Negură Bunget interjú


Olvastam, hogy feltörték a turnébuszotokat Bulgáriában és elloptak különböző felszereléseket. A hangszereitekből is elvittek?
Hangszereket éppen nem, viszont laptopokat, tableteket igen, amelyek a digitális keverőpult kellékei, és nélkülük semmihez sem tudnánk kezdeni. De végül megoldottuk valahogy, és szerencsére módunkban állt helyettesíteni őket.

Hogyan jutottatok el a következő helyszínre?
Egy rögtönzött kartondarabbal pótoltuk a kisbusz betört üvegét. Kolozsvár volt a következő állomás, viszont kerülnünk kellett Temesvár felé, hogy néhány eszközzel kiegészítsük a felszerelést.

Ezt leszámítva, milyen tapasztalataid vannak a turnéról?
Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Igazság szerint, jobban alakulnak a dolgok, mint arra számítani lehetett, a koncertek látogatottságával is meg vagyok elégedve, nem igazán lehet panaszra okunk.


Rátérnék az új albummal kapcsolatos kérdéseimre. Elsősorban szeretnék gratulálni a Tău lemezhez. Milyen vélemények jutottak el hozzád az anyagról?

Szoktunk hallani mindenfélét a lemezeinkről, de nem érdekel minket annyira, ki mit mond. Mi mindent beleadtunk az új dalokba, és nekünk csak ez számit. Egyébként elismerő véleményekből van több, az emberek megértették, hogy egy igen összetett anyag született, amely elmélyülést igényel. Reméltük is, hogy így lesz.

Egyre képlékenyebbé válnak nálatok a stílusbeli korlátok, és ezt az új lemez is alátámasztja. Gondolod, hogy a Negură Bunget valaha elhagyja majd a black metal elemeket?
Mindig is volt egy black metal alapja annak, amit csinálunk, de ezek az izgalmas kísérletek maguktól értetődően épülnek bele a zenébe. Nem szabunk gátakat az elképzeléseinknek, hanem igyekszünk őket megvalósítani, és ez a jövőben sem lesz másképpen. Ugyanakkor megtartjuk azokat az elemeket is, amelyek már a kezdetekben is jellemeztek minket. A múlt és a jelen keveréke mindig érezhető lesz, és a trilógia többi része sem lesz kivétel ez alól.

Az Împodobeala Timpului című dalban még a Negură Bungethez képest is szembetűnő a népi motívumok sora. Honnan ered a népzene iránti szereteted?
Ez az érdeklődés nem kizárólag a Negură Bunget-hez kötődik. Mióta az eszemet tudom, vonzódtam a népi hagyományokhoz, a folklórhoz, csakúgy, mint a zenéhez, így a Negură Bunget csupán egy szerencsés találkozása e két szenvedélyemnek. A zenekaron kívül is hosszú évek óta foglalkozom helyi tradíciók kutatásával, ezt tanulmányozom, és mindig felfedezek benne valami újat. Ami pedig az említett dalt illeti, valóban jobban kitűnnek a népi elemek, de ugyanakkor ez egy eléggé szokatlan, kísérletezős dal, amibe rengeteg másfajta elem is került, és a szerkezete is rendkívül bonyolult. A dalokban sok olyan finom apróság rejlik, amit talán sokan nem is vesznek észre, de mivel rétegzett zenéről beszélünk, ezért egyértelműen komplexebb is a végeredmény. És ez nem csak a zenére igaz, hanem a szövegekben is megmutatkozik. De nyilván vannak olyan rajongók is, akik észreveszik ezeket a részleteket, rezonál bennük ez a fajta zene, és mi magunk is ilyenek vagyunk. Ez csak így működik.

Több hasonló tételre számíthatunk majd a továbbiakban?
Hát, ezt nagyon nehéz megmondani. Sok mindenre lehet majd számítani. Ez minden, amit mondhatok.

Az igaz, hogy egy buhai (egyfajta köcsögduda) nevű hangszert is használtatok az album felvételekor, amelynek egy része lószőrből készül?
Igen, ez így igaz. Ez egy nagyon érdekes hangszer, úgy néz ki, mint egy dob, csak a kifeszített bőrből húrok lógnak, amiket tulajdonképpen lószőrből készítenek. Ezeket a húrokat nedves kézzel húzogatja az ember, ami egy nagyon érdekes, furcsa hangot ad ki.


Hol hallhatjuk ezt pontosan a lemezen?

