– A zene már gyermekként lenyűgözött. Édesapám már születésemkor eldöntötte, hogy zenét fogok tanulni. Mivel öt eves koromban meghalt, így ebből nem lett semmi.
Édesanyám egyedül nevelt a bátyámat és engem. Szegények voltunk mint a templom egere, úgyhogy sokat váratott még magára a dolog.
Kamasz éveim elején Sóti Szabi barátom bátyja Zsolti, révén hozzájutottam másolt kazettán számomra addig teljesen ismeretlen zenékhez. Az akkori magyar és külföldi underground muzsikák teljesen lenyűgöztek. (Addig Michael Jacksont meg Lordot hallgattam 🙂 )
A legjobban azonban az a kazetta nyerte el a tetszésemet amire ez volt írva: Depeche Mode – Music for the masses.
Akkor szerelmesedtem bele az olyan zenébe, aminek mélysége van. Fontos, hogy én sosem stílusokban gondolkodom. Nekem nem stílusok tetszenek, hanem hangulatok.
Mélységek és magasságok. Nem szeretem a semmilyen zenéket. Az életben is ilyen vagyok. A szenvedélyes és az unalmas között cikázok. 🙂
Kamaszként kezdtem el gitározni is. Az első akkordokat Hevesi Imrétől tanultam Békéscsabán a középiskolai kollégiumi években. Énekes sosem akartam lenni. Túl szégyenlős voltam.
Viszont azonnal elkezdtem dalokat fabrikálni, amint megtanultam pár akkordot.
Kicsivel később már szövegeket is írtam hozzájuk.
A tanulási folyamat a mai napig tart. Én az életfogytig tartó tanulás abszolút hive vagyok. Amikor 2007-ben beszüntettem a De Facto tevékenységemet, megkerestem az ország legjobb énekiskoláját, és keményen belevetettem magam a hangképzés világába.
Nagyon hasznos volt és minden énekesnek ajánlom a helyes hangképzés alapjainak elsajátítását. Abban nem hiszek, hogy aki nem tud énekelni az megtanulhat, de aki tehetséges, az sokat nyerhet vele és kicsit új személyiséget is adhat a dolog. A lelked is fejlődik a megfelelő hangképzési módszerek segítségével. Magabiztosabb leszel.
Ráadásul Fóris Attila énektanárom személyében nem csak egy énektanárra, de egy barátra is leltem.
– Néhány mondatban foglald össze kérlek, amit fontosnak tartasz a De Facto történetével kapcsolatban!
– Ez a zenekar szeretném ha a jelenről szólna. Ha valakit érdekel a története nézzen utána. (Pl. a csapat Facebook oldalán.)
Én nem élek a múltban és nem szokott érdekelni, mi történt anno. A múlt nagyon fontos számomra, de nem abban élek. Én a jelenben élek és a zenekar is.
Egy valamit fontosnak tartok elmondani. Ez nem egy tardicionális dark, goth zenekar. Sosem volt az.
Vannak stílusjegyek, amik megegyeznek azokéval, de nem törekedtem sosem arra, hogy tipikus vagy könnyen skatulyázható legyen a zenénk. Ha megnézed, nincs két egyforma lemezünk sem. Engem sokkal jobban érdekel az, hogy egyedit alkossunk. Szerencsére a társaim is így gondolják.
– Ecsegfalván lehetett valami a levegőben, hisz onnan indult a színtéren szintén elég sikeres Garden of Eden is. Mi erről a véleményed?
– Ez az Ecsegfalva dolog sem olyan mint elsőre látszik.
Az emberek általánosítanak. A De Facto-t is Ecsegfalvinak gondolják és több helyen olvastam már, hogy onnan indult, stb. Ez egy hülyeség. Én vagyok csak ecsegi. Sosem volt más a településről a De Facto-ban. Mint ahogy a Gardenben sem mindenki volt az.
A másik ostobaság az, amikor a Nightbreed fesztivál szervezését a De Facto-hoz kötik sajtóorgánumok. A rendezvényt én szerveztem/szervezem és nem a zenekar.
Ezt főleg a többiek miatt mondom. Hiszen mindenki büszke arra, ahonnan jött.
Az viszont tény, hogy a PG csoport, a Garden és a De Facto meghatározó szereplői ecsegiek. Ez egy 1400 lelkes istenhátamögötti falu viszonylatában több mint érdekes. Főleg ha azt nézed, hogy mindhárom zenekar a saját stílusában eljutott a plafonig.
Ha már a PG szóba került, megemlíteném, hogy a Jantyik testvérek szellemisége, úgy zeneileg mint emberileg, meghatározó minden Ecsegi számára. Szeretjük és tiszteljük őket. Ez dolog már az édesapjukkal elkezdődött, aki tanító volt Ecsegen és emlékét szívünkben hordjuk életünk végéig..
De hogy a kérdésedre is válaszoljak. 🙂
Az ilyen fajta zenei érzékenység, a komolyabb mondanivalójú zenék iránti fogékonyság talán az Alföld ezen részére jellemző hangulatnak tudható be. Ezen a részen nincsenek nagyvárosok. Nincs munkalehetőség, így pénz sem nagyon akad. Innen már egyenes út vezet egyfajta csendes, melankólikus, olykor depressziós atmoszféráig, ami ezt a környéket jellemzi. Emlékszem, amikor kölyökkoromban elmentem a Dunántúlra nyaralni egy hasonló paraméterekkel rendelkező faluba. Hiába volt hasonló, mégis egy másik dimenzió volt az emberek látásmódja miatt. Friss, ismeretlen fuvallatként érintett meg az optimizmus és a derű, ami belőlük áradt.
