A Headcrusher góré Kun Attila válaszolt kérdéseinkre


Kicsivel több, mint két éve indult hazánk jelenleg egyetlen metalzenei videoblogja a debreceni székhelyű Headcrusher Underground Music Magazine. Azóta a Facebookon több mint 1100, a YouTube-on pedig 300 követőjük van, ugyanitt pedig mintegy 48000 lejátszásnál járnak, ami egy rétegzenével foglalkozó társaságnál figyelemre méltó ebben az országban. Kun Attila, a vlog főnöke nem egy szószátyár fajta, ő is inkább kérdezni szokott, most viszont nagyon készségesen vállalta az interjúalany szerepét. A napokban lett kész a 12-ik adás, így a beszélgetésnek van apropója is.

A két évvel ezelőtti induláshoz képest a mai világban a fentiekben elsorolt számok szép eredménynek számítanak. Kérlek foglald össze az elmúlt két évet!


Legelőször is köszönöm szépen a lehetőséget a magam és a többiek nevében is. Örülünk, hogy gondoltál ránk és megoszthatom a gondolataimat a HEADCRUSHER-rel kapcsolatban. Mozgalmas két éven vagyunk túl, nekünk iszonyat gyorsan lepörgött ez az időszak. 2016. elején jött el végre a lehetőség, hogy egy régi vágyamat egy videómagazint elindíthassunk. Hárman kezdtük el a műsort, Teleki Barbara, Fige Sándor és jómagam Kun Attila. Menet közben csatlakozott hozzánk az invitálásomra Birtók Benjámin. 2016 eleje óta eleddig 12. adás készítettünk el, amikkel körülbelül két havi rendszerességgel jelentkezünk. A sors úgy hozta, hogy év eleje óta változott a stáb összetétele. Barbara helyét Sántha Xénia vette át, míg Benjámin után Máté Attila érkezett…
Az adás iránt érdeklődők száma folyamatosan gyarapszik, mindig érkeznek újabb és újabb érdeklődök. Az angol feliratozásnak köszönhetően a világ legkülönbözőbb helyeiről is követnek minket… úgy mint pl. Bolívia, Indonézia vagy a Fülöp-szigetek… Hihetetlen és természetesen megtisztelő számunkra!


A feliratozásra már lehetőséget ad a YouTube, és szerintem ezt kihasználni az egyik legjobb ötlet volt részetekről. Ahogy figyelem, van köztetek mindig olyan tag, aki simán nyomja szóban az angolt. Hogy lesz valaki „headcrusheres”?

Már az induláskor eldöntöttük, hogy kell az angol felirat, hiszen az volt a cél, hogy a hazai színtér mellett a nemzetközi undergroundban is megmutassuk magunkat és tényleg bárki nézi az adást, megértse azt. Mivel sem Sanyi sem én nem beszéljük közel sem olyan szinten az angol nyelvet (sajnos), hogy önerőből megoldottuk volna az adások fordítását, így mindenképpen olyan társakat kerestem, akik viszont igen. A mostani csapatból Attila angolt tanít egyetemi szinten, Xénia pedig tanulta a nyelvet. Illetve vannak még kedves haverok, ismerősök akik egy-egy fordítással mindig besegítenek egy-egy részbe, hogy megosszuk a „terheket”. A 13. adásban egyébként bemutatkozik egy „vendég” riporter srác is… lehet, hogy tovább bővül a stáb. Fontos számomra, hogy hitelesek legyünk, tehát aki tag, az tényleg szeresse a rock/metal zenéket, ezt szerintem másképpen nem lehet, nem szabad kivitelezni.

A műsor olyan egy kicsit, mint egy vándorcirkusz, vagyis, ahogy járjátok a koncerteket, rendre kamera és mikrofonvégre csaltok zenészeket, kiadós és fanzine-es arcokat. Gondolom, az apropó is belejátszik, hogy kik jelennek meg a műsorban. Ezen kívül hogy dől ez el?