A Nămetenie dalban hallható leginkább, de talán az Împodobeala Timpului-ban is felhasználtuk. Nem egy olyan hangszer, amit azonnal kihallasz, nem kerül soha előtérbe, viszont ha megfigyeled, ott van a háttérben.

Élőben is használjátok?
Sajnos, nem túl praktikus ilyet élőben használni, mert csak vizes kézzel működik. Különben sem hiszem, hogy sok hallatszana belőle, szóval nem lenne sok értelme. Amúgy is rengeteg hangszert viszünk fel a színpadra, úgyhogy azokat használjuk fel, amelyeket érdemben meg is tudunk szólaltatni.


Rátérnék a Schimnicește című dalra. Nekem végig az az érzésem, amikor hallgatom, hogy egy olyan ember kiáltja égnek a magányát, aki megőrizte világa hagyományait és spirituális értékeit, de egyedül maradt egy olyan társadalomban, mint a mai. Te hogy látod?

Valóban a magányról szól ez a dal, és lehet úgy is értelmezni, ahogy felvázoltad, de igyekszünk távol tartani magunkat attól, hogy konkrét értelmezéseket fogalmazzunk meg. A dal egy hegycsúcsok között tévelygő, irányt vesztett, céltalan embert ír le, aki közel kerül az éghez, de ugyanakkor, kicsit önsanyargató módon, saját magányába zárkózik.

Te magad sok időt töltesz a hegyek között?
Szerencsére, ennek az albumnak az elkészítéséhez rengeteg időt tölthettem a hegyekben, a természetben. Ahogy látod, dalainkat különböző helyekről, legendákról és bizonyos helyekhez kapcsolódó hiedelmekről írtuk, minden dal egy különböző domborzati forma. Például nagyon megragadott a fenyvesek között megbúvó hegyi tavacska (tău), amikor a Fogarasokban jártam. Ha egy helyet kellene kiemelnem, ami megfogalmazza az album lényegét, akkor az pontosan ez a jelenség lenne.

Létezik benned egyfajta eltávolodás a mai világtól, ami elől éppen a természet nyújthat számodra menedéket? Remetének látod magad?

Igen is, meg nem is. Azt hiszem, ez egy paradoxon bennem, hiszen igyekszem élni azzal a lehetőséggel, amit ez a kor felkínál nekem. Úgy értem, nem szeretnék más korszakban élni, mint amelyben vagyok. Másrészt, én a saját világomat élem, ami olykor kapcsolódik a jelenhez, máskor pedig egészen más ösvényeken vezet az utam.

Mit gondolsz arról a világról, amelyben jelenleg élünk?
Ahogy már említettem, rengeteg lehetőség van a mai világban, de legalább ugyanannyi kihívással is szembe kell néznünk. Ez egy rendkívül felszínes világ, ahol mély és tartalmas dolgok nehezen vernek gyökeret, az alaposan kidolgozott munkára kicsi az igény, és minden trend nagyon gyorsan lefut. Azonban zenészként azt is elmondhatom, hogy egy sokkal szélesebb közeghez eljut ma a zene. Igaz, sokkal nehezebb kapcsolatot teremteni ezzel a publikummal, de a zene könnyebben célt talál. Régebben ahhoz, hogy öt emberhez eljussanak a dalaid, öt csomagot kellett feladni a postán. Viszont sokkal nagyobb volt a valószínűsége annak is, hogy az az öt ember valóban meg is hallgatja a lemezedet.


Tudom, hogy irodalmat végeztél és rengeteget olvasol, ezért tudnál olyan könyvet ajánlani, ami valamilyen szinten jellemez téged, vagy a gondolkodásmódodat?

Lucian Blaga mindig is nagyon közel állt hozzám, tetszettek a misztériumról alkotott teóriái, a földrajzi helyekhez és domborzatokhoz kötődő egész spirituális univerzuma, szóval én úgy gondolom, hogy Blaga az, akinek a neve elsőként felmerül. Vagy ott van például a Nem téptem szét csodákból font ékét a világnak című verse, ami nagyon jól összeillik azzal, amire mi is törekszünk, hogy tágítsuk a horizontot, de ugyanakkor a misztériumot se romboljuk le.

Mi a munkamódszered szövegírás terén, tekintettel arra, hogy nem hétköznapi szavakkal fogalmazol? Milyen forrásokat használsz?
Nagyon sokat dolgozom a dalszövegeken. Az írást megelőzően népdalgyűjteményeket, verses köteteket tanulmányozok, amelyekből szavakat kölcsönzök, ötleteket merítek. Ehhez hozzájönnek a lemez koncepciójához szükséges elemek. Tényleg sokat olvasok, de minden alkalommal tudom, mit keresek. Általában előre átgondolt ötletekhez gyűjtök konkrétumokat, ami egyre nehezebb, mert mindig újabb és újabb forrásokból szeretnék táplálkozni. De időigényessége és nehézségei ellenére is örömteli elfoglaltság ez.