Nálunk még a föld is olyan kemény, mint a beton. Az emberek szíve is egy kicsit kérgesebb az átlagnál. Viszon belül olyan óriási szeretet lakozik, ami pont ennek a néha nagyon nehéz életformának tudható be. A Rock zene ezen ága is pont ilyen. Kicsit hangos és durva, de ugyanakkor legbelülbelül, a szíved és lelked legmélyén található érzékeny pontokat érinti. Nem minden Rock zene ilyen. Nem is szeretek mindent ami Rock. Ezért mondtam, hogy nem stílusokban gondolkodom.
– Nem hagyható ki az a kérdés, hogy mi miatt ért véget anno a De Facto? Sikeres lemezekre, sikeres fellépésekre emlékszem és lojális rajongókra…
– Ahogy a legnagyobb birodalmak bukását, ezt is belülről emésztette fel valami…
Emberileg elfáradtunk. Nagyon-nagyon nehéz öt embernek együtt lennie évekig.
Rossz volt a kommunikáció közöttünk.
Ezen kívül én személy szerint elveszítettem az érdeklődésemet a zenekar iránt.
Valami másra vágytam. Még a zenében is.
Elkezdem egy olyan munkát, amit nagyon élveztem és lekötötte minden figyelmemet. De egyikőnk sem szakított a zenével. Ahogy említettem én lelkes tanulási folyamatba kezdtem. A többiek nélkülem is zenélgettek tovább és én is összeraktam pár dalt Zolival is és másokkal is dolgoztam együtt.
Az elmúlt 7-8 év számomra a tanulásról és fejlődésről szólt. Emberileg és zeneileg is.
De pl. Geőcze Zoli gitárosunk is hasonlóképpen volt. Ő a hangfelvételek és a stúdiózás világában merült el. Mostanra amellett, hogy kiváló dalszerző és gitáros, remek hangmérnökké is vált.
– A csapat feloszlása után keveset lehetett hallani felőled. Szerepeltél valami tévés tehetségkutatón, ha jól emlékszem.
– Nem szerepeltem sehol. Csak szerettem volna. Indultam három egymás követő évadban az X-faktorban. Erről sokat tudnék mesélni, de annyit nem ér.
Most kérdezhetnéd, hogy akkor mi a fa***nak mentél oda? 🙂
Arra azt válaszolom, hogy néha igenis kikerülnek onnan olyanok, akikre érdemes felnézni. Nem mondanék neveket, de mindenki tud legalább egy olyan nevet, aki valamelyik ilyen műsorban lett “felfedezve” és tényleg tehetséges és évek múltán is a pályán marad. Igaz hogy százból egy, de akkor is van ilyen. Én egy ilyen “egy” lennék szívesen. Egy ellenpélda. Egy árral szemben úszó hal a nagy hülyeség áradatban, ami a
tévéket jellemzi. Mindig is ezt csináltam, ha belegondolsz. Csak ott a nagy nyílvánosság előtt történt volna. Annyit mondhatok, hogy ezen a téren még okozhatok meglepetést. 🙂
– Nemrég örömmel láttam, hogy újra aktivizáljátok a De Facto-t. Mi vitt erre rá? Milyen felállásban működik most a banda?
– Már 2-3 éve folyamatosan beszélünk róla a többiekkel, de valamiért nem sikerült tető alá hozni. Most meg csak körbetelefonáltam és mindenki benne volt.
Nem mondom, hogy egyszerű volt az újrakezdés, de nehéznek sem mondanám.
Ennek most kellett megtörténnie, nem hamarabb vagy később. Hiszek a sorsszerűségben.
A felállás az, amivel befejeztük 2007-ben.
Geőcze Zoli gitáros, Hary Attila dobos, Bangha Tomi bőgős, Kocsis Pityu szinti és jómagam.
– Mik a tervek? Új lemez, koncertek?
– Most gyorsan összerántottam egy Nightbreed fesztivált is aminek túlzás nélkül mondom, nagyon sokan örülnek. Köztük én is. Ott fogunk elsőként játszani. Nagyon készülünk rá. Írtunk egy új dalt is erre az alkalomra.
Most egy próbatermi videóval is jelentkezünk erre a dalra a lemezírási időszak alatt, de ősszel várható egy komoly videoklip is.
Karácsonyra szerintem új lemezzel jelentkezünk.
Szeretnénk sokat koncertezni és jól érezni magunkat.
– Mi a helyzet a korai anyagokkal? Be lehet még szerezni őket?
– A Hammernél mindet. De nálunk is van. Nem dobtam ki semmit. 🙂
– Ha választani kellene az eddig megjelent anyagok közül, melyik az, amit mai fejjel is a legjobbnak találsz?
– Mindet és egyiket sem. 🙂
Nem hallgatom sosem a saját zenénket.
De ha kényszerítenél, akkor talán az Evangeliom lemezt mondanám. 🙂
A zenész, főleg a dalszerző, mindig azt szereti a legjobban, ami a legfrissebb. De azt is utálja a legjobban, mert már az agyára megy, annyit tökölt vele. 🙂
– Ha valamit még el szeretnél mondani a csapattal kapcsolatban, itt a lehetőség!
– A De Facto nem klisékben gondolkodik és nem ilyen, meg olyan stílusú zenében.
Nem akar hasonlítani semmihez. Szeretném, ha mások sem tennék ezt a zenénkkel!
A De Facto az De Facto.
Egyedit és megismételhetetlent szeretnénk alkotni, nem pedig valamilyen stílusba begyömöszölhető valamit!
Viszlát a koncerteken!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.