– A fallenintoashes egyelõre talán nem annyira ismert csapat a nagyközönség elõtt, pedig jövõre már 10 éves lesz a zenekar. Tegyünk ez ellen, meséljetek az eddigi történésekrõl!

– Hello! A zenekart még ’99-ben alakítottuk, mindannyian tagjai voltunk a budapesti hardcore színtérnek és imádtuk a modernebb new school zenekarokat valamint azt amit a kilencvenes években ők képviseltek.
Barátok voltunk akik a közösségüknek akartak zenélni és magunkat is próbára tenni/szórakoztatni.
Azóta sok mindent megéltünk, vannak lemezeink és játszottunk őrületes bulikat hihetetlen helyeken (amiről csak álmodoztunk annak idején), fantasztikus embereknek.

 

– Rögtön az elsõ anyagotokat külföldi kiadónál hoztátok ki. Hogyan kerültetek kapcsolatba az osztrák Burning Season kiadóval?

– Volt egy osztrák bulink nem sokkal az első demo megjelenése után Gleisdorfban és azután vette fel velünk a kapcsolatot Patrick (burning season records). Tetszett neki a dolog ezért kiadta.

– Ahogy hallottam elég jó visszajelzések érkeztek erre, ugye?

– Annak idején elég jól promótálta a lemezt ezért elég sok helyen lehetett kapni és írtak is róla. Még Japánból is küldtek dicséretet, meg fényképet ahol a srác fia cd-i vannak kipakolva!

– Elég jól megkoncerteztétek ezt a szép hosszú címû EP-t Európában. Kiadói segítséggel vagy a klasszikus DIY hozzáállással?

– A kiadó külön nem segített bulikat lekötni,de az tény,hogy a promo miatt a név már ismerős volt underground körökben ezért lehetett bulikat találni.

– A következõ két EP-teket viszont már egy szlovák kiadó gondozta. Miért váltottatok?

– Mert voltak Patrickkal személyes problémáink, a deadbutcheres srácokkal viszont baráti volt a kapcsolat. 100% bíztunk bennük és egy magunkfajta zenekarnál ez nagyon fontos tényező.
Nagyon jó dolog, ha a barátaid adják ki a lemezed. Tudod, hogy jó kezekbe adod azt amibe a szívedet tetted.

– A Deadbutchersecords jobban támogatott Titeket?

– Nagyjából ugyanaz a szint a 2 kiadó, nekik többet kellett dolgozniuk, hiszen keletről vannak, és ez még mindig hátrányt jelent sajnos.

– A második anyagotok split anyag volt, A fanatikus rajongókon kívül valószínûleg kevesen ismerik a lemezpartner Ambrosia-t. Velük hogyan kerültetek össze?

– A kiadó ötlete volt mi sem ismertük a bandát. Később voltak közös bulik amik jól sikerültek. Jó srácok, és sokkal jobbak élőben mint a lemezen. Van új bandájuk flowers for whores néven.

– A Laments for lost victories EP után a következõ lemezt már itthon adtátok ki. Viszont ez most szintén split anyag. Miért pont a Penalty
Kick-ékkel? Saját ötlet volt vagy a kiadóé?

– A pk Zsolti (dob) másik bandája. A kiadó szerette volna együtt kiadni a lemezt, ami nekünk sem volt probléma, hiszen a nagylemez változatot mi külföldön adnánk ki a tervek szerint.
Ez egy 11 számos változat amiből 1 számot közzé tettünk az oldalunkon és élőben is játsszuk.

– A hazai kiadóra miért váltottatok?

– Itthon sokat számít, mert jól van terjesztve, sok helyen lehet kapni a lemezt, nem drága, ír róla a Hammer…stb…
…és ezzel még nem zártuk ki a külföldi kiadás lehetőségét sem.

– Általában hogyan készül egy nóta nálatok? Mennyire nevezhetõ termékenynek a zenekar?

– Mindenkinek vannak külön dolgai, más zenekarok, projectek ezért nem termeljük nagy sebességgel a dalokat/lemezeket.
De ez nem is baj, mert így mindig minőség kerül ki a kezeinkből. Legalább ami eddig ki lett adva azt a most is büszkén tudjuk vállalni.

– A szövegek terén mi az, amit a Fallenintoashes felvállal? Van valami különleges üzenet, amit továbbítani akartok?

– Mindenki különböző jellem a bandában így konkrét politikai vagy más ideológia mellett nem állunk ki.
A szövegek több síkon is értelmezhetőek és belső harcokról, vívódásokról szólnak. Kritikák magunkkal és a külvilággal szemben.
Nem szeretnénk senkit sem oktatni, azt szeretnénk, hogy mindenki saját magát építse fel és fejlessze élete végéig.

– Már jó ideje kint van a lemez, mik a visszajelzések? Itt gondolok a közönség, a rajongók véleményére, de kíváncsi vagyok arra is, Ti hogyan értékelitek a lemezt és annak hatását?

– Akik nekünk írtak csak pozitív dolgokat jeleztek.
Persze olvastam olyan kritikát is, miszerint több dallam kell, több klasszikus ének… mindenki döntse el maga… én személy szerint végig ott voltam a keverésen, tehát minden az én szájízem szerint szól, szerintem itthon nagyon nehéz lesz ezt a felvételt/hangzást felülmúlni.
Természetesen teljesen sosem elégedett az ember, de most volt először, hogy a végeredmény hallgatása után nem gondoltam, hogy valaminek máshogy kéne lennie.

 

– Klipet terveztek-e most valamelyik lemezes dalra? Egyáltalán érdemes-e, jelent-e valami pluszt klipet készíteni egy magatokfajta zenekarnak?

– Túl nagy jelentősége nincs, de akarunk videót csinálni, szerintem ősszel ezt meg is valósítjuk majd.

– Nem egy sikeres külföldi koncerten/turnén vagytok túl. Biztosan rengeteg élménnyel gazdagodtatok, illetve biztosan sok izgalmas történettel
tudtok szolgálni. Néhányat megoszthatnátok az olvasókkal!

– Történt már sok vicces dolog. Most az ugrott be, hogy Skóciában a koncert után meg akartak minket verni nagydarab lányok, mert be voltak rúgva és az hitték rajtuk nevetünk. Be kellett menekülnünk előlük a buszba, majd el onnan mert már a rendőrök is útban voltak a rendbontás miatt….
Egyébként már nem 1 füzetet írtunk tele turnén hallott beszólásokból. Egyszer bestseller lesz belőle…..

– A mostani anyagot merre mutattátok be?

– Főleg itthon játszogatunk mostanság, illetve a környező országokban volt pár koncert (Ausztria,Csehország,Szlovákia). Tavasszal remélhetőleg lesz kelet-európai turné ill. bátrabb tervek is vannak, de arról csak akkor ha realizálódik.

– Gondolom a külföldi kapcsolataitok megmaradtak, így adja magát a kérdés kinti terjesztése lesz a split anyagnak?

– Egyre nehezebb, mert már kevesen vásárolnak cd-t, így a kiadók dolga sokkal nehezebb, főleg ha olyanokról beszélünk akik velünk foglalkoznak.
Valahogy, valamikor biztos lesz terjesztve a felvétel.

– Valamit üzentek-e a rajongóknak?

– Köszönet azért, hogy elolvastátok és amiért érdeklődtök vagy megnéztek minket.
Nincs annál jobb amikor érezzük a levegőben, hogy tetszik amit hallanak az emberek koncerten és mosolyognak / érdeklődnek vagy mosholnak.
Ez továbbra sem csak a zenéről hanem a közösségről is szól.