Igen, igyekszünk megjelenni azokon a koncerteken amelyek okot adnak az érdeklődésünkre és ott meginterjúvolni egy-egy zenészt vagy zenekart. Illetve a szülővárosunkba azaz a Debrecenbe érkező zenekarok közül is válogatunk. Plusz vannak, akik konkrétan jelentkeznek, hogy szeretnének szerepelni az adásban, ha van rá lehetőség… Én koordinálom teljesen ezeket a dolgokat, mondhatni én vagyok a zenei rendező. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk mindenkinek teret adni a szereplésre, de azért szűrnünk kell a kéréseket, mert egyrészt mindenkit nem tudunk és nem is akarunk bevállalni. Fontos számomra, hogy az általunk még az elején felállított kritériumoknak megfeleljünk. Az adás az extrémebb, durvább zenéket preferálja, ezeket részesítjük előnyben. Ez a koncepciónk. Továbbá odafigyelünk arra is, hogy az általunk publikált zenék minősége megüssön egy szintet, és legyen némi aktualitása is. Kaptunk már olyan felvételt, ami technikailag annyira siralmas volt… hogy egyszerűen nem értettük, hogy 2017-ben valaki ezt, hogy is gondolhatja komolyan…

Ezek szerint mondhatjuk azt, hogy „túljelentkezés” van a Headcrushernél? Arra nem gondoltatok, hogy rövidebb, tömörebb interjúkból tesztek be többet? Hogy pörgősebb legyen a műsor?

Úgy gondolom, hogy magamat is beleszámolva ez a négy ember + a 13. adásban felbukkanó új arc, elég egy ilyen adás elkészítéséhez. Tény, hogy készült már pár elég hosszú interjúnk… Mi Sanyival azt valljuk, hogy öt percben nem lehet valakit érdemben „kivallatni”… mi szeretjük a tartalmas beszélgetéseket. Minden egyes interjúnk random, hogy mennyi idő, hiszen nem tudjuk előre, hogy ki mennyire hosszan fejt ki egy-egy választ. Kivágni nem igazán szoktunk, csak ha külön kérés érkezik utólag, vagy úgy kívánja meg valahol a beszélgetés, de ez egyáltalán nem jellemző. Illetve nem 26-szor veszünk fel valamit, mert arra se időnk se energiánk nem lenne. Ez egy teljesen underground produkció, így szerencsére nem kötnek minket időbeli korlátok, és a nézők is azt láthatják/hallhatják mondjuk 98%-ban, amit valóban rögzítettek a kameráink. Tudom a visszajelzésekből, hogy nem mindenkit köt le egy-egy hosszabb interjú, de nekik ott a lehetőség, hogy arrébb ugranak a kurzorral… a következő ajánlóhoz vagy beszélgetéshez.

Mit gondolsz az régisulis és modern színtér szembenállásáról? Van erre szükség? Egyszer mondtál nekem olyant (nem szó szerint idézve), hogy sajnálattal veszed észre a metal közösségben időnként feltűnő széthúzás jelenségét.


Konkrétan butaságnak tartom, de ez van. Igen, rendszerint sokan az összetartást emlegetik ha a színtérről van szó… de azt csak kevesen mondják el, hogy itthon azért a széthúzás is megy elég intenzíven. Sokan arra pazarolják az energiájukat, hogy inkább kigáncsolják a másikat, nehogy annak már esetleg sikerüljön valami… Kicsit olyan magyaros mentalitás ez, tisztelet a pár kivételnek

Viszont ahogy figyelem, te – és a műsor is – nyitott mindenre, ami a durva fémzenében megjelenik. Éppen ezért nem teszem fel a kérdést, hogy magadat melyik táborhoz sorolod (oldie vagy modern), viszont szeretném, ha megneveznél pár kedvencet, illetve személyes élményt bandákkal kapcsolatban!

