „arcodba mászó metalt”, amin nincsenek vendégzenészek, női énekesek, csak mi. A dalszerzés során riffekre, dallamokra, hangulati elemekre, továbbá a refrénekre figyeltünk. Ezúttal kevesebb szünetet építettünk bele a zenébe, kevesebb a tempóváltás is. Úgy gondolom, hogy sokunk számára ez egyfajta zenészi érési folyamat része volt.

És mit gondolsz, ezt a direktebb megközelítést mennyire fogadja majd jól a közönségetek?
Hát, ami minket illet, mi úgy érezzük, hogy jó munkát végeztünk, de természetesen még mindig bizonytalanok vagyunk, hogy mit reagál erre majd a sajtó meg a rajongók. (mosolyog) Reménykedem azért, hogy pozitívan. Mi általában mindig elégedettek voltunk a kiadványainkkal, viszont ezt a közönség nem mindig ugyanígy látta. Ennek ellenére mi továbbra is underground banda vagyunk, nem a megfelelés volt a célunk. Persze, annak örülnénk, hogyha a „Hagzussa” új rajongókat szerezne a Goat of Mendes-nek, de szándékosan sosem írnánk úgy dalokat, hogy azzal kereskedelmi sikert is elérjünk. Elsősorban nekünk kell a saját zenénk legnagyobb rajongóinak lennünk, hiszen így lehetünk büszkék a munkánkra, a visszajelzésektől függetlenül.

Térjünk rá akkor a kiadványotok egy szintén fontos elemére, mégpedig a borítóra, ami bár messziről egyszerűnek tűnik, közelebbről megfigyelve egy olyan rajzot mutat, amiben számos apró részlet is felfedezhető. Ezek a dalokra utalnak, vagy valamilyen mélyebb jelentés van mögöttük?
A borító lényegében az egész album szellemiségét fejezi ki. Az élet végtelen körforgását, a halált, illetve a pogány őshit Anyját mutatja be.
 

Kicsit mélyüljünk el ebben a kérdésben. Mit fejeznek ki pontosan ezek a szimbólumok?
A pogányok természeti istenségekben hisznek, a földben és a napban. Ezt női (A Nagy Anya/Föld), valamint férfi (A Szavas Isten/Nap, tehát egy olyan istenség, aminek szarvai vannak) princípiumokban írják le. Az Anya végtelen: tavasszal szűzként éled újjá, hogy nyáron megtermékenyítse őt a nap Istene. Így lesz belőle anya. Gyümölcsöket ad, ezzel gondoskodik a gyermekeiről (az emberiségről). Ám ezen kívül vadásznő, és harcos képében védelmező is, hogy megvédje a gyermekeit a bajoktól. Előfordul ugyanakkor, hogy bosszúállóvá válik. Amikor gyermekei engedetlenek, halált vet, büntet és pusztításba kezd. A tél érkeztével viszont megöregszik, a vénasszonyok bölcsességét ölti magára, amit megoszt a fiatalabbakkal. Vénasszonyként már a halál fátylának közelében áll, és képes is áttekinteni a túlvilágba. Tavasszal lényegében ez a kör kezdődik elöről. Ezt próbáltunk megjeleníteni a borítónkon is, ahol a pentagram ennek az istennőnek a különböző alakjait mutatja be. A pentagram egyébként egy ősi pogány szimbólum, ami voltaképp a női alakot jelképezi (innen az Istennő is), ugyanakkor fordított alakjában kecske fejére emlékeztet (ez a Szarvas férfi Isten). Ez a szimbólum egyáltalán nem sátánista, noha a keresztény egyház szánt szándékkal félreértelmezi a szavas istenséget, és a sátánnal azonosítja, holott tulajdonképpen ez a termékenységnek, férfiasságnak és szexuális vágynak egy nagyon pozitív, egyetemes szimbóluma.
Ebből adódóik, hogy a borítónkon lévő pentagram egy-egy ága az említett körforgás egyes időszakainak eseményeit mutatja be. Például, a balalsó részben látható nyúl és szitakötő a termékenységet és az átváltozást jelképezi, míg a vele szemben lévő bagoly a bölcsesség szimbóluma. A bagoly egyben hírvivő is az élők és a holtak világa között. Mindeközben a holló a háborút jeleníti meg, ugyanakkor a kép alján lévő magzat és gyertya az élet kezdetének és végének szimbólumai. Megpróbáltam minél több utalást elrejteni a képben, ezért rengeteg felfedezni való szimbólum rejtőzik benne. Nagyon szeretem azokat a borítókat, amelyek részletesek és képet adnak a zene üzenetéről. Rengeteg időt töltöttem a megtervezésével és a megrajzolásával is.

