Clawfinger interjú

– Az új lemezetek nekem a mára klasszikus első albumotokhoz hasonlóan nagyon bejön. Volt valamilyen hasonlóság a dalok születése között?

Nos, úgy gondolom hosszú évek óta ez az első album, ahol megengedtük magunknak azt a szabadságot, hogy a dalok sokfélék legyenek, és eközben nem voltunk paranoiások, hogy mégis hogy fog ez az egész egy lemezzé összeállni! A legvégén minden összeállt, Clawfinger lett belőle, szóval minek aggódni azon, hogy milyen stílusu is egy dal!
Azt hiszem ez valamilyen szinten jelen volt az első lemez készítésénél is, annyi csak a különbség, hogy mostanra több tudásunk és önbizalmunk van a dologhoz!

– Voltak korábbról megmaradt témáitok, amiket most elővettetek?

Nos, mindig vannak apró dolgok, töredékek az előző adagból, szövegrészletek, gitár riffek és más ötletek amik valamilyen okból kifolyólag sosem kerültek rá albumra és ezeket a dolgokat mindig fel lehet használni egy másik kontextusban, ha úgy érezzük hogy elég jó és passzol egy másik ötlethez, de a legtöbbször nulláról, frissen írjuk az albumokat, és megy a kupaktanács!

– A Life Will Kill You már a hetedik lemezetek, nehezebb dolgotok van mostanság, mint kezdetekben?

Igen is és nem is! Egészen más tészta ami mostanában megy, mivel már nem vagyunk új arcok a témában, sokkal inkább a régi srácok, és ebben a szakmában semmi sincs ingyen, azután sem hogy 15 percig híres voltál! Azzal, hogy ilyen régóta csináljuk a dolgot, sokkal magabiztosabbak lettünk, és büszkék vagyunk rá, hogy még mindig jelen vagyunk és meglehetősen egyéni zenét csinálunk nem úgy mint sokan mások mostanában! Gyakorlatilag Inkább a gazdasági része az ami nehezebbé teszi a dolgunkat manapság, az ipar változik és az emberek nem akarnak a zenéért fizetni és ez a túlélési esélyeinket nagyban csökkenti. Amikor a zeneszerzési részről van szó, az még mindig ugyanolyan kemény meló és egyúttal remek szórakozás is, ugyanúgy ahogy mindig is volt!

– Már a lemez címe sem túl optimista, de a számok címe (és gondolom a szövegek) sem arról szólnak, hogy az élet habostorta. Ennyire sötéten látjátok a dolgokat?

Hogy úgy gondolom-e, hogy az élet mélységes és sötét, nos a legrosszabb pillanataimban úgy gondolom borzalmasan, csúfosan elbaszott egy hely és azt sem érdemeljük meg, hogy éljünk egyáltalán. A szebb pillanatokban persze úgy látom, hogy egy nagy móka az egész, és a jövő is rendben van, minden az aktuális hangulaton múlik. Az album címe, nos az csak az igazság,  mindannyian meg fogunk halni, ha tetszik, ha nem, szóval a terv az, hogy a maximumot kihozzuk belőle amíg élünk és úgy viszonyuljunk az emberekhez, ahogy mi is elvárjuk tőlük, sajnos ez egy olyan dolog, amit az emberi faj igencsak elfelejtett.

– Mi inspirál zeneszerzésre/szövegírásra Titeket?

Minden ami körülvesz, a legkisebb dolgoktól a nagy ügyekig át minden, szerelmi viszonyok, küzdelmek, realiti TV műsorok, a hírek, a barátaim, az ellenségeim, szex, pia, a családi életem, nemzetközi politika, piknik, félelmek, mohóság, éhség, bosszú, szeretet, gyűlölet, stb…

Érdekes egy faj vagyunk, míg saját magamat próbálom megérteni, egyúttal próbálom megtanulni azt is, hogy más embereket hogyan fogadjak el, hogy legyen valami értelme ennek az egésznek!