Igen, ahogy magamat úgy a műsort sem szeretném bezárni egy szűk körbe, hogy a metal zenéken belül, csak két-három stílusról szóljon, ezt a Sanyival a legelején egyeztettük is. Jöhet minden, ami extrém, durvább zeneileg. Én főképp a thrash, death, black metal stílusú zenékből „táplálkozom”, de a funeral doom, vagy a death/grind illetve tech./death bandákat is kedvelem. Illetve a ’80-as évek heavy metal bandáit is favorizálom. Tényleg csak pár név, így hirtelen: W.A.S.P., RUNNING WILD, NECRONOMICON, DEATHROW, POSSESSED, DEATH, MAYHEM, TORMENTOR, DETONATOR, ABYSMAL GRIEF, KATATONIA, EVERGREY, BEYOND CREATION, SKELETAL REMAINS, VORUM, HELLWITCH… De tényleg reggelig sorolhatnám!
12 éves korom óta folyamatosan járok koncertekre, gyakorlatilag erről és az anyagok gyűjtéséről szól nálam minden. Durva, de 30 év (koncert)élményeiből nem is tudom mit emeljek ki. A legelső ilyen egy 1988-as debreceni TORMENTOR koncert, ami maradandó (és életre szóló)élmény volt. Később 1998-ban és ’99-ben a Dynamo Open-Air ami leírhatatlan nagy emlék. 2016-ból pedig a születésnapomra kapott Netherlands Deathfest-et nem felejtem el soha. Viszont a nagy fesztiválok mellett szeretem a kis klub bulikat is, pl. a 2017-es Dürer kis színpados BEYOND CREATION koncert maga volt a tökéletesen elnyújtott zenei orgazmus…!


Élmény veled interjúzni, mert előre érzed, mit szeretnék kérdezni. Most pont a fesztivál / klub buli téma jött volna. Így viszont akkor egy pikánsabb kérdést kapsz, nézd csak: Szerinted meddig lesz még igény fizikai hanghordozókra? A kazetta téma elég meglepő fordulat volt (akárcsak előtte a bakelit), de mit hozhat a jövő?

Hm… fogalmam sincs. A nagy, úgynevezett mainstream kiadók már évek óta inkább a digitális letöltést próbálnák erőltetni, reklámozni. Az underground kisebb kiadóknál azért nem ez, hanem még mindig a fizikai formátum a nyerő és az elfogadott. Úgy gondolom, hogy egy szűk réteg mindig ki fog tartani a fizikai formátum mellett. Talán el fog menni a limitáltság felé majd minden lemez, lévén nem kell legyártani már több tízezres példányban semmilyen kiadványt… Én bízom benne, hogy még egy jó darabig elérhetőek lesznek a kedvenc zenéink fizikai formátumban is, mert én ebben hiszek!

Vissza a Headcrusherhez. Terveztek valami egyéb akciót a videobloghoz kapcsolódóan? A Headcrusher név megjelenése más értelmezésben (ilyesmire gondolok, mint: fanzine, webzine, kiadó, kismacska… stb)…

Nem tervezünk, ez így is már kellőképpen leköti minden erőnket és energiánkat, az anyagiakról már nem is beszélve. De ha már említetted a fanzine-t. Tavaly landolt a postaládánkban egy pakk… mely 15 db, A/5-ös, 52 oldalas HEADCRUSHER ‘zine-t rejtett magában! Egy kedves ismerősünk/rajongónk/követőnk fogta magát és az adásban korábban elhangzott interjúkból 11-et kiszedett és kinyomtatott… csak úgy! Megtiszteltetés ez nekünk… és mivel a készítő vállalná az évi egy megjelenést/elkészítést, az esetleges folytatás még talonban! Nem tudjuk, hogy igazság szerint erre a nyomtatott formára az adások megtekintése után… mennyire lenne igény?