Ezek után talán könnyen adja magát a kérdésem: tulajdonképpen mit is jelent ez a „Hagzussa – Riding the Fence” lemezcím?
A „hagzussa” (némely esetben „hagazussa”), egy régi germán kifejezés, ami bölcs embereket (ám leginkább nőket) jelöl. A szó pedig a lemezcím második felét jelenti, tehát arra utal, aki „meglovagolja a kerítést”, ami úgy értelmezhető leginkább, hogy „képes áthágni a határokat”. Olyan személyre vonatkoztatható, akinek megadatott az a képesség, hogy világok között utazzon. A miénk, illetve a fátyol mögött elrejtett létezés között, ami voltaképpen a holtak, istenek, valamint a mágia világa. Ám ezen túl a kerítés arra is utal, hogy azok a személyek, akikre a szó vonatkozik, több különböző oldal polgárai is egyben. Se nem rosszak, sem nem jók, és igazából egyiknek sem tettetik magukat, hiszen mind a rend, a káosz, a fény és a sötétség, egyformán fontosak ahhoz, hogy a világ egyensúlya fennmaradjon. Rájuk nem vonatkoznak a hagyományos értelemben vett vallási értelmezések, továbbá nem is kívánnak egyetlen vallási hit részéve sem válni, de egyúttal nem is hajtanak fejet egyetlen halandó uralkodó előtt sem. Sokaknak gyógyító képességek vannak a birtokában, és ismernek olyan a gyógynövényeket is, amelyek a világi tanokban nem elfogadottak. Ebből következik, hogy megbecsülés és tisztelet veszi őket körbe, ugyanakkor rendkívül babonások is. Ezek az emberek mindig is „valamik között” álltak, és a „Riding the Fence” lemezcím éppen ennek a metaforikus kifejezése.
Az óangol nyelvben a „hagzussa” vagy a „hagazussa” rövid időn belül „hag” alakra rövidült, míg a németben a „hagse” alakot vette fel. Ez a szó manapság a boszorkány szinonimájaként is használatos. Az ismert, hogy a németben a „hexe” jelenti a boszorkányt, ami nem véletlen, hiszen ugyanúgy kell kiejteni, ahogyan az ősi germán felmenőjét, a „hagse”-t…
Miután kicsit elkanyarodtam, visszatérnék a kérdésedhez: a borítón látható pentagram közepén a boszorkány egy hím kecskén lovagol, mégpedig körös-körül az univerzumon, ahogyan az élet körforgása is forog. A The Goat of Mendes zenekarnév is a Szavas Istenre utal, ami az egyetemes férfi alapelvek szimbóluma is egyben, míg a borítón is látható boszorkány az egyetemes női istenséget jeleníti meg. A kettő kapcsolata annak a ténynek a kifejezése, hogy ezek egymástól elválaszthatatlan létezések.
 

Említsünk akkor még néhány szót az albumról, mégpedig a „Maiden, Mother, Crone” című dalról, amiben számos korábbi Goat of Mendes nóta címére találtam utalást. Mondhatjuk, hogy ez a dal egyfajta önmeghatározás? „Ars poeticája” ez a zenekarnak?
Igen, részben így van. Amikor annak a dalnak a szövegét írtam, hamar tudatosult bennem, hogy sikerült egészen szépen összefogni a múltban megírt témáink számos momentumát. Ezt követően gyakorlatilag már magától értetődött, hogy olyan kifejezéseket is felhasználtam benne, mint amikre a korábbi dalainkban is volt példa. Mint ahogyan a „Maiden, Mother, Crone” a wicca irányzatú pogányhitről szól, úgy egyben utal is a zenekar munkásságára. Írásközben szándékosan beleszőttem a korábbi albumok, illetve dalok szövegeit, ami meglepő módon tökéletesen kiegészítette az összképet. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan dal, ami remekül összefogja a Goat of Mendes elmúlt 20 évét.

Így az interjúnk végére nyilvánvalóvá vált számomra, hogy szeretnétek sok helyen fellépni és megmutatni az új album dalait, de ezen túl mire lehet tőletek számítani az elkövetkező hónapokban?
Így van, rengeteg időt töltünk majd el az album bemutatásával, ezenfelül további koncertjeink is lesznek majd. Reméljük, hogy a közönség jól fogadja az új dalokat, és így talán néhány fesztiválmeghívással is kiegészíthetjük majd a programnaptárunkat. Ezentúl egy 7”-os split lemezt is kiadunk majd, aminek az egyik oldalán egy új szerzeményünk, a másik oldalán pedig egy spanyol thrash metal banda nótája kap majd helyet. Ezt követően szeretnénk hozzáfogni a következő albumunkhoz is, amire remélem, hogy nem kell még egyszer ilyen hosszú időt várnia a közönségünknek.
Goat_of_Mendes_Pogany_boszorkanysag
Írta:
pzoltan
2017. október 31., kedd, 12:47
Facebook:
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Dürer Kert
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.009 seconds to render