– Üdvözlünk a Fémforgács oldalán! Eddig elsősorban a zenekari oldalt szólítottuk meg az interjúinkban, illetve néhány disztrós fanatikussal is beszélgettünk, most te leszel az első, aki a manapság is alakulóban lévő zeneipar egyik fontos szeletét, a merchandise részt képviseled.
Mutasd be kérlek a RealPimpet! Egyedül vagy, esetleg vannak munkatársaid?
– A Realpimp egy pici szitaműhely Budapesten, főleg zenekaros merchandise cuccok gyártásával/nyomásával foglalkozunk. Családi vállalkozás, a feleségem mellett két barátom segít a munkában.
– Hogyan kerültél át a másik oldalra is, honnan jött az ötlet?
– Amikor a „túloldalon” voltam, aktív zenészként és a Hammer Music munkatársaként folyamatosan találkoztam a pólógyártás ügyes-bajos dolgaival. Néhányszor volt alkalmam tapasztalni, hogy mindez 1000 kilométerrel „arrébb” hogy működik. Mondanom sem kell, óriási volt a különbség.
Azt hiszem egy német fesztiválon jött az ötlet. Hazajöttem, néztem egy sulit, ami ezzel foglalkozik, beiratkoztam, mire végeztem, már a gépek nagy része meg is volt.
– Miért pont a zenekaros ruházat irányába specializálódtál?
– Ez a téma érdekelt igazán. A zenekaros cuccok terén mindig van fejlődési lehetőség. Grafikai szempontból és nyomás terén is naponta találkozunk újabb kihívásokkal. Az emblémázás talán jobban fizet, nagyobb a piac, de azzal hova fejlődjünk? Legközelebb Arial betűkkel nyomjuk azt, hogy Tesco? Nekem nagyon fontos, hogy a „művészet” valamilyen formában megmaradjon az életemben.
– Önállóan tervezed a mintákat vagy együttműködsz valakivel?
– A pólóminta tervezés egy SZAKMA. Mostanában egyre többször keresnek meg minket, hogy szeretnének nálunk gyártatni, illetve látták a facebook oldalunkon ezt vagy azt a munkát és szeretnék felvenni a grafikussal a kapcsolatot. Ez egy nagyon jó dolog, mert így borítékolva van a jó végeredmény. Mindig öröm Kollár Szabi, Borbás Robi vagy Kókai Barnabás mintáit nyomni.
Nagyon büszkék vagyunk azokra a fiatal zenekarokra, akik profi mintával jelentkeznek, előrendeltetik a pólóikat, előre mindent leegyeztetnek, figyelnek az alapanyagok minőségére. Ez egy jó nagy közhely, de „a számok nem hazudnak” és egy jó mintából háromszor, négyszer annyit gyártunk egy átlagos előrendeléshez. Ezzel együtt sok zenekar költ iszonyatos összegeket hangszerre, aztán óriási összeget kifizet egy profi stúdiónak a lemez felvételért, ami egyébként kb. a megjelenés napján fent van az interneten, majd eszébe jut, hogy kéne neki póló is a koncertekre és összetákoltatnak a haverjukkal egy mintát, amit még Ők maguk sem vennének fel, majd megkeresnek, hogy gyártsam le.
Ha a merchandise az egyetlen értékelhető bevételi forrás egy zenekarnak, akkor miért azon akarnak spórolni?
Ha van egy jól eltalált minta egy jó minőségű pólón, akkor azt a gazdája örömmel, büszkén és sűrűn viseli és biztos, hogy legközelebb is ellátogat a merch pulthoz az újabb minta reményében.
– Hogyan zajlik egy zenekari póló legyártása a megkereséstől az átadásig? Avass be a technikai részletekbe, ha lehet!
– A tapasztalt zenekarok egy e-mailben elküldik a nyomdakész mintát, az alapanyag igényüket, a hozzá tartozó méretsort, illetve egy látványtervet. Ilyenkor az emailt két felé másolom, a méretsor megy a raktárnak, a minta pedig a grafikusunknak. A grafikai feldolgozás után kezdődik a szita előkészítése, fotózása, a színkeverés, illetve maga a nyomás. Ha ezzel is megvagyunk, egy email megy a megrendelőnek, hogy a csomag átvehető. Ennyi. A fiatal zenekarok persze sokkal többet kérdeznek, hosszabb idő az egyeztetés, izgulnak, mert sokszor az első pólójuk készül.
– Nyilván itt is fontos a minőség. Mennyire kell odafigyelni az alapanyagokra? Könnyű ezeket beszerezni?
– Nézzük sorban… A pólókat, pulcsikat nem nehéz beszerezni, Magyarországon szinte minden világmárkának van forgalmazója. Sőt, az elején nehéz is volt eldönteni, hogy melyik céggel szerződjünk.
A Gildanra esett a választás, nagyon jó anyagú és szabású ruhák és a külföldi zenekarok is szinte kivétel nélkül ezt kérik.
A nyomáshoz használt anyagoknál már nem ennyire egyszerű a helyzet, mert ezeket kettő magyar boltból és három külföldi webshopból szerezzük be.
– Kikkel dolgoztál eddig? Ha jól tudom vannak visszajáró kuncsaftok, de voltak már külföldi megrendelők is, ugye?
– A legjobb reklám az elégedett és visszajáró ügyfél. Nem kezdem el sorolni, mert valakit biztos kihagynék, de a facebook oldalunkon a képek közt szét lehet nézni.