– Többször, ha jól számolom hétszer jártatok már nálunk Magyarországon (idén is jöttök). Melyik bulira emlékeztek legszívesebben? Van valami jó sztoritok Magyarországgal kapcsolatban?

Magyarország mindig jó volt velünk az évek folyamán, van ott néhány nagyon elkötelezett, igaz rajongónk akiket nem a trend meg a mű bandák érdekelnek, és felismerik egy olyan valódi banda értékeit, akik valami őszintét es igazat akarnak mondani! Azt hiszem a személyes kedvencem az 1995-ös Sziget fellépés, amikor késő éjszaka játszottunk, villámlott és mennydörgött közben, és ezzel a legállatabb fénytechnikát biztosította számunkra a világon! Másik alkalommal, amikor a metál sátorban játszottunk és elment az áram vagy öt alkalommal, elég humoros atmoszférát teremtett a műsörnak! A fenébe is, annyi remek fellépésünk és bulink volt már Magyarországon, már a részletekre is alig emlékszik az ember!

– Most nálunk fesztiválon fogtok játszani, de a turnéra visztek magatokkal előzenekart vagy csatlakoztok egy másik körúthoz?

Nos, a turné első részében Németországba, Ausztriába és Svájcba látogatunk, egy belga zenekar, a Cloon with us társaságában, a novemberi turnéval kapcsolatban egyelőre nem tudok semmit, szóval csak hátradőlünk és várjuk, hogy mi lesz!

– Rengeteget turnéztok, hogy bírjátok?

Nos, annyit azért nem turnézunk mint ahogy az emberek gondolják, néhányunknak gyerekei vannak így sosem lépünk le otthonról 2-3 hétnél hosszabb időre, utána pedig pár hetet ismét otthon töltünk, különben már nem lenne velünk a család! Szerintem azért emlékeznek nagyon sokáig az emberek a fellépéseinkre, mert minden energiánkat beleadjuk, és ettől úgy tünik, mintha sokkal többet játszanánk mint valójában… ha érted mire gondolok ha ha! Egyensúly van azért, csak meg kell tanulnod, hogy mennyit tudsz teljesíteni mielőtt beleroppansz és zenegéppé válsz, és mi nem akarunk ilyen robotok lenni, szóval elkerüljük a vég nélküli turnézást!

– Annak idején egy kórházban alapítottátok a bandát, lehet mondani, hogy jó helyen voltatok jó időben. Bár voltak kevésbé sikeres időszakok a csapat életében, most úgy tűnik megint ráleltetek a „helyes” útra. Valamit másképp csináltatok vagy ismét jól alakul a zenei élet?

Nos, úgy gondolom, hogy bármelyik banda, ami nem két hétig van a színtéren, és nem oszlik fel rögtön, miután az MTV már nem játsza a klippjeit, szóval mindezen bandák életében vannak hullámvölgyek, ez az emberi léttel és élettel jár együtt, ez nem a zenekarokra jellemző privilégium, ezt mindenki megtapasztalja! Megvoltak a magunk hullámvölgyei és még mindig nem teljesen a tetején vagyunk, de pillanatnyilag jól érezzük magunkat és még ha nem is a legnagyobb banda vagyunk, mivel szeretjük, amit csinálunk, addig fogunk dolgozni ameddig csak erőnk bírja!

– Hihetetlen, de jövőre már 20 éves lesz a zenekar és 15 éve lesz, hogy megjelent az első lemezetek. Készültök valamiféle ünneplésre?

Nos, 89 nyarán találkoztunk, Bard és én 90 októberében írtuk meg az első dalokat és 91 végére már kezdett kialakulni a Clawfinger, szóval nem vagyunk még 20 évesek, mindenesetre 2008 valóban a 15. évfordulója lesz az első lemezünknek! Hogy megünnepeljük-e, azt nem tudom, hiszen folyamatosan ünneplünk amúgy is, minden alkalommal, amikor fellépünk, az buli a színpadon na meg utána is, szóval nem igazán látom egy külön parti értelmét emiatt haha! Komolyabban, lehet hogy valami különleges dologra készülnünk kéne, de egyelőre erre még nincsenek terveink!

