In Vacuo interjú

– Először is mutassátok be a csapatot, projektet! Minek kell tekinteni ezt a zenei találkozást, hogyan találtatok egymásra, ilyesmi?

emp: Kicsit sorsszerűnek érzem ezt a kooperációt. Nagával az elmúlt kb. öt évben „közeledtünk” egymáshoz, ami kezdődött a GuilTheeLustration lemezkritikámmal. Már akkor sokat gondolkodtam, hogy fel kellene venni vele a kapcsolatot, egyszerűen csak koncertezés, dobolás, zenészi ismerkedés jelleggel. Aztán ez akkor elmaradt. Majd a GuilTheeHomunculus Paradoxon lemezének kritikáját már a zenekar közvetlen megkeresésére vállaltam, amiből kerekedett egy kisebb e-mail-es beszélgetés. Miután Naga bekerült a ’forgács csapatba, már szinte elkerülhetetlen volt a sok-sok chatelésnek köszönhetően, hogy előbb-utóbb létrejöjjön ez a zenei kooperáció.

Naga: Ahhoz képest, amilyen bandákban játszottam 15 évvel ezelőtt, ez egy project, de a Nagaarumhoz képest csapat. Emppel időnként váltottunk szót cseten, mailben, meg képben voltam a zenei múltjáról is nagy vonalakban. Aztán mikor mesélte, hogy az Endless Rivernél állóvíz helyzet alakult ki énekeshiány miatt, mondtam neki, hogy ha szeretne egy „haladósabb” együttműködést, próbáljuk meg együtt.


– Miért In Vacuo lett a név?


Naga: Több variáció is volt és ez lett végül. Én az űr vákumja miatt kimondottan örülök neki, de az ideológiai dolgokat Emp irányítja itt, inkább mondja el ő.

emp: Amikor döntöttünk a közös zenei projekt megalkotásáról, akkor nagyvonalakban megegyeztünk, hogy Naga elsősorban a zene megírásán fog dolgozni. Maximális energiával a dalszerzés lesz a fő feladata. Én készítem a bookletet, írom a szövegeket, hozom a bandanevet, szóval minden olyan apró-cseprő dolgot, ami öli az időt és energiát, és csak megosztja a figyelmet. Ettől függetlenül mindenben közösen döntöttünk. A bandanév úgy jött, hogy volt valami frankós csapatnév a fejemben már régebb óta, csakhogy kiderült, az a bandanév másik 6-8 metal bandának is eszébe jutott már, így dobtuk. Ez volt a legjobb döntés, mert már nem is emlékszem rá :D. Ezután tudatosan kerestem azt az alternatívát, ami képvisel egyfajta transzcendens jelentést, ami referál a jelenlegi élethelyzetemre, világérzetemre, nem közhelyes, és amivel lehet azonosulni egyfajta univerzális képzettársítás révén. Így született meg az „In Vacuo”, ami számomra ezt mind képviseli.

– Naga, te azért elég elfoglalt vagy, tekintve, hogy a Guilthee mellett rendszeresen jelentkezel szólócuccokkal, de ezek szerint volt még fölös energiád? És voltak ezek szerint olyan ötleteid is, amit az előbb említettekben nem tudtál megvalósítani…

Naga: A GuilThee-ben részben dalszerző és főleg dobos vagyok, a szólóprojectemben meg mindenes ugyebár. Mivel azt régóta tudom, hogy Emp jobb dobos nálam, adta magát a dolog, hogy ezúttal a ritmusokkal ne én dolgozzak. Ez új feladat volt a számomra, rá tudtam koncentrálni a dallamokra. Mellesleg szerettem volna egy olyan lemezbe bedolgozni, ahol csak durva ének van, és a zene is keményebb mindennél, amiben eddig részt vettem. Egyébként a fejemben is hasonló káosz van zenei cuccokból, mint a lemezeken, amin dolgoztam, tehát nincs előre lefektetve, hogy egy téma GuilThee, Naga vagy In Vacuo lesz. Például az Urpower azon gitártémáját, amikor belép a blast, azt még a készülő Eventvm Fatalihoz írtam, de végülis úgy alakult, hogy az In Vacuoban lett felhasználva. Nem sajnálom, mert én csak egy sima blastet vertem volna rá, Emp meg rendesen megvariálta. Szóval örültem utólag a döntésnek.

