Engedd meg, hogy gratuláljak új albumotokhoz, a Death Walks With Me-hez. Ahogyan arra a lemezkritikámban is utaltam, hibátlan alkotás lett. (Gondolom a magyar nyelv miatt ebből nem sokat értettetek…) Te hogyan gondolsz a lemezre most, az első visszajelzések után?
– Köszönjük szépen a ragyogó kritikát! Mindig nagyszerű ilyen pozitív visszajelzést kapni (bár, ahogy írtad, nem értettük teljesen). Nagyon örülünk az albumnak, úgy érezzük, a legerősebb albumunk eddig!
Európában egyre meghatározóbb csapattá váltok önálló zenei irányotok miatt, de a kontinensen kívül is gyarapodnak a Noumena rajongók?
– Nehéz körülhatárolni a rajongói magot kizárólag a facebook tetszikelések alapján. De azt gondolom, a nevünk terjed; lassan, de biztosan.
Bár korai még jóslatokba menni, összegzést készíteni, de megkérdezem, hogy a lemez utáni érdeklődés az eladott példányszámokon is látszik? Hogy fogy a cd és a póló? Beváltani látszik a hozzá fűzött reményeket?
– Amikor eldöntöttük, hogy mi magunk adjuk ki ezt az albumot, tudtuk, hogy a zeneipar idegörlő játszma manapság, és eladni a lemezeket valóságosan kemény meló. De azt gondolom, hogy elég jól állunk eladás terén Finnországban. Az album a 27. helyig ment a hivatalos listán, és a 8. a független lemezkiadó listáján.
Most azon dolgozunk, hogy Európában is kiadjuk és terjesszük a cd-t, és ez remélhetőleg egy európai turnét jelent jövő tavasszal!
A pólóeladás azonban sokkal egyszerűbb, mint a cd-é. Úgy tűnik, ma a bandáknak azért kell cd-t csinálniuk, hogy legyen egy koncert, ahol el tudják adni a pólót.
A DWWM készítésének körülményeit, ha jól tudom három oldal szegélyezte. A legmeghatározóbb közülük Jani „Carlos” Rauhala tragikus halála volt. Mesélnél a bennetek dúló érzelmekről?
– Az albumnak van egy azon átívelő témája, annak a felismerése, hogy az élet rövid, és a Halál velünk van, ha akarjuk, ha nem. Az utóbbi évek során sok barátot és rokont veszítettünk el, és bizonyos értelemben az album erről szól. Jani a legközelebbi barátunk volt, örökké hiányozni fog.
A 7 év szünetben része volt annak is, hogy nem volt kiadóval szerződésetek. Ezt az akadályt ügyesen elhárítottátok. Honnan jött az ötlet, mi a története a Haunted Zoo Productionsnek?
– A hét év során sok dalt szereztünk és rögzítettünk, de nem voltunk boldogok velük. Találtunk is jó néhány kiadót, de egy elfogadhatót sem, akivel jó és érdemes lett volt együtt dolgozni. Ezért úgy döntöttünk, alakítunk egy kiadót, hogy kiadhassuk a zenénket. 15 év tapasztalatunk alapján már tudunk egyet s mást a zeneiparról, tudjuk, hogy kiadni egy albumot rizikós lépés, de megéri meglépni. Minél több jogot szerettünk volna megtartani magunknak. Hatalmas munka volt a dolgokat összehozni és működtetni.
A harmadik meghatározó körülménynek Hanna Leinonen távozását érzem. Miért nem vállalt szerepet az új lemezben és hogyan találtatok rá Suvi Uurára?
– Hannával a közös munka 2009-ben fejeződött be. Bár ő egy briliáns énekes, nem tudott már tovább velünk dolgozni. Suvit évek óta ismertük, eredetileg ő Ähtäriből származik (Finno.), ahogy mi többiek is. Kiváló énekes és zenész, így felkértük őt, hogy csatlakozzon. Azt hiszem, frissességet hozott a bandába.
A dalok hogyan készültek? A szövegvilág hozta magával a borús hangulatot, vagy a zene követelte meg a komoly mondanivalót?
– Általában a dallam az első, aztán jön a dalszöveg. A legtöbb dalt Ville és Tukka írják (gitárosok), párat Hannu (basszusgitáros). A részeken önállóan dolgoznak, aztán elhozzák a próbára, ahol összerakjuk.
A sokféle hangszer nagyon jól beilleszkedik a dalokba. (Én még többet is elviseltem volna belőlük.) A folytatásban is számíthatunk hasonló meglepetésekre?
– Hihi, ez igaz. Van egy csomó szokatlan metál-hangszer, mint a mandolin vagy a vadászkürt és még egy harci sisakot is kongattunk! Mindig igyekszünk valami különöset csinálni, hogy feldobjuk a zenénket, hogy a hallgatónak is érdekes maradjon. Valószínűleg a jövőben még többet fogunk ezekből használni.
Az új logótok nagyon jó lett, akárcsak a borító és a pólónyomat is. Egyszerű, de kifejező. Mikor születtek meg ezek és kiket dicsérhetünk értük?
– A CD borító ötletét Ville találta ki és rakta össze. Szintén ő volt, aki a fotót készítette a borítóra. Eddig is ő volt a felelős az összes grafikus munkáért. A logót egy Atte Viljamaa nevű srác készítette. Azért döntöttünk a változtatáson, mert a régi már nem tetszett nekünk.