A Vîrstele Pămîntului és a Tău között öt év telt el. A trilógia második felét pedig már 2016-ra ígérted. Hogyan lesztek képesek tartani ezt a határidőt?
A trilógia első része volt lényegében a legnehezebb, legösszetettebb minden szempontból, hiszen amikor elkezdtünk dolgozni a lemezen, egyúttal a trilógia koncepciójának kialakításán is dolgoztunk, úgyhogy nagyon sok anyagunk van már a következő két részhez is. Innentől már könnyebb lesz. Kész dalok nyilván még nincsenek, de részletek, szövegek, ötletek igen. Sőt, videó és képi anyagok is vannak már, ami mindenképpen nagy segítség.

A második rész hangulata különbözni fog a Tău lemezétől?
Azt hiszem, lényegesen eltér majd a három rész egymástól, hiszen egy alapkoncepció három különböző megközelítéséről van szó. Biztos nem fogjuk ugyanazt a lemezt kiadni háromszor.

Szerinted milyen tényezőknek köszönhetitek azt, hogy nemzetközileg ismert nevetek van az undergroundban?
Mindenképpen nagy szerencse kellett hozzá. Nincsenek receptek, amiket megoszthatnék veled. Az elkötelezettség és a törekvés nagyon fontos, mi pedig haladtunk előre, és túlléptünk a nehézségeken.

Te hogy látod a Negură Bungetben töltött elmúlt húsz évet? Elégedett vagy azzal, amit elértél a zenekarral?
Teljes mértékben. Nem hiszem, hogy bármin is változtatnék abból, amit eddig véghezvittem, és remélem, hogy még húsz évig folytatni tudom ugyanígy.


Milyen zenét hallgatsz mostanában?

Nagyon sok féle zenét hallgatok, mondjuk metalt kevésbé, sokkal inkább ambient dolgokat, ami nem azt jelenti, hogy nem vagyok képben a mai formációkkal. Követem, ami a metal világában történik, azonban inkább a meditatív jellegű zenékben találok nyugalmat és élvezetet. Húsz év zajongás után az embernek valamelyest csökken a toleranciája a durva zenék iránt.

És mi a véleményed a jelenlegi black metal szintér alakulásáról?
Úgy gondolom, hogy a black metal elkezdett veszíteni jelentőségéből. Ez alatt azt értem, hogy régebben több hangsúlyt fektettek a bandák a mögöttes tartalom, a koncepció kialakítására, és ma már nagyon nehéz újra és újra felruházni egy lemezt azzal az aurával, amivel a régebbi dolgok rendelkeztek. Ideális az lenne, ha mindenki szélesebb életteret alakítana ki a zenekara számára, amelyben fejlődni képes, de sokan korlátok közé ragadtak, ami nem jelent mást, mint zenéjük újrahasznosítását. Szerencsére mindig akadnak kivételek is.

Egy anyagiakra kitérő kérdés: meg lehet élni a Negură Bungetből?
Nekem ez a zenekar a fő elfoglaltságom, nincs munkahelyem, ahová be kell járnom, de vannak más kisebb források is, mint például a stúdióval kapcsolatos tevékenységeim, meg ehhez hasonló apróbb dolgok. Szerencsére boldogulok, és ha olykor nehéz is, százszor inkább ezt választom, semhogy be kelljen járnom egy kötött időbeosztású munkahelyre, ami mellett képtelenség lenne megtennem mindazt, amit így módomban áll véghezvinni.

Az utolsó kérdésem az lenne, hogy van-e élet számodra a Negură Bunget után, és ha igen, mivel szeretnél foglalkozni akkor?
Nehéz ezt megmondani, de biztos, hogy elérkezik az a pillanat, amikor ezt abba kell hagynom, és mással kell foglalkoznom. Még ha nem is tudom megmondani, mi lesz akkor, úgy érzem, már most fel vagyok rá készülve, tehát nem fog különösebb problémát jelenteni a változás. De nem hiszem, hogy a közeljövőben fog ez bekövetkezni. Tudom, hogy ez nem tarthat örökké, nem is kell, hogy élete végéig csinálja az ember, de addig semmiképp sem hagyjuk abba, amíg számunkra jelentőséggel bír a dolog és értelmét látjuk.

Negură Bunget interjú (3 komment)