– Hails! Minden a legnagyobb rendben. A következő Skogyr anyagon dolgozom épp.

 

– Gyerekkoromra vezethető vissza az egész. Faterom nagy Deep Purple és Rainbow fanatikus volt, és innen fúj a szél. Elég nehéz eldönteni, hogy ez a hobbim, vagy az életstílusom. Ez sokkalta több, ez az énem egy része!

    

– Alapvetőleg nem kedvelem az efféle ,,felcímezgetéseket”. Úgy gondolom, az albumok címe túlnyomórészt leírja magát a zenét. Én valahogy a természetes értékeket próbálom megzenésíteni, ilyen pl. az erdő és az eső.

 

– Nem, nem játszom más zenekarban, aminek több oka van. A legnyomósabb az, hogy elég aszociális személy vagyok. Téves azt mondanom, hogy szoktam próbálni a Skogyrral. Általában, ha elfog az ihlet, fogom magam, leülök és zenét írok. Folyamatosan fejlesztem a gitártudásom, habár nem gondolom, hogy minden esetben az agyonkomplikált zene a jó zene. Az atmoszféra határoz meg mindent, ez a fő jellemvonása az igazi zenének. Az agyoncicomázott zenék elvesztik a nemes atmoszférájukat szerintem. Egyébként szinte minden hangszerrel elboldogulok.

 

– Egy apró településen élek, nehéz értelmes emberekkel találkozni, nem még potenciális zenészeket leakasztani a szögről, haha.

 

– Oh, ez elég hosszú történet igazából! Elég rég elkezdtem különféle zenéket írni, a gond az volt csupán, hogy nem találtam a saját stílusom. Kipróbáltam a metal szinte minden alfaját (viking, pogány, black és death), azonban sehogy sem találtam a fonalat. Én melankolikus zenét akartam csinálni, így született a Skogyr, ahol semmilyen műfaji korlátnak, avagy klisének nem engedek teret.
A Rainchants felvétele igencsak elhúzódott. Az egyes szám (Chant I) 2005-ben íródott, de rengetegszer újra kellett játszanom, mire tetszett a végeredmény. 2006 végén készült el egy demónyi anyag, ami 2007-ben meg is jelent. Nem várt pozitív visszajelzések érkeztek, valamint a BadMoodMan Music is szerződést ajánlott (Solitude Productions oldalága), hogy megjelenjen egy lemez 2000 példányban. Így jelent meg 2007. november 25-én a Rainchants, ami egyébként a születésnapomra esett pont. Nem igazán követem az eladási statisztikát, nincs róla tudomásom, hogy elkelt-e vajon minden példány. A zeném sajátságos, nem széles közönségnek szól, ezt tudom. A visszajelzések pozitívak, rengeteg levelet kaptam már emberektől, akiknek bejön a Skogyr. Ez a lényeg.

 

 

– Oh, igen, erdőjáró lélek vagyok. Az erdei séták nekem mindennél többet érnek, nem is tudok hozzá hasonló élményt említeni. A Skogyr dalok egytől-egyig a természeti utazásaimat adják vissza. És ez az auditív élmény másoknak is lecseng.

 

– Nem látom értelmét annak, hogy szöveget használjak az ilyen kifejező zenéhez. A vokál nem passzol a Skogyrhoz. Az erdő tökéletes harmóniáját megtöri az emberi hang, ezért a zeném örökre instrumentális marad.

 

– A Solitude Prod.-os Sergeynek köszönhetőek. Így van, a borítók jól harmonizálnak a belső tartalommal.

 

– A Skogyr szó az ősi norvég Skogur [erdő] szóból ered. Ez a szó lefed mindent, amit én érzek, és kapcsolódik a témákhoz is.

 

– A mai Oroszország egy dinamikusan fejlődő állam. Én leginkább az itteni őszt kedvelem, hogy őszinte legyek. Ha lenne egy hely, ahol csak őszi évszak lenne, én biztos odaköltöznék, haha. Többnyire kerülöm az alkoholt, ritkán megiszom egy-két sört.

 

– Sokféle zenét hallgatok, ami mindig attól függ, hogy milyen épp a hangulatom. Többnyire melankolikus black metalt hallgatok. Ha épp nem, akkor Cinderellat, WASPt, Evokent vagy Berzerkert. Metalon kívül eső? Vivaldi, Bach, Grieg…

 

– A mai black metal érdekes kérdés. A legtöbb csak ócska utánzat. Kivételek persze akadnak:

Forgotten Tomb – Love’s Burial Ground (jó banda, habár az utolsó lemezük csalódás a számomra)

 

– Hehe… Talán a Rainbow, Cinderella, WASP, Whitesnake, Skid Row ötösfogat volna. Hard’n’Heavy őrület!!!

  

 

– Nem tudom elképzelni jelen állás szerint, de nem mondom azt, hogy lehetetlen.

 

 

– Kedvelek néhány magyar bandát, ilyen a Forest Silence, Marblebog, TYMAH, Dusk, Diecold és az Omega (??? – a szerk.). Magyarországhoz köthető a Báthory-kultusz (Báthory István egyébként járt is a városunkban anno). Ismerem a magyar történelmet, hiszen a történelem az egyik hobbim. Még nem jártam Magyarországon, habár érdemes volna eljutni egyszer.

 

– Ez elég komplikált filozófiai kérdés. Kizárnám az olyan elméleteket, amiket az egyházak állítanak. Az élet értelme valahol, maga a halál.

 

– Hm, érdekes kérdés. Talán a gitáromat, a Volvomat és egy pisztolyt egyetlen golyóval. Nőt biztos nem, én ehhez túl mizantróp alkat vagyok…

 

– Alkotni, alkotni, alkotni…

 

 Köszönöm Farakh, hogy elfogadtad az interjúra való felkérést. Utolsó szavaid álljanak itt:

– Hosszú éjszakákat kívánok neked a zöld erdő lombjai alatt…