– Emp, te az Endless Riverben voltál legutóbb aktív, ha jól tudom. Mit kell tudni erről a csapatról?

emp: Áh, fájdalmas pont jelenleg a csapat számomra. Nyolc éven keresztül zenéltünk együtt aktívan. Letoltunk 60-70 bulit itthon és külföldön. Szinte itt tanultam meg úgy-ahogy metalt dobolni és az Endless zenészekkel a mai napig egy nagyon szoros barátság fűz össze. Hosszas és kínkeserves munka során felvettük a harmadik kiadványunk teljes zenei anyagát, ami a mai napig ott vár a befejezésre a gépemen, ugyan is lassan három éve nem tudjuk az éneket felvenni, mert nincs kivel. Egy ideig úgy volt, hogy egy spanyol énekes készíti el, de a végeredménnyel elégedetlenek voltunk. Aztán beszéltem Martyr Luciferrel is, aki a zenei alapot meghallgatva szívesen vállalta volna, de vele a költségekben nem tudtunk megegyezni. Megkerestem pár magyar extrém vokalistát, de ilyen-olyan kifogásokkal egyikük sem vállalta. Az Endless eredeti énekese természetesen vállalta a feléneklést, csak éppen nem csinálja. Nagyon sajnálom a dolgot, mert én elégedett vagyok a zenével és szeretném megmutatni a hallgatóknak, zenefanatikusoknak is, de egyszerűen belefáradtam a folyamatos küzdelembe. Főleg, hogy két stúdió projekttel dolgozok épp, ahol gördülékenyen halad a munka.



– Némileg eltér a véleményetek a teljes album kontra dalonkénti zenehallgatás tárgyban. Volt ennek valami hatása a dalszerzésben?


Naga: Nem.

emp: Elég sok mindenben markánsan eltér a véleményünk, de ez mind szinte kizárólag teoretikus, életfilozófiai, világnézeti különbség. Bármikor kész vagyok kifejteni a véleményemet, de mára megtanultam azt csak is a sajátomként kezelni és elfogadni, hogy más az enyémtől teljesen különböző véleményt is vallhat. Szerintem a dalszerzésre ez nem volt semmilyen hatással, gördülékenyen, egyetértésben ment a maga medrében minden.

– Azt írjátok, hogy emp a dobokért és a szövegekért, Naga pedig a gitár, basszus, vokál hármasért felelt. Hogyan alakult ki ez a munkamegosztás? Hogy készültek a dalok?

emp: A munkamegosztás lényegét fentebb kifejtettem. Kimondottan jól működött, mert nekem a szövegekre és a vizuális megjelenésre is elég konkrét ötleteim voltak, nagyon élveztem megvalósítani azokat. Naga meg pont, hogy nem is akart most ezekkel bíbelődni.

Naga: Eredetileg úgy volt, hogy Emp is énekel, csak a torka szétrobbant a januári időjárástól. Egyébként a szerepek valahogy adták magukat. Pl. ismerve Emp dobjátékát, nekem eszembe sem jutott, hogy itt dobolni akarjak. Ahogy ő sem csavargatta ki a kezemből a hathúrost. A szövegeket meg örültem is, hogy csinálja, mivel egy lemez elkészítésekor ahhoz szokott a legkevesebb kedvem lenni.

– Mi tudható meg a dalok szövegeiről? Személyes jellegűek, szeretnétek velük valamit közölni, vagy inkább csak szükséges technikai eleme a daloknak?

emp: Szélsőségesen személyes jellegű mind. A belső érzéseimről, félelmeimről, megélt krízisekről szólnak. Keverve mindez az időről és térről, a Teremtő erőről alkotott elképzeléseimmel, belső démonaimmal vívott harcaim megélésével. Egyfajta szilánkok a személyes belső és külső univerzumomból, amiben elég sok motívum megjelenik Stanislaw Lem, Arthur C. Clarke és az analitikus pszichológia szakirodalmából is. Üzenni nem akarok, viszont ezek megírása számomra messze túlmutat azon, hogy csak kiszolgáló, technikailag szükséges elemei legyenek a zenének. Minden szöveget magyarul írok, hiszen csak az anyanyelvem segítségével vagyok képes ebbe a mélységbe eljutni. Aztán az Endless gitáros Montag Viktor barátom fordítja angolra mindezt. Az angolhoz ragaszkodok, ha metal éneklésről van szó. A magyar nyelv borzasztóan bántja a fülemet ebben a zenei közegben.