Elképesztő, nagyon meglepődtem! Szerintem lenne rá igény. Ahogy figyeltem, a fanzine-ek mindig elfogynak. Az publikus, hogy ki volt ez a lelkes követő?

A pakk feladója a „Kosfejű Rém” álnevet használja. Mi tudjuk, hogy ki ő. Inkognitóját még nem szeretné felfedni.

Értem. Gondolom, ne is tippeljek, ugye???

Ha a későbbiekben realizálódik ez a fanzine, akkor biztos felfedi majd magát az illető.

Született pár videoklip is a Headcrusher műhelyben, koncertvideo vagy dal videoklip. Ezek hogy jöttek? Gondolom, a bandák kerestek meg titeket.


Az adás indulása után, ahogy jöttek a lehetőségek és volt időnk rögzítettünk pár koncertfelvételt, itt Debrecenben főleg. Mi magunk ajánlottuk ezt fel a különböző bandáknak. Úgy gondoltuk, hogy ezzel is tudjuk őket támogatni. Időközben már kaptunk felkérést videó klip készítésre is, egy nem hazai csapattól… de ott ezt akkor visszautasítottuk, mert teljes erőnkkel/időnkkel az adásra koncentrálunk. A YouTube csatornánkon továbbá található két DEATH cover videó is Barbara tolmácsolásában. Mivel ő gitározik, kérésére ezzel a két felvétellel tudtuk őt segíteni. Szeretett volna még egy harmadik videót is anno… de arra már tényleg nem volt, se időnk, se energiánk. Bízunk benne, hogy nagyban hozzájárulhattunk ahhoz, hogy ismertebbé váljon itthon és az országhatáron túl is!

A Headcrusher nonprofit médium. Viszont mi történne akkor, ha egy társaság megjelenne, hogy kaptok X pénzösszeget, ha ezt meg ezt beleteszitek az adásba?

Lefixáltuk ezt is az elején és egyet is értettünk ebben azonnal a Sanyival, hogy erről szó sem lehet! Pont az adja meg ennek az egésznek a szabadságát, hogy azt csináljuk amit szeretnénk és az szerepel egy-egy részben akit mi akarunk. Az egész értelmét vesztené, ha megengednénk bárkinek is, hogy beleszóljon a tartalomba vagy bármibe az adással kapcsolatban. Nem egyszerű ez anyagilag, nem származunk tehetős családból, de önként vállaltuk… és igyekszünk önerőből mindent kihozni amit csak tudunk. Nincs itthon semmilyen „szócsőve” az underground metal zenéknek, így muszáj valamit alkotnunk!


Ez nagyon szimpatikus hozzáállás, és ahogy figyelem teljességgel eleget is tesztek neki. Két dolog jutott még eszembe. Egyik az, hogy egy werkfilmre szerintem vevők lennének a követők. Tudod, ahol egy szolíd bepillantást kapnánk a kulisszák mögé. „Így készül a Headcrusher”. Lenne kedvetek / kapacitásotok egy ilyenre?

Felvetem majd az ötletet a többieknek. Lehet a jövőben készül egy ilyen jellegű felvétel. Meglátjuk.

Zárásként volna esetleg valami különleges sztori, ami az interjúk vagy a koncertek során esett meg veletek? Amire kellemes vagy kínos visszagondolni?

Kínos dologról nem tudok beszámolni. Örülünk, hogy csinálhatjuk ezt a műsort és a készítése közben találkozhatunk rengeteg zenésszel/művésszel, akiknek mi magunk is a rajongóik vagyunk. Mottónk: „Igazi arcoktól, igazi arcokról, igazi arcoknak…!”

Ez kábé olyan, mint amikor Richard Christy-t kérdezték, hogy mi ez a Charred Walls of the Damned dolog. Annyit mondott, hogy heavy metal rajongók csinálnak heavy metalt heavy metal rajongóknak.
Zárásként kérdeznél magadtól valamit?


Nem.



Depeche Mode Depeche Mode
március 25.