A külföldi megrendelésekben általában van valami magyar vonatkozás. Magyar ügynök, magyar manager, stb. Így jutott el hozzánk az Alestorm, az Arkona és így esett be a Tesseract, a Bane, a Protest The Hero is.
Van két fix zenekarunk Franciaországban is, nagyon jó a viszony, nem kizárt, hogy meg is látogatjuk Őket hamarosan.
– Hogyan érhetnek el, ha valaki gyártatni szeretne?
– Fent vagyunk a közösségi portálokon, üzenetben, e-mailben bármikor elérhetőek vagyunk.
– Szoktak egyedi úgy értem, nem kizárólag a szokásos póló, pulcsi, stb. elképzelésekkel megkeresni?
– Egyszer Kollár Szabi barátom kért meg, hogy hangszóróselyemre nyomjunk, vicces volt, szerettük, de ezek nem jellemzőek.
– Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
– Inkább a zenekarokra vagyok büszke, akik nálunk gyártatnak. Nagyon jó a viszony mindnyájukkal. Ami egy óriási dolog, hogy az összes valamire való underground ruhamárka nálunk van, október óta a Grindrise, december óta pedig a Fvneral Apparel is. Ez egy elég nagy elismerés, mert ők tényleg a legmagasabb minőséget képviselik!
– Nézzük a terveket! Van terved a vállalkozás továbbfejlesztésre, esetleg a kínálat bővítésére?
– Ami fontos, hogy én az első pillanatban egy kis manufaktúra jelleggel működő, kizárólag kézi nyomással dolgozó műhelyt álmodtam meg. Folyamatosan bővítjük az eszközparkunkat, de ez a koncepció nem változhat, ehhez ragaszkodom.
– Saját webshop beindításában nem gondolkodtál?
– Van egy saját tervezésű kollekciónk, de ezeknek az árusítását a Rocketrider webshopra bíztam.
– Mekkora a hazai piac? Mekkora a konkurencia, ha van?
– A hazai piac kicsi, sajnos csak egy ilyesmivel foglalkozó céget ismerek, Tóth Balázsékat, velük az elején egyeztettük a dolgokat. Nem lépünk egymás „lábujjára”.
Hallomásból tudom, hogy a nagy cégek általában lekezelőek voltak a zenekarokkal, nem igazán szakították meg magukat, hogy a végeredmény jó legyen. Mi mindig időben kész vagyunk, felvesszük a telefont, egyeztetünk, ajánljuk az új termékeket, a lehető legjobbra feljavítjuk a grafikákat, a legmagasabb minőségű festékekkel nyomunk.
A próbanyomatról minden esetben fénykép készül, csak akkor kezdünk gyártani, amikor ezt jóváhagyták. A megrendelők elégedettek, és ezt elmesélik az ismerőseiknek is. Pont.
– Mi az a piaci rés, amibe be tudtál férkőzni?
– Nem piaci résnek nevezném ezt. 8 évet töltöttem el a Hammer Music munkatársaként, láttam, hogy a zenekarok milyen problémákkal küzdenek.
Számtalan magyar és külföldi koncerten dolgoztam, megtapasztaltam, hogy a közönség melyik pólót vásárolja meg azonnal és melyik mellett megy el, mintha ott sem lenne. Ezt a szakmai tapasztalatot próbálom kamatoztatni a RealPimpnél. Nem csak gyártunk, hanem a tanácsainkkal igyekszünk segíteni a zenekaroknak.
– A végére kicsit evezzünk személyes vizekre, ha nem bánod! Ha jól tudom jelenleg nem zenélsz? Miért nem? Változhat ez a közeljövőben?
– Nem dobolok egy ideje… Húsz évig zenéltem aktívan, volt olyan év, amikor 6-7 zenekarral koncerteztem egyszerre, tényleg az arcmázolós black metaltól a punkon, a blueson át a reggae-ig minden stílusban.
Kicsit elegem lett mindenből és mindenkiből, mostanában inkább dobtechnikuskodok, azt nagyon szeretem csinálni. Egy jó hiphop zenekarba elmennék játszani, ha Szarvas Dávid és Jakab András csörgetné a telómat, akkor azonnal pakolnék és mennék, de másokkal nem hiszem, hogy tudnék tiszta szívből játszani. Úgy meg mi értelme lenne…?
– Mesélj kicsit a személyes kedvenceidről, kérlek!
– Valahogy mindig a szélsőséges zenéket kedveltem, metalból csak a zsigerből jövő pusztítást, rapből meg a legpofátlanabb előadókat. Imádom a Vader-t, a Deicide-ot, az Entombed-ot, a Fleshgod Apocalypse-t, a Behemoth-ot, a Watain-t, de odáig vagyok a hazai rap királyaiért a Killakikitt-ért, a Realpimp logoban szereplő balta és az ujjakkal mutatott 13 is a Killakikitt iránti rajongásomat mutatja. Nagyon sokszor Tkyd, NKS és Barbárfivérek lemez forog meló közben és a kocsiban is. Nagyon bírom Mykee Mykanic-et is, Ő igazán egyedi módon használja a magyar nyelvet.
– Van valami egyéb kreatív tevékenységed, hobbid, amiről szívesen mesélnél?
– A kedvenc hobbim, hogy meló után hazamegyek és aki aznap „leJanizott” annak kinyomtatom a facebook profilképét és tomahawkokat dobálok a homlokába. Nagyon szeretem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Megnéztem a mintákat a facebookon, nagyon fasza termékek!