A Sleep video nagyon tetszetős lett. Milyen volt a fogadtatása? Lesz újabb megfilmesített dal?
– Igen, tényleg egy szuper klip. Van valamiféle közérthető szimbolikája és egy kedves kis sztori, ami aláfesti a dal szövegét. A fogadtatása jó volt, és örülünk, hogy sokan megnézték már eddig. Ez volt valójában az első „profi” zenei klipünk, szóval azt gondolom, hogy fogunk többet is készíteni a jövőben. Nézzétek meg, ha eddig még nem tettétek volna!
Az előző lemezekhez alig lehet hozzájutni. Gondolkodtatok újrakiadáson?
– Ez igaz, a korábbi albumaink, az Anatomy of life, é s az Absence nem kaphatók. Dolgozunk rajta, hogy a közeljövőben újra kiadjuk. Talán pár Pride/Fall korong is újra piacra kerül.
Egy kérdés a múltról. Hogyan alakult meg a Noumena?
– Noumenát 1998 tavaszán Hannu és én alapítottuk. Ugyanazt a dallamos death metalt akartuk elérni, mint az In Flames a Subterranean-ben, vagy az Amorphis az Elegy albumán. A felállást az akkor már közeli barátainkkal, Ville-vel, Tuukkával és Anttival tettük teljessé. Pár hónap múlva felvettük az első demónkat Aeons címmel. Jól fogadták világszerte az underground rétegekben, és határozottan ösztönzött minket, hogy haladjunk előre. 3 demót vettünk fel és 2004-ben a Spikefarm Records-szal lett szerződésünk.
Hogyan történt a névválasztás? Emlékeztek még rá?
– Persze. Akkortájt végeztünk a középiskolában és az érettségire készültünk. Az egyik tantárgy filozófia volt, ami akkortájt különösen érdekelt. A nevet a filozófia tankönyvem szójegyzékéből vettem. A Noumena kifejezést a német filozófus, Immanuel Kant használta arra, hogy az ideák világát vagy a megfigyelt jelenségekkel kapcsolatos dolgokat körülírja vele. Jó kis név egy bandának!
Mit terveztek a jövővel kapcsolatban, mi lesz a következő lépés? Lesz koncert turné? (Én nagyon szeretetném látni-hallani a dalokat élőben is, különösen a Sundownt!)
– A következő lépés az európai terjeszkedésről és fellépésekről tárgyalni. Szeretünk élőben játszani, különösen fantasztikus volt pár koncertet adni Közép-Európában 2006-ban és 2007-ben, ezért határozottan vissza szeretnénk oda térni. Ősszel Finnországban turnézunk, és aztán 2014 tavaszán Európában. Magyarország készen áll? 🙂
Milyen sűrűn jársz koncertre, kiket nézel meg szívesen?– Elég gyakran járok koncertekre, kb. heti egyszer. Munkám is az, hogy fiatal bandákkal dolgozzam, így figyelnem kell rendszeresen az alakuló zenekarokat. Nem rossz meló, hihi! Most leginkább az én örök-kedvenc bandámat szeretném látni élőben, a The Gathering-et. És, néhány héten belül egy hetet Budapesten töltök és a Krisiun-t fogom megnézni a 202-es Klubban. Találkozunk ott? 🙂
Hogy egy kicsit más oldaladról is megismerhessük mesélnél egy kicsit magadról? Család, hobbi, munkahely…
– Projekt menedzserként dolgozom zenei területen. Seinäjoki-ben élek,Finnország nyugati részében. Szeretek a világban utazni és a szabadtéri sportokat, pl. a túrázást vagy a biciklizést. Az angol humornak is nagy rajongója vagyok.
Összeszokott, baráti társaságnak tűntök. Sok közös programot szerveztek magatoknak?
– Igen, a bandán kívül is jó barátok vagyunk és amikor csak tudunk, találkozunk. Ma már távol élünk egymástól, de még mindig Helsinkiben gyűlünk össze próbára kb. havonta egyszer. Amikor próbálunk, mindig együtt vagyunk, próbálunk, eszünk-iszunk. A barátságunk az elsődleges összetartó tényező, ami átsegít jó és rossz időkön.
Amikor együtt vagytok milyen zenéket hallgattok szívesen. Vannak közös nevezők? És otthon milyet?
– Amikor együtt vagyunk, bármit meghallgatunk az Emperor-tól finn örökzöldekig. Néhány a közös kedvencek közül: Paradise Lost, Edge of Sanity, Moonsorrow, Anathema. Otthon én személy szerint igyekszem nyitott maradni, jelenleg az új Daft Punk albumot hallgatom. De múlt héten főleg Dissection-t és Watain-t hallgattam, …rengeteget!
Ha szeretnél még valamit megosztani a magyar rajongókkal, akkor most megteheted: tegyél fel magadnak egy kérdést, kérlek! 🙂
– Ilkka, miért nem játszottatok még Magyarországon?
– Válasz: Tudom, valszeg ütődöttek vagyunk vagy valami ilyesmi, megyünk, amint lehetőségünk adódik, és nagyszerűen fogjuk magunkat érezni együtt!
Köszönöm az válaszokat, és remélem nem kell sokat várni a következő találkozásig! Sikeres folytatást kívánok! Szia(sztok)!
Külön köszönet Zsebedicsné Krausz Krisztinának a lelkes fordításáért!
(Én pedig mérhetetlenül boldog és büszke vagyok, hogy 50. írásom egyik kedvenc zenekaromhoz kötődik!)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.