– A lemez stílusa leginkább black metalként írható le. Mit jelent számotokra a black metal?

emp: Számomra egyfajta transz-szerű állapotot jelent a black metal. Vagyis inkább megfordítva a dolgot, a black metal az egyik olyan stílus, amin belül vannak lemezek, amik egyfajta belső kapuk megnyitását képesek bennem elősegíteni. Ideológiák és ‘bullshit’ nélkül. Számomra csak a zene része számít. Nem érdekelnek klasszikus értelemben a ‘bandák’, mint brandek.

Naga: A szabadságot.

– Tervezitek-e a folytatást vagy ez csak egyszeri móka volt?

emp: Tervezzük, mert jó volt együtt megalkotni a lemezt. A munka örömmel töltött el mindkettőnket, a végeredménnyel elégedettek vagyunk és a befejeztével azonnal éreztem, hogy ezen a vonalon még van bennünk mondanivaló és energia.

Naga: Tervezzük a folytatást, igen. Hogy milyen lesz, azt még nem tudom, nekem nincsenek konkrét terveim erre vonatkozólag.

– Naga nézőpontját ismerjük „sufnituning” kérdésben. Emp, te hogy látod ezt?

emp: Nincs különösebben ultimatív véleményem ezzel kapcsolatban. Van album, amiknek jól áll, van aminek nem. Pro és kontra van jó és rossz példa mindenre. Az én értékrendszeremben sokkal fontosabb az, hogy amit közölni akar egy lemez, amit képvisel, az összhangban van-e azzal, ahogy megszólal, azzal, ahogy megjelenik fizikai valójában. Ezer és ezer téma, hangulat van, amiről lehet a zene nyelvén beszélni. Nem lehet minden esetben ugyan abban a modorban a megfelelő hatást kiváltani. Nem hiszem, hogy mondjuk egy Puritanical Euphoric Misanthropiának jót tenne egy ótvar hangzás.

– Mivel aktívan írtok is lemezismertetőket, hogyan mutatnátok be a saját alkotásotokat, ha elvonatkoztatunk attól, hogy ez a sajátotok?


Naga: Nem tudok elvonatkoztatni, így ha nem haragszol meg, én passzolnám a feladatot.

emp: Na, szerintem ez az, amitől képtelenség elvonatkoztatni. Ha megkérdezi valaki tőlem, hogy ugyan már, milyen ez az In Vacuo, akkor talán azt mondanám neki, hogy egy black alapokra felépített zenei utazás, ami elsősorban rólunk szól, de képes bárkit megszólítani, aki nyitott erre a vonalra.

– Ha jól láttam, az In Vacuo CD fizikai formájában nem a Naga művekben hagyománnyá vált aranylemezen jött ki. Mi történt?


emp: Semmi különös. Szikár matematika áll a háttérben. Átbeszéltük, hogy milyen lehetőségeink vannak a fizikai megjelenésre, melyiknek mi a költsége és mik a terveink a legyártott példányokkal. Én ragaszkodtam a fizikai manifesztumhoz, Naga kevésbé. Ez a kompromisszum volt életképes.

Naga: Semmi különös, csak elfogytak a Kodak Gold CD-im. Illetve pár darab van, viszont annál többet akartunk készíteni az
In Vacuohoz.

– Nagyon szeretem az album borítóját. Tudható-e, hogy hol készült a fotó eredetije?
emp: Természetesen! Az In Vacuo esetében, mindent mi készítettünk. A zeneíráson, a keverésen, az Urpower klipjének felvételein keresztül a bookletig minden saját szellemi termék. Ezt nagyon fontosnak érzem és ez a jövőben is így lesz. A booklet külső és felismerhetetlenre alakított belső fotóit valamikor 2008 telén készítettem Tatán, az Öreg tó mellett egy mobiltelefonnal 🙂
– Láttok reális esélyt arra, hogy valaha színpadra vigyétek az In Vacuo dalokat? Ha nem, miért?

emp: Esélyt igen, reális esélyt nem :). Nem hiszem, hogy erre szükség, vagy bármiféle reális külső igény lenne jelenleg.

Naga: Nem tudom, mit hoz a jövő. Én színpadon kevés lennék a gitárhoz + ének. Ahhoz meg, hogy csak énekeljek, nem vagyok elég exibicionista. Nagyon sokat koncerteztünk régebbi bandákkal, és akkor mindig doboltam. Az In Vacuoban esetleg a basszert merném színpadon bevállalni. Session zenészek fogadására nincs pénzünk, ahhoz meg pofám nincs, hogy haveri alapon kérjünk segítséget, aztán dalszerző fázisban meg elzavarjak mindenkit, mondván én írom a gitártémákat. De egyébként sem rágom a betont, hogy koncertezzünk. Tudom viszont, hogy Emp szeretne 😀

– Mit szóltok, hogy „megnyertétek” a hangpróbát?

emp: Egyrészt nem számítottam rá, másrészt nagyon megtisztelő. Úgy gondolom, hogy eléggé sokat nyomott a latban, hogy a mostani csapat sokkal homogénebb módon az extrém zenék elkötelezett híve. E mellett úgy érzem, hogy a pontokban benne van egy jó adag támogatás és biztatás is, amit remélem meg tudunk majd szolgálni a második nagylemezzel.

