Oakenshield interjú


 

Még néhány olvasó lehet emlékszik az egyszemélyes folk-viking metál formációra egyenesen Angliából. Igazából a kiadó vetette fel az ötletet, hogy érdekelne-e egy interjú. Én pedig, miért is ne, mindig jó dolognak tartottam idegen embereket megismerni, és olvasni a zene mögötti inspirációkról és személyes kötődésekről. Így hát fogadjátok nagy szeretettel Ben Corkhill-t, aki nem is akkora mesehős, mint hittem…

– Először is hány éves vagy és mit csinálsz a zenélés mellett?

– Áprilisban lettem 19, és az Oakenshield-en való munka mellett egy helyi kocsmában és egy helyi boltban is dolgozom. Ami a hobbit illeti, sok időt töltök zenehallgatással, barátokkal találkozok stb.

– Ha már itt tartunk; szüleid, barátaid és környezeted hogy fogadta hogy megjelent egy saját lemezed? És ha már itt tartunk, hogy kerültél kapcsolatba a Einheit Produktionen-nel?

– A családom nagyon büszke rám, a barátaimra pedig látszólag jó benyomást tettem. Játszottam már több csapatban is számos baráttal az elmúlt néhány évben, szerintük nagyszerű, hogy végre hasznomra válik a zene. Múlt nyáron kerültem kapcsolatba az Einheit-tal, amikor a demó másolatait küldtem szét különféle európai kiadóknak. Az Einheit meglátta a demóban a lehetőségeket és azonnal megkerestek. Pár hét oda-vissza e-mailezgetés után megszületett a szerződés.

– Milyen okokból került sor a névválasztásra? (gondolok itt a Nifelhel névvel kijött első probálkozásodra)

– A névváltoztatás alapvető oka az volt, hogy nem voltam megelégedve a Nifelhel-lel, egy hirtelen döntés volt, hogy ezt a nevet adtam,
és a hangzása sem volt valami jó. Amikor bekövetkezett a változás a projekt zenei irányításában, úgy döntöttem, hogy végre eljött az ideje, hogy valami emlékezetesebb nevet adjak, mert a Nifelhel nagyon közhelyesen hangzó név az ilyen stílusú zenében.

– Miért a skandináv kultúrák foglalkoztatnak és nem a saját hazádé?

– Az érdeklődésem a skandináv történelem és tudomány iránt akkor fejlődött ki, mikor olyan bandákba csöppentem, mint a Bathory, Amon Amarth, Thyrfing stb. és azóta sokkal mélyebb is lett, ahogy a tudásom szélesedett a témában. Nincs különösebb oka, hogy nem írok az angol folklórról; szerintem csak azért írok a viking hagyományról, mert annyira érdekel. Egy csomó skandináv kulturális és történelmi nyom van ma Brittaniában, például Yorkshire, ahonnan származom, a viking Jorvig (York) névből származik. Az egy általános tévhit, hogy a norvégok és a dánok csak úgy egyszerűen portyázgattak az angol partokon, miközben elég kiterjedt északi létesítmények voltak észak és kelet Angliában.

– Akkor a következő kérdés is kézenfekvő; kik voltak rád hatással?

– Az Oakenshieldre zene hatást leginkább a stílus más bandái tették – Bathory, Thyrfing, Falkenbach, Týr, Enslaved stb., de a Gylfaginning-ra tett legtöbb benyomás egyenesen a könyvből jött. A legfőbb célom az volt, hogy egyszerűen alakuljon át a szöveg zenévé. Hatalmas képeket festettem a fejemben, miközben az Eddát olvastam, és eközben végig azon is gondolkodtam, hogyan hangzanának a sztorik zenei formában. Nyilvánvalóan a zene, amit hallgatok, jelenti a legnagyobb inspirációt, de a könyvnek is megvolt a maga fontos szerepe.

– Elégedett vagy az új lemezzel, mindent kiaknáztál ami benned volt? Azóta készültek már el új dalok?

– Nagyon örülök annak, amilyenre az album sikeredett és különösen büszke vagyok arra, amit elért. Nyilván ha újra meg kellene csinálni, akkor lennének apróbb változtatások itt-ott, de úgy általában elégedett vagyok, úgy is mint zenész és mint a stílus rajongója. Az album megírása óta egy számot írtam, de a szöveget még meg kell írnom. Vannak ötletek a fejemben más számokra, de még át kell őket gondolnom; mivel most még minden figyelmem az album kiadásán van.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.