– Még sem válogatást, afféle Best of lemezt, sem koncertalbumot nem adtatok ki. Készültök ilyesmire?

A régi kiadónk megjelentetett egy válogatáslemezt, amikor másik kiadóhoz mentünk, csak az első három albumról szerepeltek rajta dalok, és nem vettünk részt az összeállításában sem, gyakorlatilag még csak meg sem kérdeztek róla minket, azok a köcsögök csak egy adag pénzt akartak lehúzni a rajongókról, mert látták, hogy albumot készülünk kiadni az új cégnél, a kibaszott idióták! Ha lett volna egy csöpp eszük, akkor legalább beavatnak minket is, hogy feljegyzéseket és fényképeket adhassunk a booklethez meg valami hasonló ritka felvételt, de így semmi ilyesmi nem került rá, szóval ne is vegyétek meg ezt a kiadványt! Koncertalbumot egy napon majd talán, én személy szerint nem vagyok rajongója a koncertalbumoknak, de ha a többiek akarják, nem fogok nemet mondani, egyszerűen én csak nem fogok előállni a javaslattal! Ezesetben mindenesetre több értelme lenne egy DVD-vel előállni, amin rajta van egy teljes koncert, mindegyik klipp, backstage jelenetek, interjúk, fotók meg csomó minden más, így biztosan a rajongók kedvében tudnánk járni!

– Vannak korábbról kiadatlan dalaitok, amit esetleg ilyen ünnepi kiadványra fel lehet pakolni?

Minden vannak kiadatlan cuccok, néhány hülyülős dal, pár nem teljesen befejezett, meg más ritkaság amiket egy nap majd lehet hogy rárakunk egy ilyesmi kiadványra, de azt majd az idő eldönti, hogy megérik-e ezek a dalok azt a kort!

– Esetleg DVD-t várhatunk?

Nos, ezt szerintem két kérdéssel feljebb már megválaszoltam!

– Nemrégiben Jocke keverte a magyar Watch My Dying zenekar lemezét. Hogy jött ez össze?

Nos, Jocke szeret mixelni meg az ehhez kapcsolódó melókat, ő egyszerüen rá van kattanva erre, egy studió mágus, nem tudom a tényleges sztorit a dolog mögött, de szerintem valami olyasmi lehetett, hogy felkérték, ő meg igent mondott, ilyen egyszerűen, haha!

– Mi a véleményetek a lemezről?

Nem hallottam még, szóval erre nem tudok túl értelmes választ adni, abban biztos vagyok, hogy jól szól, hiszen Jocke dolgozott velük a Karomujjaival (szóvicc, with his Clawfingers – a szerk), haha!

– Ismertek esetleg más magyar zenekart is?

A Superbutt egy kurvajó banda, remek színpadi teljesítménnyel, teli energiával, király srácok, éljen a Budapest Rock ‘n Roll!

– Jocke tehát „szabadidejében” stúdiózik, de mivel foglalkoznak a többiek a zenekari életen kívül?

Nos, Bard tudom, hogy néhány másik bandával is dolgozik a szülővárosában Norvégiában, részemről én ezt megpróbálom
minimálisra csökkenteni és inkább a családommal és a barátaimmal tölteni az időm, nyáron a nyaralónkban vagyunk,
csomó zenét hallgatunk, filmeket nézünk meg lazsálunk amennyit csak lehet, nem vagyok egy munkamániás hehe!

– Szeretnétek még valamit elmondani, amit esetleg nem kérdeztem meg, de fontosnak tartjátok?

Igen, ne felejtsétek el, a zene egy olyan dolog, amit füllel hallgatnak, fül-orgazmust (-szóvicc volt az eredetiben, eargasm – a szerk) ad, mosolyt csal az arcodra, és a zene NEM a klippekről, a tetoválásokról, a menő cuccokról meg az efféle szarokról szól! Hagyd hogy a zene vezessen!