Naga: Ez lényegtelen ahhoz képest, hogy bent voltunk.

– Emp, te a „zeneipar” sok területén (zenélsz, foglalkoztál koncertszervezéssel, írsz a ‘forgácsra) kipróbáltad már magad. Melyik áll(t) hozzád a legközelebb?

emp: Természetesen a zeneszerzés. Ha 1-2 hétig nem foglalkozhatom valamilyen részével a zeneszerzésnek, totálisan szétesek, kikészítem magam és a körülöttem élőket is. Így ezt megpróbálom elkerülni és minden lehetőséget megragadok a zenélésre a magam kis szintjén. Ennek köszönhetően született anno a Maverick Spirits lemez és így fog megjelenni még remélhetőleg idén a rock’n’rollos – Motörheades Bastards és a klasszikus death metalban utazó Amorite nevű csapatok első lemeze is. Ezeket a közelmúltban doboltam fel. Továbbá kisegítek egy fiatal, tehetséges, tatabányai alter rockban utazó zenészpalántát is. Örök nyughatatlanként folyamatosan keresem azokat a lehetőségeket, ahol alkothatok és erre egy tökéletes lehetőség az In Vacuo kiteljesítése.

– Nem publikáltatok zenekari fotót eddig. Mi az oka ennek az arctalanságnak?

emp: Nem számít, hogy kik vagyunk a magánéletünkben. A megalkotott zene vagyunk mi. Vagyis amit közölni szeretnénk az maga az In Vacuo. Tök lényegtelen, hogy most van-e szakállunk, vagy nincs. Nem hiszem, hogy bármit is hozzátenne az In Vacuo-hoz, ha valami romos templom előtt vicsorognánk a fényképezőgépbe. Ez nem egy ilyen „húúú legyünk misztikusak” dolog, mert ez totálisan hidegen hagy. Aki ránk keres, körülbelül öt perc alatt megtalálhat mindkettőnket a neten. Vagyis azokat a személyeket, akik egyébként, bármilyen furcsa is ez, de kockás ingben, farmerban a barátnőjükkel, gyerekükkel állatkertbe, strandra, moziba járnak, hétköznap egy munkahelyen dolgoznak, szobamacskát tartanak, aki néha vicces dolgokat csinál stb… Ha ez érdekel valakit, hát hajrá. Ezen keresztül nem fog közelebb jutni az In Vacuo-hoz, csak is a zene, a szövegek és a megálmodott vizualizáció értelmezésén keresztül.

Naga: Nem tudom. A GuilThee-ben mivel ez megy, így itt sem fedhetem fel magam. Emp meg egyszerűen elfogadta ezt a dolgot. De ha holnap teliszórná a saját fotóival az étert, aláírva, hogy In Vacuo, engem az sem zavarna.

– Zárásként meséljetek a közeli és távolabbi terveitekről, kérlek!

emp: Nincs elvárás, nincs külső kényszer, nincs belső feszült megfelelési vágy bennem, Nagában még kevésbé, így spontán fogunk dolgozni akkor, amikor erre alkalmas lesz az idő. Én már story-board szinten előkészítettem két klipet az In Vacuo részére, amiknek a megvalósítása nagyon izgalmas feladat lesz számomra. Remélem, legalább az egyiket még idén közzé tehetjük. Év vége felé, ha úgy érezzük, akkor elkezdjük megírni a második lemezt.

Naga: Én jelenleg egy új Nagaarum lemezen dolgozom. A GuilThee most pihenget, talán hosszabb időre, mint általában szokott. Emppel azt beszéltük, hogy ősz környékén elkezdjük megalapozni a második kiadványt. Elég sokfelé küldtünk promó CD-t, és bár nagyon jól fogadta mindenki a lemezt, használható kiadós felkérést nem kaptunk (használhatatlant sokat), megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy akkor és azt csináljunk, amit akarunk.

<a href=”http://invacuohungary.bandcamp.com/album/in-vacuo”>In Vacuo by In Vacuo</a>
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.